Népszava, 1928. november (56. évfolyam, 249–272. sz.)

1928-11-03 / 249. szám

s M­Érs&AVA Miért nem vehet gramofont a proletár? Három nagy világkonszern monopolizálja a gramofonlemezgyártást. — Negyven­százalékos osztalékok és sokmilliós tőkeemelések. — Rablógazdálkodás a fogyasztóközönség rovására. A legnagyobb német gramofonlemezcég, a Polyphon-mű­vek leipzigi közgyűlésükön az alaptők© újabb négy és félmilliós fölemelé­sét határozták el. A másik nagy német gramofonkonszern, a Lindström-Columbia, ezen a héten olvasztotta be a két legrégibb német céget, a Homophon A. G.-t és a Nigrolit-mű­veket. Ezek a tranzakciók te­szik aktuálissá az alábbi cikket a gramofon világkarrierjéről. (A Népszava berlini munkatársától.) Amikor a rádió divatba jött, úgy látszott, hogy az új találmány előbb-utóbb teljesen kiszorítja az addig nagy kedveltségnek örvendett gramo­font. Az 1923-tól 1925-ig terjedő időszakot gyász­keretes lapok jelzik a gramofonipar üzleti könyveiben, katasztrofális arányokban csök­kent úgy a készülék, mint a lemezgyártás. A nagy gramofonkonszernek, amelyeket a teljes összeomlás veszedelme fenyegetett, végső erő­feszítéssel hozzáfogtak ekkor szabadalmaik tökéletesítéséhez s az a nagyszabású technikai fejlődés, amely különösen a készülékek gyár­tása terén az utóbbi években mutatkozott, az üzleti konjunktúrára sem maradt hatás nél­kül: az utolsó három évben a gramofonipar példátlan és szinte hihetetlen mértékben föl­lendült. A nagy angol, amerikai és német gra­mofonkonszernek részvényeinek az árfolyama az 1926-os év közepe óta átlag az ötszörösére emelkedett. A modern ipari koncentráció elve talán egyetlen iparágban sem hódított olyan mérték­ben teret, mint a gramofoniparban, amelyet három nagy, nemzetközi konszern úgyszólván monopolizál. Ez a három nagy cég magába ol­vasztotta az angol, német és amerikai lemez­gyárak legnagyobb részét, úgy, hogy néhány jelentéktelenebb gyártól eltekintve csaknem minden gramofoncég internacionális tőkével dolgozik. A három konszern közül legnagyobb az amerikai Victor Talking Machine Co., amely megszerezte a londoni Gramophone Co. Ltd. fölött is a felü­gyeleti jogot s ezáltal kép­viseletet, nyert a német piacon is az angol cég berlini leányvállalata, az Electrola G. m. b. H. révén. A Talking-konszern ezenkívül érdekelve van többé-kevésbé a világ minden országának gramofoniparában, nagyobb jelentőségű­ lemez­produkciót, azonban a fentebb említett válla­latain kívü­l csak Kanadában és Japánban fejt ki.Szoros összeköttetésben áll azonkívül ez a gramofonkonszern már hosszabb idő óta Ame­rika legnagyobb rádióvállalatával, a Radio Corporation of America-val is és nem titok, hogy a két vállalat­ alkalmasint még ez év fo­lyamán fuzionál. Tárgyalások folynak azon­kívül a Talking-konszernnek és a legnagyobb angol gramofonvállalatnak, a Columbia Gramophone Co.-nak egy nagy trösztben való egyesítésére. A Columbia-konszern Anglián kívül különö­sen Németországba is erős, minthogy kebelébe tartozik az egyik legnagyobb német gramo­fon-cég, a Carl Lind­st­rom A.