Népszava, 1928. november (56. évfolyam, 249–272. sz.)
1928-11-03 / 249. szám
s MÉrs&AVA Miért nem vehet gramofont a proletár? Három nagy világkonszern monopolizálja a gramofonlemezgyártást. — Negyvenszázalékos osztalékok és sokmilliós tőkeemelések. — Rablógazdálkodás a fogyasztóközönség rovására. A legnagyobb német gramofonlemezcég, a Polyphon-művek leipzigi közgyűlésükön az alaptők© újabb négy és félmilliós fölemelését határozták el. A másik nagy német gramofonkonszern, a Lindström-Columbia, ezen a héten olvasztotta be a két legrégibb német céget, a Homophon A. G.-t és a Nigrolit-műveket. Ezek a tranzakciók teszik aktuálissá az alábbi cikket a gramofon világkarrierjéről. (A Népszava berlini munkatársától.) Amikor a rádió divatba jött, úgy látszott, hogy az új találmány előbb-utóbb teljesen kiszorítja az addig nagy kedveltségnek örvendett gramofont. Az 1923-tól 1925-ig terjedő időszakot gyászkeretes lapok jelzik a gramofonipar üzleti könyveiben, katasztrofális arányokban csökkent úgy a készülék, mint a lemezgyártás. A nagy gramofonkonszernek, amelyeket a teljes összeomlás veszedelme fenyegetett, végső erőfeszítéssel hozzáfogtak ekkor szabadalmaik tökéletesítéséhez s az a nagyszabású technikai fejlődés, amely különösen a készülékek gyártása terén az utóbbi években mutatkozott, az üzleti konjunktúrára sem maradt hatás nélkül: az utolsó három évben a gramofonipar példátlan és szinte hihetetlen mértékben föllendült. A nagy angol, amerikai és német gramofonkonszernek részvényeinek az árfolyama az 1926-os év közepe óta átlag az ötszörösére emelkedett. A modern ipari koncentráció elve talán egyetlen iparágban sem hódított olyan mértékben teret, mint a gramofoniparban, amelyet három nagy, nemzetközi konszern úgyszólván monopolizál. Ez a három nagy cég magába olvasztotta az angol, német és amerikai lemezgyárak legnagyobb részét, úgy, hogy néhány jelentéktelenebb gyártól eltekintve csaknem minden gramofoncég internacionális tőkével dolgozik. A három konszern közül legnagyobb az amerikai Victor Talking Machine Co., amely megszerezte a londoni Gramophone Co. Ltd. fölött is a felügyeleti jogot s ezáltal képviseletet, nyert a német piacon is az angol cég berlini leányvállalata, az Electrola G. m. b. H. révén. A Talking-konszern ezenkívül érdekelve van többé-kevésbé a világ minden országának gramofoniparában, nagyobb jelentőségű lemezprodukciót, azonban a fentebb említett vállalatain kívül csak Kanadában és Japánban fejt ki.Szoros összeköttetésben áll azonkívül ez a gramofonkonszern már hosszabb idő óta Amerika legnagyobb rádióvállalatával, a Radio Corporation of America-val is és nem titok, hogy a két vállalat alkalmasint még ez év folyamán fuzionál. Tárgyalások folynak azonkívül a Talking-konszernnek és a legnagyobb angol gramofonvállalatnak, a Columbia Gramophone Co.