Népszava, 1929. május (57. évfolyam, 98–120. sz.)
1929-05-01 / 98. szám
ígny majuti. NÉPSZAVA Mit tanult Arisztotelész a „Pester Lloyd"-ból? — Párbeszéd, elleste s Vámbéry Rusztem. — Tavaszi napsugár árasztja el az elysiumi mezőket. Virít az orgona, kibujt a krokusz és jácintillat telíti a tiszta túlvilági levegőt. Arisztotelész és legkedvesebb tanítványa, Theophrasztosz lassú léptekkel sétálnak a pázsiton.] Arisztotelész: Nincs igazad, fiam. Aminthogy tévedett a jó, öreg Hérakleitosz is, amikor azt tanította, hogy pantha rhei, hogy minden mozog és változik. Nemcsak az istenek halhatatlanok, de változatlan a tőlük elcsent gondolkodás törvénye, az örök logika is. Theophrasztosz: Bocsáss' meg, Mester, de saját módszered, az indukció bizonyítja, hogy az emberek folyton új meg új gondolkodási utakon keresik az igazságot. Amikor még ott lent, a Lykeion oszlopos tornácán járkálva tanítottál, halvány sejtelmünk se volt a krokodilkövetkeztetésről. Arisztotelész: Igen, olvastam róla valamit Prandnaik a „Logika történeté"-ről szóló könyvében. De te fiatalabb vagy s jobban emlékszel. Mondd, hogy is volt csak? Theophrasztosz: Egy krokodil elrabolta az anya gyermekét s megígéri az anyának, hogy visszaadja, ha az anya megmondja az igazat a gyermek sorsáról. Erre az anya azt mondja: Nem fogod visszaadni. Amire a skirokodil válaszol: Most már semmiesetre sem kapod meg a gyermeket, mert ha igazat mondtál, saját szavad szerint nem kaphatod vissza, ha pedig nem mondtál igazat, megállapodásunk szerint. De az asszony nem nyugodott s igy vágott vissza. Föltétlenül vissza kell kapnom gyermekemet; vagy azért, mert az igazat mondtam, szerződésünk alapján vagy, ha nem mondtam igazat, a saját kijelentésemmel ellenkező valóságnak megfelelően. Arisztotelész: Ebben igazán nincs semmi új. Legföljebb az, hogy már a krokodilok is ismerik Eubulidesznek szarva sorcoskodását. Mert az csak nem új, hogy az igazságnak többféle értelme van, aszerint, hogy az erősebb vagy a gyöngébb magyarázza. Abban ugyanis aligha tehet kétség, hogy a krokodil végül mégis a saját logikájának szerzett érvényt és fölfalta a gyermeket. Ami egyébként rendjén is van, mert az anya eltért az asszonyi logikának örök törvényétől, amikor azt mondta igaznak, amit valóban gondolt. Theophrasztosz: Elismerem, Mester, hogy tévedtem. De tudok ennél meggyőzőbb példát is. Néha egyszerű emberek szavából is kipattan az isteni szikra, így nemrég hallottam, amint két zsidó hitsorsos a rabbijukról vitatkozott. „A mi rabbink — mondja az egyik — mégis csak különb, mint a többi, mert ő minden nap magával istennel beszélget." „Honnan tudod?" — kérdi a másik. — „Honnan tudom? Nevetséges, hisz maga a rabbi mondta" — feleli az egyik. — „De hátha hazudott?" — veti ellen a másik. — „Ugyan, hogy mondhatsz ilyet, hiszen isten Csak nem fog egy hazug emberrel szóba állni!" Hát akadt-e köztünk, peripatetikusok közt csak egy is, aki ily élesen bítt volna következtetni? Arisztotelész: Megengedem, hogy mi, görögök nem tudtuk a hysteron proteron tételét ily világosan kifejezni, de ha arról akarsz meggyőzni, hogy a logika szabályai megváltoztak, amióta én az első és második Analytikát megírtam, akkor jobban kösd föl a chitonodat. Theophrasztosz: Tudom én, ó, Mester, hogy öreg vagy és bölcs, tehát nem szereted az újdonságokat, miként Anatole France nagy pogánytársad szokta volt mondani. Ezért hát a végére hagytam a legcsattanósabb érvemet. Olvastad a múlt vasárnapi „Pester Lloyd" vezércikkét? Arisztotelész: Amióta latin betűkkel nyomják s rájöttem, hogy a német nyelv is néha görögül hangzik, nagyon megszerettem ezt a kitűnő liberális-fascista újságot. Láttam is a vezércikket. Valami nagyon mulatságos címe volt. Ha jól emlékszem: „Moritz Rothenstein, oder Herrmann Müller-Francken", ami huncut ötletességgel nyilván arra céloz, hogy a magyarországi szocialisták zsidók, a németországiak pedig fajgermán keresztények. Igazán pompás tréfa volt, még az „Új Nemzedék"-ben is jól hangzott volna, mennyivel inkább a „Pester