Népszava, 1928. július (56. évfolyam, 147–172. sz.)
1928-07-01 / 147. szám
11 NÉPSZAVA A Népszüvetség szörnyei jelentése: — Igazi és Hamis ok©K. A Népszövetség olyan számokat közöl most azokról, akik évenként Európában a halált választják a nyomorúság helyett, amelyeknek borzalmassága vetekszik a háborús statisztika rémségeivel. A Népszövetség jelentése szerint Európában évenként nem kevesebb, mint 50.000 (ötvenezer) ember követ el öngyilkosságot. Ebben a számban csak a halálosvégű öngyilkosságok foglaltatnak, az öngyilkossági kísérletek száma külön lapra tartósak, ötvenezer öngyilkos évenként, — ez annyi, mintha Budapest valamelyik kerületét vagy Szeged város felét irtanák ki egy esztendő alatt És nem is olyan távoleső dolog itt összehasonlításul magyar példákkal előhozakodni, mert — és ez a másik borzalmas dolog a Népszövetség jelentésében — az öngyilkossági statisztikában egész Európában a legszomorúbb helyet, a legelsőt, Magyarország foglalja el! A Népszövetség jelentése szerint minden 100.000 lakosra esik évenként Magyarországban _ — 26 öngyilkos Csehszlovákiában — 26 Németországban — — — 23 M Ausztriában — — 22 Franciaországban — — 17 M Észtországban — — — 15 »» Svédországban — — — 14 »» Dániában _ — 14 ff Finnlandban _ — 11 Angliában — — 10 »» Olaszországban — — — 8 Hollandiában — — 6 Norvégiában — — 5 ff Spanyolországban — — 4 »» Görögországban — — — 2 ff Ehhez a magyar állapotokra lesújtó statisztikához a Népszövetség jelentése még nagyon csinosan és természettudományosan hangzó magyarázatokat is közöl. Például: „Az öngyilkosságra való hajlamot föltűnően befolyásolja a Természet és az éghajlat — mondja a Népszövetség. — A legtöbb öngyilkosságot ott követik el, ahol az egyes évszakok között a legnagyobb különbségek mutatkoznak. Ez a magyarázata annak, hogy Észak- és Déleurópában az öngyilkossági járvány kisebb, mint Középeurópában. A legmagasabb öngyilkossági számokat azokban az országokban találjuk, amelyek a 47. és 57. szélességi fokok és a 20. és 34. hosszúsági fokok között fekszenek. Továbbá gyarlaoribb az öngyilkosság az alföldön, mint a hagyes vidékeken, tehát ritkább ott, ahol az ember jobban összenőtt a Természettel..." És így tovább. Ehhez a fecsegéshez sokféle megjegyzést lehetne tenni, például azt, hogy az alföldi ember éppen úgy össze van nőve az alföldi Természettel, mint a hegyvidék embere a hegyvidék Természetével. De hát nincs értelme vitatkozni ezekkel a természettudományoskodó fejtegetésekkel. Csupán csak meg kell mondani, hogy milyen célból találták ki és állították össze ezeket a szempontokat. Azért, mert a Népszövetség a nemzetközi kapitalizmusnak egy segédszeerve. Azért, mert az öngyilkosságot úgy akarják föltüntetni, mint egy olyan jelenséget, amely a Természetben magában gyökerezik- Azért, mert a természettudományosság!. látszatával el akarják terelni az emberek figyelmét arról, hogy az öngyilkossági járvány a kapitalista rendszer terméke, azé a rendszeré, amelyben különös szerencse és a sorsnak és a kapitalista hatalmasságoknak különös kegyelme szükséges ahhoz, hogy a dolgozó ember megélhessen, azé a rendszeré, amelyben az emberéletnek önmagában véve semmi értéke sincsen . Lehet kutatni az egyes öngyilkosoknak különös, egyéni okait, amelyek őket végzetes elhatározásukra