Népszava, 1928. május (56. évfolyam, 99–122. sz.)
1928-05-01 / 99. szám
8 esetben özvegye az 53. és 54. §-ok előírásainak megfelelően annak a járadéknak a felét kapja, amelyre az elhunyt jogosult volt. A félárva az öregségi vagy rokkantsági járadéknak a 15%-át kapja, míg a teljes árva járadéka az elhalt járadékos járadékának a 30%-a (62. §.). Ha tehát az elhalt férj évi járadéka a nyolcadik napibérosztályban 200 ideti (4 év) befizetés után évi 189.12 pengő volt, akkor az özvegy járadéka évi 94.57 pengő a teljes árva járadéka évi 56.74 pengő a félárva járadéka évi 28.37 pengő Ha azonban az elhalt férj a VIII. napibérosztályban 400-szor 1.44 pengőt fizetett be és ezzel (8 év) évi 258.24 pengő járadékra jogosult, akkor az özvegy járadéka évi 129.12 pengő a teljes árva járadéka évi — 77.47 pengő a félárva járadéka évi — — 30.74 pengő lenne. A megállapított özvegyi és árvajáradékok együttes összege az elhalt járadékának az öszszegét azonban nem haladhatja meg. Ha azonban megszűnik az ok, amelynek alapján a járadékot csökkentették, úgy az megfelelően emelendő. Ha a járadékra igényjogosult, üzemi baleset következtében, baleseti járadékot is kapna, úgy a két járadék együttes összege nem haladhatja meg annak az összegnek a 150%-át, amelyet a járadékos baleseti járadék címén kap, ha pedig az özvegy vagy árva is jogosult az elhalálozott balesete következtében baleseti járadékra, úgy ezek együttes járadéka sem haladhatja meg a baleseti járadék 150%-át. Mikor fizetik a járadékot? (Segélyt.) Minden járadék annak a hónapnak az első napjától fizetendő, amelynek folyamán a járadékigényt megállapítják (64. §.). A járadékot havi részletekben előre kell fizetni (65. Ha pedig a folyósított járadékot egy évig nem veszik föl, úgy a járadék már nem fizethető ki. Ha azonban valaki jóhiszeműen vesz föl olyan járadékot, amely őt nem illeti meg, tőle ez nem követelhető vissza. Ki kap végkielégítést? Ha a járadékos, vagy a járadékra jogosult biztosított meghal, de se özvegye, se árvája nem marad, úgy méltánylást érdemlő esetekben vagyontalan, keresőképtelen, rokkant vagy 65. életévét betöltött anyja, apja, mostohaapja a befizetett járulék 90%-áig terjedő egyszeri pénzbeli segélyt kap (67. §.). Ha a biztosított nő férjhezmenetelét követő egy éven belül foglalkozását abbahagyja és 200 várakozási hete van, befizetett járulékának90%-a erejéig végkielégítést kaplhat (68.). Végkielégítést kaplhat még ugyanilyen mérvben és a várakozási idő mellett, aki szerzetesrendbe lép, ha a külföldi honos külföldre távozik és ott egy évnélhosszabb ideig tartózkodik (70. és TLI.). A 8—8—8 — a három nyolcas — világtörténeti jelentőségét ma már senki sem tagadja. Talán egy eszme sem hódította meg olyan rövid idő alatt a világot, s egy gondolat sem tört olyan gyorsan a nevetségesség és lenézettség szürkeségéből a győzelem felé, mint a munkásvédő törvények, a szociálpolitikai intézmények szükségességének fölismerése. Amikor elődeink négy évtizeddel ezelőtt apostoli lelkük minden erejével a nyolcórás munkaidőt jelölték meg a legsürgősebben megoldandó munkáskövetelésnek, tisztában voltak azzal, hogy a rövidebb munkaidő az alapföltétele a proletárszabadságharc győzelmének. A világháború pusztításai után bekövetkezett szociálpolitikai hullám már csaknem végső győzelemhez juttatta a három nyolcas ügyét. A washingtoni munkaidőegyezményt a kapitalisták a fölébredt lelkiismeret sugalma alatt alkották 1919-ben. A lelkiismeret szava azóta elhalkult és a sebeiből kigyógyult kapitalizmus ismét támadásba ment át a nyolcórás munkanap ellen. A nemzetközi munkásosztály természetszerűen nem nézi tétlenül a kapitalizmus támadását. Ellentámadásba megy át, hogy a proletárérdekeket megvédelmezze. A proletárság és a kapitalizmus között lefolyó eme gigászi küzdelmet világítja meg a Nőmunkás májusi számának vezércikke, a dolgozó nők és anyák szempontjából. A logikus okfejtések hatása alatt minden anya, munkásfeleség meggyőződik arról, hogy ebben a harcban az istentelenséggel és a családi élet szétrombolásával vádolt szocialisták a munkáscsalád boldogságát, jólétét védelmezik, míg a tömjénfüstös kapitalizmus a „szent család" szétdúlására törekszik. A Nőmunkás májusi száma a szokottnál is érdekesebb tartalomban jelent meg. Cikkei élénkek és a női léleknek megfelelően tárgyalnak minden politikai és gazdasági kérdést. A Nőmunkásnak nem szabad hiányozni egy munkáscsalád asztaláról se.a. Előfizetési ára negyedévenként 50 fillér. Előfizetni lehet a lap kiadóhivatalában (VIII, Conti utca 4). 