-nak egy nagy trösztben való egyesítésére. A Columbia-konszern Anglián kívül különösen Németországba is erős, minthogy kebelébe tartozik az egyik legnagyobb német gramofon-cég, a Carl Lindstrom A.G., amely eredetileg csak készülékeket gyártott, de újabban lemezeivel is elárasztja az európai piacot. A Lindström-cég hozza ki az „Odeon", „Parlophon", „Béka" és „Columbia" elnevezésű lemezeket, amelyek részben Németországban, részben Angliában és Amerikában készülnek. A konszern amerikai vállalata a Columbia Phonograph Co., azonkívül a legnagyobb japán lemezgyár, a Nipophone Co. A harmadik nagy gramofonokon szent Chicagóban ezekel: a Brunswick-Dalke-Collender Co., amelynek angol leányvállalata nagyon jelentékeny, azonkívül megszerezte a legnagyobb német lemezgyárnak, a Polyphonkonszernnek a részvénytöbbségét, amelynek legismertebb lemezmárkája, a „Grammophon" különösen Magyarországon és a Balkánon van elterjedve. A három konszernen kívül számos kis vállalat gyárt lemezeket, azonban a trösztösödési folyamat során ezek egymásután olvadnak be a nagy konszernekbe, amelyek csöndes megegyezéssel már most is közös árpolitikát folytatnak. Nyílt kartel ugyan nincs a nagy konszernek között, de, bár életre-halásra konkurálnak egymással, az árleszállítás fegyveréhez sohasem nyúl egyikük sem és ez teszi lehetővé, hogy a gramofongyárak egytől-egyig horribilis nyereséggel dolgoznak. Az angol cégek, mint a Columbia Gramophone Co., a Gramophone Co. és a Vocation Gramophone Co. a múlt évben nem kevesebb, mint 10%-os osztalékot fizettek részvényeseiknek. A német cégek a nyereség nagyobb részét tartalékolják és a Polyphon-konszern a múlt évben „csak" 11%-os dividenciát adott (az előző évi 9-cel szemben), amíg a Lindström-konszern 15%-ot fizetett (az utolsó békeév 5%-ával szemben). Amellett a Lindström-konszern a békebeli IV millió márkás alaptőkéjét 7 millióra, a Polyphoneművek pedig 5 milliós alaptőkéjüket 72 millióra emelték föl és ezt akarják most még 40 millióval emelni. A két vállalat részvényeinek tőzsdei árfolyamjegyzésében beállott változások is nagyon érdekesek és jellemzőek. A Lindström-részvények árfolyama 1914-ben a névérték 176%-kát tette ki. A rádió föltalálása után ez az árfolyam horibilisan lemorzsolódott és 1926-ban a részvények árfolyama már csak 125%-os volt a névértékhez képest. A következő év végén azonban már magasabban jegyezték a Lindström-részvényeket, mint a békében — a százalékarány 321 volt — és ma már 710%-kal állnak a részvények a tőzsdén magasabban, mint a névértékük. A Polyphonerészvények ugyanilyen emelkedést mutatnak. 1914-ben még névértékenjegyezték a tőzsdén, ma már 470%-tal a névérték fölött. Nincs egyetlen más német ipari papiros, amely ilyen karért futott volna be, hiszen például a Lindström-művek tőkéjét a tőzsdei jegyzés az eredeti 2,200.000 márkás alaptőke húszszorosára, 19,700.000 márkára értékeli. Az amerikai gyárak nyereségeiről nem lehet pontos képet alkotni, de elképzelhető, hogy ezek mit keresnek, ha tekintetbe vesszük, hogy Németországban csak húszmillió gramofon-lemez készül évente, míg az egész világ lemezprodukciója körülbelül kétszázmillió darab és ennek legalább a fele Amerikára esik. Ezek, a mai gazdasági viszonyok között egészen szokatlanul és abnormálisan nagy nyereségek természetesen csak úgy jöhetnek létre, hogy a nagy konszernek kihasználják monopóliumszerű helyzetüket és rablógazdálkodást folytatnak: a gramofonlemezek ára átlagosan négy-ötszörösébe kerül annak, mint amennyiért azokat a gyáraknak adniok kellene, ha tisztességes üzleti politikát folytatnának. Ez az oka annak, hogy szegényebb országokban a gramofon még mindig luxusnak számít és korántsem örvend annak az elterjedettségnek, amely kulturális szempontból is kívánatos lenne. Arra, sajnos, nem lehet számítani, hogy