Népszava, 1928. november (56. évfolyam, 249–272. sz.)
1928-11-03 / 249. szám
Lim. évfolyam 249. szám, Budapest, 1928 november 3. szombat Ára 16 fttttr AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap 24,vasárnap 32 fllér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, francaorsz. 1-30 fr., Csehszlovákiábatt hétk. lefztek, vas. 25k. Romániában hétköznap 8 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI4-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31,. J. 303-32 Az angol munkáspárt újabb győzelmeket aratott. A községi választásokon eddig 119 mandátumot nyert. „Megkezdődtek az általános választások és a konzervatív kormány bukásával végződnek" — mondta MacDonald elvtárs az ashton-underlynei választókihoz intézett beszédében. És Ashton-under-Lyneben, amelyet eddig a konzervatív párt képviselt a parlamentben, hatalmas többséggel választották meg Bellamy elvtársat, a munkáspárt jelöltjét. Bevezetőnek mindenesetre nagyon jelentős esemény volt ez, angol elvtársaink szerint a legfontosabb pótválasztás, amelyet az általános választások óta tartottak. A választásokat most folytatják, mégpedig Anglia és Wales községeiben. A választások eddig ismert eredményei a munkáspárt nagy győzelmét hirdetik. A községekben a konzervatívoknak annyira nincsen hitelük, hogy nem ismernek a maguk nyelvén szerepelni, hanem álnéven, mint községi reformpárt állnak mindenütt a haladás útjába. • A munkáspárt községi politikája a szociális gondoskodás alapján épült és így hódítja meg biztosan az angol városokat. Olyan hatalmas agitációs anyag áll a párt rendelkezésére, amellyel minden akadályokon keresztül is diadalmaskodnia kell. Azokban a községekben, amelyekben eddig szocialista, illetve munkáspárti többségvezeti az ügyeket, olyan nagyszabású eredményeket tudnak fölsorakoztatni, amelyeket a szomszédos községek és kerületek lakosai is kívánatos példának tartanak és igyekeznek minél előbb szintén szocialista többségre bízni ügyeik elintézését. A munkáspárt a többek között akárhány helyen ki tudja mutatni, hogy" a vezetése" alatt álló villanyszolgáltatás 50%-kal olcsóbb, mint a szomszédos kerületekben. Másutt eltávolították a nyomortanyákat, egészséges lakások, olcsó fürdők építésével, az anyaság védelmével, csecsemőkről való gondoskodással csökkentették a halálozási arányt. A községek feladata a szegényekről való gondoskodás, a munkanélküliek bizonyos mértékű támogatása, ami természetesen a község pénzügyeinek súlyos megterhelését jelenti. Annál nagyobb ez a teher, minél több a támogatásra szoruló szegény és a munkanélküli. A konzervatívok a súlyos adók ellen való agitációra akarják kihasználni a szociális gondoskodásnak a költségeit, viszont a munkáspárt kimutatja, hogy a kezelése alatt álló közüzemek jövedelméből csökkentette az adókat, ugyanakkor, amikor a közszolgáltatások terheit is leszállították. Igaz ugyan, hogy a munkáspárt követeli, hogy a közterhek igazságos megoszlása céljából az ilyen természetű költségeket államosítsák, vagy legalább is a kiadások központosításával csökkentsék, illetve azonosítsák az egyes kerületek és községek terheit. Csütörtökön kezdődtek a községi választások és az eddig ismert eredményekből még nem lehet megállapítani, hány újabb községet hódítottak meg elvtársaink? Egyelőre csak 119 mandátumnyereségről számolnak be a táviratok és egyúttal a konzervatívok, a liberálisok és a pártonkívüliek hasonló arányú veszteségéről. A választások ideiglenes eredménye. (London, november 2.) Csütörtökön tartották meg Angliában és Walesben a községtanácsi választásokat, amelyek a munkáspárt nagy győzelmével végződtek. A munkáspárt az eddigi eredmények szerint 101 mandátummal növelte eddigi mandátumai számát, amivel szemben a konzervatív párt 58, a liberális párt 13 és a pártonkívüliek 30 mandátumot veszítettek. ( (London, november 2.) A községi választások, amelyek összesen 400 község területén 5000 mandátum sorsáról döntenek, tegnap reggel kezdődtek és még folyamatban vannak. Ma reggel 2 órakor 85 kerületben ismerték az eredményeket, amelyek a pártok helyzetéről a következő képet nyújtják: Konzervatívok 13 nyereség, 71 veszteség; liberálisok 11 nyereség, 24 veszteség; Labour Party 119 nyereség, IS veszteség; pártonkívüliek 10 nyereség, 40 veszteség. A Labour Party legnagyobb nyereségre Liverpoolban (11), Derbyben (6), Cardiffban és más bányakerületekben (4—4) tett szert. London 28 választókerületében ideiglenesen a következő a szavazatok aránya: Községi reformpárt (konzervatívok) 54 mandátum, antiszocialisták 6 mandátum, liberálisok 3 mandátum, Labour Party 85 mandátum (eddig 30 nyereség), a választók szövetkezete 6 mandátum, pártonkívüliek 22 mandátum. Nem tarthat sokáig az északnémetországi vasipari kizárás. A gyárosoknak nagy kárt okoz az elhamarkodott lépés. A kizárás a szervezetlen munkásokat is a szakszervezetekbe tömöríti. 