Népszava, 1928. október (56. évfolyam, 223–248. sz.)
1928-10-02 / 223. szám
,1 MARNEUF. 4 tusban — a lakbért is beleértve — 118-ról 120-ra, lakbér nélkül számítva pedig 130-ról 131-re emelkedett. A jelentés egy négytagú család létföntartási költségeiről szóló kimutatásban közli, hogy addig, amíg júliusban az élelmezés indexszáma 131 volt, ez augusztusban 133-ra emelkedett. Ez év júliusában 13.117 volt a munkanélküliek száma, augusztusban már 13.355. Amikor a múlt évben ismertettük a munkanélküliek számát, megdöbbenve regisztráltuk az akkori adatokat. Akkor 12.419 volt a munkanélküliek száma. Most tehát még rosszabbodott a helyzet. Az egy év előtti helyzettel szemben 7.501 emelkedés mutatkozik a munkanélküliség terén. Ezek után már csak természetes és előre várható következményként kell beszámolni arról, hogy , a zálogházak forgalma is folyton növekszik. Az erről szóló kimutatás a Postatakarékpénztár forgalmának adatai között szerepel. Addig, amíg a zálogfelvétel áprilisban 155.405, májusban 158.593, júniusban 152.614 volt, ez a szám júliusban 160.966-ra és augusztusban 160.684-re emelkedik. A zálogban levő tárgyak száma júniusban 674.393 volt, de júliusban már 702.049 és augusztusban 716.310. Mindinkább növekszik azoknak a száma, akik képtelenek zálogba tett tárgyaikat kiváltani. Ennek következtében addig, míg júliusban 3930 elzálogosított tárgy került kényszerárverésre, augusztusban már 5075-re növekedett ezeknek száma. A pénzügyminiszter jelentése, amelyre olyan derült optimizmussal szoktak hivatkozni, a növekvő állami bevételek mellett kénytelen némi fogalmat nyújtani az érem másik oldaláról is. Az egyik oldalon sokmilliós költségvetési többlet, a másik oldalon pedig megdöbbentő adatok a magánháztartások deficitjéről. Ez a kettő így egybevetve számokban fejezi ki azt a helyzetet, amelyet a nyomor és inség következményei, az öngyilkosságok, a bűnözések, a betegségek, a halálozási arány és a pusztulás egyéb jelenségei jellemeznek a legjobban. Polgáré nem kíván többet, mint amennyit a békeszerződések biztosítanak. Azt mondja, hogy Franciaország mindig békés politikát folytatott. Amikor a francia kormány minden rendelkezésére álló politikai és anyagi eszközt fölhasznál a béketörekvések érvényesülése ellen, a fegyverkezést biztosító szerződéseket köt, erődöket épít és elgáncsolja a nemzetközi értekezletek békés határozatait, államférfiai mindenütt az ország békés szándékait hangoztatják. Ebben tulajdonképen igazuk lenne, mert hiszen a francia nép csakugyan a békét kívánja és csak politikusai, államférfiai azok, akik a nép akarata ellenére is háborús politikát folytatnak. Poincaré vasárnap tartott beszédében megint elmondta, hogy a békeszerződés Franciaországnak csak a jogos igényeit elégítette ki és mást nem is óhajt. Mindjárt meg is mondta, hogy a jóvátételből akarják kifizetni az ország minden tartozását, azonfelül pedig kártalanítást kíván a háborús károkért. Poincaré még mindig az ellenfél támadó eszközeire hivatkozva akarja igazolni háborús politikáját. A letiport Németországnak nincsen ugyan hadserege, hanem a lakosságának a száma, úgy látszik, még puszta kézzel is rettegést kelt a francia politikusokban. Poincaré megint békéről szónokol. (Páris, szeptember 30.) Poincaré miniszterelnök vasárnap a savoyai Chambéryben egy háborús emlékmű leleplezése alkalmával nagyszabású beszédet mondott, amelynek végén állást foglalt a jelenlegi legfontosabb politikai kérdésekkel szemben. Poincaré először utalt arra, hogy Franciaország még akkor is mindig pacifista politikát űzött, amikor a frankfurti békében elvették tőle területének egy részét. Kijelentette ezután, hogy a versaillesi szerződés csak Franciaország jogos igényeit elégítette ki. Franciaország éppen ezért nem várja, de nem is követeli senkitől azt, ami túlmegy a szerződésekben lefektetett ígéreteken. A versaillesi szerződés megígérte Franciaországnak a biztonságot és a jóvátételt. Franciaország mást nem is óhajt, amit a Ruhrvidék kiürítési politikája is igazol. Franciaország hű maradt mindig a nemzetek közti egyetértés szelleméhez. Azt kívánjuk a foly NÉPSZAVA 1928 október 2. tatta Poincarét, hogy minden