kisebb haszonra dolgozó konkurencia árleszállításra kényszerítse a nagy konszerneket, ezek ugyanis az ilyen versenytársat a kedvezőbb részletfizetési feltételeket lehetővé tevő nagyobb tőkéjük segítségével rögtön letörik. Kitűnő megszervezettsége folytán a gramofonipar a kapitalizmus elitiparágai között is a legelső helyek egyikét foglalja el, amenynyiben vad profitéhségében a legtökéletesebben tídja a fogyasztót kizsákmányolni. (..) Revolveres merénylet sikerül ellesi. A meFéüvEeí polltlftal latere. Lubaczewszky prágai lengyel főkonzul ellen szerdán délelőtt a lengyel főkonzulátus épületében revolveres merényletet kísérelt meg egy Paziuk nevű ukrán emigráns, aki azt hitte, hogy Grzybowszky lengyel követtel áll szemben. A merénylet nem sikerült. Pazluk a kora délelőtti órákban a főkonzulátus épületébe jött és az előcsarnokban egy benzinnel teli üveget dobott a padlóra és meggyújtotta a benzint, majd a kijárat felé indult. A kapuban összetalálkozott Lubaczewszky főkonzullal és revolveréből egy lövést adott le a főkonzulra. A golyó célt tévesztett, amire a merénylő menekülni próbált. Az utcán azonban utolérték és letartóztatták. A lángra lobbant benzin nem okozott kárt. A merénylő gimnazista a kihallgatása során — amint prágai távirat jelenti — bevallotta, hogy meg akarta gyilkolni a lengyel követet, hogy bosszút álljon az Ukrajnával szemben elkövetett lengyel árulásért. A merényletnek, a nyomozás adatai szerint, tisztára politikai háttere van. A merénylő egyik zsebében megtalálták a titkos ukrán katonai, szövetség lapjának, a „Surmá"nak legutóbbi számát. Pazluk a rendőrségen elmondotta azt is, hogy a merénylet nem a főkonzul személye, hanem a gyűlölt lengyel állam ellen irányult. Azért választotta éppen október 11-ét a merénylet elkövetésére, mert ezen a napon proklamálták 10 évvel ezelőtt az ukrán függetlenséget és ezen a napon lázadt föl az ukrán Galícia a lengyel köztársaság ellen. A merényletre már hosszú idő óta készülődött. m • rw w • i* nananv au» m m u *i hi m m u vu •rinaniaBn «u uvh »9 Emlékezetes, hogy az egységes párt legutóbbi értekezletén történt meg első ízben, hogy bent a pártban a kormány hívei maguk is kifakadtak a Bethlen-féle gazdálkodás elfajulásai ellen és a kormányra nézve kínos leleplezések kíséretében mutattak rá a bethleni politika szinte jóvátehetetlen kártevéseire, így Klein Antal egységespárti képviselő rámutatott a gyufamonopólium néhány olyan titkos vagy legalább is titkolt részletére, amelyek ügyében akkor a miniszterelnök megígérte a vizsgálat megindítását. Azóta már elmúlt néhány hét, de hogy a beígért vizsgálat megindult volna, arról eddig az egységes pártban sem tuvnak semmit. Ebben az ügyben most azután Klein Antal képviselő egy újságíró előtt a következőkben nyilatkozott: — Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy én ezt az ügyet elengedem aludni. Ha legrövidebb időn belül nem kapok garanciát a legkomolyabb vizsgálat megindítására, akkor a kormánypárt legközelebbi értekezletén újra szóvá teszem a Halász-ügyet és még többet fogok mondani, mint a legutóbbi fölszólalásomban. A leghatározottabban kijelentem, hogy semmiesetre sem hagyom magamat ezzel az üggyel kapcsolatosan nevetségessé tenni és a szigorú vizsgálat ügyét bizonytalan időre elhalasztani. November 14-ére halasztották a románmagyar tárgyalásokat. Félhivatalosan jelentik, hogy az agrárpörök ügyében való románmagyar tárgyalásokat, amelyeknek november 5-én kellett volna megkezdődniük, Szterényi, magyar megbízott betegsége miatt elhalasztották. A román kormány hozzájárult a magyar kormánynak ahhoz az előterjesztéséhez, hogy a tárgyalások november 14-én induljanak meg. A tárgyalások színhelye tudvalevően Rapallo. 