Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)

1929-12-01 / 274. szám

LVII. évfolyam 274. szám. VMHHMMHHWMI AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: vm. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—SO és J. 303—31­ ­ Budapest, 1929 december­­, vasárnap Ara 32 fillér JUWINNIMH IL, MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PJ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér .,„ .. Ausztriában 30, vasárnap 40 ^rOBchen. Franciaorsz­áI­. Csehszlovákiában hétk. 1­50 ék. vas. 2 ck. 'SIV' \7 ' ^Romániában hétköznap 6 lel, vasárnap 12 leL Atf^W A ' WimVnA^ KIADÓHIVATAls vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J 303-31, J. 303-32 Szombat éjfélkor felszabadult a második rajnai zón­a. Egész Németország Ünnepel. (Aachen, november 30.) A második rajnai zó­nában ütött a szabadulás órája. A megszálló­csapatok mindenütt lázasan készülődnek az indulásra. A megszállás hivatalosan ma éjjel 12 órakor szűnik meg, gyakorlatilag azonban a késő délutáni órákban a kiürítés már befeje­ződik. Az Aachentől Koblenzig terjedő második rajnai zónában ma estére már nem lesz idegen katona. Az aacheni polgármester a megszállás b­efeje­zése alkalmából kiáltványt intézett a lakos­sághoz, amelyben közli, hogy a fölszabadulás órájában nem szabad bosszúra gondolni. Ha voltak is olyanok, akik a megszállás ke­serves éveiben összepaktáltak a megszálló csapatokkal, meg kell most bocsátani nekik és el kell felejteni a múltat. A fölszabadult váro­sok a holnapi nap folyamán koszorút helyez­nek Stresemann külügyminiszter sírjára. (Koblenz, december 1.) A vasárnapra virradó éjszaka pontban 12 órakor szabadult föl a Rajna-vidék második zónája az idegen meg­szállás alól. Ezt a pillanatot Koblenzben, a Rajna-vidék székhelyén nagy fölszabadulási ünneppé avatták. Az éjféli örömünnepély lefolyását valamennyi német rádióállomás közvetítette, épp úgy, mint az 1926 február 1-én tartott kölni felszabadulási ünnepséget. Vasárnap délben a koblenzi volt királyi palota előtti térségen újabb ünnepség lesz, abból az alkalomból, hogy a megszálló csapatok helyébe bevonul a városba a német rendőrség. Katasztrófák a tengeren. Kigyulladt és elégett sizató. — Veszedelemben egy nor­vég gőzös. (London, november 30-) Különös szerencsét­lenség történt a Queenstown közelében zá­tonyra futott „Celtic" óceánjáró gőzös fedél­zetén. A hajó már több mint egy éve fekszik a homokpadon és miután nem lehetett levon­tatni a zátonyról, elhatározták a gőzös leszere­lését. A leszerelési munkálatok közben a gép­teremben­ váratlanul mérges gáz keletkezett, amely a teremben dolgozó 20 munkást elkábí­totta. Amire a fedélzeten dolgozó munkások észrevették a bajt, négy munkás már meghalt és a többi 16 is súlyos gázmérgezést szenvedett. Eddig még nem tudták megállapítani, hogyan került a mérges gáz a gépterembe. (Newyork, november 30.) A Carnegie-intézet expedíciós hajóján, amely jelenleg a Samoa­szigetek partvidékén végez óceanográfiai kuta­tásokat, eddig még ismeretlen okból robbanás történt. A hajó kigyulladt és teljesen elpusz­tult. A hajó kapitánya életét vesztette és a legénység több tagja is súlyosan megsebesült. (Montreal, november 30.) A „Grey Gounty" norvég tehergőzös a halilfaxi rádióállomás jelentése szerint nagy veszedelemben forog. A norvég hajó óriási viharba került és a "nagy hullámverésben eltörött a kormánya. A gőzös most a hullámok tehetetlen játékszere lett és ide-oda hányódik a tengeren. A hajóról szünet­lenül adják az S. O. S- jeleket. A gőzös utolsó pozíciója 140 mértföld volt a Race-foktól dél­keletre. Halifaxból segélyhajókat indítottak a veszedelemben forgó teherhajó matrózainak megmentésére. (San Francisko, november 30.) A „City of Norvich" nevű­ gőzhajó SOS-jeleket küldött és közölte, hogy Gardner-Izland közelében szeren­csétlenül járt és gyorsan süllyed. Az agráriusok követelései teszik lehetetlenné a kormány megalakulását Csehszlovákiában. Az egységes szocialista blokk kitartásán megtörik az agráriusok diktatúrája. Újabb kormányalakítási kísérletek. Csehszlovákiában, ebben a kifejezetten ipari országban, az agrárpárt lett ismét a leg­nagyobb politikai párt, amelynek joga van arra, hogy a kormányt megalakítsa. Mivel az ipari munkások és a tekintélyes számú kispol­gárság négy politikai pártban tömörül és így az ereje maegoszlik,­­ lehetségessé vált, hogy Csehszlovákiában az agráriusok álljanak az or­szág irányításának az élén. És az agráriusok élnek is azzal a hatalommal, amit választóik­tól kaptak, sőt, túlságosan is élnek vele. Miután első kísérletük, hogy a bukott polgári koalíciót