Népszava, 1930. július (58. évfolyam, 146–172. sz.)

1930-07-01 / 146. szám

2 jegyzék megjelenik, tíz százalék lesz belőle. A pénzügyminiszter mégis azt mondja, hogy demagógia arról beszélni, hogy drága­ság lesz a boléta nyomában. A kormány leg­jobban szeretné, ha az ország népe térdhaj­lással és kézcsókkal köszönné meg a nagy­agráriusok patrónusainak, hogy ezt a bólétát kieszelték. Csakhogy túlságosan mélyen eresztették belénk a kést. Ettől muszáj ordí­­tani. A vasúti tarifa 20%-os emelését még csak elnyelték valahogy a tömegek. A cukor vámjának fölemelését pedig csak akkor vet­ték észre, amikor már magasabb árat fizet­tek a cukorért. De mindent mégsem lehet el­tűrni! Micsoda politika az, amely a szegény embe­rek zsebéből kiemel hetvenmilliót és beleteszi a gazdag emberek pénztárcájába? És akkor még arról szónokolnak, hogy „a marxisták csinálják az osztályharcot", meg hogy „a vá­lasztójog nem orvossága a gazdasági bajok­nak". De bizony, orvossága! És de bizony, os­toba volna az a munkásember, aki nem ké­szülne föl a legkönyörtelenebb osztályharcra, ha kiütik a kezéből a szerszámot, a kenyeret, a jogot. A boléta meg a kávé, tea, fahéj vámjának emelése, a dohány megdrágítása olyan drá­gasági hullámot fog elindítani, amilyenre még példa nem volt. Ezt nagyon jól tudja a kormány is. Tudja ezt jól a pénzügyminiszter is. Csak azt hiszi, hogy ha sokszor mondja, hogy nem lesz drágaság, akkor az emberek majd elhiszik és nyugodtabban elviselik a szégyenletes bólétát. Egészen bizonyosan tudjuk, hogy ha már majd a bolétajavaslat­ból törvény lesz és elindul a drágaság, akkor majd azt fogja mondani a kormány és pénz­ügyminisztere, hja, kérem, a mezőgazdaság talpraállítása mindenkinek érdeke, illő te­hát, hogy mindenki áldozatot is hozzon érte. Csakhogy a „mezőgazdaság" , ezerholdasok osztálya és a „mindenki"­­ a proletárság. De ne feledkezzenek el még valamiről! A bolétajavaslat még nem törvény, de a kor­mány máris végrehajtja. Milyen lebecsülése és meggyalázása ez még ennek a nyílt szavazás­sal és nyílt erőszakkal összeverbuvált kép­viselőháznak is! A kormány még csak a lát­szatot sem tartja már fönn, de sem várja, hogy az engedelmes szavazógép kidobja ma­gából a kész törvényt, máris hozzáfog a tör­vény végrehajtásához és megkezdi a drágí­tást. Ha még ez sem józanítja ki az országot, akkor valóban megérdemli a sorsát, ha még ezek után sem támad viharos küzdelem a Rendszer megbuktatásáért, akkor bolond volna ez a Rendszer, h­a ügyet vetne az or­szágra és figyelembe venné, hogy a tízezer­holdasokon kívül még mások is élnek ebben az országban, még a kisjövedelmek adói is bent foglaltatnak) és a megélhetést drágító közvetett adóknak ezt a fölháborítóan és kihívóan torz arányát a­karja a kormány most még jobban eltorzítani a maga bolétás árdrágításaival, azzal, hogy megdrágítja a kenyeret, a kávét, a teát csak azért, hogy ennek árán a nagybirtokot támo­gassa. Ennek az antiszociális adórendszernek, ame­lyet a fölülről vívott osztályharc bolétás baj­nokai honosítottak itt meg, a következménye azután, hogy a nagy tömegek már a legszük­ségesebb élelmiszereket nem tudják beszerezni, nem is szólva a ruházati cikkekről. A tömegek vásárlóképessége még a beléta nélkül is a leg­minimálisabbra zuhant le, aminek azután kárát látja a kereskedelem és a kisipar egy­aránt. Nem csoda tehát, hogy a pénzügy­miniszter jelentése arról az elképesztően jel­lemző helyzetről kénytelen beszámolni, hogy ez év első négy hónapjában, januártól április végéig( hivatalosan nem kevesebb, mint 107!) csődöt és kényszeregyezséget könyveltek el. Ugyanakkor a zálogházak forgalma áprilisban elérte tetőfokát: ebben az egy hónapban 193.924 új zálog­tárgyra folyósítottak kölcsönt a posta­takarékpénztár zálogházai. Itt mindenki roskadozik már ama szörnyű terhek súlya alatt, amelyekkel a reakció a maga hatalmának biztosítása érdekében el­viselhetetlenné teszi az életet. Az adózó töme­geken a legkíméletlenebb eljárással