Népszava, 1929. március (57. évfolyam, 50–73. sz.)
1929-03-01 / 50. szám
Székesfehérvár munkássága is megmozdult a pártsajtóért. Székesfehérvár, noha nem ipari város, mégis mindig erős támasza volt a szociáldemokrata munkásmozgalomnak. A székesfehérvári munkásság mindig hűségesen kitartott az eszme mellett és megbízható seregrésze volt a szociáldemokráciának. Ez a készség az országos sajtóagitáció terén is megnyilvánult. A székesfehérvári szakmai-és pártszervezetek összvezetőségei és a bizalmitestület együttes ülést tartottak, amelyen az országos sajtóagitációval foglalkoztak. Propper Sándor elvtárs tartott előadást az ország helyzetéről és a sajtóagitáció jelentőségéről. Beszédében rámutatott arra, hogy az osztályharc kiélesedett és döntő stádiumba jutott, a munkásság ellen minden erő összefog, amivel szentben a munkásságnak is szüksége van az erők tömörítésére. Az ellenforradalmi reakció kilencévi tobzódásában és népellenes politikájában kiélte magát és közeledik a gazdasági, politikai, külpolitikai csőd felé, ami egyben azt is jelenti, hogy a szervezettmunkásságnak az egész országban készenlétbe kell helyezkednie. A sajtónovella is mutatja, hogy a reakció egy végső erőfeszítéssel le akar számolni egyetlen komoly ellenfelével, a munkásosztállyal, ami azonban megtörik a munkásság erején és ellenállásán. Mikó István elvtárs arra figyelmeztette a munkásságot, hogy nem szabad lemondóknak lennünk és erőteljes munkával föl kell frissíteni a munkásmozgalom vérkeringését, mert senkitől nem várhatunk semmit, csak önmagunktól A nagyipar a nyolcórás munkanap ellen A Szakszervezeti Értesítő most megjelent márciusi szánva írja: Az ipari termelés racionalizálása akkor, ha a racionalizálás végrehajtása egyoldalú, illetve a műveletek végrehajtásaiban az érdekelt munkásságnak nincsen beleszólási joga, rendkívüli veszedelmeket okoz. Ahol a munkásság érdekeinek a figyelembevétele nélkül végzik el az ipari munkamód átalakítását és különösen, ahol a munka nélkül maradt munkások állami, községi segélyezéséről nem gondoskodnak, ott a nyomor legrettenetesebb eseteit hozza létre az ipari munkamód átalakítása, mert az új termelési rendszer a meglevő munkanélküliek számát nagy mértékben szaporítja és a minden állami munkanélkülisegély nélkül gyonyorgó munkásokat" a lég nagyobb nyomor, sőt a fokozódó munkanélküliség következtében a végső elkeseredés elé állítja. A szakszervezetek, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom azért állapította meg, hogy a racionalizálás csak akkor hajtható végre, ha a műveletek mikénti végrehajtásába, a munkásságnak és azok képviselőinek beleszólásuk van, ha a racionalizálás végrehajtása a két érdekeltség közös megállapodása mellett, történik, hogy ezek a következmények elkerülhetők, legyenek. Ezért a racionalizálással egyidejűleg gondoskodni kell a fölöslegessé váló munkások és alkalmazottak más munkakörben való foglalkoztatásáról, ha pedig erre nincsen mód, azok segélyezéséről. Az ilyen munkanélkülisegélyezés költségeiért egyedül a munkáltató felelős. Gondoskodni kell arról, hogy az új munkamódra való áttérésnél egyidejűleg csökkentessék a munkaidő is, nehogy az új munkamód következtében a munkanélküliség növekedjen. Az a racionalizálás, amely csupán a vállalkozó profitnövekedésére van tekintettel, de figyelmen kívül hagyja a termelés másik és azonos jogú tényezőjének, a munkásnak az érdekeit a vállalkozó profitnövekedését előmozdítja ugyan, de az általános népjólétet károsítja, mert munkanélkülivé tesz egész tömegeket, ezzel csökkenti a fogyasztást, végeredményben pedig a csökkentett fogyasztásnak kihatása van a termelésre, tehát az újabb mufikanélküliség szaporítására. Már volt példa, hogy a vállalkozás abban az esetben az árak emelésével biztosította magának a kikalkulált profitot. Ezért is a legteljesebb erővel kell tiltakozni az ellen, hogy a racionalizálás az érdekelt munkásság beleszólása nélkül történjék. A magyar gyáripar most azt hirdeti, hogy a racionalizálással egyidejűen föl kell emelni a munkaidőt. A Szakszervezeti Értesítő megállapítja, hogy