­G., amely eredeti­leg csak készülékeket gyártott, de újabban lemezeivel is elárasztja az európai piacot. A Lindström-cég hozza ki az „Odeon", „Parlo­ph­on", „Béka" és „Columbia" elnevezésű leme­zeket, amelyek részben Németországban, rész­ben Angliában és Amerikában készülnek. A konszern amerikai vállalata a Columbia Phonograph Co., azonkívül a legnagyobb japán lemezgyár, a Nipophone Co. A harmadik nagy gramofonok­on szent Chica­góban ezekel: a Brunswick-Dalke-Collender Co., amelynek angol leányvállalata nagyon jelentékeny, azonkívül megszerezte a leg­nagyobb német lemezgyárnak, a Polyphon­­konszernnek a részvényt­öbbségét, amelynek legismertebb lemezmárkája, a „Grammophon" különösen Magyarországon és a Balkánon van elterjedve. A három konszernen kívül számos kis vál­lalat gyárt lemezeket, azonban a trösztösödési folyamat során ezek egymásután olvadnak be a nagy konszernekbe, amelyek csöndes meg­egyezéssel már most is közös árpolitikát foly­tatnak. Nyílt kartel u­gyan nincs a nagy kon­szernek között, de, bár életre-ha­lásra konkurál­nak egymással, az árleszállítás fegyveréhez sohasem nyúl egyikük sem és ez teszi lehetővé, hogy a gramofongyárak egytől-egyig horribilis nyereséggel dolgoznak. Az angol cégek, mint a Columbia Gramophone Co., a Gramophone Co. és a Vocation Gramophone Co. a múlt év­ben nem kevesebb, mint 10%-os osztalékot fizettek részvényeseiknek. A német cégek a nyereség nagyobb részét tartalékolják és a Polyphon-kon­szern­ a múlt évben „csak" 11%-os dividenciát­ adott (az előző évi 9-cel szemben), amíg a Lindström-konszern 15%-ot fizetett (az utolsó békeév 5%-ával szemben). Amellett a Lindström-konszern a békebeli IV­ millió márkás alaptőkéjét 7 millióra, a Polyphone­mű­vek pedig 5 milliós alaptőkéjüket 72­­ millióra emelték föl és ezt akarják most még 40 millióval emelni. A két vállalat részvényei­nek tőzsdei árfolyamjegyzésében beállott vál­tozások is nagyon érdekesek és jellemzőek. A Li­ndström-részvények árfolyama 1914-ben a névérték 176%-kát tette ki. A rádió föltalálása után ez az árfolyam horibilisan lemorzsoló­dott és 1926-ban a részvények árfolyama már csak 125%-os volt a névértékhez képest. A kö­vetkező év vég­én azonban már magasabban jegyezték a Lindström-részvényeket, mint a békében — a százalékarány 321 volt — és ma már 710%-kal állnak a részvények a tőzsdén magasabban, mint a névértékük. A Polyphone­részvények ugyanilyen emelkedést mutatnak. 1914-ben még névértéken­­jegyezték a tőzsdén, ma már 470%-tal a névérték fölött. Nincs egyetlen más német ipari papiros, amely ilyen kar­ért futott volna be, h­iszen például a Lind­­ström-művek tőkéjét a tőzsdei jegyzés az eredeti 2,200.000 márkás alaptőke húszszorosára, 19,700.000 márkára értékeli. Az amerikai gyárak nyereségeiről nem lehet pontos képet alkotni, de elképzelhető, hogy ezek mit keresnek, ha tekintetbe vesszük, hogy Németországban csak húszmillió gramofon-lemez készül évente, míg az egész világ lemez­produkciója körülbelül kétszázmillió darab és ennek legalább a fele Amerikára esik. Ezek, a mai gazdasági viszonyok között egé­szen szokatlanul és abnormálisan nagy nyere­ségek természetesen csak úgy jöhetnek létre, hogy a nagy konszernek kihasználják mono­póliumszerű helyzetüket és rablógazdálkodást folytatnak: a gramofonlemezek ára átlagosan­ négy-ötszörösébe kerül annak, mint amennyiért azokat a gyáraknak adniok kellene, ha tisztes­séges üzleti politikát folytatnának. Ez az oka annak, hogy szegényebb országokban a gramo­fon még mindig luxusnak számít és koránt­sem örvend annak az elterjedettségnek, amely kulturális szempontból is kívánatos lenne. Arra, sajnos, nem lehet számítani, hogy kisebb haszonra