Népszava, 1929. május (57. évfolyam, 98–120. sz.)

1929-05-01 / 98. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengői — küllőldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — küllőidre 7 pengő Ausztriában egy Dóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG Vm. CONTI­­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 A LVHL évfolyam 98. szám. Budapest, 1929 május 1. szerda Ára 32 minT N FPC7A1/A m jCi roLAVA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRJPJvtraujX i KÖZPONTI KÖZLÖNYE T KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ^ KIADÓHIVATAL: V • KCtf^/ Telefonszám . . Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 130 fr. Csehszlovákiában hétk. 150 ék. vas. 2 ck. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 le. vm. CONTI-UTCA 4. SZ. , J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 A megkötözött Május néma daccal tekint a napba. Tavaszi hom­lokáról dicsőség sugárzik. Mozdulatlan. Mégis hatalmas erők gerjednek benne. Lát­szik ez a kötelékek irtózatos feszülésén. Mozdulatlan a magyar proletárság. De roppant feszültségek sűrűsödnek benne. Aki látni és hallani tud, az a mozdulatlanság kérgén észreveszi a repedéseket és ezeken a repedéseken át meg kell hallania a föld­alatti dübörgést. De a kormány nem tud és nem is akar látni, nem tud és nem­ is akar hallani. Minden nap elkövet valami olyat, ami megnöveszti a feszültséget, szélesebbre vájja az osztályellentétek szakadékát és bi­zonytalanabbá teszi a tömegek életét. A kor­mány minden nap újabb bilincseket ková­csol rá a magyar munkásosztályra. Pedig milyen régi igazság, hogy az erő­szakkal való kormányzás előbb-utóbb meg­bosszulja magát és mennyi történelmi példa kiáltja, hogy eszméken és gondolatokon nem fog a puskagolyó. * Éppen má­jus elseje a legaktuálisabb bizony­ság erre. Amikor negyven esztendővel ezelőtt Páris­ban kimondatott a gondolat és megszületett az eszme, hogy a tavaszi győzelemnek és az emberi ujjongásnak ez az ősi örömnapja legyen a szocializmus demonstrációs ünnepe, a világ hatalmasai azt hitték, hogy egy erélyes kézlegyintéssel meg nem történtté tehetik a diadalmas párisi határozatot. Té­vedtek. Amikor az eszme megszületett, akkor már benne volt az életnek lebírhatatlan ereje. Akkor a szocializmus már megtermé­kenyítette a világ proletárjait. Akkor már győzelmes világossággal élt a munkás­osztály tudatában az elnyomóktól való tel­jes elkülönülése. Akkor már megnyújtózko­dott a negyedik rendben mindaz a viharos történelmi erő, amely a társadalom új rend­jének kiépítésére volt hivatott. Ezzel az erővel szemben nem lehetett győzelmes bajvivő a kapitalizmus, mert a XIX. és XX. század hatalmas és egyre szélesebben kibon­takozó osztályküzdelmeinek hősei a proletá­rok lettek. A XX. század győzelmes eszméje pedig a szocializmus. A szocializmust negyven esztendő óta­ próbálják elméletileg és gyakorlatilag meg­ölni. Ellenfeleink és ellenségeink nem lehet­nek büszkék a sikerre. A szocializmus erő­sebb, mint valaha, seregeinek száma egyre növekszik. Olyan hatalma a világnak, amely nélkül többé számvetést csinálni nem lehet. * A magyar kormány mégis 1929-ben a negyven esztendővel ezelőtti eszközökkel próbálkozik a szocializmus ellen győzelmes hadjáratot vivni. Rendőri üggyé degradálja. Betiltó végzéseket állit az útjába. Fegyveres erőt uszit a nyomába. Hatalmi szóval akarja elcsöndesíteni a történelmet. Csakhogy ez képtelenség. És ami sehol sem sikerült, az itt sem sikerülhet. A kormányzat tehát nem a szocializmus katasztrófáját idézi föl, hanem annak a kormányzati rendszernek a pusztu­lását, amelyet olyan elvakultan védelmez. Azzal, hogy május elsejének megünneplését eltiltja, az osztályellen­téteket nem szünteti meg, sem az elkeseredést, sem az elégedetlen­séget el nem hallgattathatja. A munkások nem demonstrálhatnak ugyan, demonstrál azonban a kormány ellen a csődök és kényszeregyezségek, az öngyil­kosok és a csecsemőhalandóság, a tüdővész és a zálogházak statisztikája. Demonstrál a kormányzat ellen a munkanélküliek félel­metes tömege, amelyet ha akárki közelebb­ről megnéz, nemcsak az ipari proletárokat látja benne, hanem az agyonvédett közép­osztálybelieket is ott találja sápadt arcuk­kal, kopott köntösükkel. A tömeg nem énekel az utcán forradalmi dalokat és nem lengeti a tavaszi szél egy félszázados kemény küzdelemnek piros lobo­góit. De ének zúg a föld alatt és piros láng lobog ki a szemekből. Piros gondolatok sar­jadzanak az agyvelőkben. A körutak csöndesek lesznek­ május elsején, de az egész országot végigsikoltja a nyomor, a parasztok, a munkások és a szellemi robo­tosok nyomorúsága. Népgyűlések nem