4 NÉP 835 AVA A magyar kapitalistát a racionalizálás alatt is a ministásnyoiionisstg ímm&t értik. Az üzemkoncentráció legújabb eredményei. Hónapokkal ezelőtt hír jelent meg arról, hogy a Magyar-Belga Fémipari Rt., a Magyar Acélárugyár és a Gróf Csáky László Prakfalvi A.iax Acélművek vezetőségei között tárgyalások indultak meg a három üzem fúziója érdekében. A tárgyalások megindulását a racionális termelés megvalósításával magyarázták és most, amidőn a terv tényleges megvalósítása küszöbön áll, kiderül, hogy ez a fúzió sem különbözik semmiben a korábban végrehajtott fúzióktól. A lényegen nem változtat a Gróf Csáky László Prakfalvi Ajax Acélművek kikapcsolódása, mert az a fontos, hogy a Magyar-Belga Fémipari és a Magyar Acélárugyár nem racionalizál, nem koncentrál, hanem egyszerű fúziót hajt végre. A Magyar-Belga-gyárban egy évvel ezelőtt, amikor még a fúzióról szó sem volt, körülbelül 500 ember állt alkalmazásban és most, amidőn a fúzió tényleges végrehajtása megkezdődött, már csak100—320 munkást foglalkoztat. Mi történt tehát! A fúziós tárgyalások alatt a Magyar-Belga munkáslétszámát majdnem a felére csökkentette le. A munkáslétszámcsökkentés a legridegebb kapitalista szempontok alapján történt, nem kímélték a legrégibb alkalmazottakat sem, mert a 15—20, esetleg 25 év óta szolgálatot teljesítő munkás épp úgy minden végkielégítés és gondoskodás nélkül került az utcára, mint az 3—2 év óta alkalmazott. Bezzeg az igazgatók és egyéb vezető tisztviselők elhelyezéséről vagy áthelyezéséről, esetleges végkielégítéséről bőséges gondoskodás történt. A munkásoknál ezt a szempontot egyáltalán nem vették figyelembe, bár a munkások egészségét, erejét az üzem sokkal nagyobb mértékben vette igénybe és gyöngítette meg, mint a főtisztviselőkét. Akik ismerik a viszonyokat, azok előtt tiszta a helyzet, mert meg tudják ítélni, hogy ennél az úgynevezett racionalizálásnál, illetőleg koncentrációnál sem történt egyéb, mint a veszedelmes versenytárs eltüntetése a versenypiac színteréről. Másrészt a munkanélküliek hatalmas táborának növelése volt a cél, hogy kellő számú, olcsó munkaerő álljon az ipari mágnások rendelkezésére. A Magyar-Belga Fémipari Rt. egyes osztályainak átszerelése a Magyar Acélárugyár üzemébe most folyik, de hogy előzőleg mi történt, azt legjobban igazolják a következő események: A csigafúróosztályban állandóan 30 ember dolgozott, ezt már időközben csaknem teljesen megszüntették, ezidő szerint csak 3 munkás van alkalmazva. A rugóosztályban szintén állandóan körülbelül 60 munkás volt foglalkoztatva. Ezt az osztályt már átszerelték, azonban a 60 emberből csak hetet vettek át a Magyar Acélárugyárba, ezeket is kisebb órabérekkel alkalmazták, mint a Magyar-Belgában. A tömegcikkosztály, a csavar- és patkóáarokgyártás teljes föloszlatás előtt áll, a szögosztályban ugyancsak a tökéletes föloszlatás tünetei mutatkoznak. A többi osztályok, mint a szerszám-, a késosztály, a lakatos-, esztergályos- kovácsosztályok átszerelése szintén megkezdődött. Azonban a szakszervezetben eljáró munkáscsoportok keserűen panaszolják, hogy a létszámot mindenütt alaposan lecsökkentik, az esetleges áthelyezésnél pedig bizonytalan a keresetük, egyszóval az egész gyár munkássága bizonytalan helyzet előtt áll, senki sem tudja, mikor bocsátják el, vagy — szerencsésebb esetben — az áthelyezésnél mennyivel fogják munkabérét leszállítani. Ez a valódi képe a magyar ipari racionalizálásnak, ilyenek azok az üzemi koncentrációk, amelyeknek célja máshol az ipar átszervezése, nálunk azonban tipikusan kapitalisztikus célokat szolgálnak és csak a munkas nyomorúságot nagyobbítják. Ami időszerű és ami — időszerűtlen. Megemlékeztünk már arról, hogy a kormány — miután Bethlen Debrecenben szabadságjogokat ígért — még a képviselőházban is el akarja konfiskálni az ellenzék szólásszabadságát. Újabb