a magyar gyáripar nem először hirdeti, hogy a vezető gépipari vállalatoknál sikerült a munkaidőt meghosszabbítani. Sőt, hogy a munkaidő meghosszabbítását a munkások kérték. Megállapítjuk, hogy a munkásság mindenütt követeli a napi nyolcórás munkaidőnek a törvénybe iktatását és az a véleményünk, hogy ennek a hírnek a közre-örömmel üdvözölte a Népszava erőteljes föllépését a sajtónovella ellen és rámutatott arra, hogy Székesfehérvár munkásságának is figyelemmel kell kísérnie a külpolitikai eseményeket és föl kell készülnie a közeledő önkormányzati választásra. Végül lelkes szavakkal hívta föl az elvtársakat az intenzív munkára a pártsajtó és a szervezetek megerősítése érdekében. Az összvezetőség egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, amelynek szövege a következő: A székesfehérvári, összevezetőség és bizalmi férfi testület együttes ülése kimondja, hogy a munkásmozgalom megerősítése érdekében messzemenő agitációt indít. Ebből a célból fölhívja az ülés a székesfehérvári szervezett munkásságot, de különösen a vezető elvtársakat, hogy tartsák erkölcsi kötelességüknek, a Népszavát előfizetni és olvasni, annál is inkább, mert a vezető tisztség sikeres betöltéséhez föltétlenül szükséges a Népszava, és általában a pártsajtó olvasása. Egyben fölhívja az ülés az elvtársakat, hogy azokban az üzletekben, ahol mint fogyasztók vagy vendégek megfordulnak, törekedjenek oda, hogy a Népszavát előfizessék. A nagysikerű értekezlet ezzel véget ért. Propper elvtárs zárószavában arra kérte az összvezetőséget, hogy a határozatot most már teljes egészében hajtsák is végre. Az értekezlet hangulatából egyébként megállapítható volt, hogy a munka, megindulásával Székesfehérváron a mozgalom jelentékeny megerősödése várható, adása azt célozta, hogy elgáncsolja a népjóléti miniszternek azt a tervét, miszerint a parlament elé viszi a nyolcórás munkaidőnek a törvénybe iktatását. Az ilyen elgáncsolásokban már van gyakorlata a magyar nagyipari munkáltatók érdekképviseletének, így gáncsolta el a munkahiány esetére való biztosítást. így akadályozta meg, hogy a munkáltatók profitmentő munkája érdekében munkanélkülivétett munkások munkanélkülsegélyhez jussanak, így gáncsolta, el annak idején, hogy a munkából kitett és elhelyezkedésre hiába váró munkások külföldi munkaalkalomhoz jussanak, azért, mert az a véleményük, hogy: a) minél több a munkanélküli, annál többen hajszolják a munkát; b) minél többen hajszolják a munkát, annál többen vállalnak csökkentett órabérért munkaalkalmat és c) minél kisebb órabérért vállalják a munkások a munkát, annál könnyebben nyeri meg a munkáltató a kis órabérért dolgozókat arra, hogy több munkaóra révén emeljék keresetüket. A munkaerő ilyen kihasználása nem más, mint rablógazdálkodás, amely idő előtt elpusztítja a munkaerőt és az ilyen rablógazdálkodás megakadályozására nincsen más mód, mint arra törekedni, hogy a szakszervezeti mozgalom erejével valósítsuk meg, hogy: a) a munkásság beleszólási jogot nyerjen az üzemek, irányításába és e délből a törvényhozás alkossa, meg az üzemi tanácsokat; b) törvény tiltsa el, a napi nyolc óránál hoszszabb munkaidőt, hogy ezáltal csökkenjen a munkanélküliek száma; e) törvény biztosítson mindenkinek, aki önhibáján kívül nem jut munkához, munkanélküli segélyt; de törvény biztosítsa minden munkásnak azt a minimális bért, amely az emberi megélhetésre elegendő. Az egyoldalú racionalizálás ürügye alatt a munkáltatók valójában a munkástömegek kenyerét akarják csökkenteni, hogy így kényszerítsék, minden áron való munkára. Vigyázzunk, hogy a munkáltatóknak ez ön törekvése ne sikerüljön, mert siker esetén ez msssavarázsolja a 10—14 órás munkanapot és a heti 10 pengős, keresetét, a munkásság újabb rabszolgaságát. * A Szakszervezet Értesítő a gazdasági élet, a szociálpolitika és a munkásmozgalom elméleti és gyakorlati problémáiról, a bel- és külföldi szakszervezeti mozgalomról, valamint a termelés és fogyasztás kérdéseiről állandó tájékoztatást nyújt minden érdeklődő munkás és alkalmazott számára. Előfizetési ára egész évre 2 pengő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. Kertész utca 24—28. I. 2. Magyar Indivizualpsyccológiai Egyesület március 1-én, pénteken este Ve 8 órakor a Fővárosi Könyvtárban (TV, Gróf Károlyi utca 8) vitaestélyt rendez, amelyen (dr. Zinner Nándor „Az ép és kóros lesz befolyása a lelki fejlődésre" és dr. Moldlgy István. ..Tanárok és szülők összeműködése" címen tart előadást. 