Népszava, 1930. július (58. évfolyam, 146–172. sz.)

1930-07-01 / 146. szám

LVIII. évfolyam 146. szám, Budapest, 1930 juiius 1. Kefle Ára 16 fillér maemmmmc A2ELŐFIZETÉS ÁRA: negyedévre 12 pengS — külföldre 11 pengfl Egy hóra . 4 pengS — külföldre 7 pengd Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengd SZERKESZTŐSÉG: VHI, CONTI - UTCA L 82. Telefonszám .... József 303—SO és J. SOS—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára IS, ünnepnap 24, vasárnap 52 fill.m. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaorsz. 1­30 Ir. Csehszlovákiában hétk. 150 ek. vas. 2 Ék. Romániában hétköznap 6 lej, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAL: Telefonszám . . . VIH, CONTI-UTCA L SZ. J. SOS-SO, J. 303-31, J. 303-33 Csepelen megbukott a kurzus. (A csepeli községi választásról szóló tudósításunk a 3. oldalon.) A francia-olasz hélom veszedelme A francia szocialisták a Népszövetség előtt való panasz melett. — Brianci a francia°olasz viszonyról. (Páris, junius végén. — A Népszava tudósító­jának jelentése.) Mussolini nagyhangú és sze­mérmetlen kijelentései és ostoba fenyegetőd­zése természetesen sok nyugtalanságot okoztak a francia közvéleményben. Minden oldalról kö­vetelik a kormánytól, adjon fölvilágosítást, milyen viszonyban van Franciaország Olaszországgal? Ezt pedig annál is inkább, mert a szocialista párt leleplezte a kormány bűnös politikáját, amellyel Mussolini hangoskodása ellen nem a Népszövetséghez fordult védelemért, hanem a törvényhozás két fórumának teljes mellőzésé­vel vagy ötmilliárd franknyi összeget költött el katonai felszerelésekre, amelyeket főképen az olasz határon helyezett el. A francia szocialista párt ny­ilt állásfoglalása és leleplezése hangos csatakiállást váltott ki az összes polgári pártoknál és a hivatalos, fél­hivatalos és szubvencionált sajtó dühös Táma­dásban részesíti a szocialista pártot és nem átall hazaárulásról és az ellenséggel való össze­játszásról­­beszélni és írni. Francia elvtársain­­­kat ezek a támadások hidegen, hagyják- és­ a parlamentben, valamint a pártsajtóban nyíl­tan és őszintén tárják föl a kormány manipu­lációit. Most a szenátus külügyi bizottsága citálta maga elé Briand-t, a „béke apját". ..Locarno szellemének megteremtőjét", hogy fölvilágosítást adjon, milyen viszonyban van Franciaország Olaszországgal. Briand tehát megjelent a sze­nátus külügyi bizottsága előtt és hosszasan in­formálta a bizottság tagjait. Hogy mit beszélt ott Briand, arról a hivatalos kommüniké a kö­vetkezőket mondja: A beterjesztett kérdések ügyében a külügy­miniszter ismertette, milyen körülmények kö­zött indultak meg a tárgyalások a francia és az olasz kormányok között a teljes megegyezés érdekében. Franciaország minden áron és minél előbb meg akarja teremteni a két nép között a stabilis barátságot és minden lehető­séget meghagy a következő hónapokban meg­induló tárgyalások lefolytatására. Francia­ország sohasem mulasztotta el közreműködni a nehézségek elsimításán és a meglevő és elkö­vetkezhető ellentétek barátságos módon való elintézésén. Tette ezt, ahányszor tőle kívánták. Sovány jelentés, amelyből csak a sorok kö­zött olvasni tudó veheti ki, hogy vannak ellentétek és nehézségek, sőt lehet­nek ilyenek a jövőben is.­­. . de Franciaország hajlandó jóakarattal a két nép barátságát stabilissá tenni. Ezt a stabilis barátságot egyelőre Mussolini egy középeuró­pai fascista államblokkal, a franciák pedig az olasz határ mellett elhelyezett új katonai föl­szerelésekkel akarják szolgálni. Különös jó­akarat, ugy­e! A francia szocialistáknak igazuk van. Miért nem fordul a francia kormány a Népszövetség­hez, ha határait valamelyik oldalról veszélyez­tetik? Nem bízik a Népszövetségben? Akkor minek az egész komédia ? (K. W. B.) * (London, június 30.) A „Times" hétfői vezér­cikke az olasz-francia háború veszedelmével foglalkozik. A lap a nagy feltűnést keltő cikkben az olasz fegyverkezési kiadások szom­baton elhatározott emeléséből indul ki és azt írja, hogy a francia-olasz feszültséget most már n­em szabad lekicsinyelni­. Mindenütt, ah­ol ma külpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, tisz­tán látják, hogy az olasz-francia háború veszedelme nem fantazmagória többé. Teljesen pártatlan politikusok már oly akut­nak tartják­ a helyzetet, hogy azt is­ javasolták, terjesszék a francia-olasz konfliktus ügyét a Népszövetség elé. Az olaszok és a franciák között nyílt fegy­verkezési háború folyik és teljesen érthetet­len — írja a „Times" —, hogy az olasz és francia államférfiak nem okultak a háború­előtti évek tapasztalatain és ugyanabba a hibába esnek, amelybe Európa legtöbb állama a világháború kitörése előtt. Ha az olasz-francia viszony magában véve nor­mális is lenne, a túlzott fegyverkezés minden­képen alkalmas arra, hogy a másik oldalon gyanút és elkeseredést keltsen. (London, június 30.) Wickham Stead a „Times''-ben közölt levelében foglalkozik a francia-olasz feszültséggel és a Népszövetség közbelépését ajánlja az alapszerződés 11. sza­kasza értelmében. Hollandia és a skandináv államok —írja—, mint érdektelen felek figyeljék a helyzetet és újabb bonyodalom esetén kérjék a Nép­szövetségi Tanács összehívását. A lap vezércikke kételkedik a javasolt beavat­kozás célszerűségében és azt legalább is túl­korainak tartja. 