Népszava, 1928. július (56. évfolyam, 147–172. sz.)

1928-07-01 / 147. szám

11 NÉPSZAVA A Népszü­vetség szörnyei jelentése: — Igazi és Hamis ok©K. A Népszövetség­ olyan számokat közöl most azokról, akik évenként Európában a halált vá­lasztják a nyomorúság helyett, amelyeknek borzalmassága vetekszik a há­borús statisztika rémségeivel. A Népszövetség jelentése szerint Európában évenként nem kevesebb, mint 50.000 (ötvenezer) ember követ el öngyilkosságot. Eb­ben a számban csak a halálosvégű öngyilkossá­g­ok foglaltatnak, az öngyilkossági kísérletek száma kü­lön lapra tartósak, ötvenezer öngyil­kos évenként, — ez annyi, mint­ha Budapest valamelyik kerületét vagy Szeged város felét irtanák­ ki egy esztendő alatt És nem is olyan távoleső dolog itt összehasonlításul magyar példákkal előhozakodni, mert — és ez a másik borzalmas dolog­ a Népszövetség jelentésében — az öngyilkossági statisztikában egész Euró­pában a legszomorúbb helyet, a legelsőt, Magyarország foglalja el! A Népszövetség jelentése szerint minden 100.000 lakosra esik évenként Magyarországban _ — 26 öngyilkos Csehszlovákiában — 26 Németországban — — — 23 M Ausztriában — — 22 Franciaországban — — 17 M Észtországban — — — 15 »» Svédországban — —­ — 14 »» Dániában _ — 14 ff Finnlandban _ — 11 Angliában — — 10 »» Olaszországban — — — 8 Hollandiában — — 6 Norvégiában — — 5 ff Spanyolországban — — 4 »» Görögországban — — — 2 ff Ehhez a magyar állapotokra lesújtó statisz­tikához a Népszövetség jelentése még­ nagyon csinosan és természettudományosan hangzó magyarázatokat is közöl. Például: „Az öngyilkosságra való hajlamot föl­tűnően befolyásolja a Természet és az ég­hajlat — mondja a Népszövetség. — A leg­több öngyilkosságot ott követik el, ahol az egyes évszakok között a legnagyobb különb­ségek mutatkoznak. Ez a magyarázata an­nak, hogy Észak- és Déleurópában az ön­gyilkossági járvány kisebb, mint Közép­európában. A legmagasabb öngyilkossági számokat azokban az országokban találjuk, amelyek a 47. és 57. szélességi fokok és a 20. és 34. hosszúsági fokok között fekszenek. Továbbá gyarlaoribb az öngyilkosság az al­földön, mint a hagy­es vidékeken, tehát rit­kább ott, ahol az ember jobban összenőtt a Természettel..." És így tovább. Ehhez a fecsegéshez sokféle megjegyzést lehetne tenni, például azt, hogy az alföldi ember éppen úgy össze van nőve az al­földi Természettel, mint a hegyvidék embere a hegyvidék Természetével. De hát nincs értelme vitatkozni ezekkel a természettudományos­kodó fejtegetésekkel. Csupán csak meg­­ kell mondani, hogy milyen célból találták ki és ál­lították össze ezeket a szempontokat. Azért, mert a Népszövetség a nemzetközi kapitaliz­musnak egy segédszeerve. Azért, mert az öngyil­kosságot úgy akarják föltüntetni, mint egy olyan jelenséget, amely a Természetben magá­ban gyökerezik- Azért, mert a természettudományosság!. látszatával el akarják terelni az emberek figyelmét ar­ról, hogy az öngyilkossági járvány a kapi­talista rendszer terméke, azé a rendszeré, amelyben különös szerencse és a sorsnak és a kapitalista hatalmasságok­nak különös kegyelme szükséges ahhoz, hogy a dolgozó ember megélhessen, azé a rendszeré, amelyben az emberéletnek önmagá­ban véve semmi értéke sincsen . Lehet kutatni az egyes öngyilkosoknak kü­lönös, egyéni okait, amelyek őket végzetes