Népszava, 1930. június (58. évfolyam, 123–145. sz.)

1930-06-01 / 123. szám

2 cselekedet, amely, közös ritmusra egy sorba állít mindenkit, miként a szocializmus teszi azt a maga harcában és célozza azt a maga törekvéseivel. A magyar munkástestedzés még fiatal. A politikai harc és gazdasági küzdelem mellett ő a legifjabb testvér. Külföldön nagyra nőtt társai vannak már, amelyek szám szerint is óriási tömegeket foglalnak egybe. Hogy más példát ne említsünk, itt van a német szocia­lista sport és testedző kultúra impozáns számadata: egy és egyötöd millió tagja van a különféle torna-, sport-, turista-, kerékpár-, satöbbi szövetségeknek! Hatalmas szám ez, amely egymagában véve is megmutat­ja a munkásmozgalom ez ágának fontosságát. A munkások testedző és természetbarát kultú­rája mindenfelé rohamosan terjed, úgy, hogy már nemzetközi ünnepélyeken gyűjtik egybe tagjait. Ilyen nemzetközi ünnepségnek ré­szese lesz az a vasárnapi munkássportünne­pélyünk is, amely meg fogja mutatni, hogy rövid idő alatt milyen hatalmassá fejlődött az osztálytudatos munkásság szolidaritásá­nak megnyilvánulása a testedzés terén. Testedző elvtársaink tudják, hogy köteles­ségüknek csak akkor tesznek teljes mérték­ben eleget, ha munkájuk nem egyoldalú s ha az nem a test kultúrájában merül ki egyedül, hanem megadja a szellemnek, ami a szellemé s nem hogy elvonna a mozgalom elől egyet­len tagot, hanem ujabb ezreket és ezreket visz táborába. Hogy ez igy­ van, azt megmu­tatták testedző elvtársaink már azzal is, hogy a közéjük furakodott bolsevistáktól megtisz­tították soraikat, mert tudva tudták ők azt, hogy a szociáldemokrata mozgalmat két ol­dalról fenyegeti veszedelem: balról és jobb­ról. Ha ily, tisztán láttak az egyik irányban, kétségtelen, hogy éppoly tisztán látnak a má­sik irányban is, amiből harmonikus együtt­hatás származik az egyetemes munkásmoz­galommal — az egyetemes munkásmozgalom magasabb hasznára. Ez a biztosítéka annak, hogy testedző elvtársaink velünk együtt tisz­tán látják, hogy az egyoldalú testi kultusz elhanyagolja a szellemieket, elhanyagolja a munkásszolidaritás parancsait és circensessé alacsonyítja le azt, ami pedig részese kell, hogy legyen a fölszabadításért folyó nagy küzdelemnek. És ezért lesznek ők nemcsak jó testedzők, hanem jó szocialisták is. Testedző elvtársainkat ebben a tudatban és ebben a szellemben köszönti nagy napjuk alkalmából a velük érző és őket saját soraiba büszkén beiktató hatalmas szocialista mozga­lom. Sohase felejtsék el, hogy ugyanennek a mozgalomnak tagjai ők is s hogy csak e moz­galom tagjai gyanánt tehetnek teljesen és tökéletesen eleget nemes feladatuknak. PiiasiskiÉi­s és Mmmjamwmt A székesfehérvetrs munSfanélkailek SsiMöfisépie a főispánnál. A székesfehérvári szakszervezetek küldött­sége a napokban fölkereste gróf Széchenyi Viktor főispánt, aki előtt Peidl Ferenc elvtárs,­­ párttitkár ismertette a munkanélküliség mére­teit és pusztításait. Székesfehérvárott most is változatlanul nagy a munkanélküliség. Az építkezések csaknem teljesen szünetelnek és Peidl elvtárs a közmunkák sürgős megindítá­sára kérte a főispánt. Horváth Ferenc építő­munkás elvtárs arról beszélt, hogy a városban levő kevés építkezésen vidéki munkásokat al­kalmaznak a munkáltatók és arra kérte a fő­ispánt, hogy akadályozza meg ezt. A­­főispán válaszában kijelentette, hogy határozott ígére­teket nem tehet, de mindent elkövet, hogy a munkanélküliség enyhüljön. Peidl elvtárs még arra hívta föl a főispán figyelmét, hogy a megyebeli uradalmak egyáltalában nem tata­roztatnak, pedig ezzel sok munkás juthatna foglalkozáshoz. A főispán megígérte, hogy az uradalmak tulajdonosait­­figyelmeztetni fogja a házak tatarozására és egyben lesz gondja arra is, hogy az építkezéseken vidéki munkás csak abban az esetben nyerjen alkalmazást, ha Székesfehérvárott munkanélküli már nem lesz. MunkaiBéSHQHeK gyírlése GySrtm. Győrött több mint 1500 munkanélküli van