dolgozó konkurencia árleszállításra kényszerítse a nagy konszerne­ket, ezek ugyanis az ilyen versenytársat a kedvezőbb részletfizetési feltételeket lehetővé tevő nagyobb tőkéjük segítségével rögtön le­törik. Kitűnő megszervezettsége folytán a gramo­fonipar a kapitalizmus elitiparágai között is a legelső helyek egyikét foglalja el, ameny­nyiben vad profitéhségében a legtökéleteseb­ben tídja a fogyasztót kizsákmányolni. (..) Revolveres merénylet sik­erül ellesi. A meFéüvEeí polltlftal latere. Lubaczewszky prágai lengyel főkonzul ellen szerdán délelőtt a lengyel főkonzulátus épüle­tében revolveres merényletet kísérelt meg egy Paziuk nevű ukrán emigráns, aki azt hitte, hogy Grzybowszky lengyel követtel áll szemben. A merénylet nem sikerült. Pazluk a kora délelőtti órákban a főkonzulátus épüle­tébe jött és az előcsarnokban egy benzinnel teli üveget dobott a padlóra és meggyújtotta a benzint, majd a kijárat felé indult. A kapu­ban összetalálkozott Lubaczewszky főkonzullal és revolveréből egy lövést adott le a főkon­zulra. A golyó célt tévesztett, amire a me­rénylő menekülni próbált. Az utcán azonban utolérték és letartóztatták. A lángra lobbant benzin nem okozott kárt. A merénylő gimna­zista a kihallgatása során — amint prágai távirat jelenti — bevallotta, hogy meg akarta gyilkolni a lengyel követet, hogy bosszút áll­jon az Ukrajnával szemben elkövetett lengyel árulásért. A merényletnek, a nyomozás ada­tai szerint, tisztára politikai háttere van. A merénylő egyik zsebében megtalálták a titkos ukrán katonai, szövetség lapjának, a „Surmá"­nak­ legutóbbi számát. Pazluk a rendőrségen elmondotta azt is, hogy a merénylet nem a fő­konzul személye, hanem a gyűlölt lengyel ál­lam ellen irányult. Azért választotta éppen október 11-ét a merénylet elkövetésére, mert ezen a napon proklamálták 10 évvel ezelőtt az ukrán függetlenséget és ezen a napon lázadt föl az ukrán Galícia a lengyel­­ köztársaság ellen. A merényletre már hosszú idő óta készülődött. m • rw w • i* nananv au» m m u *i hi m m u vu •rinaniaBn­ «u uvh »9 Emlékezetes, hogy az egységes párt leg­utóbbi értekezletén történt meg első ízben, hogy bent a pártban a kormány hívei maguk is kifakadtak a Bethlen-féle gazdálkodás el­fajulásai ellen és a kormányra nézve kínos leleplezések kíséretében mutattak rá a beth­leni politika szinte jóvátehetetlen kártevéseire, így Klein Antal egységespárti képviselő rá­mutatott a gyufamonopólium néhány olyan titkos vagy legalább is titkolt részletére, ame­lyek ügyében akkor a miniszterelnök meg­ígérte a vizsgálat megindítását. Azóta már el­múlt néhány hét, de hogy a beígért vizsgálat megindult volna, arról eddig az egységes párt­ban sem tuvnak semmit. Ebben az ügyben most azután Klein Antal képviselő egy újság­író előtt a következőkben nyilatkozott: — Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy én ezt az ügyet el­engedem aludni. Ha legrövidebb időn belül nem kapok garanciát a legkomolyabb vizsgálat megindítására, ak­kor a kormánypárt legközelebbi értekezletén újra szóvá teszem a Halász-ügyet és még töb­bet fogok mondani, mint a legutóbbi fölszóla­lásomban. A leghatározottabban kijelentem, hogy semmiesetre sem hagyom magamat ezzel az üggyel kapcsolatosan nevetségessé tenni és a szigorú vizsgálat ügyét bizonytalan időre elhalasztani. November 14-ére halasztották a román­magyar tárgyalásokat. Félhivatalosan jelen­tik, hogy az agrárpörök ügyében való román­magyar tárgyalásokat, amelyeknek november 5-én kellett volna megkezdődniük, Szterényi, magyar megbízott betegsége miatt elhalasztot­ták. A román kormány hozzájárult a magyar kormánynak ahhoz az előterjesztéséhez, hogy a tárgyalások november 14-én induljanak meg. A tárgyalások színhelye tudvalevően Rapallo. 