Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)

1929-03-01 / 50. szám

Székesfehérvár munkássága is megmozdult a pártsajtóért. Székesfehérvár, noha nem ipari város, mégis mindig erős támasza volt a szociáldemokrata munkásmozgalomnak. A székesfehérvári mun­kásság mindig hűségesen kitartott az eszme mellett és megbízható seregrésze volt a szo­ciáldemokráciának. Ez a készség az országos sajtóagitáció terén is meg­nyilvánult. A székesfehérvári szakmai-és pártszervezetek összvezetőségei és a bizalmi­­testület együttes ülést tartottak, amelyen az országos sajtóagitációval foglalkoztak. Propper Sándor elvtárs tartott előadást az ország hely­zetéről és a sajtóagitáció jelentőségéről. Beszé­dében rámutatott arra, hogy az osztályharc kiélesedett és döntő stá­diumba jutott, a munkásság ellen minden erő összefog, amivel szentben a munkásság­nak is szüksége van az erők tömörítésére. Az ellen­forradalmi reakció kilencévi tobzódá­sában és népellenes politikájában kiélte magát és közeledik a gazdasági, politikai, külpolitikai csőd felé, ami egyben azt is jelenti, hogy a szervezett­­munkásságnak az egész országban készenlétbe kell helyezkednie. A sajtónovella is mutatja, hogy a reakció egy végső erőfeszí­téssel le akar számolni egyetlen komoly ellen­felével, a munkásosztállyal, ami azonban meg­törik a­ munkásság erején és ellenállásán. Mikó István elvtárs arra figyelmeztette a munkásságot, hogy nem szabad lemondóknak lennünk és erőteljes munkával föl kell frissíteni a munkásmozgalom vérkeringését, mert sen­kitől nem várhatunk semmit, csak önma­gunktól A nagyipar a nyolcórás munkanap ellen A Szakszervezeti Értesítő most megjelent márciusi szánva írja: Az ipari termelés racionalizálása akkor, ha a racionalizálás végrehajtása egyoldalú, illetve a műveletek végrehajtásaiban az érdekelt mun­kásságnak nincsen beleszólási joga, rendkívüli veszedelmeket okoz. Ahol a munkásság érde­keinek a figyelembevétele nélkül végzik el az ipari munkamód átalakítását és különösen, ahol a munka nélkül maradt munkások állami, községi segélyezéséről nem gondoskodnak, ott a nyomor legrettenetesebb eseteit hozza létre az ipari munkamód átalakítása, mert az új terme­lési rendszer a meglevő munkanélküliek számát nagy mértékben szaporítja és a minden állami munkanélkülisegély nélkül gyonyorgó munká­sokat" a lég nagyobb nyomor, sőt a fokozódó munkanélküliség következtében a végső elkese­redés elé állítja. A szakszervezetek, a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom azért állapította meg, hogy a racionalizálás csak akkor hajtható végre, ha a­ műveletek mikénti végrehajtásába, a munkás­ságnak és azok képviselőinek beleszólásuk van, ha a racionalizálás végrehajtása a két érde­keltség közös megállapodása mellett, történik, hogy ezek a következmények elkerülhetők, le­gyenek. Ezért a racionalizálással egyidejűleg gondoskodni kell a fölöslegessé váló munká­sok és alkalmazottak más munkakörben való foglalkoztatásáról, ha pedig erre nincsen mód, azok segélyezéséről. Az ilyen munkanélküli­segélyezés költségeiért egyedül a munkáltató felelős. Gondoskodni kell arról, hogy az új munkam­ódra való áttérésnél egyidejűleg csök­kentessék a munkaidő is, nehogy az új munka­mód következtében a munkanélküliség növe­kedjen. Az a racionalizálás, amely csupán a vállalkozó profitnövekedésére van tekintettel, de figyelmen kívü­l hagyja a termelés másik és azonos jogú tényezőjének, a munkásnak az ér­dek­eit a vállalkozó profitnövekedését előmoz­dítja ugyan, de az általános népjólétet káro­sítja, mert munkanélkülivé tesz egész tömege­ket, ezzel csökkenti a fogyasztást, végered­ményben pedig a csökkentett fogyasztásn­ak kihatása van a termelésre, tehát az újabb mu­fi­kanél­k­üliség szaporí­tá­sá­ra. Már volt példa, hogy a vállalkozás abban az esetben az árak emelésével biztosította magá­­nak­ a kikalkulált profitot. Ezért is a legtelje­sebb erővel kell tiltakozni az ellen, hogy a racionalizálás az érdekelt munkásság beleszó­lása nélkü­l történjék. A magyar gyáripar most azt hirdeti, hogy a racionalizálással egyidejűen föl kell emelni a munkaidőt. A Szakszervezeti Értesítő meg­állapítja, hogy