Népszava, 1928. június (56. évfolyam, 123–146. sz.)

1928-06-01 / 123. szám

um 1928 június 1. NÉPSZAVA A német választások tanulságai. A szocialista tanítómunka diadala. A nemrég lezajlott német választások sok minden tanulsággal teljesek. Legelső helyen ezek közül azok állanak, amelyek a választások rendszerére vonatkoznak. Ezekről már szólottunk. Második helyen azokállanak, amelyekről most kell szólanunk és amelyek a szocialista pártmunkára vonatkoznak. Német testvérpártunk óriási diadalt aratott e választásokon. Olyan erős pártja lett a német birodalmi gyűlésnek, hogy az utána következő legerősebb párt fele annyi mandátummal fent rendelkezik. Kilenc milliónál több választó adta le reá szavazatát, ami annál is inkább óriási eredmény, mert a német munkásság, sajnos, nem egységes. Hogyan volt ez a hatalmas teljesítmény végrehajtható? Hogyan lehetett közel 10 millió férfinak és nőnek szociáldemokrata szavazólapot a kezébe adni? Hogyan lehetett ilyen diadalt aratni akkor, amikor fölkészült ellenfelek állottak jobbról is, balról is és amikor több front ellen kellett egyszerre harcolni? Ezekre a kérdésekre az a legfölületesebb válasz, hogy ez a diadal a hatalmas pártapparátus eredménye, amint azt ellenfeleink szeretik mondogatni. Igaz, német testvérpártunk gépezete óriási. Közel 200 napilap terjeszti eszméit, amelyeknek túlnyomó többsége saját nyomdában készül, ami az írásos agitációnak újabb hatalmas lehetőségeket nyújt. De hát nem nyilvánvaló-e, hogy ez a hatalmas pártgépezet maga is csak eredmény lehet? Nem nyilvánvaló-e, hogy ez az apparátus nem öröktől fogva való, hanem hogy azt előbb meg kellett teremteni? Nem kétséges, hogy ez így van, nyilvánvaló, hogy csak fölületes szemlélő állíthatja oda a nagy pártgépezetet a nagy diadal okául, mert hiszen kétségtelen, hogy ez a gépezet csak másodsorban kerülhet e tekintetben számításba s elsősorban az számít, ami magát ezt a gépezetet megteremtette! Mielőtt most már rátérnénk ennek a kérdésnek a taglalására, hadd mutassunk rá röviden arra is, hogy a pártgépezetnek természetesen megvan a maga nagy fontossága, azonban mégsem szabad ezt a jelentőséget túlozni. Főleg így van az ott, ahol titkos a szavazás. Nincs a világon olyan hatalmas pártgépezet, amely tízmillió embert tud titkos szavazáshoz urnák elé vinni, ha ezt a tízmillió embert nem győzte meg lépésének helyes voltáról! A pártgépezet beiratkozásra tud fölhívni, beiratkozott tagokat tud nyilvántartani, előfizetőket tud gyűjteni a pártlapoknak, de hogy a beiratkozottak, az előfizetők kire szavaznak titkosan, arra nem tud másként befolyást gyakorolni, csak az illetők meggyőződése révén. Ehhez járul az a tény, hogy a legjobb pártgépezet, a legelterjedtebb pártsajtó is csak kis töredékét egyesítheti tízmillió embernek, akiknek legnagyobb része a szervezetlenek közül kerül ki. Vagyis a legjobb pártgépezet is csak keret lehet, amelyet tartalommal kell megtölteni. Szervezett pártnak igenis kell gépezetének is lennie, de kell még olyasvalamivel is bírnia, amivel a gépezet teremtette kereteket állandóan ki tudja tölteni. Német testvérpártunk győzelme körül tehát két erőnek kellett működnie. Az egyiknek, amellyel eddig megteremtette és föntartotta gépezetét; a másiknak, amellyel megtöltötte ennek kereteit. De vájjon ez a két erő valóban kettő-e? Nem. Ez a két erő egy és ugyanaz az erő. Ez a két erő egy és