Népszava, 1930. június (58. évfolyam, 123–145. sz.)

1930-06-01 / 123. szám

LVIII. évfolyam 123. szám, Budapest, 1930 junius 1, vasárnap Ara 32 fillér AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — küllőldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — küllőldre 7 pengő Ausztriában egy nóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA *. BZ. Telefonszám .... József 305—SO és J. SOS—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P­KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP / 1-1 -Egyes szám­ára 16, ünnepnap 24, vasárnap 32 HUta Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsi­g.1-30 fr., Csehszlovákiában hétk. 1-50 ck. vas. 2 Gt .Romániában hétköznap 6 fel, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAl. Vm, CONTI­ UTCA L SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-31 ma­ vasárnap délelőtt 10 órakor a Mattersallban képviselői beszámol® pyü­lés. Mafndenkl ott legyen? Szónokok : Farkas István, Habók Lajos, Héthly Anna* Petrer Károly, Prop­­per Sándor országgyűlési képviselők és Buchinger PlanA elvtárs. Testvéri üdvözletei a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Ütött az óra, induljon mindenki a Tattersall felé! Mun­kások és polgárok, férfiak és asszonyok, fiatalok és öregek. Mindenki! Ez most a kötelesség! Legyenek feketék a Tattersall felé vezető utak a mi tömegeinktől. Ma ne legyen kirándulás, ma délelőtt ne legyen senkinek­ más programja, csak ez: Megyünk a Tattersallba! Ma ne legyen másfelé séta, csak a Tat­tersall felé. Lássuk meg mi magunk és lássa meg mindenki más is, hogy mekkora hatalmas, öntudatos, célját tudó, fegyelme­zett és bátor serege van ebben a városban a demokráciának és milyen óriási tömeg áll szemben csak Budapesten is a néppusz­tító bethleni reakcióval. De nemcsak ezért kell kimennünk mind­valamennyiünknek a tattersalli beszámoló­gyűlésre. Nemcsak azért, bár az is, hogy megmutassuk magunkat, hogy újra együtt legyünk, hogy újra érezzük egymásmellet­tiségünk, testvériesülésünk, szédítő vér­áramlását, nagyon nagy dolog. Együtt lel­kesedni, együtt gondolkodni, együtt akarni, együtt lenni, hogy mint egyetlen hatalmas koponyában egyszerre gyulladjon föl a ra­kétás világosság, hogy mint egyetlen száj­ból egyszerre harsanjanak ki a harci tüze­ket gyújtó szavak... De nemcsak azért, hanem ott kell lennünk valamennyiünknek azért is, hogy tízezrek adják meg a választ a miniszteri demagógiára, hogy tízezrek mondják meg, elég volt az éhségből és a szolgaságból, hogy vége a türelemnek, hogy a titkos választójoggal komédiázni többé nem lehet, hogy a dolgozó tömegek torkig vannak már a rendszerrel, amely minden életet megöl, elpusztít, agyontipor. De ne is folytassuk tovább, az idő sür­get Zsebbe a Népszavát és induljunk, úgy induljunk, hogy mostantól fogva nem fo­gunk megállni, amíg célt nem értünk. Úgy induljunk meg, mint valamikor... Előre! Munkást­estedzés. — írta Garami Ernő. — A mai vasárnap tattersalli délelőttje után délutánra is a munkásmozgalom magasztos céljainak szolgálatában áll majd. Délelőtt és délután is pompás napunk lesz, mert mindkét félnap a munkástömegeké lesz, mindkét fél­napon a munkástömegek fognak tiszta lelke­sedéssel, acélos fegyelemmel fölvonulni, hogy megmutatkozzanak egyszer mint a politikai, másszor mint az emberi öntudat és nemes akarat megtestesítői. Vasárnap délelőtt a munkásság harci készségét fogja a Tatter­sallban kifejezni, vasárnap délután pedig az élet békés és nemes versengése terén való tüntetéssel fogja megmutatni, hogy milyen nagy kulturális erők és lehetőségek lappan­ganak az osztályöntudat szárnyai alatt neve­lődő munkásság táborában. Volt idő, amikor ostoba nyársolgárokat azzal ijesztgettek a hatalom vámszedői, hogy a szocialista munkást kulturátlan, kocsmázó, duhaj legénynek festették. Annyi igazság volt ebben a hazugságban, hogy