a magyar gyáripar nem elő­ször hirdeti, hogy a vezető gépipari vállala­toknál sikerült a munkaidőt­ meghosszabbí­tani. Sőt, hogy a munkaidő meghosszabbítását a­ munkások kérték. Megállapítjuk, hogy a munkásság mindenütt követeli a­ napi nyolc­órás munkaidőnek a törvénybe iktatását és az a véleményünk, hogy ennek a hírnek a közre-örömmel üdvözölte a Népszava erőteljes föl­lépését a sajtó­novel­la ellen és rámutatott arra, hogy Székesfehérvár munkásságának is figyelemmel kell kísérnie a külpolitikai ese­ményeket és föl kell készülnie a közeledő ön­kormányzati választásra. Végül lelkes szavak­kal hívta föl az elvtársakat az intenzív mun­kára a pártsajtó és a szervezetek megerősítése érdekében. Az összvezetőség egyhangúlag határozati ja­vaslatot fogadott el, amelynek szövege a kö­vetkező: A székesfehérvári, össze­vezetőség és bi­zalmi fér­fi testület együttes ülése kimondja, hogy a­ munkásmozgalom megerősítése ér­dekében messzemenő agitációt indít. Ebből a célból fölhívja az ülés a­ székesfehérvári szervezett­ munkásságot, de különösen a vezető elvtársakat, hogy tartsák erkölcsi kötelességüknek, a Népszavát előfizetni és olvasni, annál is inkább, mert a­ vezető tiszt­ség sikeres betöltéséhez föltétlenül szüksé­ges a­ Népszava, és általában a­ pártsajtó olvasása. Egyben fölhívja az ülés az elv­társakat, hogy azokban az üzletekben, ahol mint fogyasztók vagy vendégek megfordul­nak, törekedjenek oda, hogy a Népszavát előfizessék. A nagysikerű értekezlet ezzel véget ért. Propper elvtárs zárószavában arra kérte az összvezetőséget, hogy a határozatot most már teljes egészében hajtsák is végre. Az értekez­let hangulatából egyébként megállapítható volt, hogy a munka, megindulásával Székes­fehérváron a mozgalom jelentékeny megerő­södése várható, adása azt célozta, hogy elgáncsolja a népjóléti miniszternek azt a tervét, miszerint a parla­ment elé viszi a nyolcórás munkaidőnek a törvénybe iktatását. Az ilyen elgáncsolások­ban már van gyakorlata a magyar nagyipari munkáltatók érdekképviseletének, így gán­csolta el a munkahiány esetére való biztosí­tást. így akadályozta meg, hogy a munkálta­tók profitmentő munkája érdekében munka­nélkülivé­­tett munkások munkanélkülsegély­hez jussanak, így gáncsolta, el annak idején, hogy a munkából kitett és elhelyezkedésre hiába váró munkások külföldi munkaalkalom­hoz jussanak, azért, mert az a véleményük, hogy: a) minél több a munkanélküli, annál többen hajszolják a­ munkát; b) minél többen hajszolják a munkát, annál többen vállalnak csökkentett órabérért munka­alkalmat és c) minél kisebb órabérért vállalják a mun­kások a munkát, annál könnyebben nyeri meg a munkáltató a kis órabérért dolgozókat arra, hogy több munkaóra révén emeljék keresetü­ket. A munkaerő ilyen kihasználása nem más, mint rablógazdálkodás, amely idő előtt elpusz­títja a munkaerőt és az ilyen rablógazdálko­dás megakadályozására nincsen más mód, mint arra törekedni, hogy a szakszervezeti mozgalom erejével valósítsuk meg, hogy: a) a munkásság beleszólási jogot nyerjen az üzemek, irányításába és e délből a törvényhozás alkossa, meg az üzemi tanácsokat; b) törvény tiltsa el, a napi nyolc­ óránál hosz­szabb munkaidőt, hogy ezáltal csökkenjen a munkanélküliek száma; e) törvény biztosítson mindenkinek, aki ön­hibáján kívül nem jut munkához, munka­nélküli segélyt; de törvény biztosítsa minden munkásnak azt a minimális bért, amely az emberi megélhetésre elegendő. Az egyoldalú racionalizálás ürügye alatt a munkáltatók valójában a munkástömegek ke­nyerét akarják csökkenteni, hogy így kénysze­rítsék,­­ minden áron való munkára. Vigyáz­zunk, hogy a munkáltatóknak ez ön törekvése ne sikerüljön, mert siker esetén ez msssavará­zsolja a 10—­14 órás munkanapot és a heti 10 pengős, keresetét, a munkásság újabb rab­szolgaságát. * A Szakszervezet Értesítő a­ gazdasági élet, a szociálpolitika és a munkásmozgalom elmé­leti és gyakorlati problémáiról, a bel- és kül­földi szakszervezeti mozgalomról, valamint a termelés és fogyasztás kérdéseiről állandó tájékoztatást nyújt minden érdeklődő munkás és alkalmazott számára. Előfizetési ára egész évre 2 pengő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. Kertész­ utca 24—28. I. 2.