1928 november 3. Kirabolták a soffőrt és a Rablótámadás út Maőrs határában. Csütörtökön éjszaka valósággal amerikai stílusú rablótámadásról érkezett jelentés a fő­kapitányságra, ahol megjelent Gazdafy József 29 éves taxisofőr és elmondotta, hogy csü­törtökön este beült az autójába három isme­retlen férfi, akik Budaörsre vitették magukat. Budaörs határában, az elhagyott országúton megállí­tották az autót, rátámadtak, el­vették tőle a pénztárcáját, majd egy fához kötözték és elmenekültek. A merénylők az autón akar­tak elmenekülni, de nem tudták a motort mű­ködésbe hozni és így gyalogszerrel elfutottak. Gazdafy előadta, hogy másfél órán keresztül volt a fához kötözve, amig végül nagy erő­feszítéssel sikerült meglazítani a kötelékeit és visszatért Budapestre. Eleinte nem hitték el a soffőr előadását és nyomban detektívek men­tek ki vele a jelzett helyre, ahol meg is talál­ták a négy embernek a lába nyomát és még az a kötél is a fa alatt volt, amivel a támadók a soffőrt a fához kötözték. A támadók egyébként csak 50 pengőt vittek el a soffőrtől, mert ennyi pénz volt nála és őt nem bántották. A különös rablótámadás ügyében a rendőrség folytatja a nyomozást. Az ítéletet megfellebbezté­­. A múlt héten tárgyalta a budapesti törvény­szék Mayer-tanácsa Urbán Sándor cipészsegéd ügyét, aki ellen gyilkosság és rablás miatt emeltek vádat. Urbán tudvalevően a Király­utcában agyonszúrta Sarlós Istvánná szakács­nőt és a lakásból nagyobb összegű pénzt rabolt el. Az ügyben az ítéletet pénteken délelőtt hir­dették ki. A törvényszék Urbán Sándort bű­nösnek mondta ki rablás és gyilkosság bűntet­tében és kötél általi halálra ítélte. Urbán szem­mel láthatóan közömbösen fogadta a halálos íté­letet, az elnök kérdéseire azonban kijelentette, hogy fellebbezni akar. Védője ugyancsak fel­lebbezést jelentett be az ítélet enyhítése érde­k­e. Törökország elfogas­ta a latínbetüs ábécét. Angolából jelentik: A nemzetgyűlés harma­dik ülésszakát a köztársaság elnöke hosszabb beszéddel nyitotta meg. A nemzetgyűlés meg­kezdte a latinbetűs török ábécére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavas­latot egyhangúlag elfogadták. A javaslat értel­mében december elsejétől kezdve mindenféle közlemény, reklám, stb. csupán az új írásmód­dal tehető közzé. A hatóságok és a magánválla­latok már péntektől kezdve kötelesek elfogadni az új betűkkel szerkesztett beadványokat. A hatóságokra nézve az új írásmód használata január elsejétől kezdve válik kötelezővé. A tör­vény megengedi, hogy 1929 június elsejéig el­fogadják a régi írásmóddal készült beadvá­nyokat. WWWUWIMWfWVWWVUWVAMMTWWWWUVVVVVWVWI/UWlA« Nyugdíjazták Debrecen város polgármeste­rét. Dr. Magosi György, Debrecen város polgár­mestere most töltötte be életének 70. évét. Ma­gas korára való tekintettel december 1-től való nyugdíjazását kérte. A város törvényhatósága pénteken a kívánságához hozzájárult és elhatá­rozta, hogy elismerése jeléül a Péterfia­ utcai nagy parkot Magoss György­ térnek nevezi el.

Next