Népszava, 1930. január (58. évfolyam, 1–25. sz.)
1930-01-01 / 1. szám
V Ez a szellemi ébredés és újjászületés az egyetlen kedvező jelenség, amit az elmúlt esztendő sivárságában nyújtott. Ha a növekvő elégedetlenséget és elkeseredettséget számbavesszük, még több hittel és tudatossággal mondhatjuk: Az idő nekünk dolgozik! De ezzel együtt feladataink is óriási mértékben megnőttek. Még fontosabbá, ezerszer fontosabbá válik a pártért, a pártmozgalomért és a szocializmusért való munkánk! Most már, annyi esztendő keserű és súlyos tapasztalatai után mindenki láthatja és tudhatja — mert érzi! —, hogy semmi más módon és azott sem az egyes ember, sem az ország sorsán segíteni nem lehet, mint a munkásmozgalom erején keresztül! Minden más út és eszköz hiányos és nem célravezető! Egyeedül a munkásmozgalom ereje, a pártmozgalom hatalma lehet az, amely az ország népét ennek a hihetetlenül konok és vak politikai uralomnak az elsöprésére sikerre viheti. Csak a magyar munkásmozgalom erején és fölemelkedésénkeresztül változtatható meg az ország sorsa. Csak ezen keresztül változtatható reakcióiból demokratikus országgá. Csak a tömegek sorsának javulásával javulhat az egyes ember sorsa is! Csak igy, csak ezen az úton emelkedhetünk föl és rázhatjuk le eltiprottságunknak bilincseit és válhatunk szabadokká! Tíz esztendő küszöbén régi nagy küzdelmeinkre visszatekintve, idézzük nagy harcaink emlékét, amelyeket megvivtunk a Bánffy—Perczel-uralom üldözéseivel szemben és megvívtunk később, még fokozottabb erővel, kitartással és elszántsággal Tisza és a munkapárt politikai jogfosztásaival, továbbá az ellenforradalom véres tobzódásával szemben. Idézzük harcos elszántságunk emlékeit, amikor semmitől vissza nem riadva, kényelmet és közömbösséget nem ismerve, dolgoztunk a pártért, a párt minden intézményéért! Régi, nemes tradíciókat elevenítünk föl, amikor egymással versenyezve dolgoztunk szervezeteink megerősítéséért és tettünknaggyá pártszervezetet, szakszervezetet és szövetkezetet! Lelkesen és hittel építettük a szocializmus útját! Örültünk minden eredménynek és buzdítást találtunk benne további harcra és szervezésre!... Új esztendő küszöbén, ha minderre gondolunk, nem kívánhatunk mást magunknak, az ország népének, mint hogy félretéve minden széthúzást, közömbösséget, tunya tehetetlenséget, benső hittel dolgozzunk a szocializmusért, pártunkért, az ország demokratizálásáért! Akkor bizton el tudjuk érni, hogy pártunk, intézményeink, sajtónk, politikai befolyásunk és erőnk megsokszorozódik, hogy boldogabb, derűsebb, eredményekben gazdagabb esztendőt teremthetünk! Ezt kívánjuk, ezt akarjuk magunknak, elvtársainknak és az ország népének! A munkásmozgalom halottai 1929-ben. Amint a sűrűn záporozó napok, az egyremásra hulló hetek alól elénk ködlik csillagarcuk, építő kezük, próféta lelkük, világok kelnek életre a pillanat világosságában. Az egyik babonázó szemével eszmemagokat hint fölázott, vágyó szívekbe, hogy a szocializmus embererdejének minden részt kiálló szálfájává magasztosuljanak. A másik rendező kezével tömegeket úsztat óriás városok sikátorain, széles körutain öblösödő terekre, hogy testük rongyain át megcsillogtassák halhatatlan hitüket és szépreéhezésüket. A harmadik sikoltó tollával betűket szór a, szélbe, hogy lisztító orkánt élesszen dermedt koponyákban. A negyedik palotákat épít a gondolatnak, hogy vendéglátó termeik tüzénél melegedhessenek a fagyoskodók, hogy biztos békéjükbe odamenekülhessenek a roppant szeretetlenségben már-már megfulladok. Az ötödik betűkre szabdalt agyát könyvtárakká tornyozza, hogy késő évek homályát is kettéhasítsa és nappalt világítson ott, ahol éjszakák köde kavarog. A hatodik zenélő szavakká békített gondolatok lávájával szab új határt milliók sóvárgó vágyának és rebbenő akaratának. Ővilágokat formáztak mássá, új világokat teremtettek, amíg a frissítő vér kerengve áradt ereikben. A vér lüktetése elállhatott, izmaik megmerevedhettek, agyvelejük elnémulhatott, de a kezük alól kikerült világok világítanak , és ott keringenek az eszmék mindenséginek