­­ Magyar Indiviz­ualpsyccológiai Egyesület már­cius 1-én, pénteken este Ve 8 órakor a Fővárosi Könyvtárban (TV­, Gróf Károlyi­ utca 8) vitaestélyt rendez, amelyen (dr. Zinner N­án­dor „Az ép és kóros lesz befolyása a lelki fejlődésre" és dr. Moldlgy István. ..Tanárok és szülők összemű­ködése" címen tart elő­adást. 4 NÉPSZAVA 1929 március 1. • A viharban elsü­llyedt egy angol Haid. Hat matróz meghalt. A „Saint Malo" angol gőzös Balfleur előtt sérülést kapott és elsüllyedt. A legénység két mentőcsónakba szállott. A viharos időben csu­pán az egyik csónak ért partot a­ kapitánnyal és hat matrózzal. A matrózok közül az egyik a csónakban kiszenvedett. A másik csónak, amelyben hat, matróz foglalt helyet, csütörtö­kön megkerült. A csónakon levő matrózok közül egy eltűnt, öt pedig halott volt. Nagy István leveset akart kicsempészni a fogháznál. Újabb kihallgatások Nagy István és társai bítnpörében. A csütörtöki tárgyalás első tanúja Molnár Károly bankbizományos volt, aki arról tett vallomást, hogy a Martos-féle kényszeregyez­ségi ügyben, amikor a cég ügyvédjét meg­kérték, hogy Nagy Istvántól kérje, a túlm­agas­n­ak tartott szakértői díj mérséklését, a bíró kijelentette, hogy azt ő a törvényben előírt skála szerint állapította, meg, de ha magasnak tartják, folyamodják föl De.rsy István, fogházgondnok az ismeretes fogházbeli levélcsempészési ügyre vonatkozóan tett, vallomást. Amikor megtudtuk — mon­dotta —, hogy Nagy István levelet akart csem­pészni Fazekashoz, mindkettőjüket kihallgat­tuk. Nagy István nyomban beismerő vallomást tett, m­íg Fazekas t­agadott. Nagy István: Tud-e arról gondnok úr, hogy Szabó fogházőr gyűlölettel viseltetett irántam és nagyon szigorúan bánt velem? — Hogy gyűlölettel viseltetett-e, azt nem tu­dom. Az azonban tény, hogy általában szigo­rúbban kezeltük a biró urat, mint a lobbi fog­lyokat. Nagy István: Igaz-e, hogy kijelentettem­ a gondnok úr előtt, hogy a­ leleplezés ellenére máskor, is megtenném, hogy levelet csempész­szek, mert az igazságnak ki kell derülnie és az igazság kiderítésében engem még a vasajtó sem zárhat f­el. — Igen, ezt hangoztatta a bíró úr. Jelentéktelen tanúvallomások után Gergely Dezsőnél, a fogház mellé beosztott misszió ve­zetőjét hallgatták ki Fazekas szimulálása ügyében Gergelyné kijelentette, hogy Fazekas neki azt mondotta, hogy Nagy Istvánt hamisan vádolta és ezt a bibiét szeretné jóvátenni, azért gondolta, hogy a szimulálással segít magán. Fried Ernő ügyvéd elmondotta, hogy amikor Márk Sándor ellen az ügyvédi kamarához föl­jelentések érkeztek, Nagy István Márkot el akarta mozdítani vagyonfelügyelői tisztsé­gétől. Márkkal szemben Nagy István a leg­nagyobb eréllyel járt el és csak az érdekeltek hosszas kérlelése után hagyta meg vagyon­felügyelői tisztében. Patay elnök a tárgyalás folytatását szombatra halasztotta. Tizenötévi kényszermunka. Gyilkosságért elítélt újságíró. A párisi esküdtek — amint olnan jelentik — most ítélkezett Ovide Chezel újságíró gyilkos­sági ügyében. A vádlott újságíró a m­últ év augusztusában a­ választások előtt agyonlőtte Robert Morisseaut, Páris egyik képviselő-jelöltjét. Morisseau a vádlott újságíróval megíratta az életrajzát és politikai pályafutá­sát, de nem akarta érte megfizetni. Emiatt összekülönböztek. Amikor egy napon az utcán találkoztak, Chezel újból követelte a pénzt. Morisseau elutasította, amire Chezel dühében revolvert rántott és három lövéssel halásra sebezte a képviselőjelöltet. Az esküdtbíróság 15 évi kényszermunkára ítélte a vádlott újság­írót. Az em­­eh­alos gyilkossága. Agyonlőtt az utcán egy öreg jezsuita pátert. A franciaországi Toulouse egyik legforgal­masabb utcáján a minap délután gyilkosság történt. Egy 26 éves fiatal­ember, aki nemrégi­ben szabadult az elmegyógyintézetből, rá­támadt Paul de Corneille 67 éves jezsuita páterre és négy revolver lö­véssel agyonlőtte. A gyilkos merénylőt letartóztatták­ A rendőr­ségen azt vallotta, hogy politikai okokból kö­vette el a gyilkosságot. Azért tette el láb alól Corneille pátert, mert vezére volt a toulousei royali­stáknak.

Next