Népszava, 1930. július (58. évfolyam, 146–172. sz.)
1930-07-01 / 146. szám
2 jegyzék megjelenik, tíz százalék lesz belőle. A pénzügyminiszter mégis azt mondja, hogy demagógia arról beszélni, hogy drágaság lesz a boléta nyomában. A kormány legjobban szeretné, ha az ország népe térdhajlással és kézcsókkal köszönné meg a nagyagráriusok patrónusainak, hogy ezt a bólétát kieszelték. Csakhogy túlságosan mélyen eresztették belénk a kést. Ettől muszáj ordítani. A vasúti tarifa 20%-os emelését még csak elnyelték valahogy a tömegek. A cukor vámjának fölemelését pedig csak akkor vették észre, amikor már magasabb árat fizettek a cukorért. De mindent mégsem lehet eltűrni! Micsoda politika az, amely a szegény emberek zsebéből kiemel hetvenmilliót és beleteszi a gazdag emberek pénztárcájába? És akkor még arról szónokolnak, hogy „a marxisták csinálják az osztályharcot", meg hogy „a választójog nem orvossága a gazdasági bajoknak". De bizony, orvossága! És de bizony, ostoba volna az a munkásember, aki nem készülne föl a legkönyörtelenebb osztályharcra, ha kiütik a kezéből a szerszámot, a kenyeret, a jogot. A boléta meg a kávé, tea, fahéj vámjának emelése, a dohány megdrágítása olyan drágasági hullámot fog elindítani, amilyenre még példa nem volt. Ezt nagyon jól tudja a kormány is. Tudja ezt jól a pénzügyminiszter is. Csak azt hiszi, hogy ha sokszor mondja, hogy nem lesz drágaság, akkor az emberek majd elhiszik és nyugodtabban elviselik a szégyenletes bólétát. Egészen bizonyosan tudjuk, hogy ha már majd a bolétajavaslatból törvény lesz és elindul a drágaság, akkor majd azt fogja mondani a kormány és pénzügyminisztere, hja, kérem, a mezőgazdaság talpraállítása mindenkinek érdeke, illő tehát, hogy mindenki áldozatot is hozzon érte. Csakhogy a „mezőgazdaság" , ezerholdasok osztálya és a „mindenki" a proletárság. De ne feledkezzenek el még valamiről! A bolétajavaslat még nem törvény, de a kormány máris végrehajtja. Milyen lebecsülése és meggyalázása ez még ennek a nyílt szavazással és nyílt erőszakkal összeverbuvált képviselőháznak is! A kormány még csak a látszatot sem tartja már fönn, de sem várja, hogy az engedelmes szavazógép kidobja magából a kész törvényt, máris hozzáfog a törvény végrehajtásához és megkezdi a drágítást. Ha még ez sem józanítja ki az országot, akkor valóban megérdemli a sorsát, ha még ezek után sem támad viharos küzdelem a Rendszer megbuktatásáért, akkor bolond volna ez a Rendszer, ha ügyet vetne az országra és figyelembe venné, hogy a tízezerholdasokon kívül még mások is élnek ebben az országban, még a kisjövedelmek adói is bent foglaltatnak) és a megélhetést drágító közvetett adóknak ezt a fölháborítóan és kihívóan torz arányát akarja a kormány most még jobban eltorzítani a maga bolétás árdrágításaival, azzal, hogy megdrágítja a kenyeret, a kávét, a teát csak azért, hogy ennek árán a nagybirtokot támogassa. Ennek az antiszociális adórendszernek, amelyet a fölülről vívott osztályharc bolétás bajnokai honosítottak itt meg, a következménye azután, hogy a nagy tömegek már a legszükségesebb élelmiszereket nem tudják beszerezni, nem is szólva a ruházati cikkekről. A tömegek vásárlóképessége még a beléta nélkül is a legminimálisabbra zuhant le, aminek azután kárát látja a kereskedelem és a kisipar egyaránt. Nem csoda tehát, hogy a pénzügyminiszter jelentése arról az elképesztően jellemző helyzetről kénytelen beszámolni, hogy ez év első négy hónapjában, januártól április végéig( hivatalosan nem kevesebb, mint 107!) csődöt és kényszeregyezséget könyveltek el. Ugyanakkor a zálogházak forgalma áprilisban elérte tetőfokát: ebben az egy hónapban 193.924 új zálogtárgyra folyósítottak kölcsönt a postatakarékpénztár zálogházai. Itt mindenki roskadozik már ama szörnyű terhek súlya alatt, amelyekkel a reakció a maga hatalmának biztosítása érdekében elviselhetetlenné teszi az életet. Az adózó tömegeken a legkíméletlenebb eljárással sem