Népszava, 1929. április (57. évfolyam, 74–97. sz.)

1929-04-03 / 74. szám

4 APRÓ HÍREK A NAPI POLITIKA FRONTJÁRÓL Karácsony és húsvét mindig nő alkalom a kötetekké vastagodott újságoknak arra, hogy megszólaltassák un./nevezett politikai «nagyjaitkat. És a mi sivár, kietlen politikai életünk nyilt szavazással fölkent vezérei szívesen élnek— hogy ne mondjuk: visszaélnek — ezzel a fölkínálkozó alkalommal. A mostani húsvéti újságokban is nagy ünnepi fölvonulást rendeztek a bethlenizmus oszlopos tagjai. A processzió élén, természetesen, a részükre föntartott helyeken, a miniszter urak haladnak és őket követik a többiek: volt miniszterek, államtitkárok, leendő miniszterek és leendő államtitkárok. A megnyilatkozók sorában találunk olyan mandátumtulajdonosokat is, akik egyébként a politikai némák, a Fejbólintó Jánosok táborát növelik. Most ők is odasomfordáltak az alkalmi cikkírók, a politikai megnyilatkozók közé. Súlyra, számra, résre, tehát nagyon tekintélyes volt az újsághasábokon egybegyűjtött húsvéti politikai termés. De minőségre, fajsúlyra — annál silányabb. Hiába, ismét kiderült, hogy a diktatúrás politikai rendszer szikes talajából nem hajt és nem is hajthat ki egyetlen átfogó gondolat és akik nyakig ülnek bent a hatalomban, azok látják legkevésbé, hogy tulajdonképen mit is akarnak kezdeni a megkaparintott hatalommal. Cinizmusukkal, hatalomvágyukkal, a tömegek érdekeinek kíméletlen legázolásával, a szabadságjogok elfojtásával letaroltak itt mindent, ami a sivát jelent, legalább a jövő számára m megtermékenyíthetné. És amikor nekik a föltámadást kellene felénk meghirdetniük, minden szavukból az elmúlás és az elvértelenedés hangja szól. Csak az is vigasztaló, hogy ennek a rendszernek az elmúlása egyben ennek a balsorsú országnak és leigázott népének föltámadását jelenti. * Egyebekben húsvéti cikkében még Wolff Károly is azon tépelődött, vájjon az a politika, amelyet a mint kormánytámogató párt vezére hivatalból és kötelességszerűen támogat, valaha is ráterelhető lesz-e a föltámadás útjára. „Ha nézem az országgyűlés unott közömbösségét — írja a többi között Wolff Károly —, a tömegeknek a közügyekkel szemben tanúsított passzív magatartását, az ellenjelöltek nélküli pótválasztások tanulságait, a hatalmat jegyezgető bizantini szellemet, az öntudatos gerincesség hanyatlását, akkor fölüti bensőmben fejét a kétely: a föltámadás útját járja-e vájjon nemzetem? Ha vizsgálom az orvoslás útját, úgy kétségtelen, hogy a politika nem lehet eszköz, egyéni érdekek kielégítésére, kóros tünet tehát, ha az önzetlenség a politikai életben háttérbe szorul és az önérdek kapzsi kielégítése arcpirulás nélkül mer jelentkezni a fórumon. Elengedhetetlen szükségesség ezért összeférhetetlenségi törvényünk szigorítása, mert képtelenség az a helyzet, hogy a legnagyobb gazdasági vállalatok képviselői ott ülhessenek a bizottságokban a törvények alkotásakor és egyéni és üzleti érdekeik kielégítésének biztosítását szolgálhassák a nemzeti munkánál." Ezeket írja Wolff Károly és vájjon nem fizet-e majd rá minderre épp olyan szánombánomos bocsánatkéréssel, mint nemrégiben I Petrovácz. Hiszen máris hallatszanak hangok az egységespárti tátékról, hogy Wolffot is felelősségre kelllvonni, amiért arcpirulást reklamál az egységes párt tagjain és olyasmit mer követelni, hogy az üzleti érdek és a törvényhozás közé az összeférhetetlenségi törvény szigorításával határvonalat kell húzni. Nem! Ez máskép nem végződhet, csak Wolff Károly bocsánatkérésével, amelyet épp úgy házhoz kell majd szállítania a bethleni portára, mint Petrovácznak. Elvégre, ha az összeférhetetlenségi törvényt megszigorítanák, bár az úgynevezett „közgazdasági tevékenységet", érszd: igazgatósági tagságok halmozását és a mandátumot összeférhetetlennek minősítenék, mi maradna akkor az egységes pártból? Elvégre a kormány csak nem vállalkozhatik arra, hogy maga verje le azokat az abroncsokat, amelyekkel egy mindent megszavazó, mindenre rábólintó tábort sikerült összekovácsolnia? * Újabb mandátummeghosszabbítást — kit is lepnének meg az erről szóló hírek, tervek, amikor a fővárosi mandátumok meghosszabbításáról van szó és amikor köztudomású, hogy a fővárosban titkos a szavazós. Csodálható-e tehát, hogy