népnek ugyanolyan lelkesült békeakarása legyen, mint amilyen nálunk uralkodik. Amint Paul Boncour Genfben emlékezetébe idézte a különböző országok delegátusainak, mi a leszerelés útján haladunk, amit megdönthetetlen tények igazolnak. Nemcsak Washingtonban és Genfben, hanem Párisban is előljártunk a jó példával a hadsereg létszámának csökkentésével és a katonai szolgálati idő megrövidítésével. Remélem — mondta a miniszterelnök —, meg fogják érteni, hogy kényszerítve vagyunk arra, hogy védekező eszközeink felbecsülésekor figyelembe vegyük az ellenfél támadóeszközeit is. Ugyancsak figyelmeztetnünk kell mindenkit arra, hogy ha a jóvátételi problémát véglegesen meg akarják oldani, csak akkor lehet igazságos valamely megoldás, ha adósaink, azonkívül, amivel mi hitelezőinknek tartozunk, biztosítják nekünk a kártalanítást is háborús kárainkért. Bármilyen nagynak kell azonban lennie is óvatosságunknak e két pont: a biztonság és a jóvátétel tekintetében, készen állunk arra, hogy új tárgyalásokat kezdjünk. Ezeknek az új tárgyalásoknak azonban nem szabad elhúzódniok, vagy pedig sikertelenségbe fulladniok. Mi éppen ezért arra törekszünk, hogy minél hamarább megkezdődjenek és teljes bizalommal várjuk, hogy mindkét részről jóindulattal továbbfolytatva, csakhamar befejezhessük a tárgyalásokat. Kállay Nagykanizsán követelte a titkos választójogot, a szabadságjogok helyreállítását és az adók leszállítását. A kormánydiktatúra rendkívüli hatalma teljesen indokolatlan. „Ha mi egyszer nyíltan beszélünk, akkor a kormánynak régen befellegzett!" Kállay Tibor volt pénzügyminiszter, aki az egységes pártból történt kilépésével egyidejűleg nagykanizsai mandátumáról is lemondott, hogy új választásnak vesse alá magát, vasárnap programbeszédet mondott Nagykanizsán. Azzal kezdte, hogy most egymagában áll, de nagy egyedülvalóságában hirdeti és követeli a valódi alkotmányosságot és a polgári társadalom gazdasági függetlenségének megalapozását. Az utolsó esztendőkben — folytatta — a kormányzás személyi kapcsolatokon nyugvó kormányzássá lett. A politika mezején pulik őrzik a nagy nyájat és tartják rendben, annyira, hogy a gazdának hosszabb időre is alkalma van pihenőre menni. A közgazdasági mező azonban nem olyan, hogy általános megelégedést kelthessen a nyájban. A pulik minden gazdát egyformán fognak szolgálni. Ami a gazdát illeti: veszedelmes dolog egy kézben központosítani minden hatalmat, mert egy bekövetkezhető változás esetén egy kaotikus tömeg marad, amely irányvesztetten nem tudja, mihez kezdjen. Mit akarok? — kérdezte Kállay. Akarok egy közvéleményre alapított kormányzatot. Kívánom a társadalom számára azt a biztonságot, amely nem csupán a rendőrség, csendőrség és katonaság fegyverére van alapítva. Nem akarok rendkívüli hatalmat ott és akkor, amikor ezt rendkívüli idők és célok nem indokolják. A közvélemény figyelembevétele jelenti azt a demokráciát, amely biztosítja mindenkinek az érvényesülését. Lehetővé kell tenni, hogy az állami akarat kialakulásában minden magyar állampolgár részt vehessen. Kívánom a parlamentáris kormányzatot. Kívánom, hogy tétessék különbség törvény és rendelet között. Biztosítsák végre a választások tisztaságát és ennek eszköze a titkosság. Kívánom a szabadságjogok visszaállítását, legalább a békebeli nívóra. Meg kell a kenyeret adni mindenkinek; az adminisztráció szeretettel teljék meg és mindenki kapjon annyi jogot, amennyi legalább a békebeli megítélés szerint megilleti. Ez a program az utolsó esztendők kormányzatában nem jutott kifejezésre. A törvényekben nem a nép kívánsága valósul meg. Az utóbbi időben hozott törvények nem a közszükségletből eredtek. A többség tagjait is rá kellett beszélni a törvényjavaslatok elfogadására. Foglalkozott ezután a drágaság és a külföldi kölcsönök kérdésével. Vigyázni kell az ország hitelképességére, nehogy elrontsák azt bizonyos gavallérkölcsönökkel, mint aminek a Talbot-kölcsöne a gyufamonopólium. Határozott gazdasági orientációt kell keresni. Megállapodásokat kell létesíteni a hatalmas német piaccal, Németországot a magyar agrártermékek egyik legnagyobb piacává lehet tenni. Attól tart, hogy az új közgazdasági miniszter