tudják már bevasalni a kivetett adókat. Bizonyíték erre, hogy noha a havi költségvetési előirányzatok is tíz hónapra29,5 millió pengős hiánnyal számoltak, a tényleges hiány ennél jóval nagyobb volt, amennyiben 11,7 millió pengővel maradtak el az állam bevételei az előirányzott összegek mögött. A kormány tudvalevően azzal szokott dicsekedni, hogy a külkereskedelmi mérlegben lényeges javulás állott be és újabban ez a mérleg fölösleggel zárul. Való igaz, hogy ez év első négy hónapjában, április végéig, a külkereskedelmi mérleg 20,5 millió pengő fölösleget mutat, amennyiben ez idő alatt 272 millió pengő értékű árut hoztak be az országba és 292,5 millió pengő értékű árut vittek ki. A helyzet azonban az, hogy a behozatal a tömegek fogyasztóképességének rohamos leromlása folytán 81.8 millió pengővel csökkent a múlt évhez képest és a kivitel csak 34,6 millió pengővel emelkedett. A külkereskedelmi mérleg „kedvező" alakulása, fölöslege, amelyre a kormány olyannyira büszke, tehát ugyancsak a belső fogyasztópiac leromlására, a nagy nyomorra, tehát arra a nem is kedvezőtlen, hanem már katasztrofális helyzetre vezethető vissza, amely itt a reakciós osztályuralom nyomában jár. (Folytatás az 1. oldalról.) A lengyel baloldali pártok a demokrácia uralmat követelik. (Krakó, június 30. — A Népszava tudósítójától.) Vasárnap folyt le Krakóban a baloldali pártoknak nagy tüntetése a diktatiúra ellen, amelyben az egész ország demokratikus érzésű munkássága és parasztsága részt vett. A tüntetés középpontjában az összes ellenzéki baloldali és középpártok küldötteinek kongreszszusa állt, amely a régi színházban üllt össze. A kongresszuson lelkesen tüntettek Duscynski elvtárs szeimmarsall mellett, majd határozati javaslatot fogadtak el, amelyben a jelenlegi kormányrendszer sürgős megváltoztatását, a szejm jogainak visszaállítását és a köztársaság elnökének lemondását követelik. Az ülés után a munkásság és a parasztok nagy tömegei vonultak föl Krakó legforgalmasabb utcáin, majd a város több közterén gyűlést tartottak. Úgy a kongresszus, mint a felvonulás hatalmas tüntetés volt a diktatúra ellen. A rendet sehol sem zavarták meg. Megsemmisítették a nagykanizsai törvényhatósági bizottsági választást. Nagykanizsa megyei városban az elmúlt év november 3-án tartották a törvényhatósági bizottsági tagok választását. A vármegye igazolóválasztmánya azonban a választást megsemmisítette. Az igazolóválasztmány határozata fellebbezés folytán a közigazgatási bírósághoz került, amely a beadott panaszokat most elutasította és elrendelte, hogy Nagykanizsán új törvényhatósági bizottsági tagokat kell választani. NÉPSZAVA 1930 július 1. Interpellációk az angol alsóházban a magyar kérdésről és az indiai ítéletekről. A La Manche-alapsút sorsa. (London, június 30. — „Magyar Távirati Iroda") Az alsóházban Mander liberális képviselő kérdezte a külügyminisztert, hogy a Népszövetség titkársága kapott-e és ha igen, hány határozatot a magyar reprezentatív testületektől a trianoni béke dolgában és hajlandó-e érdeklődni aziránt, hogy azok milyen eljáráshoz vezettek. Henderson: Eddig nem értesültem arról, hogy a Népszövetség titkársága újabban ilyen határozatokat kapott volna, de érdeklődni foggok. ... Mander: Nem gondolja-e a külügyminiszter úr, hogy demokratikus kormányrendszer bevezetése Magyarországon lényegesen könnyítené a helyzetet? A külügyminiszter nem válaszolt. Gillett kereskedelmi államtitkár bejelentette, hogy a kormány a közgazdasági tanács meghallgatása után elhatározta, hogy kereskedelmi bizottságot küld ki a távol Keletre. Benn indiai államtitkár előadta, hogy a peshawari zavargásokkal kapcsolatban engedelemmegtagadás miatt életfogytiglani, illetve 15 évi kényszermunkára ítélt indiai katonák büntetését az északnyugati haderő főparancsnoka is helybenhagyta. ,ftrockway szélsőbaloldali szocialista képviselő az ítéleteket botrányosaknak és vérlázító kegyetlenségnek mondotta. A