Lloyd"-ban. Félóráig fogtam az oldalamat a nevetéstől, úgy, hogy nem is jutottam a cikk elolvasásához. Theophrasztosz: Bölcs vagy, óh Mester, mert a legtöbb vezércikknek két jó tulajdonsága van. Az egyik, hogy nem kell elolvasni, a másik, hogy a három hasábra föleresztett tartalma három mondatban is kifejezhető. Minthogy — elég kényelműen — lemondtam az egyik előnyéről, legalább a másikat igyekszem értékesíteni. Íme a három mondat: 1. Bár a Bethlen-kormány határozottan polgári politikát folytat, amelyért a szociáldemokrata pártnak nincs oka lelkesedni, ez még nem ok, hogy távoltartsa magát a revíziós mozgalomtól. 2. Noha sokak szerint a Revíziós Liga túl hangos s így logikus lett volna, ha a párt ebből az okból nem csatlakozik a Ligához, a pártvezetőség mégsem ezért tagadta meg csatlakozását, hanem azért, mert a Liga még nem foglalt állást a belpolitika demokratikus iránya mellett. 3. Ez a határozat ellentétes a német szociáldemokrata párt álláspontjával, amely, bár uralmon van, a nemzeti reálpolitika érdekében eltér a marxista doktrína merev vonalától s nem köti a Rajnavidék kiürítése érdekében folytatott mozgalmat a jobboldali pártoktól a marxista program javára kicsikart engedményekhez. Arisztotelész: Megértettem, csak azt nem értem, mi köze mindennek a logikához? Theophrasztosz: Ahhoz a logikához, amit te tanítottál, nincs is köze, de éppen az a gyönyörű benne, hogy egész új logikát lehel, amely a krokodilkövetkeztetést mesterien egyesíti a csodarabbiját tisztelő izraelitának előbb kifejtett okoskodásával. Azzal bizonyít, amit bizonyítania kellene. Arisztotelész: Már megint nem értelek. Abban csak igazán nincs semmi meglepő, hogy a cikkíró, mint maga mondja, 24 óráig elmélkedett a párthatározaton s ezután pont a megfordítottját állítja, a határozatról, mint ami benne foglaltatik. Mert a határozat megállapítja, hogy a párt az ország problémáit csak a revízión keresztül tartja megoldhatóknak, hogy eddig is küzdött a reviziót és a demokratizálást is a revízió sikere érdekében követeli. Ezzel szemben a „Pester Lloyd" szerint a revíziós mozgalomtól marad távol és hogy egyet üthessen a kormányon, a revíziót találja el, „jól értsük meg — mondja —, nem a Revíziós Ligát, hanem magát a revíziót". Theophrasztosz: Persze, így egymagában úgy hangzik, mintha puszta rosszhiszemű ferdítésről volna szó. De a cikkíró, mint ahogy logikus főhöz illik, élesen különböztet, amidőn hozzáfűzi: „Nevezetesen szabatos különbséget kell tenni a revíziós liga és a revízió közt." Mert, hogy a párt a Ligához nem csatlakozott, az nem kifogásolható, csupán azért érdemel megrovást, mert oly indokból adott elutasító választ, amely éppen a revízió sikere érdekében áll. Ha azért nem csatlakozott volna a Ligához, mert Herczeg Ferenc „Kék róká"-ját rossz darabnak tartja, vagy mert Fenyő Miksa balvállán eperalakú anyajegy van, akkor rendben volna a dolog, de mert a Ligába csak akkor kíván belépni, ha ez a demokrácia mellett foglal állást, amit a szociáldemokrata párton kívül Rothermere, Nagy Emil és Eckhardt is szükségesnek tart, akkor már nincs rendjén. Akadhatnak azonban korlátolt emberek, akik ezt nem látják be és érthetetlen rövidlátással azt sem veszik észre, hogy a kormány — amelyet a „Pester Lloyd" diplomatikus ravaszsággal „mások"-nak nevez — „teljes erővel és legnagyobb harci készséggel" folytatja „in sic" a revíziós küzdelmet. Ezeknek a korlátolt és rövidlátó embereknek a kedvéért kellett előbb megkülönböztetni a Ligát és a revíziót, azután pedig a szocialistákat a revízió ellenségeinek beállítani, nehogy a Liga barátainak látszhassanak. Ennél finomabb okfejtést még Kamnendoor se produkált, aki pedig száz évig élt, mert előbb az igazságról írt könyvet, aztán pedig egy másikat — az ellenkezőjéről. Arisztotelész: Van valami abban, amit mondasz. Byron is azt tartja a „Don Juan"-ban: What is a lie? Tis but the truth in masquerade. Mi a hazugság? Csupán az igazság álruhában. Azt magam sem mertem volna föltételezni, hogy ha a félhivatalos a feje tetejére állítja az igazságot, ezt ne az igazság kedvéért tenné. Isten ments, vagyis holibom, ahogy Maimonidesz Mózes kollégám mondaná. Csak azt nem látom, hogy a valótlanságba burkolt valóság a logikának új módszere volna. Hiszen már a szofistákról írt könyvemben (De soph, elend. 