el­határozásukra vezették. Ezeknek a lelki okok­nak a mélyén minden esetben megtaláljuk az élettel szemben való teljes elcsüggedést, a csü­ggedtségnek egy olyan fokát, amelyben az élettel való megküldéshez való bátorság telje­sen kifogyott az emberből. Megtaláljuk minden egyes öngyilkosság lelki hátterében a bossszú­nak és a vádemelésnek a motívumait is, akár egyesek ellen irányuljon a bosszú vagy vád, akár az egész társadalmi berendezkedés ellen szóljon az eldördülő revolver vádja. De amikor az évenként 50.000 öngyilkos iszonyú szám­tömegével éa kapitalista áltudósok „tömeg­megállapításaival" állunk szemben, akkor nem kell tovább és mélyebbre nyúlnunk az öngyil­kosságok egyéni, lelki okainak kutatásánál. A nagy szánkók önmagukban beszélnek. S mi­­­helyt az öngyilkosságot nem úgy vesszük, mint a Népszövetség, nem úgy vesszük, mint termé­szeti tüneményt, amely olyan változhatatlan, mint a nap fölkelte és lenyugta, nem úgy vesz­szük, mint ami egészen rendjénvaló, mint pél­dául az, hogy egyik vidéken gyakrabban esik az eső, mint egyebütt, a mihelyt nem így vesszük az öngyilkosságot, hanem mint szo­ciális jelenséget, mint olyan tényt, amelynek alakulása a mindenkori hatalmi és gazdasági viszonyok változásától függ, akkor mindjárt más eredményre, termékenyebb magyarázatra találunk. Igaz, hogy ez a magyarázat lázítóbb, mint a Népszövetség magyarázata. Mert ki­­­e adna föl azért, hogy az alföldön több az öngyilkos­ság, mint hegyvidéken? Ellen­ben, ha a fönti statisztikából azt vesszük ki, hogy az öngyilkossági statisztika ott a legborzal­masabb, ahol a háború utáni infláció, gaz­dasági és pénzügyi nyomorúság belenyúlt a tömegek életének legbelsejébe, akkor egészen más érzéseket vált ki belőlünk ez a statisztika. Márpedig, ha megnézzük a Nép­szövetség statisztikáját, azt látjuk, hogy az „öngyilkossági járvány" kizárólag csakis olyan országokban jelentkezik, amelyek — kormá­nyaik jóvoltából — végigcsinálták az inflációt, azaz azokat az éveket, amikor a mai társadalmi és gazdasági rend hatalmasai épúgy nem tö­rődtek a százezrek és milliók pusztulásával, mint ahogy nem törődtek a világháborúban. Itt is, ott is, csak az üzleteiket nézték. És eszükbe sem jutott, hogy az állam nem elsősor­ban hatalmi és üzleti célok szolgálatára való, hanem arra, hogy dolgozó polgárainak munkát­ és emberi megélhetést biztosítson. Nem az ég­hajlati különbségekről van itt szó, hanem a kormányok bűneiről. És nem is a vallások kü­lönbségeiről! A Népszövetség további fejtege­téseiben ugyanis azt mondja, hogy katolikus országokban kevesebb az öngyilkosok száma. Nos, hiszen Magyarország, Ausztria és Cseh­szlovákia eléggé katolikus országok. És mégis az övék a legelső három hely. Ellen­ben nem mondja meg a Népszövetség statisztikája, amit pedig mindenki saját szemével leolvashat, ha fölrajzolja az öngyilkosságok és a munkanél­küliség statisztikai görbéjét, hogy az öngyilkosságok vonala teljesen párhuzamosan halad a munkanélküliségi statisztika görbéjével, már évek óta, már az inflációs évek óta. A kapitalista rendszerben rejlő könyörtelen gazdasági okok sodorják a tömegeket a munka­nélküliségbe és ezzel együtt az élettel szemben való teljes reménytelenségbe. Le­hetne még sokat írni a statisztika alapján az asszonyok és a gyermekek növekvő öngyilkossági számá­nak szörnyűségéről,­­ de éppen elég ennyi a Népszövetség statisztikájából. Az a tény maga, hogy ma, amikor kilenc esztendeje nem folyik fegyveres háború Európában, évenként 50.000 ember marad holtan a mai társadalmi és gaz­dasági berendezkedés csatamezőjén, amelynek vezérkara a börzén és a miniszteri szobákban működik, maga ez a tény olyan vád a kapita­lista állam ellen, amelyet nem bírna el, ha nem volna olyan edzett a lelkiismerete. *) A képviselet hétfőn folytatja a törvényhatóságok cégére alatt működő vidéki birtokoskompániák „man­dátumának­­ meghosszabbításáról szóló belügy­miniszteri javaslat tárgyalását. A kormány munkaterve szerint a javaslatnak a kormány­többséggel való megszavaztatása után néhány kisebb javaslat kerülne sorra és a nyári szü­net előtt az országgyűlés utolsó feladata volna az OEB-javaslat, valamint a mellékletként hozzácsatolt botrányos gyufamonopóliumos szerződés elintézése. A szociáldemokrata frakció és a demokratikus polgári ellenzék ennél a javaslatnál folytatni fogja a gyufa­monopóliumos javaslat ellen megindított küz­delmet és erre való tekintettel kormánypárti körökben a szünet biztosítása céljából azt­ ter­vezik, hogy az OFB-javaslatot nyolc-, sőt tizenkétórás üléseken hajszolják keresztül. Tombol a japán reakció. Tokiói híradás sze­rint Tokióban és Kiotóban pénteken a belső béke fentartásáról szóló új törvény alapján 130 embert tartóztattak le. Tokióban a munká­sok tüntető gyűlést akartak rendezni az új törvény ellen és eközben összetűztek a rend­őrökkel. Hetven embert letartóztattak. jBiltKS 3-60 a TeiuieszeflwrtMoK­­­NT Esztergomba?hajókirándulást nevű terraesgözösseL indelós reggel pont 8 órakor a Petőfi-térről. Snittyjegy 2.40 P., csalatijegy 6.0 F. Miért érdekel ki Erre a kérdésre ad választ az az érdekes cikk, amely T­ollák Jenő elvtárs tollából „Kína és a világgazdaság" címe alatt pártánk tudományos folyóiratának, a Szocializmusnak júliusi számában jelent meg. A cikk, ami után nagy vonásokban vázolja a nyugati kapitaliz­musnak Kínában való elhelyezkedés® történe­tét, rámutat arra a nagy változásra, amely a világháború után a Kínáért folyó harcban be­következett. „A francia imperialista kapitaliz­mus célkitűzése — állapítja meg — a Rajna-­ Duna-vonalon át Konstantinápoly—Bagdad-­ Perzsa-öböl—Távol-Kelet európai hidfőjét je­lentő Középeurópa kialakítása — francia veze­tés alatt. E hidfő alapozását jelenti, a francia világhatalmi csoport európai szárnyán a francia tőkével „átitatott" Ausztriai-Német­ország—Csehszlovákiát—Lengyelország—Romá­nia—Jugoszlávia, részben Bulgária—Török­ország. Ezzel és a Földközi-tengeri francia fronttal szemben vonul az angol imperialisták ellen támaszpontjaként: az angol gazdasági érdekkörbe fogott holland—portugál—spanyol­olasz—albán, részben görög tengeri és elszige­telt magyar dunamenti vonal. Így került bele a kis 8 milliós Csonkamagyarország két erős imperialista világuralmi tényező világkeres­kedelmi súrlódási felületébe." Mónus Illés elvtárs „A németországi válasz­tások után" című cikkében ismerteti azokat a problémákat, amelyeket német testvérpártunk­a kormányvállalással el kell intéznie. A cikk ismerteti azoknak a tárgyalásoknak az anya­gát, amelyek a német birodalmi szociáldemo­krácia és a baloldali polgári pártok között kormányalakítás céljából folytak. Most, hogy végre megalakult