vezették. Ezeknek a lelki okoknak a mélyén minden esetben megtaláljuk az élettel szemben való teljes elcsüggedést, a csüggedtségnek egy olyan fokát, amelyben az élettel való megküldéshez való bátorság teljesen kifogyott az emberből. Megtaláljuk minden egyes öngyilkosság lelki hátterében a bossszúnak és a vádemelésnek a motívumait is, akár egyesek ellen irányuljon a bosszú vagy vád, akár az egész társadalmi berendezkedés ellen szóljon az eldördülő revolver vádja. De amikor az évenként 50.000 öngyilkos iszonyú számtömegével éa kapitalista áltudósok „tömegmegállapításaival" állunk szemben, akkor nem kell tovább és mélyebbre nyúlnunk az öngyilkosságok egyéni, lelki okainak kutatásánál. A nagy szánkók önmagukban beszélnek. S mihelyt az öngyilkosságot nem úgy vesszük, mint a Népszövetség, nem úgy vesszük, mint természeti tüneményt, amely olyan változhatatlan, mint a nap fölkelte és lenyugta, nem úgy veszszük, mint ami egészen rendjénvaló, mint például az, hogy egyik vidéken gyakrabban esik az eső, mint egyebütt, a mihelyt nem így vesszük az öngyilkosságot, hanem mint szociális jelenséget, mint olyan tényt, amelynek alakulása a mindenkori hatalmi és gazdasági viszonyok változásától függ, akkor mindjárt más eredményre, termékenyebb magyarázatra találunk. Igaz, hogy ez a magyarázat lázítóbb, mint a Népszövetség magyarázata. Mert kie adna föl azért, hogy az alföldön több az öngyilkosság, mint hegyvidéken? Ellenben, ha a fönti statisztikából azt vesszük ki, hogy az öngyilkossági statisztika ott a legborzalmasabb, ahol a háború utáni infláció, gazdasági és pénzügyi nyomorúság belenyúlt a tömegek életének legbelsejébe, akkor egészen más érzéseket vált ki belőlünk ez a statisztika. Márpedig, ha megnézzük a Népszövetség statisztikáját, azt látjuk, hogy az „öngyilkossági járvány" kizárólag csakis olyan országokban jelentkezik, amelyek — kormányaik jóvoltából — végigcsinálták az inflációt, azaz azokat az éveket, amikor a mai társadalmi és gazdasági rend hatalmasai épúgy nem törődtek a százezrek és milliók pusztulásával, mint ahogy nem törődtek a világháborúban. Itt is, ott is, csak az üzleteiket nézték. És eszükbe sem jutott, hogy az állam nem elsősorban hatalmi és üzleti célok szolgálatára való, hanem arra, hogy dolgozó polgárainak munkát és emberi megélhetést biztosítson. Nem az éghajlati különbségekről van itt szó, hanem a kormányok bűneiről. És nem is a vallások különbségeiről! A Népszövetség további fejtegetéseiben ugyanis azt mondja, hogy katolikus országokban kevesebb az öngyilkosok száma. Nos, hiszen Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia eléggé katolikus országok. És mégis az övék a legelső három hely. Ellenben nem mondja meg a Népszövetség statisztikája, amit pedig mindenki saját szemével leolvashat, ha fölrajzolja az öngyilkosságok és a munkanélküliség statisztikai görbéjét, hogy az öngyilkosságok vonala teljesen párhuzamosan halad a munkanélküliségi statisztika görbéjével, már évek óta, már az inflációs évek óta. A kapitalista rendszerben rejlő könyörtelen gazdasági okok sodorják a tömegeket a munkanélküliségbe és ezzel együtt az élettel szemben való teljes reménytelenségbe. Lehetne még sokat írni a statisztika alapján az asszonyok és a gyermekek növekvő öngyilkossági számának