4 NÉPSZAVA 1929 március 1. • A viharban elsüllyedt egy angol Haid. Hat matróz meghalt. A „Saint Malo" angol gőzös Balfleur előtt sérülést kapott és elsüllyedt. A legénység két mentőcsónakba szállott. A viharos időben csupán az egyik csónak ért partot a kapitánnyal és hat matrózzal. A matrózok közül az egyik a csónakban kiszenvedett. A másik csónak, amelyben hat, matróz foglalt helyet, csütörtökön megkerült. A csónakon levő matrózok közül egy eltűnt, öt pedig halott volt. Nagy István leveset akart kicsempészni a fogháznál. Újabb kihallgatások Nagy István és társai bítnpörében. A csütörtöki tárgyalás első tanúja Molnár Károly bankbizományos volt, aki arról tett vallomást, hogy a Martos-féle kényszeregyezségi ügyben, amikor a cég ügyvédjét megkérték, hogy Nagy Istvántól kérje, a túlmagasnak tartott szakértői díj mérséklését, a bíró kijelentette, hogy azt ő a törvényben előírt skála szerint állapította, meg, de ha magasnak tartják, folyamodják föl De.rsy István, fogházgondnok az ismeretes fogházbeli levélcsempészési ügyre vonatkozóan tett, vallomást. Amikor megtudtuk — mondotta —, hogy Nagy István levelet akart csempészni Fazekashoz, mindkettőjüket kihallgattuk. Nagy István nyomban beismerő vallomást tett, míg Fazekas tagadott. Nagy István: Tud-e arról gondnok úr, hogy Szabó fogházőr gyűlölettel viseltetett irántam és nagyon szigorúan bánt velem? — Hogy gyűlölettel viseltetett-e, azt nem tudom. Az azonban tény, hogy általában szigorúbban kezeltük a biró urat, mint a lobbi foglyokat. Nagy István: Igaz-e, hogy kijelentettem a gondnok úr előtt, hogy a leleplezés ellenére máskor, is megtenném, hogy levelet csempészszek, mert az igazságnak ki kell derülnie és az igazság kiderítésében engem még a vasajtó sem zárhat fel. — Igen, ezt hangoztatta a bíró úr. Jelentéktelen tanúvallomások után Gergely Dezsőnél, a fogház mellé beosztott misszió vezetőjét hallgatták ki Fazekas szimulálása ügyében Gergelyné kijelentette, hogy Fazekas neki azt mondotta, hogy Nagy Istvánt hamisan vádolta és ezt a bibiét szeretné jóvátenni, azért gondolta, hogy a szimulálással segít magán. Fried Ernő ügyvéd elmondotta, hogy amikor Márk Sándor ellen az ügyvédi kamarához följelentések érkeztek, Nagy István Márkot el akarta mozdítani vagyonfelügyelői tisztségétől. Márkkal szemben Nagy István a legnagyobb eréllyel járt el és csak az érdekeltek hosszas kérlelése után hagyta meg vagyonfelügyelői tisztében. Patay elnök a tárgyalás folytatását szombatra halasztotta. Tizenötévi kényszermunka. Gyilkosságért elítélt újságíró. A párisi esküdtek — amint olnan jelentik — most ítélkezett Ovide Chezel újságíró gyilkossági ügyében. A vádlott újságíró a múlt év augusztusában a választások előtt agyonlőtte Robert Morisseaut, Páris egyik képviselő-jelöltjét. Morisseau a vádlott újságíróval megíratta az életrajzát és politikai pályafutását, de nem akarta érte megfizetni. Emiatt összekülönböztek. Amikor egy napon az utcán találkoztak, Chezel újból követelte a pénzt. Morisseau elutasította, amire Chezel dühében revolvert rántott és három lövéssel halásra sebezte a képviselőjelöltet. Az esküdtbíróság 15 évi kényszermunkára ítélte a vádlott újságírót. Az emehalos gyilkossága. Agyonlőtt az utcán egy öreg jezsuita pátert. A franciaországi Toulouse egyik legforgalmasabb utcáján a minap délután gyilkosság történt. Egy 26 éves fiatalember, aki nemrégiben szabadult az elmegyógyintézetből, rátámadt Paul de Corneille 67 éves jezsuita páterre és négy revolver lövéssel agyonlőtte. A gyilkos merénylőt letartóztatták A rendőrségen azt vallotta, hogy politikai okokból követte el a gyilkosságot. Azért tette el láb alól Corneille pátert, mert vezére volt a toulousei royalistáknak.