tejútján, halhatatlanul, örök időkre. Fű nem rezdül hiába. Falevél ha lebben, örök örvénylést döf a légóceánba. Virág ha hasad, gyümölcs fogantatására készül. Az emberi kéz legkisebb moccanása sem múlik el, ha a múlttól a jövő felé áradó változás örök ütemében lüktet. Örökéletű a hang, ha egyszer elhangzott. Nem fakul el a betű ha meg-zugos idegutakon át egyszer rávésődött a hirdető papirosra. A gondolat, a hang, az ölelés, a tette gyűlő akarat örökkön tovább rezeg, ha rég kihunyt is a forrása. Tovább rezeg és tovább hullámzik a tér és idő végtelenségén átúl: élnek az új világok, amelyek megszülettek, amikor a szocialista agitátor fölállott az előadói emelvényre, amikor a szocialista író kezébe simította a tollat, amikor a szocialista kutató könyvtárak remeteségében ráeszmélt egy új gondolatra. Élnek, világítanakaz uj világok és örökkön ott keringenek az eszmék mindenségének tejútján. Az egyes ember lázas szeme kiéghet, fáradó keze bucsút inthet, de az érzések, gondolatok, idegvillanások, lendületek, ritmusok, harmóniák, amikből keveredik az ember, nem égnek ki és nem búcsúznak az emberrel. Tovább élnek a kelő szélben, a melegítő napsugárban, a szállongó hópihében, a tenger árjában és megsokszorozódva, a hullámzó emberáradatban. Élnek, világítanak... Aki hallotta valaha Kunfi Zsigmond orgonázó hangját, aki olvasta ötvözött gondolatait, annak kihullhat-e füléből az egyszer hallott hang, elhamvadhat-e szeme elől a látott betű? Kunfi Zsigmond ritka művész volt, varázsos erejű művésze a tollnak és varázsos erejű művésze a szónak. Művésztehetségénél csak tudása volt mérhetetlenebb. A napnak szóló írásaiban, a percnek szóló beszédeiben is a tudományt szolgálta. Agitátor lendületébe is belelépett olykor a tudós önkritikája s politikus örömpoharába is ürmöt csepegtetett olykor a tudós fejcsóválása. Ha csak a művészetnek él, örökkéhangzó harmóniák csendülnek a keze alól. Ha csak a tudásnak él, könyvtárakat szégyenít meg alkotó munkája. Ha csak a politikának él, még életében bevonul a polgári történetírás pantheonjába. De mindenekfölött szocialista volt: a szocializmust szolgálta művészete, tudománya és politikája. Az új idők új, vágyó és vérző embere vált tehát belőle, aki végigjárta minden idők forradalmárainak golgotáját, amelynek végső állomása számára népmilliók szívében épül kápolna. Amíg Kunfi Zsigmond önnön tüzében elégő titánja volt a magyar munkásmozgalomnak, Erdélyi Mór legkiválóbb építőmesterei közül is a legelsők közé tartozott. Benne teljesedett valósággá mindaz a vágyódás és mindaz az akarat, amely a politikai és szakszervezeti mozgalomban már föleszmélt tömegeket a szövetkezeti mozgalom felé terelte. Erdélyi Mór azok közé a szervezők közé tartozott, akik a semmiből hívják életre alkotásaikat. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet és testvérintézményei nélküle csak elkésetten és bénán álltak volna be a magyar munkásmozgalom szolgálatába. Ha az emigrációból visszatérte után másfél évvel nem omlik össze munkabíró teste, még sok eredményt csikarhatottvolna ki a munkásság szövetkezeti mozgalmának. Csizmadia Sándor életében a magyar róna sokmillió rabjának sorsa teljesedett be. Amikor a béreslegény emberesedő korában esajátította a betűvetés mesterségét, a föld népének ébredését szimbolizálta. Amint ivett fölfelé költői pályája, azonképen terjedt faluról - falura, tanyáról - tanyára a szocializmus futótüze. Amilyen ütemben jártak kézrőlkézre népies stílusban megírt agitációs iratai, ugyanúgy duzzadt a földmunkásság politikai jelentősége. Bukása, ahogy önkritikát nem ismerő és mások kritikáját nem tűrő érzékenysége elkülönítette, majd egyenesen szembefordította a szocialista mozgalommal, szintén a föld népének a sorsát jelképezi: a kisgazdákat ésa Földnélküli Jánosokat a kurzus szirénéneke szembesorakoztatta a városok népével, hogy aztán kifacsart citromként dobhassa félre a falu népét. Kürschner Jakab a magyar munkásmozgalom legendás korszakának egyik hőseként magaslott az újabb nemzedék elé: ősz fejjel, de töretlen energiával, a