Népszava, 1928. szeptember (56. évfolyam, 198–222. sz.)
1928-09-01 / 198. szám
való megkönnyítésében érvényesül, az a törekvés, hogy az iskola valóban forrása legyen a népkultúrának, közös, hasznos hajléka az életnek induló új generációnak. Ezzel szemben mifelénk csak nagyhangú kijelentéseket hallunk a magyar nemzet kultúrfölényéről és néha kesergő vallomásokat az analfabétizmus szörnyű elterjedtségéről. De hogy a kultúrfölény igazolására legalább is — amint a belügyminiszter mondotta— a jó külföldi példákat követnék és az iskolát az ingyenes oktatással, ingyenes tankönyvekkel és iskolaszerekkel „népszerűsítenék" — nem, erre a kultúrfölény hivatott őrei és istápolói nem tudták rászánni magukat. Pedig nem is a már hivatalos frázissá koptatott kultúrfölénynek, hanem mindenfajta népkultúrának, így az analfabétizmus leküzdésének is ez a kiindulópontja. Ne higyjék és ne áltassák magukat azzal az urak, hogy azok a rettenetes gondok és bajok, amelyek a tandíj, a megfizethetetlen tankönyv és a méregdrága iskolaszerek miatt gyötrik a vagyontalan szülőket, csak a szegény néprétegek bajai és gondjai. Szó sincs róla! Ezek a gondok és bajok magára a megmaradt országra olyan súlyos veszedelmet jelentenek, amelynek alig jóvátehető következményeit maga az ország fogja megsínyleni. Mert ahol az iskoláztatás a szülők nagy tömegei számára gondot és sok-sok esetben megoldhatatlan problémát jelent, ott minden fejlődés, minden haladás útját megmászhatatlan, mesterséges akadályok torlaszolják el. Vagy talán éppen ezt akarja a kultúrfölényt harsonázó reakció? Az a kérdés, hogy lesz-e vásárló? Vass helyettes miniszterelnök pénteken délelőtt Scitovszky belügyminiszterrel és a nyaraló miniszterekethelyettesítő államtitkárokkal minisztertanácsra ült össze. Folyó ügyeket tárgyalt ez a minisztertanács és 40.000 pengőt szavazott meg azrugyinvezett magyar hét rendezésére. Novemberben ugyanis magyar hetet akarnak rendezni, ami abból állna, hogy egy hétig a kereskedők és iparosok csak magyar gyártmányú árucikkeket tartanak a kirakataikban és lehetően csak magyar árukat adnak el. Csak az a kérdés, hogy ez az úgynevezett magyar hét nem fog-e vásárlók nélkül lezajlani mert hiszen ma az a helyzet, hogy a tömegek a drágulás és a kormány gazdasági politikája révén úgyszólván teljesen vásárlóképtelenek lettek. A bérek, fix keresetek annyira elmaradtak a létfön tartás költségei mögött, hogy a dolgozó embereknek semmiféle beszerzésre sem telük. Ezen pedig nem változtat az sem, ha magyar hetet rendeznek, mert ezzel ugyan nem teszik vásárlóképessé a fogyasztórétegeket. Ha a kormány a maga hatalmával nem támogatná olyan készséggel a dolgozó emberek kizsákmányolását és nem állná ugyanakkor útját annak, hogy a munkásság a kizsákmányolás ellen legalább önerejével védekezhessék, ezzel sokkal inkább lendítene a magyar kereskedelmen és magyar iparon, mint száz magyar hét megrendezésével és nem 10.000, hanem 10 millió pengőnek a magyar hét költségeire való megszavazással. Így azonban, a mai viszonyok és körülmények között félős, hogy a magyar hét a kirakatokra korlátozódik majd, de akiknek szükségük volna a kirakatba rakott holmikra, azok csak a kirakat üvegén át leshetik a magyar árukat. Márpedig ia,kereskedeérmnek és iparnak nem erre volna szüksége. A kispesti szociáldemokrata városi frakció e hó 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor nagyon fontos ügyben a szokott helyen ülést tart. Félév alatt ,ézte.001 pengővel többet jövedelmeztek Budapesten a kihágások. A fővárosi statisztikai hivatal adatai szerint idén június hóban 14.252 esetben indítottak a fővárosban kihágási eljárást és 6043 esetben büntető ítéletet hoztak. A büntető ítéletekben kiszabott büntetéspénzekből 51.356 pengő folyt be. Január 1-től június 30-ig szokatlanul nagy összeget tettek ki a befolyt kihágási büntetéspéngek: nem kevesebb, mint 375.829 pengőt. 