sem tud­ják már bevasalni a kivetett adókat. Bizonyí­ték erre, hogy noha a havi költségvetési elő­irányzatok is tíz hónapra­­29,5 millió pengős hiánnyal számoltak, a tényleges hiány ennél jóval nagyobb volt, amennyiben 11,7 millió pengővel maradtak el az állam bevételei az előirányzott összegek mögött. A kormány tudvalevően azzal szokott dicse­kedni, hogy a külkereskedelmi mérlegben lé­nyeges javulás állott be és újabban ez a mérleg fölösleggel zárul. Való igaz, hogy ez év első négy hónapjában, április végéig, a külkereske­delmi mérleg 20,5 millió pengő fölösleget mu­tat, amennyiben ez idő alatt 272 millió pengő értékű árut hoztak be az országba és 292,5 mil­lió pengő értékű árut vittek ki. A helyzet azon­ban az, hogy a behozatal a tömegek fogyasztó­képességének rohamos leromlása folytán 81.8 millió pengővel csökkent a múlt évhez képest és a kivitel csak 34,6 millió pengővel emelke­dett. A külkereskedelmi mérleg „kedvező" ala­kulása, fölöslege, amelyre a kormány oly­annyira büszke, tehát ugyancsak a belső fogyasztópiac leromlására, a nagy nyomorra, tehát arra a nem is kedvezőtlen, hanem már katasztrofális helyzetre vezet­hető vissza, amely itt a reakciós osztály­uralom nyomában jár. (Folytatás az 1. oldalról.) A lengyel baloldali pártok a demokrácia uralmat követelik. (Krakó, június 30. — A Népszava tudósító­já­tól.) Vasárnap folyt le Krakóban a baloldali pártoknak nagy tüntetése a diktatiúra ellen, amelyben az egész ország demokratikus érzésű munkássága és parasztsága részt vett. A tü­nte­tés középpontjában az összes ellenzéki bal­oldali és középpártok küldötteinek kongresz­szusa állt, amely a régi színházban üllt össze. A kongresszuson lelkesen tüntettek Du­scynski elvtárs sze­immarsall mellett, majd határozati javaslatot fogadtak el, amelyben a jelenlegi kormányrendszer sürgős meg­változtatását, a szejm jogainak visszaállí­tását és a köztársaság elnökének lemondá­sát követelik. Az ülés után a munkásság és a parasztok nagy tömegei vonultak föl Krakó legforgal­masabb utcáin, majd a város több közterén gyűlést tartottak. Úgy a kongresszus, mint a felvonulás hatalmas tüntetés volt a diktatúra ellen. A rendet sehol sem zavarták meg. Megsemmisítették a nagykanizsai törvényhatósági bizottsági választást. Nagykanizsa megyei városban az elmúlt év november 3-án tartották a törvény­hatósági bizottsági tagok választását. A vármegye igazolóválasztmánya azonban a választást meg­semmisítette. Az igazolóválasztmány határozata fel­lebbezés folytán a közigazgatási bírósághoz került, amely a beadott panaszokat most elutasította és elrendelte, hogy Nagykanizsán új törvényhatósági bizottsági tagokat kell választani. NÉPSZAVA 1930 július 1. Interpellációk az angol alsóházban a magyar kérdésről és az indiai ítéletekről. A La Manche-alapsút sorsa. (London, június 30. — „Magyar Távirati Iroda") Az alsóházban Mander liberális kép­viselő kérdezte a külügyminisztert, hogy a Népszövetség titkársága kapott-e és ha igen, hány határozatot a magyar reprezentatív testületektől a tria­noni béke dolgában és hajlandó-e érdeklődni aziránt, hogy azok milyen eljáráshoz vezettek. Henderson: Eddig nem értesültem arról, hogy a Népszövetség titkársága újabban ilyen határozatokat kapott volna, de érdeklődni foggok. ... Mander: Nem gondolja-e a külügyminiszter úr, hogy demokratikus kormányrendszer bevezetése Magyarországon lényegesen könnyítené a helyzetet? A külügyminiszter nem válaszolt. Gillett kereskedelmi államtitkár bejelentette, hogy a kormány a közgazdasági tanács meg­hallgatása után elhatározta, hogy kereskedelmi bizottságot küld ki a távol Keletre. Benn indiai államtitkár előadta, hogy a peshawari zavargásokkal kapcsolatban enge­delemmegtagadás miatt életfogytiglani, illetve 15 évi kényszermunkára ítélt indiai katonák büntetését az északnyugati haderő főparancs­noka is helybenhagyta. ,­ftrockway szélsőbaloldali szocialista képvi­selő az ítéleteket botrányosaknak és vérlázító kegyetlenségnek