1079 kényszeregyezség és csőd négy hónap alatt. A zálogházi forgalom elérte tetőfokát.­­ Tíz hónap alatt 153.2 millió pengő folyt be egyenesadókból és 343.3 millió pengő a megélhetést drágító közvetett autók­tól. A pénzügyminiszter most adta ki legújabb, még május haváról szóló jelentését. Ez a pénz­ügyi jelentés a maga rideg számadataival nem mond semmi újat: a reakciós osztályuralomnak és az ennek nyomán járó pusztulásnak, tömeg­nyomornak, általános elszegényedésnek azt a képét adja, amelyet már az előző pénzügymi­niszteri jelentésekből is kibontakozni láttunk és amelyet maga az itteni élet is mutat. A kor­mányzat osztályuralmi jellege teljesen ponto­san lemérhető azzal, hogy az elmúlt költség­vetési év tíz hónapja alatt, a múlt év július elsejétől ez év április végéig egyenes adókból — tehát a nagy vagyonok és nagyjövedelmek adóiból is — összesen mindössze 153,2 millió pengő folyt be, ezzel szemben a nincstelen emberek megélhetését drágító közvetett adókból (forgalmi és fo­gyasztási adók, illetékek és vámjövedék) összesen 343,3 millió pengő. És az egyenes adóknak (amelyekben mellesleg (Folytatás a 2. oldalon.) •OMBBOBBMBBBMK Szabad a vásár, csakugyan szabad a vásár. Kiszedik az utolsó filléreket is a szegény emberek zsebéből, ki­ütik az utolsó falat kenyeret a munkanélkü­liek szájából, elveszik az asszonyok és a gye­rekek egyetlen bögre kávéját, a munkás­ember reggelijét, a teát, lekaparják a tejbe­grizről a fahéjat, aztán jön a dohánydrági­tás, a levélbélyegdrágitás és ki tudja, még mi s a végén azon veszik majd észre magukat a dolgozó emberek, hogy­ a puszta két karjukon kivül semmijük sem marad s még ezekből is kiszivattyúzza a kö­nyörtelen Rendszer az utolsó erőcsöppe­ket is. Hajrá, szabad a vásár! A búzabolétánál métermázsánként három pengő, a forgalmiadóemelésekkel ezt a három pengőt alaposan megtetézik, azután jön a tisztes polgári haszon, a kalkulálás, a boléta­vásárláshoz szükséges kölcsön 15—20%-os kamata, mindezt pedig beleszámítjuk majd a kenyér árába. A munkásember pedig kény­telen lesz redukálni a fogyasztást, mert a munkabérnek nem lesz bolétája, a munka­bért nem tetézik meg, a munkabér hanyat­lani fog, mint eddig és a hanyatló munka­bérben nem telik annyi kenyérre, a drágább kenyérre... — De eredetileg 8 pengő volt a boléta, hát mit kiabáltok?! Csakugyan, a 8 pengős bolétából 3 pengős boléta lett, de kitalálták hozzá a lisztforgalmi adó emelését és jött a kávé, a tea, a fahéj megdrágítása. Az őrlési jegyeket elejtették, de az ezer­holdasok nemzeti ajándékának tervéből sem­mit sem ejtettek el. Az ezerholdasoknak annyit kell kapniok az új bolétatörvény alap­ján is, mint amennyit kaptak volna a 8 pen­gős boléta mellett. Ki is cirkalmazták szé­pen. A kávé vámját fölemelték a duplájára. Eddig métermázsánként a forgalmi adóval együtt 125 pengő volt, most 250 pengő lesz. S minthogy esztendőnként 36—38.000 méter­mázsa kávét hoznak be, ezen a vámon nyernek a nagybirtokosok majd úgy körülbelül ötmillió pengőt. De a fogyasztók zsebéből ennél sok­kal többet vesznek ki. Egy métermázsa kávé átlag 263 pengőbe kerül. Ehhez jött eddig 125 pengő vám és forgalmi adó. A nagykeres­kedelmi index szerint a kávé ára méter­mázsánként 462 pengőre dagadt s amire a kiskereskedő kimérte, 8 pengő volt kilója, 800 pengő métermázsája. A százszázalékos vámemeléssel együtt belekalkulálják majd a magasabb vámhitel kamatait és más egyebe­ket , amire a fogyasztóhoz jut a kávé, két­szer akkora lesz az ára, mint eddig volt. Ugyanígy lesz a teánál is, amelynél a föl­emelt vámtöbblet jövedelmét mintegy másfél­millió pengőre lehet becsülni. Ezt is meg­kapják az agráriusok, de a fogyasztók zsebé­ből ennek is a dupláját szedik ki. Eddig mintegy 1200 méter mázsa fahéjat hoztak be az országba, ebből is mintegy 300.000 pengőt profitálnak a nagyagráriusok, ebből a prole­tárfűszerből is fényűzési cikk lészen és a tejbegrizt vagy csupaszon fogják majszolni az éhes proletárgyerekek, vagy duplán lesz kénytelen megfizetni a munkásember sovány keresetéből ezt a luxust. Mindezek után pedig megdrágítják a dohányárukat is, amint hírlik, öt százalék­kal. De lehetséges, hogy amikorra az új ár-

Next