szörnyűségéről, de éppen elég ennyi a Népszövetség statisztikájából. Az a tény maga, hogy ma, amikor kilenc esztendeje nem folyik fegyveres háború Európában, évenként 50.000 ember marad holtan a mai társadalmi és gazdasági berendezkedés csatamezőjén, amelynek vezérkara a börzén és a miniszteri szobákban működik, maga ez a tény olyan vád a kapitalista állam ellen, amelyet nem bírna el, ha nem volna olyan edzett a lelkiismerete. *) A képviselet hétfőn folytatja a törvényhatóságok cégére alatt működő vidéki birtokoskompániák „mandátumának meghosszabbításáról szóló belügyminiszteri javaslat tárgyalását. A kormány munkaterve szerint a javaslatnak a kormánytöbbséggel való megszavaztatása után néhány kisebb javaslat kerülne sorra és a nyári szünet előtt az országgyűlés utolsó feladata volna az OEB-javaslat, valamint a mellékletként hozzácsatolt botrányos gyufamonopóliumos szerződés elintézése. A szociáldemokrata frakció és a demokratikus polgári ellenzék ennél a javaslatnál folytatni fogja a gyufamonopóliumos javaslat ellen megindított küzdelmet és erre való tekintettel kormánypárti körökben a szünet biztosítása céljából azt tervezik, hogy az OFB-javaslatot nyolc-, sőt tizenkétórás üléseken hajszolják keresztül. Tombol a japán reakció. Tokiói híradás szerint Tokióban és Kiotóban pénteken a belső béke fentartásáról szóló új törvény alapján 130 embert tartóztattak le. Tokióban a munkások tüntető gyűlést akartak rendezni az új törvény ellen és eközben összetűztek a rendőrökkel. Hetven embert letartóztattak. jBiltKS 3-60 a TeiuieszeflwrtMoKNT Esztergomba?hajókirándulást nevű terraesgözösseL indelós reggel pont 8 órakor a Petőfi-térről. Snittyjegy 2.40 P., csalatijegy 6.0 F. Miért érdekel ki Erre a kérdésre ad választ az az érdekes cikk, amely Tollák Jenő elvtárs tollából „Kína és a világgazdaság" címe alatt pártánk tudományos folyóiratának, a Szocializmusnak júliusi számában jelent meg. A cikk, ami után nagy vonásokban vázolja a nyugati kapitalizmusnak Kínában való elhelyezkedés® történetét, rámutat arra a nagy változásra, amely a világháború után a Kínáért folyó harcban bekövetkezett. „A francia imperialista kapitalizmus célkitűzése — állapítja meg — a Rajna- Duna-vonalon át Konstantinápoly—Bagdad- Perzsa-öböl—Távol-Kelet európai hidfőjét jelentő Középeurópa kialakítása — francia vezetés alatt. E hidfő alapozását jelenti, a francia világhatalmi csoport európai szárnyán a francia tőkével „átitatott" Ausztriai-Németország—Csehszlovákiát—Lengyelország—Románia—Jugoszlávia, részben Bulgária—Törökország. Ezzel és a Földközi-tengeri francia fronttal szemben vonul az angol imperialisták ellen támaszpontjaként: az angol gazdasági érdekkörbe fogott holland—portugál—spanyololasz—albán, részben görög tengeri és elszigetelt magyar dunamenti vonal. Így került bele a kis 8 milliós Csonkamagyarország két erős imperialista világuralmi tényező világkereskedelmi súrlódási felületébe." Mónus Illés elvtárs „A németországi választások után" című cikkében ismerteti azokat a problémákat, amelyeket német testvérpártunka kormányvállalással el kell intéznie. A cikk ismerteti azoknak a tárgyalásoknak az anyagát, amelyek a német birodalmi szociáldemokrácia és a baloldali polgári pártok között kormányalakítás céljából folytak. Most, hogy