Népszava, 1929. április (57. évfolyam, 74–97. sz.)

1929-04-03 / 74. szám

•mwwiP"­­^ipiiniPBvnf? py mi t .i^Pli LVII. évfolyam 74. szám. Budapest, 1929 április 3. szerda Ára 16 Hilft AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy bóra­­­i pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA I. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT­US­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér Ausztriában 30, vasárnap 40 proschen. Franciaorsi 1­30 fz., Csehszlovákiában hétk. 150 ck. vas. 3 ck. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI - UTCA 1. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 Az emberi jogok francia ligája francia-német megegyezést és a béke­szerződések revízióját követeli. (Pária, április 2. — „Inf") Az emberi jogok védelmére alakult liga rennexi konferenciáján itt, a leszerelés kérdése körül élénk vita folyt. Grumbach francia szocialista képviselő han­goztatta a német-francia kibékülés fontosságát a világbéke szempontjából. A konferencia, ha­tározati javaslatot fogadott el, amely a német­francia megegyezés döntő jelentőségét hang­súlyozza. Ebben a határozatban a konferencia fölhívja a francia kormányt, hogy tegye m­eg­ a béke biztosítására szükséges kezdemé­nyező lépéseket és szorgalmazza a nemzetközi leszerelési konferencia egybehívását. A leszere­lési konferencia feladata lesz elsősorban a ka­tonai szolgálati idő leszállítását, a fegyverkezés csökkentését és a hadügyi költségvetések redu­kálását követelni, továbbá gondoskodni arról, hogy a leszerelés végrehajtását ellenőrző szerv létesüljön. A konferencia felhívja továbbá a francia kormányt, hogy kezdeményezze a béke­szerződések revízióját és a legyőzött népekre hárított terhek enyhítését. Belga bányászok véres húsvétja, Bányalégrobbands megölt 28 munkást. A belgiumi Waterschei bányavárosban (Lim­burg tartomány) húsvét vasárnapjára virra­dóra szörnyű bányalégrobbanás történt 700 mé­ter mélységben. Az Andre Dumont nevű bá­nyában történt a katasztrófa, amelynek eddig­­27 halálos áldozata van. Azt hiszik azonban, hogy az égő tárnában még többen bentreked­tek. A szerencsétlenség áldozatainak számát növelte az a körülmény is, hogy egy 12 ember­ből álló mentő­osztag, amely hétfőn délelőtt le­szállott az égő tárnába, egy beomló tárnafal romjai alá került. A men­tőcsa­pat tagjai közül kettő meghalt, k­ét súlyos sérüléseket szenve­dett. Az életüket vesztett bányászok legtöbbje családos ember volt és sok árvát hagyott hátra.­­ Franciaországban, a Haineville mellett levő bányában ugyancsak robbanás történt. E­gy lengyel bányász meghalt,, egy olasz és tyrg szerb pedig megsebesül... Kin­Sandün­ 52 halottjul T­wsk­a a traswéti autószerencsétlen séfiekn­ek. Tömeges közlekedési balesetek. A kettős ünnepnapon, aki csak tehette és mindazok, akiknek ez módjában állt, meg is tették, automobilon vagy motorkerékpáros ki­rándulásra indultak vidékre. A megnövekedett forgalom és a vad tempó következtében úgy nálunk, mint a­ külföldön egész sereg súlyos közlekedési baleset történt, aminek rengeteg áldozata van halottakban és sebesültekben. Katona Pál budapesti textilnagykereskedő feleségével és 16 éves leányával Veszprémből volt visszatérőben Budapestre. A székesfehér­vári sza­kaszon az autó, amelyet Katon­­ Pál vezetett, gyors iramban nekirohant Nadarka község mellett egy sorompóoszlopnak. A túrakocsi fölborult és a töltés melletti árokba zuhant. Az összetört gépkocsiból az utasok kiröpültek. Katona Pál karja és lába­ több helyen eltörött, azonkívül koponyaalapi törést szenvedett, fele­sége agyrázkódást, leánya arcán és mellén sú­lyos, élet­veszedelmes sebeket. Csak órák múlva talált rájuk egy fejér megyei bornagykereskedő, aki a­ sebesülteket a fehérvári közkórházba szállította. A nagykereskedő életbenmaradásá­hoz nincsen remény. Húsvét vasárnap délután 4 órakor a Kere­pesi­ út 15. számú ház közelében az autóbusz összeütközött egy luxusautóval. Az eddigi meg­állapítások szerint az autóbusz a menetirány­nak megfelelően haladt, a turajkocsi soffőrje azonban előzni akart és ez okozta a szerencsét­lenséget. A magánautó hét utasa súlyos sérü­léseket szenvedett. Preis Sándor 18 éves ma­gántisztviselő, aki a Váci­ út 140. számu­ házban lakik, fején, lábán és kezén életveszedelmes sérüléseket szenvedett. A sebészeti klinikán ápolják. A többi hat sérültet a mentők részesí­tették első­segélyben. A fővárosban már nem először okoz súlyos balesetet az a körülmény, hogy az úttest köze­pén fekvő dobogó, amelyen a közlekedési rendőr áll, nincsen kivilágítva. A rendőrség, amely a közlekedési szabály­­zatok legszigorúbb betartásán