a politikailag kedveseket fogja magához ölelni. Úgy látja, még mindig megvannak a tendenciák új hivatalok és intézmények létesítésére. A különböző alakulatokat, amelyekről a múltban annyit hallottunk, olyan szálak kötik a kormányhoz, amelyek nélkül az állam életét el se tudja képzelni az ember... (Élénk fölkiáltások: „Move! Kogez! Faksz!") A nagy deprimáltságnak elsősorban a nép csekély jövedelme az oka. Éhesebb, forgóbb a gyomrunk, mint más nemzeteké, hangoztatta a továbbiakban Kállay. Az adminisztráció egyre drágább lesz. Majd hangsúlyozta, hogy a produktivitás emelésének egyik fő feltétele az adók leszállítása, ő 58 pengőben állapította meg fejenként az adóterhet a szanálás alkalmával és ma ez az állami adóteher már 91 pengő és más adókat hozzátéve, 150 pengő. Miután az államháztartás fölöslegekkel dolgozik, megvan a lehetőség az adók leszállítására. Meg kell szüntetni az adóbehajtás és kezelésvisszásságait is. Bírálván a kormány kiadásait, megállapította, hogy a kormányzatnak van két ágazata, amelyekkel a többiek nem tudnak lépést tartani. Foglalkozván a szociális tárca alkotásaival, megállapította, hogy nemcsak beteg és rokkant munkások vannak, hanem egészségesek is és ezekre a gazdaságiminisztereknek kell figyelniük. Olyan kormányzatot kíván, amely a néppel megértően viselkedik, amely nem protezsál senkit igazságtalanul, nem viseltetik gyanakvással egyes osztályokkal szemben. A magyarság bajait a békerevízió oldhatja meg és a belpolitikát is annak érdekében kell alátámasztani. Azzal végezte Kállay, hogy jogot kell adni az embereknek, egységbe kell összefoglalni az egész társadalmat, hogy ne legyen senki, aki mellőzöttnek érezheti magát. A nagyszámban megjelent választóközönség szívesen fogadta Kállay programbeszédét, amely után Szilágyi Lajos és Berky Gyula pártonkívüli képviselők szólaltak föl. Berky hangoztatta, hogy Kállay harca a becsület, a tisztesség, az igazság és a jog harca. Kállay kilépésével a vészféket húzta meg, hogy figyelmeztesse a hatalmonlevőket a veszedelemre, mert az ország gazdaságilag és lelkileg folyton lejjebb és lejjebb süllyed. Ha mi egyszer nyíltan fogunk beszélni — mondotta Berky —, akkor a kormánynak régen befellegzett... Egyidőben Kállay programbeszédével, a helybeli egységes párt hivatalos jelöltje, Bazsó József ipartestületi elnök is beszédet mondott, de nagyon kevesen jelentek meg, túlnyomórészt hivatalokból kirendelt emberek. Bazsón kívül fölszólalt Újvári városi tanácsnok is, aki azzal próbálta befolyásolni Bazsó „híveit", hogyha nem kormánypárti lesz Kanizsa képviselője, a város mindenhol zárt ajtókra fog találni. Bethlen kedden érkezik Budapestre. A kormány félhivatalos esti lapja azt írta, hogy ethlen miniszterelnök hétfőn este tér vissza a fővárosba. A hír nyomán nagy elevenség támadt az egységes pártban, mert azt hitték, hogy a miniszterelnök megérkezése után oda is ellátogat és nyilatkozni fog az időszerű politikai kérdésekről, elsősorban a kormánypártban lappangó változásokról. Időközben azonban változás állott be a miniszterelnök útiprogramjában. Bethlen úgy határozott, hogy az esőzéstől megromlott autóút miatt csak kedden utazik vissza Inkéről Budapestre. A földmivelésügyi miniszter ideiglenes helyettese. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A kormányzó Mayer János földmivelésügyi miniszter külföldi hivatalos tartózkodásának idejére a földmivelésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével dr. Scitovszky Béla belügyminisztert bízta meg. Az új svéd kormány Stockholmból jelentik: Lindman admirális kedden terjesztette a király elé a miniszterek listáját, amelyet a király jóváhagyott. A lista a következőkép szól: Miniszterelnök: Lindman admirális; külügyminiszter: Trygger egyetemi rektor; igazságügyminiszter: Bissmark polgármester; honvédelmi miniszter: Malmberg alezredes; szociális ügyek minisztere: Lübeck; közlekedésügyi miniszter: Borell; pénzügyminiszter: Wohlin egyetemi tanár; kultuszminiszter: Lindskog egyetemi tanár; földmivelésügyi miniszter: Johansson földbirtokos; kereskedelemügyi miniszter: Lundvik kereskedelmi tanácsos; tárcanélküli miniszterek: Beskow Wult-Stevern. es