ugyanazon erőnek kettős megnyilatkozása. Ez az egységes erő, a szocializmusnak saját hívei részéről szakadatlan munkával terjesztett igazsága. Ebből a szakadatlan munkából lesz szervezet, ebből lesz pártlap, ebből lesz pártgépezet, ebből lesz tömeg, ebből lesz milliónyi szavazó, ebből lesz szakadatlan növekedés! Enélkül a terjesztő munka nélkül nincsen se pártgépezet, se tömeg, se választó, se növekedés. Amit itt elmondottunk, azt szóról-szóra kell venni. A szocializmus igazsága, a pártgépezet munkája önmagában semmihez sem elegendő. Az igazság csak akkor él, ha kimondják, a pártgépezet csak akkor működik, ha dolgoztatják. Mindenekfölött egy dolog kell, egy dolog nélkülözhetetlen: a szocializmus minden egyes hívének szakadatlan munkával terjesztenie kell annak igazságait! Mindenekfölött tehát agitáció kell! De nem a pártgépezet agitációjára gondolunk itt, hanem a párttagokéra. Arra az agitációra, amelyet minden egyes párttag külön-külön folytat éppen magáért a pártgépezetért és azért, hogy annak keretei mindannyiszor, amikor a tömegekre szükség van, ki legyenek töltve. A pártgépezet jó fölépítése fontos, a pártgépezet jó munkája nem kevésbé az. De a legfontosabb a párttagok jó munkája! A szocialista, annak van egy olyan elemi kötelessége, mint a hívőnek az imádság: új és új szocialistákat kell szereznie! Nem jó szocialista az, aki szótlanul tűri, hogy olyanok vegyék körül munkahelyén, lakásán, szórakozóhelyein, akik ellenfelek vagy közömbösek. A jó szocialistának az ilyen helyzet fájdalmat okoz és nem nyugszik addig, amíg hitetlen testvérét hívővé nem tette. A szocializmus minden hívének meg kell gondolnia, hogy ez az eszmeterjesztés pompás módja annak, hogy választásoknál milliók kezében legyen szocialista szavazólap. Ez a módja annak, hogy a szocialista párt legyen az egyetlen párt, amely rossz időkben is helyt tud állni és jó időkben hétmérföldes csizmákban tud előresietni. Ha a német szociáldemokrata pártnak nem lett volna egy ilyen hatalmas törzskara és ha ez a törzskar nem nőne éppen ezért szakadatlanul, akkor nem állna hatalmas pártgépezete sem, akkor nem volna közel kétszáz napilapja, nem volna tömérdek agitációs pénze s akkor nem volna kilencmilliónál több szavazója sem! Ezen múlik minden, ezen fordul meg minden. Persze annak, hogy minden szocialista jó szocialista lehessen, vagyis annak, hogy ezt a fönt körülírt kötelességét jól teljesíthesse, számos föltétele van. Ezeket is teljesíteni kell tehát. A legfontosabb föltétel az, hogy minden szocialista két szempontból környezete fölött álljon. Egyszer erkölcsi szempontból, másszor a tudás szempontjaiból. Minden szocialistának kifogástalannak kell lennie erkölcsi szempontból, hogy élete követésre méltónak lássék. Korrupt, züllött szájból a legigazabb igazságok sem hangzanak kívánatosnak. Ezenfölül minden szocialistának többet kell tudnia közömbös vagy ellenséges társainál, mert különben alul marad a vitákban, nem tud megnyerni, meggyőzni. A jó szocialistának tehát szakadatlanul tanulnia kell, folyton magáévá kell tennie azt a tudást, amit a szocializmus tudománya napról-napra újonnan rendelkezésére bocsát. A szocialista világszemlélet tehát nem kényelmes nyugvószék. Szakadatlan munkát követel híveitől, mégpedig két irányban is: tanulni kell folyton, hogy folyton taníthassunk! ... A német szociáldemokrata pártnak régtől fogva legnagyobb erőssége, hogy