a szociáldemokrata vezetés mellett a koalíciós kormány, kettős érdekes­séggel bír ez az ismertető cikk. Úgy a parlamentben, mint a sajtóban állan­dóan hangoztatott követelése a szociáldemo­kráciának a munkanélküliség esetére való biz­tosítás megvalósítása. Ezért folytatott har­cunkban jelentős fegyver a külföldi példák is­merete. Teszársz Kálmán elvtárs „Ipari krízis és munkásbiztosítás" cím alatt megjelent cik­kében nagyon tanulságos gyűjteményét nyújtja a munkanélküliekről való biztosítás módjának a külföld egyes államaiban. A nemzetközi gyufatröszt szinte példátlanul álló terjeszkedése, amellyel a magyar gyufar gyártást hatalmába tudta kaparintani, idő­szerűvé teszi azokat a gondolatokat, amelye­ket dr. Faragó László elvtárs Í­gy száll gyújtó..." című cikkében fölvet. Azzal a je­lenséggel szemben, amely ebben a nagy üzlet­ben észlelhető, vázolja a cikkíró azokat a föl­adatokat, amelyek a kapitalizmusnak a lasz­usabb fejlődési fokozatának, a trösztösödés megnyilvánulása után vár a protetixvágra. „A gyújtó lángjánál föllobban a szociáldeano­krácia, a proletárság minden lényeges föl­adata annak bizonyítékául, hogy a marxista gondolkodás, akármilyen életjelenséget viz­gál, szemlélete helyességénél fogva egyaaps módon fogja a proletárság teendőit meghatá­rozni" — állapítja meg nagyon helyesen a cikk­író és ennek a megállapításnak a helyessége vonja maga után annak a szükségességnek a fölismerését, hogy tanuljunk és ismerjük meg a ránk várakozó feladatot. „Politikai vagy szakszervezeti mozgalami cím alatt foglalkozik Grünhut Jakab elvtárs a modern munkásmozgalomnak ezzel a leg­régibb és állandóan meg-megelevenedő kö­dé­sévvel. A cikk különösen ezekben az időkbe® válik aktuálissá és bizonyára jótékonyan hat majd a nézetek és állásfoglalások tisztázó­dásánál. Dr. Fürst István elvtárs a Szocializmus má­jusi és júniusi számaiban megjelent ismerte­tései folytatásaképen közli „Megjegyzések a magánjogi törvényjavaslatról" című cikkében azokat a megállapításokat, amelyek minden elméletnél világosabban jelzik a törvényhojtás­ban érvényesülő oszt­ályezel­lemet. Keleti Márton elvtárs „Modern munkasköté­szet" cím alatt ír az irodalom szerepéről a társadalmi fejlődésben és utal arra, hogy "az irodalom éppen olyan jelensége a gazdasági élet folyamatának, mint minden". Tieder Zsigmond elvtárs -Huszonöt évi ál­lami gyermekvédelem " papíron" című cikké­ben rámutat a sokat reklámirodott magyar gyermekvédelem meddőségével kapcsolatban azzal a gyermekirtással, amelyet a mai rend­­szer a munkásság elnyomásával véghezvita. A „Följegyzések" rovatban Gömöri Gyula, P. G., Ej., Nádas József és N. J. elvtársak írtak kritikát Barta Lajos, Julius Haydn, Teodor Leipart, John Passos és Upton Sinclair mű­veiről. A Szocializmus havon­ként egyszer jelenik meg, a hónap elsején, dr. Révész Mihály elv­társ szerkesztésében. A Szocializmus egyes számának ára 130 pengő, előfizetési ám negyed­évre 120 pengő, félérvre 6.40 pengő, ejréss ersre 12.80 pengő. (Ausztriában példányonként 145 pengő, a külföld más helyein 1.60 pengő.) Meg­rendelhető a Népszava kiadóhivatalában, VIII. Conti­ utca 4 és a Népszava-köny­vkereskedés­ben, VII. Erzsébet­ körút 35. Pártunk tudomá­nyos folyóirata nem hiányozhatik egyetlen ön­tudatos szociáldemokrata etrikus keréből seni 1928 július 1.

Next