föltámasszák, meghiusult és mivel más útjuk a megoldáshoz nem vezetett, kon­centrációs alapon olyan kormányt akartak te­remteni, amelyben rajtuk kívül a három párt­ból álló szocialista blokk, a német agráriusok, a cseh klerikálisok és a cseh közép- és nagy­tőke pártja lett volna. A ravasz agráriusok azonban a szocialista blokknak — de különösen németajkú elvtársainknak — olyan jelentékte­len tárcákat kínáltak, hogy azokat azonnal és minden tárgyalás nélkül elutasították. A pol­gári pártok egy lehetetlen és furcsa számítás alapján „kimutatták", hogy a választások eredményeként a szocialista blokknak nem jár több részesedés a hatalomból. Elvtársaink négy tárcát követelnek maguknak, amelyből a német párt a népjóléti tárcát, a cseh elvtársak két tárcát, a nevelésügyet és vasútügyet és szlovák elvtársaink részére egy tárcát, az igazságügyit követelték. A nemzeti szocialis­ták részére is két tárcát: a külügyit és a munkaügyit. Ez az arány (6:9) megfelel a­ vá­lasztás eredményének. Ha az agráriusok­­eze­ket a feltételeket végleg elutasítják, Udrzal képtelen lesz kormányt alakítani és akkor a köztársaság elnöke Hamplt vagy Bechynét, a szociáldemokrata párt megbízottját bízza­­meg a kormányalakítással. A Pravo Lidis közli, hogy a párt megbízottai máris tárgyalásokat kezdtek a cseh klerikáli­sokkal egy vörös-fekete koalíció megteremté­sére­­ az agráriusok diktatúrája ellen. Ha ezek a tárgyalások eredményesek lesznek, akkor a kormány egészen új alapon alakul meg. Az agráriusok ezeknek a tárgyalások­nak a hatása alatt engedékenyebbek lettek és a kormány minden bizonnyal elvtársaink kö­veteléseinek megfelelően alakul meg. Bécsben és­ Budapesten. — írta Buch­inger Manó. — A Bécsből érkező hírek alapján egyre valószínűbb, hogy az alkotmányreform sok vihart fölkorbácsoló kérdésében az osztrák politikai pártok megegyezésre jutnak. Hiába­való ezek szerint az ausztriai reakciósok vad fenekedése, hiába az a hónapok óta tartó koncentrikus támadás, amelyet különösen Illes város önkormányzata ellen indítottak. It­t a hírek szerint a reakciós ostromot ép­pen ezen a ponton éri a teljes kudarc, mert­­ Renner volt kancellár elvtársnak a leg­utóbb lezajlott szociáldemokrata birodalmi konferencián elhangzott kijelentései szerint is — Bécs autonómiája és Bécs város jogai érintetlenek maradnak. A pártok között való megegyezésnek ez a leglényegesebb tartalma és az osztrák, szociáldemokrata párt részéről megingathatatlannak tekintett alapja. . A megegyezés ilyenformán magába zárja azt a döntő­­ fontosságú tényt, hogy a jövőben sem lehet semmi akadálya annak a nagy­szabású kommunális és szociálpolitikai munkálkodásnak, amelyet a bécsi város­házán a dolgozó néptömegek javára folytat­tak. Elhárítottnak tekinthető a veszedelem, amely ennek az­ áldásos politikának nagy­szerű alkotásait és intézményeit, a minta­szerű reformoknak, újításoknak egész nagy tömegét fenyegette. Megállapítható tehát, hogy Bécsben, a politikai viharokat és a vad ökölrázásokat végül a politikai pártoknak — bár nehéz tárgyalások árán, de mégis — pártközi megegyezése követte. És Budapesten? Itt is a városi önkormányzat ügye forog kockán. Itt azonban még a pártok között való megbeszélést és egyszerű tanácskozást célzó közgyűlést sem engedélyeznek a ha­talom urai. Bécsben a város önkormányzatát meg kel­lett védelmezni, mert mintegy másfélmillió dolgozó embernek az érdeke fűződött ennek az autonómiának a sértetlen föntartásához. Itt Budapesten is majdnem egymillió ember lakik. Itt is a dolgozók mindennapi életkér­dései fordulnak meg azon, hogy képviselőik­nek van-e joguk a városházán. Nem lehet beszélni valami messzemenő jogokról. A dol­gozók képviselői éppen csak, hogy itt-ott szólhattak a dolgokba. De a hatalmon levő urak­­ már ezt a gyönge beleszólást is sokalják. Bécsben a Heimwehrek akartak rést ütni a város önkormányzatán. A brutális reak­ciónak az volt a szándéka, hogy kikezdje, majd megsemmisítse a dolgozók jogát. Buda­pesten a dolgozók azért harcolnak, hogy legalább hathatós ellenőrzést gyakorolhas­sanak a városházán, hogy gyöngítsék a kor­mánynak és csatlósainak a városházán meg­nyilatkozó önkényuralmát. De Budapesten ezt sem tűrik, ezt is unják. Bécsben a reakciósok végighordozták a véres kardot, mert a városi önkormányzat nem engedi meg, hogy a választói névjegy­zék összeállításánál holmi Seipel-féle, vagy egyéb, a becsületes kommunális politika szempontjait és érdekeit zavaró momen­tumok érvényesülhessenek. A névjegyzéket az általános és egyenlő választójog becsü­letes szempontjai és tisztességes eljárásai szerint kell továbbra is összeállítani. Buda-

Next