Népszava, 1930. augusztus (58. évfolyam, 173–197. sz.)
1930-08-01 / 173. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: VED, CONTI - UTCA L 87. Telefonszám József 303—SOng J. 80S—SÍ A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE HEGJELENNK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL HINDEN NAP V"'" rt^/ in^cnmanpi LVIII. évfolyam 173. szdm. Budapest, 1930 augusztus, péntek Ara 16 dllér Egyes szám ára 18, ünnepnap 54, vasárnap 32 fülén — , , Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen-Franciaors* 130 b- Csehszlovákiában hétk. 150 ok. vas. 3 fk.** . - ' ; Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei KIADÓHIVATAL: VIH, CONTI-UTCA A SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-51, J. 303-31 X&MnHnaBMMHMB A Magyarországi Szociáldemokrata Párt agrárprogramjának tervezete Lapunk 8., 9. és 10. oldalán. A lengyel szocialisták és a többi demokratikus párt kiáltványa a legionistákhoz. Megalakítják a demokrata légionisták szövetségét. (Varsó, július 31.) A lengyel legionáriusok szövetségében szakadás áll küszöbön. A szociáldemokrata Robotnik kiáltványt közöl szerdai számában, amelyet Thugut, volt miniszter és három szociáldemokrata képviselő írt alá. A kiáltvány fölszólítja az egykori légionáriusokat, a híres Pilsudszki-dandár volt katonáit, hogy ne menjenek el az augusztus 10-ére hirdetett radomi légionista gyűlésre, mert a radomi légionista napot az alkotmányt sárbatipró kormány szervezi. Jöjjenek inkább ezen a napon Varsóba, ahol szintén légionista nap lesz, amelyen meg fogják alakítani a demokrata légionisták táborát. A szociáldemokrata párt új légionista szövetséget alapít, mert a mostani légionista szövetség vezérei arra használják föl a mögöttük álló húszezer főnyi tömeget, hogy a kormány legbiztosabb támaszává fejlesszék. Az „R. 100." átrepülte az Óceánt és Montreal felé halad. Nagy tömegek várják a léghajóórtást. (London, július 31.) Az ,Jr. 100." angol léghajó első óceáni útja teljes sikerrel járt. A léghajó a jelek szerint rekordidő alatt éri el a kitűzött célt, Montrealt. Az Atlanti-óceán átrepülése után az JR. 100." most teljes sebességgel közeledik Montreal felé. Az Újfundland keleti partvidékén fekvő Belle-Isle-sziget átröpülése után a léghajó a San Lorenzo-folyam mentén halad tovább a cél felé. Átlagos sebessége 110 kilométer óránként. Az utolsó szikratávirat szerint a léghajón minden rendben van. A montreali leszállás körülbelül este 7 órára várható, kanadai idő szerint. (Éjféltájban középeurópai idő szerint.) Cardingtertól Belle-Isleig az „R. 100" 46 óra és 45 percig röpült, amivel új rekordot állított föl az Atlanti-óceán átrepülésében. A montreali repülőtéren már csütörtök délelőtt ezrekre menő tömegek gyűltek össze, hogy lássák az angol léghajóóriás megérkezését. A repülőteret katonaság és rendőrség zárta le, hogy elejét vegyék a tolongásnak. A léghajót kikötőárbochoz fogják rögzíteni. Az angol óceánröpülés sikere a londoni közvéleményben óriási lelkesedést keltett. London utcáin és terein hullámzik a tömeg s az emberek rögtön szétkapkodják az óceánröpülésről beszámoló különkiadásokat. (London, július 31.) A montreali rádióállomásnak sikerült az „R. 100"-zal közvetlen öszszeköttetésbe lépni. A léghajó jelenti, hogy követi a Szent Lőrinc-folyó irányát, az ellenszél jelentékenyen gyengül, úgy, hogy repülési sebességét növelhette és reméli, hogy még napvilággal köthet ki Montrealban. A kikötőtoronynál igen nagyszámú közönség és sok újságíró, fényképész, filmoperatőr várakozik. Mihelyt feltűnik a léghajó a láthatáron, repülőgépek serege veszi körül és a repülőgépeken levő sajtófényképészek és filmoperatőrök közvetlen közelből örökítik meg a kikötést és azután lemezeikkel rögtön elröpülnek kanadai és amerikai szerkesztőségeikhez. Vámunió és szoros gazdasági együttműködés mellett foglalt állást a szinaiai konferencia. (Bukarest, július 31.) Csütörtök délelőtt 10 órakor kezdődött meg Sinaiában a románjugoszláv gazdasági konferencia Kumanuch jugoszláv meghatalmazott miniszternek, a jugoszláv delegáció vezetőjének elnöklésével. Az