pátriárka mindent megértő szeretetével, de a térdre nem kényszeríthető harcos kemény büszkeségével. A legelsők közé tartozott, akik a magyarországi munkásmozgalomba belevitték az osztályharc öntudatát és Marx parancsoló logikáját. Az élen menetelt aggastyán korában is. Fiatal maradt, amíg körülötte megtörten hajladoztak a hitetlen koravének. Nemcsak igeterjesztő volt, hanem alkotó erő is: amikor Magyarországon állam, város és testületek számára ismeretlen fogalom volt még a szociálpolitika, néhányadmagával ő teremtette meg a munkásbetegsegélyezés és rokkantbiztosítás első szerveit. Matos Jenő a szorgalomnak volt a példaképe attól kezdve, hogy a katolikus legényegyletből átszakadt a munkásmozgalomba. Mindenekelőtt szaktársainak, a szabómunkásoknak az érdekeiért küzdött, de hallatlan szorgalommal növelte naggyá a Munkások Gyermekbarát Egyesületét is, amelyet Somogyi Bélával együtt ő ültetett magyar talajba. Novitzky N. László a nyomdászmunkásoknak volt ugyanilyen lelkiismeretességű úttörője. Halkszavú, az előtérbe sohasem álló szocialista volt, aki nagy műveltségével és széleskörű tudásával jelentékenyen hozzájárult a magyarnyelvű általános és nyomdása szak. IP I NÉPSZAVA 1930 január 1. Párisban már számolnak azzal, hogy Hágában nem oldják meg a magyar jóvátételi kérdést. A hágai konferencia éjjel-nappal dolgozik majd, hogy január 13-ig elkészüljön munkálataival. (Paris, december 11.) A második hágai érte ,kezlet küszöbén a ,,Petit Párisién" fontosnak mondja, hogy az előkészítés során minél szűkebb körre szorítsák az értekezleten fölmerülhető nehézségeket. Az eszményi cél az lenne, hogy az értekezletnek más feladata ne legyen, mint hogyjóváhagyja a különböző bizottságok munkálatait. A lap sajnálattal állapítja meg, hogy nem minden érdekelt fél tanúsított az előkészítés során engedékeny szellemet, így például a keleti jóvátétel kérdésében" a magyarok a végletekig makacskodnak. Ez a legnagyobb akadálya annak, hogy az értekezlet gyorsan és sikerrel végezhesse munkáját. Mindaddig, amíg a magyarok nem hajlandók engedni, a kisántant államai — amint Mironescu jelezte — nem fogadják el azokat a terheket, amelyeket a jóvátétel bizottsága által kidolgozott előkészítési tervezet rájuk hárít és így az a veszedelem fenyeget, hogy a keleti jóvátétel problémája függőben marad. A lap értesülése szerint a bolgárok hajlandók engedni. A „Journal" Titulescu és Briand hétfői találkozásával kapcsolatban szintén foglalkozik a keleti jóvátétel kérdésével. A „Journal" is úgy tudja, hogy a bolgárokkal valószínűen sikerül megegyezni. A hatalmak 1,1 millió arany frankot kívánnak Bulgáriától 10 éven keresztül, míg a bolgárok 9 milliót ajánlanak föl ugyancsak 37 évre. A legnagyobb nehézséget — állapítja meg a „Journal" — Magyarország ellenállása okozza. A „Journal" szerint az okozza a nehézséget, hogy a magyarok azok, akik kártalanítás címén igényeket támasztanak. Csehszlovákiától 1, Romániától 2, Jugoszláviától pedig szintén 1 milliárdot követelnek. A lap szerint nehézségek merülnek föl a jugoszlávok részéről is, akik kifogásolják a legutóbbi felosztási tervezetet és ellenzik azt a módot, amelynek alapján a nekik juttatott előlegeket megállapították. A „Matin" azt írja, hogy párisi diplomáciai körökben hosszadalmas tárgyalásokkal számolnak, miután még nagyon sok nehézség áll fönn. A hágai konferencia időtartamát nagyon rövid időben szabták meg és január 3-tól 13-ig úgyszólván éjjel-nappal kell dolgozni, ha a konferencia még idejében el akar készülni munkálataival. Január 13-án tudvalevően már megkezdődik a Népszövetségi Tanács ülésszaka. Országos Munkás Jogvédő Iroda. Az Országos Munkás Jogvédő Iroda célja, hogy a munkásság számára egy politikáig mint magánjogi ügyekben rendelkezésre álljon. A jogvédő iroda összes ügyeit a Szociáldemokrata Jogászok Szövetségének taszjai látják el. Ajogvédő iroda helyisége: VII. Nagydiófa utca 3. Hivatalos órák: minden hétköznap délután 4—7 óra között. A jogvédő iroda, minden odaforduló munkásnak díjtalanul adoni tanácsot bármely ügyben.