1928 november 3. Kirabolták a soffőrt és a Rablótámadás út Maőrs határában. Csütörtökön éjszaka valósággal amerikai stílusú rablótámadásról érkezett jelentés a főkapitányságra, ahol megjelent Gazdafy József 29 éves taxisofőr és elmondotta, hogy csütörtökön este beült az autójába három ismeretlen férfi, akik Budaörsre vitették magukat. Budaörs határában, az elhagyott országúton megállították az autót, rátámadtak, elvették tőle a pénztárcáját, majd egy fához kötözték és elmenekültek. A merénylők az autón akartak elmenekülni, de nem tudták a motort működésbe hozni és így gyalogszerrel elfutottak. Gazdafy előadta, hogy másfél órán keresztül volt a fához kötözve, amig végül nagy erőfeszítéssel sikerült meglazítani a kötelékeit és visszatért Budapestre. Eleinte nem hitték el a soffőr előadását és nyomban detektívek mentek ki vele a jelzett helyre, ahol meg is találták a négy embernek a lába nyomát és még az a kötél is a fa alatt volt, amivel a támadók a soffőrt a fához kötözték. A támadók egyébként csak 50 pengőt vittek el a soffőrtől, mert ennyi pénz volt nála és őt nem bántották. A különös rablótámadás ügyében a rendőrség folytatja a nyomozást. Az ítéletet megfellebbezté. A múlt héten tárgyalta a budapesti törvényszék Mayer-tanácsa Urbán Sándor cipészsegéd ügyét, aki ellen gyilkosság és rablás miatt emeltek vádat. Urbán tudvalevően a Királyutcában agyonszúrta Sarlós Istvánná szakácsnőt és a lakásból nagyobb összegű pénzt rabolt el. Az ügyben az ítéletet pénteken délelőtt hirdették ki. A törvényszék Urbán Sándort bűnösnek mondta ki rablás és gyilkosság bűntettében és kötél általi halálra ítélte. Urbán szemmel láthatóan közömbösen fogadta a halálos ítéletet, az elnök kérdéseire azonban kijelentette, hogy fellebbezni akar. Védője ugyancsak fellebbezést jelentett be az ítélet enyhítése érdeke. Törökország elfogasta a latínbetüs ábécét. Angolából jelentik: A nemzetgyűlés harmadik ülésszakát a köztársaság elnöke hosszabb beszéddel nyitotta meg. A nemzetgyűlés megkezdte a latinbetűs török ábécére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadták. A javaslat értelmében december elsejétől kezdve mindenféle közlemény, reklám, stb. csupán az új írásmóddal tehető közzé. A hatóságok és a magánvállalatok már péntektől kezdve kötelesek elfogadni az új betűkkel szerkesztett beadványokat. A hatóságokra nézve az új írásmód használata január elsejétől kezdve válik kötelezővé. A törvény megengedi, hogy 1929 június elsejéig elfogadják a régi írásmóddal készült beadványokat. WWWUWIMWfWVWWVUWVAMMTWWWWUVVVVVWVWI/UWlA« Nyugdíjazták Debrecen város polgármesterét. Dr. Magosi György, Debrecen város polgármestere most töltötte be életének 70. évét. Magas korára való tekintettel december 1-től való nyugdíjazását kérte. A város törvényhatósága pénteken a kívánságához hozzájárult és elhatározta, hogy elismerése jeléül a Péterfia utcai nagy parkot Magoss György térnek nevezi el.