végre megalakult a szociáldemokrata vezetés mellett a koalíciós kormány, kettős érdekességgel bír ez az ismertető cikk. Úgy a parlamentben, mint a sajtóban állandóan hangoztatott követelése a szociáldemokráciának a munkanélküliség esetére való biztosítás megvalósítása. Ezért folytatott harcunkban jelentős fegyver a külföldi példák ismerete. Teszársz Kálmán elvtárs „Ipari krízis és munkásbiztosítás" cím alatt megjelent cikkében nagyon tanulságos gyűjteményét nyújtja a munkanélküliekről való biztosítás módjának a külföld egyes államaiban. A nemzetközi gyufatröszt szinte példátlanul álló terjeszkedése, amellyel a magyar gyufar gyártást hatalmába tudta kaparintani, időszerűvé teszi azokat a gondolatokat, amelyeket dr. Faragó László elvtárs Így száll gyújtó..." című cikkében fölvet. Azzal a jelenséggel szemben, amely ebben a nagy üzletben észlelhető, vázolja a cikkíró azokat a föladatokat, amelyek a kapitalizmusnak a laszusabb fejlődési fokozatának, a trösztösödés megnyilvánulása után vár a protetixvágra. „A gyújtó lángjánál föllobban a szociáldeanokrácia, a proletárság minden lényeges föladata annak bizonyítékául, hogy a marxista gondolkodás, akármilyen életjelenséget vizgál, szemlélete helyességénél fogva egyaaps módon fogja a proletárság teendőit meghatározni" — állapítja meg nagyon helyesen a cikkíró és ennek a megállapításnak a helyessége vonja maga után annak a szükségességnek a fölismerését, hogy tanuljunk és ismerjük meg a ránk várakozó feladatot. „Politikai vagy szakszervezeti mozgalami cím alatt foglalkozik Grünhut Jakab elvtárs a modern munkásmozgalomnak ezzel a legrégibb és állandóan meg-megelevenedő ködésévvel. A cikk különösen ezekben az időkbe® válik aktuálissá és bizonyára jótékonyan hat majd a nézetek és állásfoglalások tisztázódásánál. Dr. Fürst István elvtárs a Szocializmus májusi és júniusi számaiban megjelent ismertetései folytatásaképen közli „Megjegyzések a magánjogi törvényjavaslatról" című cikkében azokat a megállapításokat, amelyek minden elméletnél világosabban jelzik a törvényhojtásban érvényesülő osztályezellemet. Keleti Márton elvtárs „Modern munkaskötészet" cím alatt ír az irodalom szerepéről a társadalmi fejlődésben és utal arra, hogy "az irodalom éppen olyan jelensége a gazdasági élet folyamatának, mint minden". Tieder Zsigmond elvtárs -Huszonöt évi állami gyermekvédelem " papíron" című cikkében rámutat a sokat reklámirodott magyar gyermekvédelem meddőségével kapcsolatban azzal a gyermekirtással, amelyet a mai rendszer a munkásság elnyomásával véghezvita. A „Följegyzések" rovatban Gömöri Gyula, P. G., Ej., Nádas József és N. J. elvtársak írtak kritikát Barta Lajos, Julius Haydn, Teodor Leipart, John Passos és Upton Sinclair műveiről. A Szocializmus havonként egyszer jelenik meg, a hónap elsején, dr. Révész Mihály elvtárs szerkesztésében. A Szocializmus egyes számának ára 130 pengő, előfizetési ám negyedévre 120 pengő, félérvre 6.40 pengő, ejréss ersre 12.80 pengő. (Ausztriában példányonként 145 pengő, a külföld más helyein 1.60 pengő.) Megrendelhető a Népszava kiadóhivatalában, VIII. Conti utca 4 és a Népszava-könyvkereskedésben, VII. Erzsébet körút 35. Pártunk tudományos folyóirata nem hiányozhatik egyetlen öntudatos szociáldemokrata etrikus keréből seni 1928 július 1.