hivei ilyenek. S a világ szocializmusának legfőbb ereje az, hogy hivei számos más országban a német példán okultak, a német példán indultak. Ausztria, Belgium, Hollandia, a skandináv államok s nagyon kevés kivétellel a világ valamennyi államának szocialistái azért erősek és azért lesznek napról-napra mind erősebbek, mert újonnan szerzett híveik egyúttal új híveket szerző katonákká is lesznek!... A német választások sok tanulsággal teljesek. Az itt fölsorolt tanulságokat véssük jól emlékezetünkbe. Okuljunk rajtuk és cselekedjünk szerintük valamennyien, egytől-egyig, különkülön. Mert rajtunk, akik már szocialisták vagyunk, rajtunk múlik pártunk szakadatlan növekedése, világnézetünk végleges diadala. ajtianfiigrácia I§ISf!É§Iéiuis Lilian, ám ezt a hiányos Szocialista Bírálat az öregségi és rokkantsági biztosítás törvényjavaslatáról. A képviselőház csütörtöki ülését délelőtt 1/11 óra után nyitotta meg Zsitvay elnök. A napirend értelmében következett az appropriációs (megajánlási) javaslat harmadszori olvasása. Az elnök közölte, hogy a javaslat 14. szakaszának 2. és 3. bekezdése között ellentmondást fedezett föl és az ellentét kiegyenlítése céljából a javaslatot a pénzügyi bizottság elé utalta. A bizottság ez ügyben a képviselőház tárgyalását megelőzően ülést tartott. Kérte a bizottság előadóját, hogy terjessze elő indítványát. A pénzügyi bizottság előadója közölte, hogy noha az említett szakaszban a képviselőház a részletes tárgyalás során 10.000 pengőről 5000 pengőre szállította le a hadikölcsön segélyezési értékhatárát, a szakasz egyik bekezdésében mégis 10.000 pengő maradt. A bizottság indítványa, hogy ezt az összeget ebben a bekezdésben is 11000-re helyesbítsék. A népjóléti miniszter rövid fölszólalása után a kormánypárti többség a megajánlási javaslatot a bizottság módosító indítványa értelmében harmadszori olvasásban is megszavazta. Következett az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló javaslat tárgyalása. Az elnök közölte, hogy a javaslat tárgyalásán, mint a népjóléti miniszter megbízottja, részt vesz Kovrig Béla, a Munkásbiztosító Intézet aligazgatója. Ezután az előadó, Fitz Artur ismertette és ajánlotta elfogadásra a javaslatot. Elismételte a javaslatnak mindazt az állítólagos előnyét, amelyet a megelőző ankéteken, valamint a bizottsági tárgyalásokon a hivatalos népjólét emberei fölsoroltak. Hatvan-hetven pengő — mondotta a többi közt — nagy segítség egy munkaképtelen öregembernek. (Györki Imre: „Hatvan-hetven pengőt kétszázéves korában fog kapni, ha megéli!") A 65 éves korhatár leszállítása ellen azzal érvelt, hogy ezt a költségvetés nem bírná el. A részletes vita során indítványt fog beterjeszteni, hogy a biztosítás hatályát a külföldre szakadt magyarokra is terjesszék ki. Határozati javaslatot nyújtott be, hogy az országgyűlés utasítsa a kormányt a mezőgazdasági munkások kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslatnak egy éven belül való előterjesztésére. (Fölkiáltások a baloldalon: „Miért nem most terjesztette elő a kormány ezt a javaslatot?" „Az ilyen határozati javaslat komolytalan!") Ezután Kéthly Anna elvtárs szólalt föl, és megígérték, hogy beterjesztik a munkahiány esetére szóló biztosítás javaslatát. A munkáltatók kívánsága az volt, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás a szociálpolitikai kódex teljességében a legutolsó kell, hogy