1927-ben az egész évben csak 275.476 pengő folyt be ezen a címen. Az úgynevezett cselédügyi panaszok száma 3928 első hat hónapjában 4258 volt. 3902 esetben a gazda emelt panaszt háztartási alkalmazottja ellen, 2356 esetben pedig az alkalmazott gazdája ellen. Az utóbbiak közül 2077 esetben az alkalmazott ki nem fizetett béréért a kelt panaszt gazdája ellen. NÉPSZAVA 1928 szeptember 1 (Folytatás az 1. oldalról.)sebb hadiflottára. Viszont Coolidgeék őszinte békeszeretete megriad attól a lehetőségtől, hogy a kongresszus becsületes fölfogás alapján a fegyverkezés ellen foglal állást. Lord Cushendan, az angol kormány népszövetségi képviselője szükségesnek tartja a magyarázkodást az angol-francia egyezményre vonatkozóan. Azt mondja, hogy szó sincs a hadihajók nagyságáról vagy számáról, mert ezeket a kérdéseket később fogják megvitatni. Az egyezményben csak négy vagy öt rövid technikai pont van, azonban sem titkos cikkelyek, sem olyan megegyezés nincsen benne, amely tengerészeti szövetségre vagy a flották együttműködésére vonatkozna. A „Kraszin" tovább keresi Imisnisraéi®*. A másik kutatóhajó jég közé szorul és megrongálódott. Milánóból jelentik, hogy a ,,Kraszin" orosz jégtörő a Spitzbergák felé való útjában csütörtökön horgonyt vetett a norvégiai Starstad kikötőjében, hogy élelmet vegyen föl. A „Corriera della Sera" című olasz lapnak a tudósítója, aki a hajón tartózkodik, azt táviratozta lapjának, hogy a falubeli halászok elbeszélése szerint néhány nappal ezelőtt Tiarstadt közelében a nyílt tengeren egy repülőgéproncsot láttak. A halászok jelentése alapján egy norvég expedíció indult a repülőgéproncs felkutatására. A halászok azt hiszik, hogy Amundsen repülőgépét látták. Ugyancsak Milánóból jelentik, hogy a „Hobby" bálnavadászhajó a Ferenc Józsefföld felé való útjában jég közé szorult és megállásra kényszerült. A hajó fedélzetén levő két repülőgép is súlyosan megrongálódott. A „Hobby" tudvalevően még mindig folytatja a kutatásokat az „Italia" elsodort hajótöröttjei után. Legutóbb a Viktória-szigetet kutatták át eredménytelenül. Az időjárás rendkívül kedvezőtlen. Ugyancsak Milánóból jelentik, hogy Maddalena pilótaőrnagy, aki a vörössátras csoportot fölfedezte, a Spitzbergákról jövet, csütörtökön este megérkezett Olaszországba. A hidroplán a Lago di Maggioren fekvő Calende kikötőjében szállt le minden baj nélkül a tó vizére. Skandináviai jelentések szerint azonban abbahagyják a kutatásokat Amundsen után. Barglund norvég tengerészeti főparancsnok közli, hogy a norvég és a francia expedíciós hajók szeptember 15-én beszüntetik kutatásaikat, mivel nem telelhetnek át a sarki tengeren. Többé már nem lehet arra számítani, hogy Amundsent megtalálják. A Népszövetség Tanácsa ópiumcsempészés ellen, Anglia bizotság kiküldését javasolja. A Népszövetségi Tanács péntek délelőtti ülésén az ópiumcsempészet leküzdésére irányuló intézkedésekre vonatkozó angol indítványt tárgyalták. Ebben a kérdésben Anglia kiváló szakértő, mert az ópiumcsempész''« elsőrangú szerepet játszott a brit imperialista terjeszkedés történetében. Viszont az ópium hasonlóan fontos szerepet játszik Kína történelmében. Kínában 1300 esztendővel ezelőtt is ismerték már az ópiumot, de csak orvosságnak használták. Jóval később, 1650-ben a hollandusok dohánnyal keverve vitték Kínába, tiszta ópiumot pedig a portugálok. A kínai császárok mindent elkövettek, hogy megakadályozzák enneka romboló méregnek a behozatalát, de minden tilalom ellenére az ópiummal való kereskedelem egyre növekedett, különösen, amikor az angolok kezdtek vele foglalkozni és minden versenytársukat leverték. 1839-ben az angolok már több mint 40.000 láda ópiumot csempésztek be, amire a kínai kormány megbízottat küldött ki, hogy mindenáron akadályozza meg ezt az átkos kereskedelmet. 