valóban volt idő, amikor a munkásság egy része borba ölte baját, bánatát, amelyről még nem tudta, hogy mi az okozója, amelyet csak érzett, csak elszenvedett. De ez éppen az az idő volt, ami­kor a kapitalizmus korlátlan erkölcsi be­folyása alatt állott meg a munkásság, amikor a szocializmus nemes eszméi még nem tudtak hozzáférkőzni lelkületéhez. Ez még akkor volt, amikor a munkás egész héten napi 12—14 órát dolgozott s szombat este és vasár­nap a gazdagodó kocsmárosokhoz vitte azt a kicsiny keresetét, amely a megélhetéséhez úgy is kevés volt. De vége szakadt ennek a világnak, mihelyt termőföldre találtak a munkás lelkében a szocializmus eszméi, mihelyt elkezdett gon­dolkodni önmagának és társainak sorsáról, mihelyt ráeszmélt, hogy szolidárisnak kell lennie társaival s velük együtt kell fölvennie a harcot a jobb jelenért és a szebb jöven­dőért. Ez volt az a pillanat, amelyben ott­hagyta a kocsmát és a szakszervezeteket ke­reste föl, ettől a pillanattól fogva nem bor mellett találkozott többé társaival, hanem olvasószobákban és gyűléstermekben. Ebben a pillanatban szűnt meg a kocsmázó munkás típusa és életreéledt az agyát művelő, tanuló, öntudatossá lett, önmagáért és társaiért a kultúra magas fokát járó, politikai és gazda­sági harcot vivő munkás típusa. De a kapitalizmus nemcsak borral és pálin­kával mérgezte a munkást, hanem cirkusz­szal is. A panem et circenses ókori jelszavá­ból a panem-et kihagyták és a munkás kenye­réről többé nem gondoskodtak. Annál lelket­rombolóbban gondoskodtak azonban a circen­sesről, de azt sem úgy, ahogy a régi rómaiak a patriciusok pénzén a nép mulatságára tet­ték, hanem fordítva: a nép pénzén az urak mulatságára. Mert mi egyéb volt az ezrek és tízezrek romlását megteremtő lóver­senyjáték — ahol annyi munkás hagyta ott sovány keresetét —, mint cirkusz a nép butí­tására és az urak szórakoztatásába? A szocializmus rohamos térfoglalása ezen­ is változtatott. Az öntudatos munkásság rá­ébredt arra, hogy uraitól nem kap pane­met, kenyeret, lemondott hát az urak nyúj­totta circensesről, a cirkuszról is. A gazda­­­sági kizsákmányolás és a politikai elnyoma­tás ellen küzdő, magasabb kultúráért egy­mással vetélkedő munkásság ráeszmélt arra, hogy úgy, amint önmagának kell kiküzdenie jogát és kultúráját, vagyis lelki fölszabadu­lását, azonképen kenyerét és testi megváltá­sát, vagyis fizikai fölszabadulásának­ előföl­tételeit is önmagának kell megteremtenie, így fogott hát egybe politikailag egy tá­borba, igy tömörült gazdaságilag és igy, teremti most meg testi fölemelkedésének elő­föltételeit azzal, hogy tízezernyi tömegekben — a külföldön már mal­ós tömegekben — sorakozódik be a Munkás Testedző Egyesü­let táborába, amely egészségre, kitartásra, elszántságra, szépségre és nemes versenyre nevel és elvonja őket az uri circensestől, a lóversenypályák lelket ölő totalizatőrjei elől. A Munkás TE fontos és nemes munkát vé­gez ezzel és jól teszi, hogy a politikailag és gazdaságilag szervezkedő munkásságot ráve­zeti a szolidaritás gyakorlásának e harmadik szükséges módjára is. Mert ki hiszi, hogy a gyárakban agyongyötört, testteg, csontja velejéig kizsákmányolt munkás haszna­vehető harcosa tud lenni a fölszabadulásért folyó nagy küzdelemnek, ha észszerű élet­móddal, sporttal, tornával, játékokkal, a testi kultusz ápolásával, a testi szépség kere­sésével nem teszi önmagát fizikailag is alkal­massá a nagy harc megvívására? A lóver­senytéren ténfergő, kicsi pénzét ott elvesztő munkás sohasem lehet szolidaritásban neve­lődött elvtársa munkástársainak, de a sza­badtéri tornában és játékban testi kultúrára törekvő, ritmust és szépséget kereső, ügyes­séget produkáló munkás annál is inkább az lesz mindenkor, mert ha másutt nem, ott tanulja meg a legfőbb proletárerény gyakor­lását: a szolidaritást! Hiszen a testedző tö­megtorna maga sem más, mint szolidáris

Next