Bethlenéik annyira, fáznak ettől a szavazástól, a főváros népének ítéletétől, amelyet nem korrigálhatnak sem csendőrszuronnyal, sem hatósági kiszállásokkal, sem pedig a nyílt szavazás egyéb hatékony módszereivel. Télen őszre ígérték a választást a lejárt mandátumokra nézve. Most az a hír, hogy ősszel sem lesz választás a fővárosban, hanem majd csak talán a jövő év tavaszán. Mert nálunk nagyon egyszerű ám a választótömegek legelemibb jogának kisemmizése, elég hozzá egy ügyefogyott ürügy. Bethlenek egyszerűen kijelentik, hogy a parlament idejéből már nem futja arra, hogy még a nyári vakáció előtt letárgyalja a fővárosi törvényjavaslatot és ezzel a választóknak bele kell törődniök abba, hogy ítélkező jogukat egyszerűen elkonfiskálják. Igaz, hogy a kormány szabja meg, mit milyen sorrendben kell tárgyalnia a parlamentnek. Igaz, hogy a Ház akkor kezdi meg nyári szünetét, amikor Bethlenék vakációzni küldik. Igaz, hogy a parlament már ősz óta annyit vakációzott, hogy fele idő alatt is letárgyalhatta volna a fővárosi törvényt. De hiszen éppen azért vakációzott annyit a képviselőház, éppen azért kell majd nyári szünetre mennie, hogy valahogy ne fusson az időből a fővárosi törvényjavaslat letárgyalására, amelyet nyomon követne a fővárosi választás. Mert kétségtelen, hogy a bethlenistáknak a nyári vakáció is fontos, de még fontosabb az, hogy a választók ítéletét lehetően minél későbbi időre halasztgassák. Télről tavaszra, tavaszról őszre, vagy ami még kényelmesebb, tavaszról arra az időre, amikor egy év múltán újra kitavaszodik. Ahol a rendőrség cenzúrát gyakorol a nemzet legkiválóbb költői fölött, ahol a rendőrkard egyszerűen kikaszabolhatja, a színházak repertoárjából világhírű színpadi szerzők munkáit, ahol a rendőrség még a zeneműveket is meg- kékceruzázhatja, csodálható-e ott, hogy a rendőrségnek ezt a hatáskörét az illetékesek keveslik, nem tartják elegendőnek és kielégítőnek. Miért ne? Ha a rendőrség költő és muzsikus fölött megföllebbezhetetlen ítéletet mondhat, miért ne szerepelhetne megföllebbezhetetlen szakértőként gazdasági problémáknál, iparjogi kérdések eldöntésénél? Azt olvassuk, hogy az úgynevezett, közigazgatási reform végrehajtásával kapcsolatosan az iparjogi kérdéseket ki akarják venni a szakminisztériumok hatásköréből és a belügyminisztérium hatáskörébe kívánják átutalni, rendőri üggyé akarják tenni. Emiatt aggályoskodnának az érdekelt körök, akiknek az a fölfogásuk, hogy az ilyen gazdasági természetű ügyek eldöntéséhez mégis csak némi szakértelem is kellene. De az aggályoskodók megfeledkeznek arról, hogy a szakértelem mindig hajlamos arra, hogy az ilyen problémákat, kérdéseket boncolgassa, míg a rendőrkardnak megvan az az „előnye", hogy egyszerűen szétvágja a gordiusi csomót. Pláne ott, ahol a rendőrkardnak a szétvágásban olyan nagy gyakorlata van, mint nálunk. Nyilván ezért terveli a kormány, hogy az iparjogi kérdések területéről is száműzi a terhes szakértelmet és behelyettesíti a rendőrkarddal. Meg azután: a rendőrkard eddig még nem hagyta, cserben Bethlenéket, de a szakértelem — annál többször. Harci lobogónk, bátorító szószólónk, szellemi irányítónk a NÉPSZAVA Emeljük magasra! Merítsünk hitet belőle! Kövessük útmutatásait! NÉPSZAVA Újabb súlyos szerencsétlenség a Scala-moziban. Ha a tulajdonos sajnálja a 16 pengőt... Budán, a Krisztina-körúton, az- új postapalota épületével szemben levő Scala-moziban rövid időn belül már a harmadik szerencsétlenség történik, ami kétségtelenül annak a jele, hogy hiányzik a kellő körültekintés és óvatosság azok részéről, akik felelősek a mozilátogatók testi épségéért. Hétfőn délután a meglehetős nagyszámú közönség vetítés közben ijedten vette észre, hogy a gépházból dörrenés hallatszik, majd a vásznon, amelyen épen egy amerikai vígjáték képeit pergették le, füstgomolyagok tarkállanak. A következő pillanatban a mozi összes villanylámpái kialudtak. Az emberek ijedten tódultak ki az utcára, amozi tulajdonosa pedig egyik alkalmazottjával a gépházba sietett, ahol a vetítőkészülék mellett összeégett testtel találták meg Novák György gépészt. Vetítés közben a filmtekercs fölrobbant és a szerencsétlen ember olyan súlyos égett sebeket szenvedett, hogy a mentők válságos állapotban