őrködik, feltűnően kevés gondot szentel arra, hogy azokat saját magára is kötelezőnek is­merje el. A kerékpárosrendőrök lámpa nélkül cirkálnak, a rendőrség oldalkocsis motorkerékpárjain nincsen világítás és a sötétben maradt dobogók mint váratlan közlekedési akadályok több sú­lyos bukást okoztak már. Hasonló szerencsét­lenség történt kedden hajnalban a Baross­ utca és József­ körút keresztezésénél, ahol Sánta Gyula 24 éves kereskedelmi alkalmazott, motor­kerékpárjával belerohant a ki nem­ világított dobogóba, fölborult, a kövezetre zuhant és élet­veszedelmesen megsebesült. A mentők a Rókus­kórházba szállították. Autókatasztrófák külföldön. Több mint 100 sebesült. — Tömeges öngyil­kosság Bécsben i­s Berlinben. Bécsből jelentik, hogy a húsvéti ünnepek alatt az osztrák fővárosban is sok gépkocsi­szerencsétlenség történt, amelyek közül hat halálos kimenetelű volt. Badenben egy autó összeütközött egy motorkerékpárral és a mo­torkerékpár egyik utasa szörnyethalt. Ugyan­ott egy gépkocsi halálra gázolt egy asszonyt. Magában Bécsben a K­ing és a Kärtnerstrasse sarkán egy­ idősebb asszonyt a villamos ha­lálra gázolt. Berlinben az autószerencsétlenségeknek egy halottjuk és 10 súlyos sebesültjük van. A Wil­mersdorf­ kerületben egy taxi összeütközött a villamossal és darabokra tört. Am­íg Bécsben 3, Berlinben 6 halállal vég­ződő öngyilkossági kísérlet történt az ün­nepek alatt. Pakisból jelentik, hogy a húsvéti ünnepek alatt a napsugaras időben rengeteg ember in­dult autókirándulásra. A két nap alatt gép­kocsibaleset következtében összesen 24 ember vesztette életét, a sebesültek száma meghaladja a 70-et. Angoldente városka mellett egy motor­kerékpárversenyen az egyik versenyző bele­(Folyta­tjuk a 2. oldalon.) Napszámbér és szer­vezkedési szabadság. Ugy kezdődött, hogy egy ceglédi szőlőbir­tokos napszámosokat keresett. 200—250 mun­kásra volt szüksége. Előbb Törtelen próbál­kozott, mert ez a község van legközelebb a birtokához. A törteliek azonban keveselték a fölajánlott napszámbért. Erre az abonyiak idlé fordult a „jószándéka". De itt is meg­bicsaklott. Különösképen az abonyi föld­munkások is keveselték a munkabért és az illető birtokos arra a meglepő fölfedezésre jutott, hogy a ceglédi földmunkások sem lelkesednek azért a munkabérért, amelyet egynapi munkáért ígért. Ezt a fölfedezést azután bizonyára a fölháborodás követte. Mégis csak disznóság — gondolhatta az il­lető földbirtokos úr, hogy napi 4—5 pengőnél alább nem akarnak munkába állni a kikoplalt földmunkások, noha örülniök kellene, hogy dolgozhatnak. A második gon­dolata e­nnek a ceglédi „nemzetföntartó elem"-nek az lehetett, hogy itt bizonyára valami „kommunista összeesküvés" történt, mert különben, elképzelhetetlen, hogy a tör­teliek, az abonyiak, a ceglédiek egyértel­műen keveslik a 2—3 pengős napszámbért. . . Nagypénteken aztán elkezdődött a hajsza. Krisztus megkínoztatásának és keresztre­feszí­tésének ezen az emléknapján a csendőr­ség és a rendőrség a „gyanús" földmunkáso­kat — vállaikon a láthatatlan kereszttel —­ behajtotta a ceglédi rendőrkapitányságra és elkezdődött a ceglédi passiójáték. Több mint 120 embert zaklattak föl és ál­lítottak elő. A pártszervezet és a szakszerve­zet helyiségeiben házkutatást tartottak, le­foglalták a Népszava és a Pártszervezet példányait, permanenciát rendeltek el és a megmozdult nyomozás nagy apparátussal folyik tovább. Alapos gyanúokok merültek föl. A ceglédi földmunkások helyi csoportot akartak alakí­tani és talán a törtek­ekben és az abonyiak­ban is motoszkált ilyen szándék. A ceglél­diek a csoportalakító közgyűlést be is jelen­tették a ceglédi rendőrségnél. Kétségtelen tehát, hogy a „fönnálló társadalmi rendet veszedelem fenyegette". Micsoda elvete­mül­tség is kell ahhoz, hogy a földmunkásság szervezkedni akarjon, amikor h­azai mező­gazdaságunk fölvirágoztatása és a „nemzet­föntartó birtokososztály" jóléte függ attól, hogy a magyar földmunkások sorsukkal ne elégedetlenkedjenek, hanem inkább csönd­ben és boldogan miveljék a hazai rögöt és örüljenek, hogy munkájukkal és verejtékük­kel szolgálhatják nemzeti létünk talpköveit. Ha már az is határtalan, sőt halálos bűn, ha a „büdös paraszt" szervezkedésre mer gondolni, hogy ne kiáltana megtorlás után, ha nem akar olyan munkabérért munkába állani, amilyet, a nagyságos földbirtokos úr megígér neki. Hiszen még elgondolni is me­részség, hogy egy földhözragadt, nincstelen, koldus napszámos ember megszabni próbálja, hogy a földesúr mennyit űzessen a munká­jáért. Ez már maga a bolsevizmus! Hajrá tehát, közigazgatási apparátus: megmoz­dulni és eltiporni csak pillanat műve legyen.

Next