Népszava, 1929. június (57. évfolyam, 121–145. sz.)

1929-06-01 / 121. szám

gében vigasztalást és támogatást nyújtsunk szá­mára és szeretetreméltó egyéniséged elvesztése fö­lötti fájdalmát enyhítsük. Hősi korok elején jöttél hozzánk, a lelkes és erős, nagy elődökkel és nehéz időkben távozol tőlünk. Mi azonban a tőled meg­tanult szocialista hittel és meggyőződéssel, fölemelt fővel akarunk megállani a viharokban. A pártvezetőség és a szociáldemokrata községi frakció nevében Büchler József elvtárs mondotta a búcsúz­tatót: — Szeretném, ha ennél a koporsónál elhallgatna a sírás, mert Matos Jenő a harc embere volt, aki életén keresztül harcolt a kizsákmányolás ellen, a szegénység és a nyomorúság ellen, a feltörekvő munkásosztály érdekében. Élete, mint a szocialista előharcosoké, nagy beteljesülés, amint a költő sza­vai szerint elinduljon az értől, hogy beletorkoljon az óceánba. A céhkori szellem szerint a munkás ekkor még „legény", ő is elindul, mint szabólegény és ime, szeretettől körülövezett nagyértékű­ emberré lett, akit megtisztelt a magyar munkásmozgalom mindazokkal a pozíciókkal, amelyeket ilyen tisztes, ilyen becsületes munka után el lehet érni. Hasonla­tossá lett az élete Wilde bozon hercegéhez, akinek aranyos, ékköves szobra ott állott a város fölött és meglátta, hogy­ egy anya beteg gyermeke­ fölé hajolva sír, mert olyan szegény, hogy patikára való pénze sincs és könyörgött a boldog herceg a reá szálló fecskének, csípje ki csőrével ragyogó zafírszemét és vigye el a szegény anyának, hogy az meggyógyíttathassa gyermekét. Matos Jenő a bol­dog herceg, az emberi lélek magasságából meg­látta, hogy a gyermek az igazi szenvedő és el­küldte nekik szivének drágaköveit és a gyermeket odatartotta a Nap felé és kiáltotta a társadalomnak: emberek, segítsétek meg a gyermeket! Már az éle­tében emléket állított magának a gyermekek szere­tetében. A törvényhatóság életében is olyan munkakört ke­resett magának, amely méltó volt hozzá, mint a szegényházi bizottság tagja fáradozott a munkából kidőlt öregek gyámolításán. A fiatalság tanuljon tőle kötelességteljesítést: amikor frakciónk a város­házán a közélet védelmében obstrukcióra kénysze­rült, ő, az öreg ember őrt állt, éjt-napot egybevetve, amikor a fiatalabbak roskadoztak a fáradtságtól. Ez a harmonikus élet hozta meg számára mun­kája eredményeit és mindnyájunk tiszteletét és mi megfogadjuk, hogy hűségünkben a szocializmus iránt és harcunkban a szegénység ellen, példájához méltók leszünk, amíg csak élünk! A magyar proletárgyermekek búcsúja Matos bolcsitól. Kéthly­­Anna elvtárs lépett ezután az emel­vényre, hogy a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete nevében elbúcsúz­zék a magyar proletárgyermekek nagyszivü barátjától, szeretett Matós bácsijától. , ,A mi szomorú korszakunkban, amikor a'meg­alázottságban és megszomorítottságban megedződött' felnőtt is sokszor térdrebukik a rémületes hajszában k k­ijjizik őt az utánatódulók, amikor szivet és ér­zékenységet, "srímnt fölösleges "terhet liltak ki m­aguk­ból az emberek, amikor a nyomorúság országútján a legeltaposottabb rög a proletárgyermek, Matos bácsi megállott a rohanásban és magához ölelte az utca, a bérkaszárnya sápadt virágszálait.