ülés megnyitása előtt rövid megbeszélés volt, amelyen a két ország delegátusai megállapodtak a konferencia végleges programjában. Az ülésen a román-jugoszláv gazdasági együttműködés szükségét hangoztatták mindkét állam delegátusai. Ezután Puya jugoszláv delegátus ismertette Jugoszlávia gazasági szervezetét és bőven foglalkozott Jugoszlávia behozatalával és kivitelével. Popescu Caesar román delegátus pedig Románia gazdasági helyzetét ismertette, majd a szakértők külön értekezletre vonultak vissza. (Sinaia, július 31.) A román-jugoszláv gazdasági értekezlet köreiben a sinaiai konferencia céljait a következőkben jelölik meg: Minthogy a szokásos- legtöbb-kedvezményes rendszerű kereskedelmi szerződések nem nyújtanak kellő garanciát az agrárországok mezőgazdasági terményeinek értékesítésére, az agrárországok törekvése arra irányul, hogy blokkba való tömörülésük által protekcionista rendszert tudjanak kiküzdeni gabonájuk értékesítése céljából. Ez nem érintené a világkereskedelem normális mechanizmusát, tekintve, hogy Európa gabonaszükségletének egyhatodát tudják csupán ellátni az európai gabonaexportáló államok. (Folytatás a 2. oldalon.) Erélyes és katonás nyilatkozatnak nevezi a klerikális reakció egyik délutáni szócsöve Sztranyavszky államtitkárnak azt a nyilatkozatát, amelyben bejelenti, hogy Lenin születésnapjára a magyar kormány valamennyi szurványos csendőrét, karabélyos rendőrét, gép- fegyveres katonáját készenlétbe állítja. A nyilatkozat valóban erélyes, hogy ne mondjuk, katonás. Csak úgy duzzad az erőtől meg az önbizalomtól. Akárki ha elolvassa, nyomban megérzi rajta, hogy szuronyok tízezreinek sövénye mögül hangzott el és a puskagolyó lendülete van benne. A nyilatkozatot még erélyesebb intézkedések követik. Valóságos hajtóvadászatot indítottak a bolsevisták után. Tucatszámra fogdossák össze a „bolsevistagyanús" munkásokat és nincsen olyan elhagyatott szöglete az országnak, ahol ne dolgozna a spiclik és agent provokátorok serege és ne szaglászná-! nak a detektívek „forradalmi elemek" után. Az erős kéz kitűnően működik, sőt az erős kéz túlbuzgalomba esett. Nem mintha nem volna mit elfojtani, mert hiszen az ország népében valóban parázslik a forradalmi hangulat, lángol az elkeseredés, villámlik az indulat, de szuronyokkal,puskákkal ágyukkal, az ilyen társadalmi öngyulladásokat eloltani nem, hanem csak éleszteni lehet. A szervezett munkásság távol áll minden kalandtól, távol minden forradalmi romantikától. Vasidegekkel őrzi önuralmát, vas fegyelemmel tartja féken indulatait. De éppen ez az, amire a hatalom öntelt és szuronyaikban bízó urai nem vetnek súlyt. Pedig ott mindig veszedelmes közelségekben van a fölfordulás, ahol a tömegeknek idegeik végső kimerüléséig kell eltűrniök a hatalom urainak ostorcsapásait. Ott mindig katasztrófa fenyeget, ahol a tömegek talpa alól a legbiztosabb talaj, a kenyér, kicsúszott Ahol a közszabadságoknak utolsó rongyfoszlányait is letépi a hatalom az alkotmány gerincéről, ahol brutális ökölcsapások sújtanak le a tömegek jogérzetére, ott nem csoda, ha az osztályuralom fölkentjeit a re-evolució vörös viziója rémítgeti. Erre az ijesztő vizióra azonban hiába lövöldöznek gépfegyverekből vagy ágyukból. A kisértetek nem halnak meg. Erélyes és katonás nyilatkozatoktól meg nem ijednek. Sőt! Minél erélyesebb és katonásabb az üzenet, annál ijesztőbb a visszhangja az üldözött, megalázott és kifosztott tömegekben. A vértanúlegendák ereje nagyobb minden páncélautónál. Éppen ezért a kormányzatnak erejét és „katonás" lendületét nem a „bolsevistagyanús" egyének összefogdosásában kellene gyakorolnia, nem egy látszatellenséggel szem-ben kell fölvonultatni az ország minden fegyveres erejét, hogy az igazi ellenséget, azt az úgynevezett belső ellenséget, a szociáldemokrata munkás- és paraszttömegeket megfélemlítsék, hanem erélyt kellene mutaniuk az alkotásokban. Katonás lendületet a munkanélküliség kinző nyavalyájának meggyógyításában. Sneidigságot azzal az alávaló munkabéruzsorával szemben, amely a munkástömegeket a végsőkig elkeseríti. Ha a kormány, ugyanolyan eréllyel, mint