házszabályszigorításra készülnek Bethlenek, hogy betetőzzék a nyíltszavazásos diktatúra rendszerét és fascista módra szavazógéppé süllyesszék azt a parlamentet, amely a nyílt szavazás folytán amúgy is csak torzképe a népképviseletnek. Hivatkoznak arra, hogy egyes külföldi parlamentekben még szigorúbbak a házszabályok, mint a ma álparlamentünkben. De ahányszor arra történik hivatkozás, hogy mindenütt a világon titkos a választójog, a bethleni oldalról mindig az a válasz, hogy a magyar név éretlen a titkos választójogra, vagy — amint Bethlen miniszterelnök legutóbb mondotta — „ez a kérdés nem időszerű". Ahol a parlament valóban a népakarat hű kifejezője, tükre, ott kétségtelenül alárendelt szerepe van annak, hogy a házszabályok a tárgyalás rendjét miképen kötik meg. Hiszen a titkos szavazással megválasztott törvényhozótestület minden egyes tagja joggal hivatkozhat arra, hogy a választók ruházták föl a mandátummal. Ám nálunk az a helyzet, hogy a Bethlen-kormány mammuttöbbsége úgyszólván kizáróan a nyíltszavazásos kerületek mandátumait szerezte meg olyan úgynevezett választói rendszer alapján, amely lehetővé teszi, hogy a hatalom kinevezze a képviselőket, a többséget. Amikor tehát ez a kinevezett többség készül házszabályszigorításra, ennek nem lehet más célja, mint az, hogy ama néhány képviselő számára, akiket a titkos kerületekben a népakarat juttatott mandátumhoz, még jobban megnehezítsék, sőt lehetetlenné tegyék a kritikát. Lehetetlenné tegyék azt, hogy a választótömegek követelései bármilyen formában utat találjanak a parlamenthez. A tervbe vett házszabályszigorítás paragrafusokba öntése annak a kormányzati szellemnek, amely a választókat, a népet éretlennek minősíti arra, hogy terrormentesen választhassák meg a képviselőház tagjait. Mert ha valóban nem az ellenzék, nem a titkosan választott képviselők ellen irányulna a házszabályreform, úgy ezt föltétlenül meg kellene előznie a titkos választójog törvénybe iktatásának. Ez ellen azonban a házszabályszigorítás tervezői a leghatározottabban tiltakoznak. Szerintük éppen a titkos választójog az, ami legalább is egyelőre időszerűtlen és az újabb házszabály szigorítás az, ami a nyíltszavazásos terrorral összetoborzott képviselőház számára időszerű, sőt sürgős. Hoggy miként gondolják a parlamenti szólásszabadság elkobzását, arról is nyilatkozik az egységes párt házszabályszakértője, Örffy Imre, aki a klotürös házszabályoknak is szerzőjük volt. Örffy szerint a tervbe vett házszabályszigorítással mindenekelőtt az appropriációs vitát akarják négy napra korlátozni. Tervbe vették, hogy a mentelmi ügyekhez csak összesen négy képviselőt engednek fölszólalni és mindegyik fölszólaló legföljebb egy negyedvagy félórát beszélhet. Arra is gondolnak, hogy egyáltalán egy óránál tovább — a miniszterek kivételével — senki se beszélhessen. És a házszabályszigorítás tervei között szerepel az is, hogy a képviselőház akkor is tárgyalhasson, ha a képviselők nincsenek tanácskozóképes számban jelen, ha esetleg a szónok és az elnök tartózkodik csak az ülésteremben. Kétségtelen, hogy mindezekből a tervekből kiviláglik, mennyire taksálják maguk Bethlenék a nyíltszavazásos kinevezési rendszeren alapuló parlamentet. Az egész házszabályszigorítás tervezete újabb bizonyíték amellett, hogy Bethlenek a parlamentet csak a kormmánydiktatúra leplezgetésére hajlandók fölhasználni. Ezért tartanak fölöslegesnek minden szónoklást, ezért tartják megengedhetőnek, hogy a szónok teljesen üres padsorok előtt beszéljen és ezért érzik még azt is tehernek, hogy a parlament tanácskozóképességét a házszabályok bizonyos számú képviselő jelenlétéhez kössék. A hatalom az övék és miért ne használnák ki fenékig a hatalom lehetőségeit? Nyilván ebből az elgondolásból fakadt a parlamenti szólásszabadság elkobzásának ez a terve is. Mert hát ők azt hiszik, hogy a végtelenségig folytathatják ezt a háborúskodást az ország népével és nem gondolnak arra, hogy minden erőszaknak előbb - udőbb mégis csak végeszakad. 1928 május 1. Tekintse meg az Árumintavásár útügyi csoportjának XI/1, XII/2 és XX szakaszait Magyar Olaj- és Vegyiipar is, Budapest V. Vilmos császár út 76 Telefon: Teréz 262-51, Teréz 219-53