képviselő ezután éles szóvitába kezdett a miniszterrel, végül is a speaker háromszor rendreutasította, majd megvonta tőle a szót. Ramsay MacDonall miniszterelnök kijelentette, hogy a La Manche-csatorna alagútkérdését a mai szavazáson nem tekinti pártkérdésnek, de nem ígéri, hogy a Háznak a kormány álláspontjával esetleg ellenkező döntésére megváltoztatná érett megfontoláson alapuló elhatározását. (London, június 30.) Az alsóházban Thurtle szocialista képviselő a La Manche-csatorna megépítéséről szóló javaslatát indokolva, kifejtette, hogy a terv félévszázad óta küzd az elavult bürokratikus és katonai előítéletekkel. Itt az ideje, hogy a nép érvényt szerezzen akaratának. Pető konzervatív képviselő ugyancsak a megépítést sürgette és utalt a várható nagy idegenforgalomra. MacDonald miniszterelnök válaszában kifejtette, hogy kezdetben ő is az alagút híve volt. A katonai szakértőknek ebben az ügyben nem szabad az utolsó szót kimondaniuk, de az alagút kérdése nem kizárólag gazdasági kérdés. Az angol szigeteknek a francia partokkal való összekötése kiszámíthatatlan politikai, gazdasági és katonai változásokkal járna. A pénzügyi részt illetőleg a kormány nem hagyhatná meggondolatlanul jóvá az előkészítéshez szükséges óriási összegeknek kockáztatását, amiért sikertelenség esetén legalább is az erkölcsi felelősséget viselné. Az ügy diplomáciai és politikai következményeit is alaposan megfontolva, az ország külpolitikájának vezetői kijelentették, hogy az alagút megépítése egyáltalában nem könnyítené meg a diplomáciai ügyek vezetését. A katonai körök nézete szerint a csatorna újabb háborúban nem volna előnyös, még ha a legközelebbi szomszéd állam Anglia szövetségese volna is. Egyhangú fölfogás szerint az ország jelenlegi földrajzi helyzete különösen kedvez a békés politikának. Ezért kéri az eredeti döntés f..i tartását. A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés. A vasúti forgalom szabályozása Ausztria és Magyarországi között. Félhivatalosan jelentik: A jelenleg érvényben levő magyar-osztrák kereskedelmi szerződést az osztrák kormány július 1-re abban a föltevésben mondta föl, hogy július 1-ével úgy a közben már létrejött új magyar-osztrák kereskedelmi szerződés, mint egy új osztrák-jugoszláv kereskedelmi szerződés is életbeléptethető lesz. Az utóbbi szerződés ügye még nem nyervén elintézést, a magyar és az osztrák kormány megegyeztek abban, hogy a két állam között újabb megállapodásig ideiglenesen a jelenleg érvényes szerződés marad hatályban. Itt írjuk meg, hogy a Magyarország és Ausztria között a vasúti forgalom szabályozása ügyében folytatott tárgyalásokat hétfőn, június 30-án, Budapesten az okmányok aláírásával befejezték. A két állam meghatalmazott képviselői két megállapodást írtak alá, mégpedig a kölcsönös vasúti forgalomban az átmeneti és csatlakozási viszonyok szabályozása tárgyában kötött államszerződést, valamint a Sopron városon és vidékén át irányuló vasúti forgalom szabályozásáról szóló jegyzikönyvi megállapodást. Ezenkívül, az állam tárgyalások keretén belül külön egyezményt írtak alá az Államvasutak, az osztrák szövetségi vasutak, a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság magyar hálózatának igazgatása és a Győr Sopron - Ebenfurti Vasút vasúti kiküldöttei amelyben közvetlen árudíjszabást állapítanak meg. Az államszerződés megállapítja a közeli határállomásokat, a határállomásig és a határállomástól való díjszabást. Amint a félhivatalos jelentés mondja, az árudíjszabási egyezmények Magyarországnál az Ausztrián tól nyugatra fekvő fogyasztóterületekre kivitelre kerülő mezőgazdaság termékeire, nevezetesen: marhák, friss hr disznózsír, olvasztott disznózsír, hál és szalonna, nyers bőrök, gabonaneműek és hüvelyes termékek, zöldség, gyümölcs, friss burgonya, széna és szalma, tojás, maláta, bor, keserűvíz, spiritusz stb. lényegesen mérsékelt díjtételeket biztosítanak. Terjesszük a munkássajtót!