szállították az új János-kórházba. A Scala mozgó tulajdonosa, vitéz Szepezdy Kiss úr, aki tagja volt a siófoki tiszti különítménynek, összeköttetései révén a Viczián-féle rendelet alapján jutott a mozi birtokába. Később a mozisok között közfunkcionáriussá avanzsált és jelentős szerepet visz azóta is a mozgóképengedélytulajdonosok testületi ügyeiben. Éppen emiatt neki kellene a legjobban tudnia, hogy a mozigép kezelése nagyonn fontos feladat, amely nagy gyakorlatot és tudást követel, vagy legalább is föltételez. Hiszen éppen a solti katasztrófa mutatta meg, hogy gyakorlatlan emberek, kellő ellenőözlés hiányában milyen tömegszerencsétlenséget okozhatnak. A tulajdonos azonban, akit már az eddig megtörtént kisebb tűzesetek és balesetek fokozottabb elővigyázatosságra inthettek volna, az előző szerencsétlenség miatt még most is munkaképtelen gépész helyett nem kért egy régi gyakorlott gépészt, hanem egy fiatal, gyakorlatlan embert bízott meg a helyettesítéssel és azt küldte föl a gépházba. A húsvét hétfői esettel kapcsolatban most már fölmerül a felelősség kérdése az irányban is, hogy illetékes tényezők mikor szólnak be a rövid hathetes gyorstalpaló mozigépészeket leiképző tanfolyamok ügyeibe? Ezeken ugyanis a villamostechnikával nem ismerős egyéneket, gondosan ügyelve „a nemzeti és hazafias szempontokból való megbízhatóságra", nehéz pénzekért, hat hét alatt akarnak ellátni megfelelő elméleti és gyakorlati képzettséggel, hogy mint vizsgázott mozigépkezelőket eresszék útjukra. Az a 16 pengő, amit vitéz Szepezdy Kiss úr sajnált a szakképzett gépésztől, nagyon megbosszulta magát. A szerencsétlenség azonban éles fényt vetett a hathetes kurzusok bizonyítványainak értékére is... Húsvét hétfőn csak egy ember lett áldozata a felrobbant filmtekercsnek, de csak a véletlennek köszönhető, hogy nem kell tömeges szerencsétlenségről beszámolni. Annak a vizsgálatnak a során, amelyet a rendőrség a szerencsétlenség ügyében megindított, a felelősségrevonásnak okvetlen ki kell terjeszkedni minden irányban! Részeg vagy őrült? Egy német földbirtokos vérfürdőt rendezett és lelőtte a feleségét. (Klagenfurt, április 2.) A völkermarkti kerületben fekvő miklauzi birtok a két Seifritz testvéré, akik közül az egyiket, Seifritz Frigyest, a múlt év októberében gyilkosság büntette miatt őrizetbe vették. Seifritz Frigyes vadászpuskájával agyonlőtte anyósát és azóta a klagenfurti ügyészség fogházában őrzik. A birtokot jelenleg öccse, Seifritz Gyula kezeli, akinek vagyona azonban gondnokság alatt áll. A gondnok nagyszombaton reggel parancsot adott a birtok intézőjének, hogy rakasson kocsira néhány mázsa szénát, amelyet bizonyos sürgős adósságok födözésére azonnal el kell adni. Az intéző szombaton hajnalban öt béressel megkezdte a szénáskocsik megrakását. Munka közben váratlanul megjelent a rakodásnál Seifritz Gyula és ráparancsolt a béresekre, hogy hagyják azonnal abba a rakodást. Seifritz és az intéző között erre éles szóváltás támadt, amelynek folyamán Seifritz előrántotta hatlövetű revolverét és vadul lövöldözni kezdett a munkásokra. Az intéző és két béres súlyosan megsebesült. A lövések zajára kiszaladt az udvarra Seifritz felesége, amire a megdühödt földbirtokos az asszony ellen fordította fegyverét és rálőtt. A golyó a fején találta a szerencsétlen asszonyt, aki életveszedelmesen megsebesült. A másik három súlyos sebesültet a klagenfurti kórházba vitték. Seifritz Gyula a vérfürdő után megszökött, délután azonban letartóztatták. Ittassággal védekezik, noha kétségtelen, hogy a tett elkövetése előtt nem ivott alkoholt. Amanullah Kabul felé vonul. A londoni „Daily Express" jelenti Kalkuttából, hogy Amanullah 30.000 emberével, akik orosz fegyverekkel és lőszerrel vannak fölszerelve, Kábul felé vonul. Habibullah, bár hadereje állandóan csökken, előkészületet tesz a főváros védelmére. Ugyancsak a ,,Daily Express" jelenti Karachiból, hogy Indiában katonai természetű óvóintézkedéseket tettek. A szabadságolásokat teljesen beszüntették és a határ közelében levő csapatokat készenlétbe helyezték. A „Daily Telegraph" allahabadi jelentése szerint Amanullah kilátásai javultak, amióta a kabuli és a kheli törzsek kijelentették, hogy a trón csak őt illeti meg. 1929 április 3.