Népszava, 1930. június (58. évfolyam, 123–145. sz.)
1930-06-01 / 123. szám
LVIII. évfolyam 123. szám, Budapest, 1930 junius 1, vasárnap Ara 32 fillér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — küllőldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — küllőldre 7 pengő Ausztriában egy nóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA *. BZ. Telefonszám .... József 305—SO és J. SOS—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PKÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP / 1-1 -Egyes számára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 HUta Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsig.1-30 fr., Csehszlovákiában hétk. 1-50 ck. vas. 2 Gt .Romániában hétköznap 6 fel, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAl. Vm, CONTI UTCA L SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-31 ma vasárnap délelőtt 10 órakor a Mattersallban képviselői beszámol® pyülés. Mafndenkl ott legyen? Szónokok : Farkas István, Habók Lajos, Héthly Anna* Petrer Károly, Propper Sándor országgyűlési képviselők és Buchinger PlanA elvtárs. Testvéri üdvözletei a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Ütött az óra, induljon mindenki a Tattersall felé! Munkások és polgárok, férfiak és asszonyok, fiatalok és öregek. Mindenki! Ez most a kötelesség! Legyenek feketék a Tattersall felé vezető utak a mi tömegeinktől. Ma ne legyen kirándulás, ma délelőtt ne legyen senkinek más programja, csak ez: Megyünk a Tattersallba! Ma ne legyen másfelé séta, csak a Tattersall felé. Lássuk meg mi magunk és lássa meg mindenki más is, hogy mekkora hatalmas, öntudatos, célját tudó, fegyelmezett és bátor serege van ebben a városban a demokráciának és milyen óriási tömeg áll szemben csak Budapesten is a néppusztító bethleni reakcióval. De nemcsak ezért kell kimennünk mindvalamennyiünknek a tattersalli beszámológyűlésre. Nemcsak azért, bár az is, hogy megmutassuk magunkat, hogy újra együtt legyünk, hogy újra érezzük egymásmellettiségünk, testvériesülésünk, szédítő véráramlását, nagyon nagy dolog. Együtt lelkesedni, együtt gondolkodni, együtt akarni, együtt lenni, hogy mint egyetlen hatalmas koponyában egyszerre gyulladjon föl a rakétás világosság, hogy mint egyetlen szájból egyszerre harsanjanak ki a harci tüzeket gyújtó szavak... De nemcsak azért, hanem ott kell lennünk valamennyiünknek azért is, hogy tízezrek adják meg a választ a miniszteri demagógiára, hogy tízezrek mondják meg, elég volt az éhségből és a szolgaságból, hogy vége a türelemnek, hogy a titkos választójoggal komédiázni többé nem lehet, hogy a dolgozó tömegek torkig vannak már a rendszerrel, amely minden életet megöl, elpusztít, agyontipor. De ne is folytassuk tovább, az idő sürget Zsebbe a Népszavát és induljunk, úgy induljunk, hogy mostantól fogva nem fogunk megállni, amíg célt nem értünk. Úgy induljunk meg, mint valamikor... Előre! Munkástestedzés. — írta Garami Ernő. — A mai vasárnap tattersalli délelőttje után délutánra is a munkásmozgalom magasztos céljainak szolgálatában áll majd. Délelőtt és délután is pompás napunk lesz, mert mindkét félnap a munkástömegeké lesz, mindkét félnapon a munkástömegek fognak tiszta lelkesedéssel, acélos fegyelemmel fölvonulni, hogy megmutatkozzanak egyszer mint a politikai, másszor mint az emberi öntudat és nemes akarat megtestesítői. Vasárnap délelőtt a munkásság harci készségét fogja a Tattersallban kifejezni, vasárnap délután pedig az élet békés és nemes versengése terén való tüntetéssel fogja megmutatni, hogy milyen nagy kulturális erők és lehetőségek lappanganak az osztályöntudat szárnyai alatt nevelődő munkásság táborában. Volt idő, amikor ostoba nyársolgárokat azzal ijesztgettek a hatalom vámszedői, hogy a szocialista munkást kulturátlan, kocsmázó, duhaj legénynek festették. Annyi igazság volt ebben