és a hatóságok semmit sem tesznek a munka­alkalmak szaporítására. A munkanélküliek ezért pénteken délelőtt nyilvános gyűlést tar­tottak a vasmunkások otthonának udvarán, ahol körülbelül 300 munkanélküli jött össze. Az egybegyűlteket Benkő István építőmun­­kás elvtárs üdvözölte, míg a munkanélküliség ügyével Udvaros István párttitkár elvtárs fog­lalkozott figyelemmel hallgatott előadásában. Adatokkal mutatta ki, hogy a kormány gazda­sági politikája nagyban hozzájárult a bajok fokozásához. A népellenes politika megbosszulja magát, mert az egész országot tönkreteszi. A földreform teljesen csődöt mondott és a kor­mány nem sza­b határt a kartellek uzsorapoli­tikájának és a különböző adókkal maga is az utolsó vércseppeket is kipréseli a népből. Hiába A Mnek is fáj ... A­ fűnek is fáj, ha tapossák, az eső neki is orvosság, mikor napszúrta sebe ég; ő is sírt, hogyha verte jég, ismert szerelmet, bánatot s ha jön az ősz, ő is halott... Míg égnek itt a forró nyári esték, ó, simogasd meg lágyan, szeretette! az élő harmatos füvet, a testvért! És majd borongó őszi este, mikor a füvet már megérte a leselkedő tél dere, elszállt a kertek éneke, szív, lélek búsong hallgatag' és nem soká leszáll a nap mielőtt fejed' a párnára tennéd: ó, simogasd meg lágyan, szeretettel a sárga, halódó füvet, a testvért! Héky Gábor. Minden másképpen lesz... — Irta Déri Ernő. — Este 10 óra. A csattogás, dübörgés hirtelen elhalkul. Néhány pillanat és halotti csönd van. Olyan csönd, hogy nem is hallani az ezer és ezer csoszogó facipő zaját. A javeli Citroen­ban a munkának vége. Lassú mosakodás és öltözködés. Félben­maradt mondatok, törött szavak hallatszanak. A mosdócsatorna tele fekete habbal. A szek­rényekben ernyedten lógnak már az agyon­foltozott, kormos és olajos ruhák. A tömeg kitódul. János átmegy a rue Balard másik oldalára és füttyent. Pista már ott is van a másik mű­helyből. Kezet szorítanak. Aztán megindul­nak az úton, hallgatva, behúzott fejjel. Szitál az októberi eső. A Metróban egymáshoz préselten sem esik szó. A többiek, különösen a franciák, tréfál­koznak valami elcsigázott humorral. Ők le­hajtott fejjel és tűnődve állnak. Csak amikor a Barbésnél kiszállnak a földalattiból, szólal meg János. — Ne félj, Pista, még minden másképen lesz. — Én is azt hiszem... mégpedig rövidesen. — Hogy-hogy? — Majd legközelebb beszélünk. A Rampo­neauban. Ezzel elválnak. Minden vasárnap együtt van a rendes tár­saság a vendéglőben. Négyen vannak földiek. Már ebéd után vannak, most cigarettáznak, koccintanak, isznak. Halványan, beesett arccal ülnek az asztalnál. Keveset beszülnek. Hosszú idő után hirtelen megszólal Pista: — Fiuk... én hazautazom. . Az arcok feléje fordulnak. Van, aki meglepe­tésében mosolyog. Pista kiissza a poharát és kigyúlt arccal folytatja: — Elég volt, nem birom tovább... elég volt három évig a vashordásból... elég volt a haj­szából, mindig csak azt hallani, hogy dépéch­es­toi (siess)... hazamegyek, nem birom tovább ... utóvégre én cipész vagyok, nem szoktam meg, ti vasasok vagytok és a szakmátokban dolgoz­tok, az más... ha én is dolgozhatnék a szak­mámban, nem mondom... de az lehetetlen, tudjátok... igaz, hogy így is meg lehet élni, de én azt hiszem, otthon is megváltozott már a helyzet... — De hát hogy gondolod? — kérdezi Jóska. — Megházasodom, fiuk ... keresek valakit, akinek van egy kis földje... gazdálkodunk majd, vagy csinálok egy kis boltot... valamit csak csinálunk... hej, ne féljetek, minden más­képen lesz. Pista már sokat ivott. Lázasan beszél, a szeme csillog. Ráüt az asztalra: — Még egy liter bort! Olyan jó kedvem van, hogy csuda. János bronzarca mozdulatlan. Szürke sze­vsmmdzsmmsmm­­mével mereven nézi. Halkan megszólal: — Szivemből kívánom, hogy sikerüljön, Pista. De azért meg kéne gondolni. Otthon megváltozott a helyzet, az igaz. De úgy válto­zott meg, hogy még rosszabb lett, mint volt. Pista töltöget és újra iszik. Nem is hallja, amit beszélnek hozzá. — Igyatok, fiúk. Holnap reggel utazom. Sikerül, majd meglássátok. Muszáj, hogy sikerüljön. Csak azt sajnálom, hogy ti nem jösztök velem. Hogy ti ittmaradtok, ebben a kutya életben..