25.) olvashatod, hogy ha valaki hazug és ezt meg is mondja, úgy hazudik, de éppen ezzel mondja egyszersmind az igazat. Theophrasztosz: így egymagában talán nem is új a módszer. Igazán mély gondolatokat azonban nem szabad összefüggésekből kiragadni. Nem csupán azt mondja, hogy a szociáldemokrata párt szembehelyezkedett a revíziós mozgalommal, ami már egymagában megrovást érdemelne, de hozzáteszi, hogy ellentétbe került a német párttal is, amely, ha nagy nemzeti célokról van szó, nem szokott a marxista program érdekében zsaroló műveleteket folytatni. Szóval, a párt nemcsak a nemzet ellen vétett, hanem a nemzetközi szociáldemokrácia elvei ellen is. Arisztotelész: Ha jól emlékszem, a párthatározat a Ligához való csatlakozást ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a Liga „a kormányt éppen a revíziós törekvések érdekében az ország demokratizálására szorítaná". Viszont a marxista program a termelőeszközöknek közérdekű kisajátítását követeli. Ahogy én primitív eszemmel látom, a kettő közt mégis csak van valami különbség. Mert az ország demokratizálása a titkos választójogot és a demokratikus közszabadságok helyreállítását jelenti, amit, tudtommal, még az egységes párt programja is fölölel. Abban igazán nem látok semmi nemzetelleneset, ha a szociáldemokraták nem is a maguk, hanem a revízió érdekében arra akarják szorítani a kormányt a Liga útján, hogy saját elveit ne csak hirdesse, hanem meg is valósítsa. Mégpedig lehetőleg gyorsabb tempóban, mint aminőben a revízió megvalósítását elképzeli, mert ha a demokrácia és a revízió továbbra is a „róka fogta csukát, csuka fogta rókát"kerében kering, úgy egyik se juthat előre. Csak azt nem értem, hogy függ ez össze a német szociáldemokrata párttal, amely ugyan valóban nem követeli a titkos választójogot és a sajtó- vagy gyülekezési szabadságot a Rajna-vidék kiürítésének sürgetéséiért, de erre a guvernementális bölcsességre elég oka van. Többek közt az, hogy Németországban a demokráciának a jogi feltételeit már egy Bismarck nevű veszedelmes forradalmár megvalósította. Abban ismét nem találok új logikai szabályt, ha valaki a szociáldemokrata pártról olyan bolondságot föltételez, hogy a revíziót a szocializálástól teszi függővé. Aminek egyébként nyoma sincs a párthatározatban. Theophrasztosz: Ó, Mesterem, ha te mindig aprólékoskodol és a ,Pester Lloyd" kákáján az ellentmondások csomóit keresgéled, akkor sohase fogod azt a szélelmi logikai szárnyalást, azt a Bertrand Russelli matematika-filozófiai gondolatot megérteni, amely az igazság kétszeri megtagadásából egy megdönthetetlen igazságra tud következtetni. Arisztotelész: Micsoda igazságra? Theophrasztosz: Arra, amire már a krokodil is reájött, hogy a gyermeket minden körülmények közt föl kell falnia. Ha a „Lloyd" mondott igazat, ezen az alapon, ha a párthatározatnak van igaza, azon az alapot. Tut nichts, der Jude wird verbrannt, mert a gyöngébbek kedvéért meg kell jegyeznem, hogy „Jude" alatt a „Pester Lloyd" görög nyelven a Rothenstein Móric személyébe szimbolizált magyarországi szociáldemokrácia értendő. Szerinte ugyanis komoly, német szociáldemokratának eszébe se jutna, hogy nagy nemzeti célt pártérdeknek rendeljen alá. Mert szerinte a demokrácia csak pártérdeket szolgál, a sajtó- és szólásszabadság is csak pártérdek, aminthogy nyilván minden pártérdek, ami Bethlen Istvánnak egyedül üdvözítő egységes igazságába bele nem fér. Ami nem vág össze ezzel az igazsággal, az se nem hazafias, se nem logikus. Ebből kitűnik, ó, Mester, hogy a „Pester Lloyd"-ból nemcsak logikát, hanem politikát is tanulhatsz. Te még arra oktatál bennünket a „Politiká"-ban. hoarv 1 1 1 1 1 B 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 II 1 1 II 1 1 1 1 1 1 ó