mondotta. A képviselő ezután éles szóvitába kezdett a miniszterrel, végül is a speaker háromszor rendreutasította, majd megvonta tőle a szót. Ramsay MacDonall miniszterelnök kijelen­tette, hogy a La Manche-csatorna alagútkérdését a mai szavazáson nem tekinti pártkérdésnek, de nem ígéri, hogy a Háznak a kormány állás­pontjával esetleg ellenkező döntésére megvál­toztatná érett megfontoláson alapuló elhatá­rozását. (London, június 30.) Az alsóházban Thurtle szocialista képviselő a La Manche-csatorna megépítéséről szóló javaslatát indokolva, ki­fejtette, hogy a terv félévszázad óta küzd az el­avult bürokratikus és katonai előítéletekkel. Itt az ideje, hogy a nép érvényt szerezzen akaratának. Pető konzervatív képviselő ugyancsak a megépítést sürgette és utalt a várható nagy idegenforgalomra. MacDonald miniszterelnök válaszában kifej­tette, hogy kezdetben ő is az alagút híve volt. A katonai szakértőknek ebben az ügyben nem szabad az utolsó szót kimondaniuk, de az alagút kérdése nem kizárólag gazdasági kér­dés. Az angol szigeteknek a francia partokkal való összekötése kiszámíthatatlan politikai, gazdasági és katonai változásokkal járna. A pénzügyi részt illetőleg a kormány nem hagy­hatná meggondolatlanul jóvá az előkészítéshez szükséges óriási összegeknek kockáztatását, amiért sikertelenség esetén legalább is az er­kölcsi felelősséget viselné. Az ügy diplomáciai és politikai következményeit is alaposan meg­fontolva, az ország külpolitikájának vezetői ki­jelentették, hogy az alagút megépítése egyálta­lában nem könnyítené meg a diplomáciai ügyek vezetését. A katonai körök nézete szerint a csatorna újabb háborúban nem volna előnyös, még ha a legközelebbi szomszéd állam Anglia szövetségese volna is. Egyhangú fölfogás szerint az ország jelenlegi földrajzi helyzete különösen kedvez a békés politikának. Ezért kéri az eredeti döntés f.­.i tartását. A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés. A vasúti forgalom szabályozása Ausztria és Magyarországi között. Félhivatalosan jelentik: A jelenleg érvény­ben levő magyar-osztrák kereskedelmi szerző­dést az osztrák kormány július 1-re abban a föltevésben mondta föl, hogy július 1-ével úgy a közben már létrejött új magyar-osztrák ke­reskedelmi szerződés, mint egy új osztrák-jugo­szláv kereskedelmi szerződés is életbeléptet­hető lesz. Az utóbbi szerződés ügye még nem nyervén elintézést, a magyar és az osztrák kor­mány megegyeztek abban, hogy a két állam között újabb megállapodásig ideiglenesen a jelenleg érvényes szerződés marad hatályban. Itt írjuk meg, hogy a Magyarország és Ausztria között a vasúti forgalom szabályo­zása ügyében folytatott tárgyalásokat hétfőn, június 30-án, B­udapesten az okmányok alá­írásával befejezték. A két állam meghatalma­zott képviselői két megállapodást írtak alá, mégpedig a kölcsönös vasúti forgalomban az átmeneti és csatlakozási viszonyok szabályo­zása tárgyában kötött államszerződést, vala­mint a Sopron városon és vidékén át irányuló vasúti forgalom szabályozásáról szóló jegyzi­könyvi megállapodást. Ezenkívül, az állam tárgyalások keretén belül külön­­ egyezményt írtak alá az Államvasutak, az osztrák szövet­ségi vasutak, a Duna-Száva-Adria Vasúttársa­ság magyar hálózatának igazgatása és a Győr Sopron - Ebenfurti Vasút vasúti kiküldöttei amelyben közvetlen árudíjszabást állapítanak meg. Az államszerződés megállapítja a köze­li határállomásokat, a határállomásig és a határ­állomástól való díjszabást. Amint a félhivatalos jelentés mondja, az árudíjszabási egyezmények Magyarországnál az Ausztrián tól nyugatra fekvő fogyasztó­területekre kivitelre kerülő mezőgazdaság termékeire, nevezetesen: marhák, friss hr disznózsír, olvasztott disznózsír, hál és sza­lonna, nyers bőrök, gabonaneműek és hüvelyes termékek, zöldség, gyümölcs, friss burgonya, széna és szalma, tojás, maláta, bor, keserűvíz, spiritusz stb. lényegesen mérsékelt díjtételeket­ biztosítanak. Terjesszük a munkássajtót!

Next