lesznek május elsején és nem beszélnek a szónokok. De gondolat­ban mégis együtt lesz ma az egész ország­nak minden robotosa. És egy képzeletbeli emelvény felé tekint, ahonnan a néma Május Elseje beszél és ennek a beszédnek a szavai félelmetesebbek minden hangos szónál. * Minden kormányok legveszedelmesebb el­lensége a némaság, mert sohasem tudni, mi vajúdik a némaság méhében. Ki tudná azt megmondani, mi érik a ma­gyar falvakban, amelyeket szuronyok őriz­nek? Ki tudja, hogy a magyar földmives lezárt ajka mögött micsoda szavak rabos­kodnak és micsoda kiáltás hördül majd föl egyszer, ha ezek az ajkak szabadon szét­nyithatnak, hogy beszéljenek? Ki tudná azt megmondani, hogy a földes padlók fölött mi felhőzik és milyenné alakult a bilincsbevert magyar földmives lelke a tíz sötét esztendő alatt. Pedig másfélmillió nincstelen föld­mives él ebben az országban! Tudja-e a kormány, hogy mennyi furcsa gondolat születik meg a dübörgő gépek előtt, lent, a sötét bányákban, a külvárosi sikáto­rokban és várjon tudják-e az „illetékes ténye­zők", hogy tíz esztendő milyen gondolati rendszert épített föl az intellektuális agy­velőkben? Tudják-e, hogy mi forr a magyar ifjúságban, mostani iskola, leventézés és minden neonacionalizmus ellenére? Semmit sem tudnak, mert nem is tudhat­nak, mert az éjszakával verekszenek, mert a némasággal harcolnak, mert ahol tilos a szó, tilos a gondolat, tilos a betli, ahol csak egyetlen akarat érvényesülhet, a hatalomé, ahol csak egyetlen politikai irány szónokol­hat, az, amelyet a rendszer vall a magáé­nak, ahol az erőszakra esküsznek és a hatal­mat önmagukból merítik, ott sohasem tudni, mi történik holnap. Erre legföljebb a törté­nelem adhatna választ. De a politikai dik­tatúrától megittasodott kormányzatok csak a saját szavaikra kiváncsiak, csak önmaguk­ban merülnek el és csak önmaguktól kérnek tanácsot, a történelemtől éppen úgy félnek, mint a jövőtől. Sem visszanézni nem akar­nak­, sem előre. Köd előttem, köd utánam. De a történelmet nem lehet becsapni, a történelem könyörtelenül végrehajtja ítéle­teit. Ahol az ellentétek szaporodnak, ahol a feszültségek növekednek, ott az összeütközés elkerülhetetlen. Ideig-óráig fékentarthatják az ellentétes erőket, elhallgattathatják a követelő szót, némaságba taszíthatják az ellenkező véleményt, de amikor a mérték betelt, akkor a fizikai törvényszerűség erejé­vel elkövetkezik a­­ végzet.­­­­ * Mindezt jól tudja a magyar proletárság, amely ismeri a múltat és látja ragyogó jövendőjét a nyugati országok proletárjai­­nak hatalmas előretörésében. Ezért ezen a néma május elsején is piros dalokat énekel a vére­s piros dalok szárnyalnak föl a kép­zeletében. Nem tévesztik meg a szurony­erdők, mert szinte babonás erővel tudja, hogy a szuronyok acélja is kivirágzik. Minden kivirágzik, aminek a népben vagyon a gyökere. A nép a halhatatlan talaj, amelyet holttá nem tehet semmiféle hatalom, ha még olyan gőgösen és elvakultan támad is ellene. A magyar proletárok hatalmas tömege nem tudja megmutatni magát, nem gyűlhet seregszemlére, hogy lássák és láthassa ön­magát. De minden egyes munkás érzi, hogy egy új történelmi korszak lelke él benne. És minden egyes munkás tudja, hogy a háború óta a május elsejék már nemcsak a párisi program demonstrációs ünnepei, hanem a győzelemre készülő proletariátus ünnep napjai. Azé a proletariátusé, amely nem akar többé az imperializmus vasba öltözte­tett katonafenevadja lenni. Nem akar többé testvért ölni, hanem békességet akar népek és nemzetek között. El akarja árasztani a világot a szocializmus új erkölcsének termé­kenységével,­ a szolidaritással. A szocializmus népeinek akaratával egy a magyar proletariátus akarata is. És bilincses kezével átnyúl a határokon a szabad népek felé testvéri kézfogásra. Uj testamentumot irnak a világ népei, a föltámadásnak uj testamentumát és hiába őrzik a magyar nép börtöne fölé hengerített köveket akármennyi erővel is, magyar földön is lesz föltámadás. * Ne szégyenkezzék tehát senki közülünk­való, hogy némaságot parancsoltak reánk, hogy mozdulatlanoknak kell lennünk. Gon­doljunk valamennyien milliónyi testvé­reinkre, kik élnek a földnek minden részein és ugyanazt hiszik, amit mi hiszünk, ugyan­azt tudják, amit mi tudunk, ugyanazért harcolnak, amiért mi harcolunk, ugyanazt a dalt éneklik, ami a mi lelkünkben zsong. Ne csüggedjen senki! Nem egy nap a világ. A napok folytonosan jönnek egymás után és minden nappal közelebb jutunk a szabadidőshöz. * A megkötözött május néma daccal tekint a napba. Tavaszi homlokáról dicsőség sugár­zik. Mozdulatlan. Mégis hatalmas erők ger­jednek benne. Látszik ez a kötelékek irtóza­tos feszülésén.

Next