a hazugságban, hogy valóban volt idő, amikor a munkásság egy része borba ölte baját, bánatát, amelyről még nem tudta, hogy mi az okozója, amelyet csak érzett, csak elszenvedett. De ez éppen az az idő volt, amikor a kapitalizmus korlátlan erkölcsi befolyása alatt állott meg a munkásság, amikor a szocializmus nemes eszméi még nem tudtak hozzáférkőzni lelkületéhez. Ez még akkor volt, amikor a munkás egész héten napi 12—14 órát dolgozott s szombat este és vasárnap a gazdagodó kocsmárosokhoz vitte azt a kicsiny keresetét, amely a megélhetéséhez úgy is kevés volt. De vége szakadt ennek a világnak, mihelyt termőföldre találtak a munkás lelkében a szocializmus eszméi, mihelyt elkezdett gondolkodni önmagának és társainak sorsáról, mihelyt ráeszmélt, hogy szolidárisnak kell lennie társaival s velük együtt kell fölvennie a harcot a jobb jelenért és a szebb jövendőért. Ez volt az a pillanat, amelyben otthagyta a kocsmát és a szakszervezeteket kereste föl, ettől a pillanattól fogva nem bor mellett találkozott többé társaival, hanem olvasószobákban és gyűléstermekben. Ebben a pillanatban szűnt meg a kocsmázó munkás típusa és életreéledt az agyát művelő, tanuló, öntudatossá lett, önmagáért és társaiért a kultúra magas fokát járó, politikai és gazdasági harcot vivő munkás típusa. De a kapitalizmus nemcsak borral és pálinkával mérgezte a munkást, hanem cirkuszszal is. A panem et circenses ókori jelszavából a panem-et kihagyták és a munkás kenyeréről többé nem gondoskodtak. Annál lelketrombolóbban gondoskodtak azonban a circensesről, de azt sem úgy, ahogy a régi rómaiak a patriciusok pénzén a nép mulatságára tették, hanem fordítva: a nép pénzén az urak mulatságára. Mert mi egyéb volt az ezrek és tízezrek romlását megteremtő lóversenyjáték — ahol annyi munkás hagyta ott sovány keresetét —, mint cirkusz a nép butítására és az urak szórakoztatásába? A szocializmus rohamos térfoglalása ezen is változtatott. Az öntudatos munkásság ráébredt arra, hogy uraitól nem kap panemet, kenyeret, lemondott hát az urak nyújtotta circensesről, a cirkuszról is. A gazdasági kizsákmányolás és a politikai elnyomatás ellen küzdő, magasabb kultúráért egymással vetélkedő munkásság ráeszmélt arra, hogy úgy, amint önmagának kell kiküzdenie jogát és kultúráját, vagyis lelki fölszabadulását, azonképen kenyerét és testi megváltását, vagyis fizikai fölszabadulásának előföltételeit is önmagának kell megteremtenie, így fogott hát egybe politikailag egy táborba, igy tömörült gazdaságilag és igy, teremti most meg testi fölemelkedésének előföltételeit azzal, hogy tízezernyi tömegekben — a külföldön már malós tömegekben — sorakozódik be a Munkás Testedző Egyesület táborába, amely egészségre, kitartásra, elszántságra, szépségre és nemes versenyre nevel és elvonja őket az uri circensestől, a lóversenypályák lelket ölő totalizatőrjei elől. A Munkás TE fontos és nemes munkát végez ezzel és jól teszi, hogy a politikailag és gazdaságilag szervezkedő munkásságot rávezeti a szolidaritás gyakorlásának e harmadik szükséges módjára is. Mert ki hiszi, hogy a gyárakban agyongyötört, testteg, csontja velejéig kizsákmányolt munkás hasznavehető harcosa tud lenni a fölszabadulásért folyó nagy küzdelemnek, ha észszerű életmóddal, sporttal, tornával, játékokkal, a testi kultusz ápolásával, a testi szépség keresésével nem teszi önmagát fizikailag is alkalmassá a nagy harc megvívására? A lóversenytéren ténfergő, kicsi pénzét ott elvesztő munkás sohasem lehet szolidaritásban nevelődött elvtársa munkástársainak, de a szabadtéri tornában és játékban testi kultúrára törekvő, ritmust és szépséget kereső, ügyességet produkáló munkás annál is inkább az lesz mindenkor, mert ha másutt nem, ott tanulja meg a legfőbb proletárerény gyakorlását: a szolidaritást! Hiszen a testedző tömegtorna maga sem más, mint szolidáris