legyen és meg kell, hogy előzze az öregségi és rokkantsági biztosítás. Keserű elmésséggel mondhatnók, hogy igaza van a kapitalizmusnak ebben a tekintetben, mert hiszen a 40 éven fölüli munkás előtt ma már becsukódnak a gyárkapuk és csak kivételes konjunktúra esetén számíthat elhelyezésre. Csodálatos viszont, hogy a népjóléti miniszter álláspontja az, hogy a 40 éves anyák még szüljenek a haza számára polgárokat. A gyáripar és a népjóléti miniszter egymás iránti kölcsönös elismerése e javaslat tárgyában indokolt. A javaslat a szociális terhek szempontjából alaposan megvédi a nagyipart, viszont, ha a gyáriparosok nem akarták volna, a javaslat mai formájában sem került volna a parlament elé. (Vass népjóléti miniszter: „Ezt nem hiszi el maga sem!" — Györki Imre a miniszter felé: „Muszáj volt ezt a javaslatot így csinálni!") Az országnak minden polgára igényt tarthatna arra, hogy aggkori és rokkantsági ellátásban, részesüljön A kapitalisztikus világtól azonban nem várható, hogy ilyen álláspontra helyezkedjék, mert ez az osztályharc föladását, a kölcsönös segítségnek mint természeti törvénynek elismerését jelentené. A jelenlegi javaslat az állam legkevésbé teherbíró rétegeit megterheli egy céladóval, amelyet azonban elvonnak eredeti rendeltetésétől és általános államigazgatási szükségleteket szolgál. A javaslatnak a díjtartalékok felhasználására vonatkozó szakasza egy egyenes és egy közvetett adónemet jelent. A szakasz szerint a díjtartalékoknak 80 percentje állami papírokba és pupilláris biztonságú értékeikbe fektetendő. Ez az intézmény az állami gazdálkodás hiányainak pótlására szolgáló állandó rezervoár lesz. (Propper Sándor: „Gyönyörű tapasztalataink vannak erről!" — Farkas István: „Lásd: árvapénzek!") A népjóléti miniszter a legutolsó ankéten csak nagyon erőtlenül tudta a szakasz ellen irányuló támadásokat kiparírozni azzal, hogy kincstári szempontokra hivatkozott. A javaslat sarkalatos hibája, hogy tisztán és kizáróan az iparforgalmi népességre vonatkozik. De mi nem vagyunk hajlandók az aszfaltproletariátust és az agrárproletariátust megkülönböztetni. Mi, szociáldemokraták, a mezőgazdaság dolgozóit is képviseljük. (Az egységespárti nagyagráriusok és kisgazdák össze-vissza kiáltoztak.) Az e egységespártiaknak is tiltakozniuk kell az ellen, hogy a magyar falvak milliói továbbra is a lázárság keserű kenyerét egyék. Ha a mezőgazdasági munkásság a javaslat védelmi korlátain kívül marad, ez at jelenti, hogy szociálpolitikailag ellátatlan rétegek kerülnek a városba, akik rontják az ipari munkásság szociálpolitikai szintjét. Amíg a szociálpolitikai elhagyatottságnak, a magyar falu tuberkulotikus gócainak, a latifundiumok árnyékéban meghúzódó nyomorúságnak ezer- Mit sérelmeznek a dolgozók a gyáripar részéről jóváhagyott javaslatai ? Kéthly Anna előrebocsátotta, hogy korszakalkotó jelentőségűnek tartja, hogy egy öregségi és rokkantsági javaslat egyáltalán a parlament elé került, a javaslat tartalma azonban nem kelthet örömet a munkásság körében. A javaslatnak egyetlen érdeme, hogy az öregségi és rokkantsági problémát törvényhozási problémává érlelte. A javaslat megszületésének okozója az a körülmény, hogy amikor bizonyos forradalmi jelenségek kitörésétől féltek, a szanálás okozta nagy nyomorúság tetőfokán, az utolsó percben megcsillogtatták a dolgozók előtt a robbanásig feszített kazán biztosító szelepét