Népszava, 1929. május (57. évfolyam, 98–120. sz.)
1929-05-01 / 98. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengői — küllőldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — küllőidre 7 pengő Ausztriában egy Dóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 A LVHL évfolyam 98. szám. Budapest, 1929 május 1. szerda Ára 32 minT N FPC7A1/A m jCi roLAVA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRJPJvtraujX i KÖZPONTI KÖZLÖNYE T KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ^ KIADÓHIVATAL: V • KCtf^/ Telefonszám . . Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 130 fr. Csehszlovákiában hétk. 150 ék. vas. 2 ck. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 le. vm. CONTI-UTCA 4. SZ. , J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 A megkötözött Május néma daccal tekint a napba. Tavaszi homlokáról dicsőség sugárzik. Mozdulatlan. Mégis hatalmas erők gerjednek benne. Látszik ez a kötelékek irtózatos feszülésén. Mozdulatlan a magyar proletárság. De roppant feszültségek sűrűsödnek benne. Aki látni és hallani tud, az a mozdulatlanság kérgén észreveszi a repedéseket és ezeken a repedéseken át meg kell hallania a földalatti dübörgést. De a kormány nem tud és nem is akar látni, nem tud és nem is akar hallani. Minden nap elkövet valami olyat, ami megnöveszti a feszültséget, szélesebbre vájja az osztályellentétek szakadékát és bizonytalanabbá teszi a tömegek életét. A kormány minden nap újabb bilincseket kovácsol rá a magyar munkásosztályra. Pedig milyen régi igazság, hogy az erőszakkal való kormányzás előbb-utóbb megbosszulja magát és mennyi történelmi példa kiáltja, hogy eszméken és gondolatokon nem fog a puskagolyó. * Éppen május elseje a legaktuálisabb bizonyság erre. Amikor negyven esztendővel ezelőtt Párisban kimondatott a gondolat és megszületett az eszme, hogy a tavaszi győzelemnek és az emberi ujjongásnak ez az ősi örömnapja legyen a szocializmus demonstrációs ünnepe, a világ hatalmasai azt hitték, hogy egy erélyes kézlegyintéssel meg nem történtté tehetik a diadalmas párisi határozatot. Tévedtek. Amikor az eszme megszületett, akkor már benne volt az életnek lebírhatatlan ereje. Akkor a szocializmus már megtermékenyítette a világ proletárjait. Akkor már győzelmes világossággal élt a munkásosztály tudatában az elnyomóktól való teljes elkülönülése. Akkor már megnyújtózkodott a negyedik rendben mindaz a viharos történelmi erő, amely a társadalom új rendjének kiépítésére volt hivatott. Ezzel az erővel szemben nem lehetett győzelmes bajvivő a kapitalizmus, mert a XIX. és XX. század hatalmas és egyre szélesebben kibontakozó osztályküzdelmeinek hősei a proletárok lettek. A XX. század győzelmes eszméje pedig a szocializmus. A szocializmust negyven esztendő óta próbálják elméletileg és gyakorlatilag megölni. Ellenfeleink és ellenségeink nem lehetnek büszkék a sikerre. A szocializmus erősebb, mint valaha, seregeinek száma egyre növekszik. Olyan hatalma a világnak, amely nélkül többé számvetést csinálni nem lehet. * A magyar kormány mégis 1929-ben a negyven esztendővel ezelőtti eszközökkel próbálkozik a szocializmus ellen győzelmes hadjáratot vivni. Rendőri üggyé degradálja. Betiltó végzéseket állit az útjába. Fegyveres erőt uszit a nyomába. Hatalmi szóval akarja elcsöndesíteni a történelmet. Csakhogy ez képtelenség. És ami sehol sem sikerült, az itt sem sikerülhet. A kormányzat tehát nem a szocializmus katasztrófáját idézi föl, hanem annak a kormányzati rendszernek a pusztulását, amelyet olyan elvakultan védelmez. Azzal, hogy május elsejének megünneplését eltiltja, az osztályellentéteket nem szünteti meg, sem az elkeseredést, sem az elégedetlenséget el nem hallgattathatja. A munkások nem demonstrálhatnak ugyan, demonstrál azonban a kormány ellen a csődök és kényszeregyezségek, az öngyilkosok és a csecsemőhalandóság, a tüdővész és a zálogházak statisztikája. Demonstrál a kormányzat ellen a munkanélküliek félelmetes tömege, amelyet ha akárki közelebbről megnéz, nemcsak az ipari proletárokat látja benne, hanem az agyonvédett középosztálybelieket is ott találja sápadt arcukkal, kopott köntösükkel. A tömeg nem énekel az utcán forradalmi dalokat és nem lengeti a tavaszi szél egy félszázados kemény küzdelemnek piros lobogóit. De ének zúg a föld alatt és piros láng lobog ki a szemekből. Piros gondolatok sarjadzanak az agyvelőkben. A körutak csöndesek lesznek május elsején, de az egész országot végigsikoltja a nyomor, a parasztok, a munkások és a szellemi robotosok nyomorúsága. Népgyűlések nem lesznek május elsején és nem