1840-ben Anglia ágyukkal kényszerítette ki azt a jogot, hogy ópiumot vihessen be a mennyei birodalomba. Hongkong-szigetét elrabolta a kínaiaktól, amely azután az ópiumszállítás központja lett. Az angoloknak szabad volt ópiumot szállítaniok, de módot adtak a kínaiaknak is, hogy ezt a kereskedelmet magyra növeljék. Egyszerűen eladták a brit lobogót kinai kereskedőknek, akik azt a saját hajójukra tűzve, szabadon vitték be az ópiumot. Emiatt 1856-ban megint háború tört ki Anglia és Kina között, mert a kinaiak egy ilyen brit lobogó alatt üzérkedő hajót elfogtak. A kínai kormány halálbüntetéssel fenyegette meg mindazokat, akik ópiumot szívnak, sőt azokat is, akiknél ópiumot találnak. De az új háborúban megint csak az európai „civilizáció" győzött és sokáig semmi sem akadályozhatta meg az ópiummal való kereskedést, amely mértani arányokban növekedett és természetesen épp olyan arányban vitte végbe rombolását a kínai lakosság körében. A Népszövetségi Tanács ülésén a japán küldött bejelentette, hogy kormánya támogatni fogja az ópiumcsempészet leküzdésére irányuló törekvéseket, míg a kínai megbízott bizonyára az eddig szerzet tapasztalatok alapján, gyanakodva úgy nyilatkozott, hogy mindenekelőtt kormánya véleményét kell kikérnie. Vizsgálóbizottságot küldenek a messze keletre. (Genf, augusztus 31.) A Népszövetségi Tanács délelőtti ülésén a távol Keletre kiküldendő vizsgálóbizottság kérdését tárgyalták. Az indítvány Angliától származik, amely az ópiumcsempészet leküzdésére irányuló intézkedések előkészítésére kérte a bizottság kiküldését. A japán delegátus a vita folyamán ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy a japán kormány a kiküldendő ópiumbizottságot mindenképen támogatni fogja. A kínai megbízott ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy mindenekelőtt kormánya véleményét kell kikérnie. Mackenzie King kanadai delegátus tette meg ezután jelentését az ópiumcsempészés ellen irányuló népszövetségi egyezményről. A kanadai delegátus bejelentette, hogy az egyezményt tíz hatalom ratifikálta már, amiért is az egyezmény ez év szeptember 25-én automatikusan életbe lép. A tanács ezután zárt ajtók mögött folytatta tanácskozásait. Napirenden a kisgyermekeket fenyegető erkölcsi és szociálisveszedelmek tanulmányozására kiküldendő bizottság kérdése szerepelt. A zárt ülést bizalmas tanácskozás követte a Népszövetség főtitkári hivatalában. A kisebbségi kongresszus befejezte tanácskozásait. (Genf, augusztus 31.) A negyedik kisebbségi kongresszus pénteken vértet ért. A kongresszus nem dolgozott ki általános kisebbségi alapokmányt, mint ahogy eredetileg tervezték, hanem csak fölállította azokat az alaptételeket, amelyek magatartásának irányelveiül szolgálnak. Azért nem szövegeztek meg statútumokat, mert a kisebbségi kongresszus nem tartós szervezet, hanem csak gyülekezet, amely időközönként ül össze. Az alaptételekben kimondják, hogy csak szervezett kisebbségi csoportok küldhetők a kongresszusra. A kongreszszusra kiküldendő képviselőknek föltétlenül állampolgársággal és állandó lakhellyel kell bírniük egy többségi államban. Száműzött képviselőket csak kivételes esetekben (!) engednek a kongresszusra, de akkor sincs szavazati joguk és akkor sem szabad államellenes (!!) afférba belekeverve lenniök. Az alaptételek ismételten hangsúlyozzák, hogy a kongresszus munkájának nem szabad olyan törekvéseket felölelnie, amelyek a meglevő országhatárok megváltoztatását célozzák. A befejező tárgyalás elhatározta, hogy európai központot állít föl a kisebbségi problémák tanulmányozására szociális, kulturális és néprajzi irányban. Az isaszegi apagyilkos a bíróság előtt. A tizenkilencéves apagyilkos bevallotta tettét. Isaszeg községben ez év elején Skribek János gazdálkodót 19 éves János nevű fia két baltacsapással megölte. A meggyilkolt Skribek hosszú ideig zavartalanul élt családjával, később azonban a felesége féltékenykedni kezdett rá és ebből állandó veszekedés támadt köztük. Skribekné állandóan azt hangoztatta fia előtt, hogy addig nem lesz nyugodt az életük, amíg az apja él és legjobb lenne, ha az már meghalna. A fiatal Skribek egy napon azután, amikor az anyja megint az apját szidta, fölkapott egy baltát és az apját agyonütötte, amikor az az ágyban feküdt. A gyilkos ellen gyilkosság bűntette címén emeltek vádat, anyja ellen pedig bűnsegédi bűnrészesség címén. Az ügyet pénteken tárgyalta a pestvidéki törvényszék. A vádlott egykedvűen mondta el a bíróság előtt, hogyan gyilkolta meg az apját, az asszony azonban tagadta, hogy az ő felbujtására követte volna el a fia a gyilkosságot. A perbeszédek befejezése után az elnök bejelentette, hogy az ügyben az ihletet szeptember 1-én hirdetik ki.