218.000 munkás harca a nehézipari kapitalizmussal. Kormányválság a kizárás miatt? Keddi lapunkban már jelentettük, hogy az északnyugati német vasipari munkáltatók nem fogadták el a bérkövetelés tárgyában hozott egyeztető bírósági ítéletet s béremelés helyett bércsökkentést helyeztek kilátásba a munkásoknak. Bár a bíróság döntését kötelező erejűnek nyilvánították, a munkáltatók beváltották fenyegetésüket és amint Essenből táviratozzák, csütörtökön a Ruhr-vidék valamennyi vas- és kohótelepén megtörtént a munkások kizárása és az üzemek leállítása. A munkáskizárás a vas- és acélgyárakon kívül a vasfeldolgozó ipar gyáraira is kiterjed, úgy, hogy a kizárási határozat 213.000 munkást sújt. Gazdasági körökben egyébként kizártnak tartják, hogy a munkáskizárás hosszabb ideig tartson. A munkáltatók szövetsége máris megindította a fellebbviteli eljárást. A kizárt munkásság egyébként egyelőre nem küzd anyagi zavarokkal, minthogy a kizárás napján megkapta a kijáró bért s a szakszervezetek különben is hangsúlyozzák, hogy kellő anyagi eszközökkel rendelkeznek a kizárt munkások támogatására. A birodalmi munkaügyi miniszter különben azon az állásponton van, hogy az egyeztető bíróság döntésének kötelező erejűvé történt nyilvánítása minden tekintetben jogosult volt és hogy a munkáltatók súlyos hibát követtek el a döntés visszautasításával. A nagyarányú munkáskizárás részleteiről az alábbi táviratok számolnak be: (Berlin, november 2.) A munkáltatók szövetsége koncentrikus támadást indított az egyeztető bírósági eljárás ellen. A német munkábta(Folytatjuk a 2. oldalon.) Magyar Hét. Tulajdonképen arra semmi szükség, hogy mi magyarázzuk meg, mi az a Magyar Hét. Megtettek mindent ebben a tekintetben azok, akik rendezik. Ezer színes plakát és lengő lobogók derűjében terjed szét a magyarázat, egyben pedig a fölhívás, hogy a Magyar Héten kizáróan magyar árut vásároljatok. Kapja meg elismerését a magyar munka, új magyar ipari termelő tevékenység s ne akadjon senki, aki ezen a héten — szombattól szombatig — akár egy fillérrel is hozzájárulna a külföldi ipar gazdagításához. Régi fogalmak is fölújittatnak erre az alkalomra, és különböző lelkes fölhívásokban erős elixireket kapnak a továbbélésre. Azt írják, hogy most a „gazdasági patriotizmus" hasson és serkentsen minden lélekben, mennél nagyobb sikerére a Magyar Hétnek. Van is ebben valami. Ha fölújult és erősen tombol világszerte a gazdasági nacionalizans, vagyis a legteljesebb vámpolitikai elzárkózás, föl kell ébreszteni hozzá a gazdasági patriotizmust is, hogy az elzárt területen meg is vásárolják az elkészített hazai árut.»« Meg kell adni, hogy a kereskedők alaponsan fölkészültek a Magyar Hétre.A kirakatokat telezsúfolták magyar árukkal , akadthatna-e valaki, aki ne mélységes örömmel, ne meghatódottsággal és büszkeséggel látnái a magyar munkás teremtőerejének, ügyességének és választékos ízlésének e színesragyogó tanúbizonyságait? Bizonyára nem akadhat senki, aki cinizmussal, vagy csak a külföldi árut értékelő gyatra sznobizmussal fogadná a magyar munkás munkájának e gyönyörű jeleit. Nem eshetik tehát kifogás abban, hogy kereskedő és munkás ne készüljétek volna kellőképen föl a Magyar Hét sikerének biztosítására! Csakhogy... Csakhogy ott kezdődik a dolog, hogy mindez nem elégséges. Nem elégséges azért, mert végérvényesen éppen ezen a héten kell fölvetődnie a belső fogyasztóképtelenség sötét kérdésének s éppen ezen a héten kell megmutatkoznia annak, hogy hiába rakják ki a legjobb és legszebb magyar árut, ha a fogyasztóképességnek csak a sivatagjára rakhatják ki... S éppen azért nagy baj volna, ha az illet® ékesek megelégednének a Magyar Hét aprós részletsikereivel és készek volnának arra, hogy inkább ebbe a homokba dugják a fejüket, semhogy a belső piacok fogyasztóképességének lerongyosodását, a katasztrofálisan téves utakon járó gazdasági és pénzügyi kormánypolitikát, a munkás borzalmasan alacsony munkabérét, a hivatalnok megalázzóan ínséges fíxumát, egész lezüllött, kolduséletünket észrevegyék. Igenis, minden ekörül fordul meg. A fogyasztóképtelenség a Magyar Hét kizárólagos és kizárólagosan rongyos hőse. És arról kell beszélni, ami ezt előidézte és arról kell tenni, ami mindezt megenyhíti, majd pedig idővel megszünteti. Vagyis mondjuk meg őszintén és nyíltan: senki se próbálja meg a Magyar Hetet védővámos propagandára fölhasználni és senki se akarja az autarchia, az önellátás szükségességét megértetni, mert megvan mind a kettő.Az egyik nagyobb mértékben, mint ahogy kellene és a másik is úgy, ahogy, a legtöbb belső szükséglet födözésére alkalmas. Józan belátás-