beszélnek a szónokok. De gondolatban mégis együtt lesz ma az egész országnak minden robotosa. És egy képzeletbeli emelvény felé tekint, ahonnan a néma Május Elseje beszél és ennek a beszédnek a szavai félelmetesebbek minden hangos szónál. * Minden kormányok legveszedelmesebb ellensége a némaság, mert sohasem tudni, mi vajúdik a némaság méhében. Ki tudná azt megmondani, mi érik a magyar falvakban, amelyeket szuronyok őriznek? Ki tudja, hogy a magyar földmives lezárt ajka mögött micsoda szavak raboskodnak és micsoda kiáltás hördül majd föl egyszer, ha ezek az ajkak szabadon szétnyithatnak, hogy beszéljenek? Ki tudná azt megmondani, hogy a földes padlók fölött mi felhőzik és milyenné alakult a bilincsbevert magyar földmives lelke a tíz sötét esztendő alatt. Pedig másfélmillió nincstelen földmives él ebben az országban! Tudja-e a kormány, hogy mennyi furcsa gondolat születik meg a dübörgő gépek előtt, lent, a sötét bányákban, a külvárosi sikátorokban és várjon tudják-e az „illetékes tényezők", hogy tíz esztendő milyen gondolati rendszert épített föl az intellektuális agyvelőkben? Tudják-e, hogy mi forr a magyar ifjúságban, mostani iskola, leventézés és minden neonacionalizmus ellenére? Semmit sem tudnak, mert nem is tudhatnak, mert az éjszakával verekszenek, mert a némasággal harcolnak, mert ahol tilos a szó, tilos a gondolat, tilos a betli, ahol csak egyetlen akarat érvényesülhet, a hatalomé, ahol csak egyetlen politikai irány szónokolhat, az, amelyet a rendszer vall a magáénak, ahol az erőszakra esküsznek és a hatalmat önmagukból merítik, ott sohasem tudni, mi történik holnap. Erre legföljebb a történelem adhatna választ. De a politikai diktatúrától megittasodott kormányzatok csak a saját szavaikra kiváncsiak, csak önmagukban merülnek el és csak önmaguktól kérnek tanácsot, a történelemtől éppen úgy félnek, mint a jövőtől. Sem visszanézni nem akarnak, sem előre. Köd előttem, köd utánam. De a történelmet nem lehet becsapni, a történelem könyörtelenül végrehajtja ítéleteit. Ahol az ellentétek szaporodnak, ahol a feszültségek növekednek, ott az összeütközés elkerülhetetlen. Ideig-óráig fékentarthatják az ellentétes erőket, elhallgattathatják a követelő szót, némaságba taszíthatják az ellenkező véleményt, de amikor a mérték betelt, akkor a fizikai törvényszerűség erejével elkövetkezik a végzet. * Mindezt jól tudja a magyar proletárság, amely ismeri a múltat és látja ragyogó jövendőjét a nyugati országok proletárjainak hatalmas előretörésében. Ezért ezen a néma május elsején is piros dalokat énekel a véres piros dalok szárnyalnak föl a képzeletében. Nem tévesztik meg a szuronyerdők, mert szinte babonás erővel tudja, hogy a szuronyok acélja is kivirágzik. Minden kivirágzik, aminek a népben vagyon a gyökere. A nép a halhatatlan talaj, amelyet holttá nem tehet semmiféle hatalom, ha még olyan gőgösen és elvakultan támad is ellene. A magyar proletárok hatalmas tömege nem tudja megmutatni magát, nem gyűlhet seregszemlére, hogy lássák és láthassa önmagát. De minden egyes munkás érzi, hogy egy új történelmi korszak lelke él benne. És minden egyes munkás tudja, hogy a háború óta a május elsejék már nemcsak a párisi program demonstrációs ünnepei, hanem a győzelemre készülő proletariátus ünnep napjai. Azé a proletariátusé, amely nem akar többé az imperializmus vasba öltöztetett katonafenevadja lenni. Nem akar többé testvért ölni, hanem békességet akar népek és nemzetek között. El akarja árasztani a világot a szocializmus új erkölcsének termékenységével, a szolidaritással. A szocializmus népeinek akaratával egy a magyar proletariátus akarata is. És bilincses kezével átnyúl a határokon a szabad népek felé testvéri kézfogásra. Uj testamentumot irnak a világ népei, a föltámadásnak uj testamentumát és hiába őrzik a magyar nép börtöne fölé hengerített köveket akármennyi erővel is, magyar földön is lesz föltámadás. * Ne szégyenkezzék tehát senki közülünkvaló, hogy némaságot parancsoltak reánk, hogy mozdulatlanoknak kell lennünk. Gondoljunk valamennyien milliónyi testvéreinkre, kik élnek a földnek minden részein és ugyanazt hiszik, amit mi hiszünk, ugyanazt tudják, amit mi tudunk, ugyanazért harcolnak, amiért mi harcolunk, ugyanazt a dalt éneklik, ami a mi lelkünkben zsong. Ne csüggedjen senki! Nem egy nap a világ. A napok folytonosan jönnek egymás után és minden nappal közelebb jutunk a szabadidőshöz. * A megkötözött május néma daccal tekint a napba. Tavaszi homlokáról dicsőség sugárzik. Mozdulatlan. Mégis hatalmas erők gerjednek benne. Látszik ez a kötelékek irtózatos feszülésén.