­­ Amikor a felnőtt lelke eltompult vagy gyűlö­lettel és irigységgel telt meg az iszonyú élet halál­harcban, Matós bácsi a fájdalmas elmúlás pillana­táig megőrizte a tiszta, hivő, reménykedő, szerető gyermeki lelket önmagában s egy küzdelmes élet tapasztalataival párosítva azt, lehajolt a proletár­gyermekhez, hogy átsegítse őt sorsa szakadékain. — A tiszta lélek, a tapasztalatokkal gazdag érte­lem, a jóságos ember, ime, elmúlt s a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete mélységes meg­rendüléssel áll az elporladni készülő test előtt. Sok­ezernyi proletárgyermek vesztette el apját, jutott árvaságra Matos bácsi eltávozásával, sokezernyi proletárgyermek felé fordulva, az ő jövendő sorsu­kat is meg kell könnyeznünk, amikor a koporsóra könnyeink hullanak. — Hajtsuk meg alázatosan fejünket, amikor a csöndes munka, a tiszt és dicséretet, nem követelő munka emberének, a szeretet munkájának földi ma­radványai előtt állunk. De azután emeljük magasra, mert éreznünk kell magunk körül azt, ami a jóság­ból és szeretetből halhatatlan, mert éreznünk kell magunk körül és magunkba kell fogadnunk az örök­séget, amelyet reánk, munkatársaira, tanítványaira, barátaira hagyott, éreznünk kell a munkásgyermek­barát kötelességét. " — Matós bácsi, könnyeink patakja megszűnik és csak megdicsőült emléked biztatása fog élni ben­nünk. És nem múlik el a kötelességteljesítés örök­sége, amely mindaddig a Te szellemedben való mun­kálkodásra fog serkenteni bennünket, amíg a prole­tárgyermek számára be nem töltöttük az Idők pa­rancsát, amig el nem jutottunk a célhoz, amelynek­ Te bölcs és szeretett prófétája voltál. — Matós bácsi, a legszebb búcsúztató: hálás gyer­mekek, hálás tanítványok sírása kisér örök pihenő­helyedre! * • A sírnál. Megrendülten és könnyek között hallgatta meg a gyászoló sokaság az elhangzott búcsú­szavakat, és mélységes részvéttel fordult el­hunyt elvtársunk özvegye felé. Azután megindult a menet a sírhoz, elől hosszú oszlopban a gyermeksereg virágokkal és az élen is koszorúkkal, utána a koszorúkkal elhalmozott halottaskocsi, majd a koporsó ifjú elvtársak vállain és a gyászolók sokasága. A sírnál dr. Sternberg Géza elvtárs, a XVII. választókerületi szociáldemokrata pártszervezet nevében búcsúzott el az elhunyttól. Az elhunytat csak siratni szabad most és nem dicsérni — mondotta a többi között —, mert élete nyitott könyv volt. A törhetetlen munkásszolidaritásnak, az emberek és gyere­kek szeretetének példaképe volt és marad szá­munkra. A munkásköszöntéssel búcsúzott tőle: Matos elvtárs, barátság — és a sír körül gyermekek, nők, férfiak,ajkáról messzehangzóan ismétlő­dött meg: — Barátság! Az Egyesült Szabóiparosok Köre nevében Ullmann Jákó mondott meleghangú beszédet. Iparostársaival együtt megilletődés­sel áll a koporsónál, amelyben a magyarországi szervezett szabómunkásság előharcosa alussza örök álmát. Visszaemlékezik azokra az időkre, amikor az elhunyt mint fiatal munkás kiváló szaktudással dolgozott a mindennapi kenyérért és amikor a napi robot után más pihenőre tért, Matos Jenő nap-nap után, munkája vé­geztével szaktársai körébe megy, hogy szer­vezzen, tanítson, hogy néhány falat kenyérrel több jusson munkástársainak. Nem küzdött hiába, a rögös földbe vetett mag kikelt és sok­ezer munkás élete lett szebbé és jobbá. Ezzel a búcsúbeszédek sora lezárult, a da­lárda elénekelte a „Révpartra talált" kezdetű gyászdalt, majd mélyen megindító jelenet kö­vetkezett. Miközben a dalosok ajkán zengett a „Munka dala", a gyermekek elvonultak a sír előtt és szórták-szórták virágaikat Matós bácsi koporsójára... A koszorúk elborították a sírt, amely körül még sokáig ott állottak Matós Jenő munkás­társai, elvtársai és­­ gyermekei. Matos elvtárs ravatalára koszorút küldöttek. A­ Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szak­egyesülete, a Magyarországi Szakszervezeti Tanács, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Magyar­országi Munkások Gyermekbarát Egyesülete, Buda­pest Székesfőváros, a Magyarországi Vas- és Fém­munkások Szövetsége, a Magyarországi Famunká­sok Szövetsége, a Magyarországi Bányamunkások Szövetsége, a Grafikai Munkások Egyesülete, a Ma­gyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szak­egyesü­lete pesterzsébeti csoportja, a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületének 1., 4., 6., 7., 9., 20., 22., 23. és 29. számú csoportjai, a Magyar­országi Szociáldemokrata Párt XVII. pártszerve­zete, a Fodor-műhely szabómunkásai, az Országos Társadalombiztosító Intézet alkalmazottai, a Fe­renczi-család, a Fáby-család. Marek Géza és neje, özv. And­ref Sándorné. Koszorumegváltás címén a Törekvés Takarékpénztár 40 pengőt. Salamon Ede és családja 25 pengőt küldött a Gyermekbarát Egyesü­letnek. * Levélben fejezte ki részvétét: az Általános Fo­gyasztási Szövetkezet, a Budapesti Férfiszabók Ipar­testülete, a Magyarországi Szállítási és Közlekedési Munkások Országos Szövetsége, a Pénzintézeti Tiszt­viselők Országos Egyesülete, a Segédházfelügyelők Egyesülete és a­ Lefkovits és Vándor­cég. Táviratot küldött: Max Winter elvtárs Bécsből az osztrák és a nemzetközi gyermekbarátok nevében, a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szak­egyesületének pécsi, debreceni, miskolci és ka­posvári csoportjai, továbbá Glück Ármin elvtárs Pá­risból. * Az özvegy köszönete. Özv. Matos Jenőné itt mond hálás köszönetet mindazoknak, akik felejthetetlen jó férje temetésén résztvettek és bánatát részvétükkel enyhíteni iparkodtak. 8 NÉPSZAVA 1929 junius 1. Az osztrák Közal Matra az altal nyári pótlékot kérnek. (Páris, május 31.) A párisi főpostahivatal levélhordói pénteken este sztrájkba léptek. Attól tartanak, hogy a sztrá­jkmozgalom­ a pos­tai alkalmazottak többi kategóriájára is ki fog terjedni. A főposta levélhordóinak sztrájkja az új nyugdíjügyi rendelkezések miatt tört ki. (Bécs, május 31.) A köztisztviselők, posta-, távíró- és telefonalkalmazottak megbízottai pénteken délelőtt megjelentek Streerowitz kancellárnál és átnyújtották a pénzügyminisz­ter jelenlétében írásbeli követeléseiket, ame­lyek elsősorban 30%-os nyári különpótlék ki­fizetésére vonatkoznak. Streerowitz kancellár közölte a küldöttséggel, hogy tanulmányozni fogja a "kogti azt­ viselők­­követeléseit, ményét és fölsorolja úgy azokat a pontokat, amelyekben már megyegyezés történt, vala­mint azokat a pontokat is, amelyekben nem­ jött létre megállapodás. A magyar memoran­dumra a román delegáció a legközelebbi ülésen, hétfőn adja meg a választ. A Bukaresti távirat szerint a magyar és a román kormá­nyok megegyeztek, hogy az optánskérdésnek a Népszövetség madridi tanácsülésének program­járól való levételét kérik, nehogy a madridi tárgyalások zavarják a bécsi tárgyalások menetét. A bécsi optánsügyi tárgyalásokkal kapcso­latosan egyébként az a hír terjedt el, hogy a román kormány százmillió aranykorona kár­térítlést ajánlott föl az optánsoknak. A román ajánlat szerint ezt az összeget 20 év alatt fizet­nék le, de nem készpénzben, hanem ebben az értékben petróleumot, sót és fát szállítanának. Ha Bécsben erre vonatkozóan létrejön a meg­állapodás, akkor mindkét részről külön gazda­sági bizottságot küldenek ki, amely véglegesen megállapítaná az anyagok szállításának módo­zatait. Százmillió aranykorona kártérítést ajánlanak a románok az optánsoknak? Amint Bécsből jelentik, Davila, a magyar­román optánsperben tárgyaló román delegáció vezetője csütörtökön Bécsbe érkezett és még­­délután megbeszélésre ült össze a magyar kor­mány kiküldsötteivel, báró Szterényi Józseffel és Lakatos Gyulával. Szterényi a román dele­gáció vezetőjének memorandumot nyújtott át, amely ismerteti az eddigi tárgyalások ered- A német szociáldemokrata párt kongresszusa megválasztotta a pártvezető­séget. Magdeburgból jelentik: A magdeburgi szo­ciáldemokrata pártgyűlésen megválasztották eddigi összetételében a pártvezetőséget. Három­száznyolcvanhat szavazat közül a két eddigi elnökre, Wellsre és Crispienre 306, illetve 273 szavazat jutott. A harmadik elnöki tisztet nyitva tartották a birodalmi kancellár szá­mára.

Next