­, de ne féljetek, meglássátok, minden másképen lesz. Este elbúcsúznak. János reggeles ezen a héten, a többiek sem mehetnek az állomásra. Pista ragyog az örömtől, ők sápadtan nézik. Következő vasárnap ülnek a Ramponeauban. Ebéd után sokáig néznek ki az ablakon. Jóska megszólal: — Hát hárman maradtunk... ki tudja, mit csinál? Némán ülnek. Csak Gyuri köhög néha. Fur­csán, rekedten köhög. Ilyenkor János a szeme sarkából figyeli. Gyuri szeme különös tűzben ég. És az arcán két piros folt. ... Múlnak a hónapok. Dübörgés és csattogás, korom, füst és olaj. Délután két órakor, jövő héten este tízkor: csönd. Sok az ember a rue Balard-on és mégis milyen üres. Hosszú as út egyedül. Otthon glyorsan enni valamit és le­hullni az ágyra. Megint elmúlt egy nap. Múlnak a vasárnapok. Most is együtt ülnek és várják Jóskát. Már két óra és Jóska nem jön. Ez még nem fordult elő. Nyugtalanul és idegesen fészkelődnek, Gyuri merev mosoly­lyal szól: — Csak neon lógott meg ő is? És még csak be sem jelentette... Úgy látszik, ketten ma­radunk. — Nem — mondja János és föláll —, gyerünk a lakására. A hotelben az asszony bőbeszédű. Végre meg­tudják, hogy Jóskát szerdán baleset érte a gyárban. Hogy milyen a sebesülés, azt­­ nem tudja. Állítólag a köszörűkő eltörött... A kór­házban fekszik. NÉPSZAVA 1930 junius 1. jelentette ki a kormányzó Csepelen, hogy a munkáskezeket meg kell becsülni, a kormány, úgy látszik, más véleményen van és nem törő­dik a százezrek nyomorával. A szakszervezetek már alig győzik a segélyezést és az államnak nincs pénze a munkanélküliek támogatására, de egyes kiváltságos társadalmi osztályok most is nemzeti ajándékot kapnak. Ettől a kormánytól nem várhat a nép semmit és csak a szervezkedésben és az egyesülésben rejlő erőben bízhatik. Szabó Lipót elvtárs an­nak a küldöttségnek a munkájáról számolt be, amely a polgármestert kereste föl a munka­nélküliség ügyében. A város nem sokat tehet a munkanélküliek érdekében, aminek oka a szűkre szabott autonómia. A küldöttség bead­ványt nyújtott át a polgármesternek és a mun­kanélküliek segélyezését és a munkaalkalmak teremtését kérte. A város vezetősége figyelmez­tesse a kormányt kötelességeire, mert ellen­kező esetben a bekövetkezendőkért viselnie kell a felelősséget. Azután kijelentette, hogy a bútorgyár ügyében biztatást kaptak. A gyár­nak új gazdája lesz és amint a szerződések ké­szen lesznek, az üzem is azonnal megindul. A gyűlés azután két határozati javaslatot foga­dott el, egyik a kormányt szólítja föl munka­alkalmak teremtésére, a másik a szociáldemo­krata párt vezetőség­éhez szól a munkanélküli­ség ügyében. Vasárnap meginti tffinterfi fül­ (Bécs, május 31.) Június elseje Ausztriában ismét a fölvonulások n­apja lesz. A szocialista köztársasági védőszövetség vasárnapra Baden­ben tart fölvonulást. A Heimwehr ugyancsak a déli vasút mentén, Brunnban vonul föl, azon­kívül Wachauban fegyvergyakorlatot rendez. A keresztény-szociális pártklub szombaton folytatta tanácskozásait a lefegyverzési tör­vénytervezettel szemben való állásfoglalása ügyében. A párt tagjai, ha fogcsikorgatva is, elfogadják a törvényt, ha a kancellár ragasz­kodik annak megszavazásához, mert hiszen anélkül nincsen külföldi kölcsön. Lehetséges, hogy­­a kancellár, a keresztény­szociálisokkal szemben előzékenységet mutat és a javaslat formális keretét olyképen szabja meg, hogy az nem módosítása, hanem csupán végrehajtási törvénye lesz a jelenleg fönnálló fegy­vervisé-*'1 p­lési törvénynek. • ••‡» •›••• •‡TV'..›'-‰tt«vmv 1 Szénporrobbanás egy orosz bányában. (Páris, május 31.) Varsón át Moszkvából ér­kezett jelentés szerint a Donez-medence egyik szénbányájában súlyos szénporrobbanás tör­tént, amely száz bányamunkást megölt.

Next