Népszava, 1930. október (58. évfolyam, 222–248. sz.)

1930-10-01 / 222. szám

LVIII. évfolyam 222. szám. Budapest, 1930 október 1. szerda Ara 16 fillér Offlfl AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 1s peng® Egy hóra 1­4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy nóra. ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁR KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám­ára IS, ünnepnap 24, vasárnap 32 flu­ftt Ausztriában 30, vasárnap 40 groseben. Franciaorsz, 130 tr., Csehszlovákiában hétk. 1­20 ck, vas. 2 vk. Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL­ VIII. CONTI­ UTCA L SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 A szakszervezeti és a politikai Internacionálé közös bizottságot alakítanak. (Amszterdam, szeptember 30. — A Népszava tudósítójának jelentése.) A szakszervezetek nemzetközi szövetség­ének irodája kedden ülést tartott, amelyen Friedrich Adler is részt vett. Az iroda elhatározta, hogy az 1931. év második felében a Balkánon szakszervezeti kongresszu­sokat tart, amelyeknek helyét később határoz­zák meg. Az iroda továbbá elhatározta, hogy a gyengébb szakszervezeti központokat, így például a brit indiai szakszervezetet, amely most alakult, támogatásban részesíti. A hiva­tásos gépészek és fűtők külön szakszervezetét elismeri. Végül fontos határozata az irodának, hogy a stockholmi gazdasági kongresszus programja értelmében közös bizottságot alakít, amelyet a szakszervezetek nemzetközi szövetsége és a Szocialista Munkásinternacionálé együttesen választ meg. A bizottságba egyforma számmal küldenek tagokat. A bizottságnak a Népszö­vetség munkásvédelmi politikája részére óhajt irányt adni és egyúttal megakadályozni azt, hogy a két intézmény között egymástól külön­böző határozatok jöjjenek létre. Reiaauslel c&iwááaws Mszwcmt hirdet a kationéi hiteleiig ellesi. Nyilatkozom a ném­etországi választási eredményekről. (Paris, szeptember 30.) A francia szocialista párt egyik vezére, Bernaudel képviselő kedden Toulonban választói előtt beszámolóbeszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy a szo­cialista párt a­ parlament összeülése után ak­ciót kezd a katonai hitelek ellen. Amint emlé­kezetes, a legújabb katonai hiteleket a kamara kikapcsolásával, rendeleti úton léptették életbe. Renaudel a német birodalmi gyűlési válasz­tásokról is beszélt és a következőket mondta: Félő, hogy tamii leszünk egy borzalmas német politikai összeomlásnak. A béke a német­francia közeledésen nyugszik és ezt csakis a két állam demokráciája tudja megvalósítani. Brians­ az olasz és németországi gyűlölködő megnyil­vánulásokat teszi felelőssé a leszerelés elodázásáért. Először jöjjön a leszerelés, azután lesz majd biztonság — mondja Gurtins.­­ Apponyi a győztesek leszereléséről és a Népszövetség­ben való hitről. (Genf, szeptember 30.) A népszövetségi köz­gyűlés kedd délutáni ülésének napirendjén a leszerelési bizottság jelentése állott, amelyet a Népszövetség többórás vita után megszavazott. A német delegáció indítványával ellentétben, amely azt köv­etelte, hogy az általános leszere­lési világkonferenciának még az 1931. év folya­mán össze kell ülnie a Népszövetség leg­nagyobb feladatának elintézésére, a közgyűlés határozata csak arra a megállapításra szorít­kozik, hogy az előkészítő leszerelési bizottság novemberre összehívott ülésszaka bizonyára lehetővé teszi majd az előkészítő munka be­fejezésével az általános leszerelési világ­konferencia „minél rövidebb időn belül" tör­ténő összehívását. A határozat ezt a reményt arra alapítja, hogy a londoni flottakonferencia hármas egyezménye megkönnyíti az általános leszerelési megállapodást. Az osztrák delegátus és Curtius német kül­ügyminiszter bejelentették, hogy nem szavaz­zák meg ezt a javaslatot és tartózkodni fog­nak a szavazástól. Curtius ragaszkodott ahhoz, hogy az álta­lános leszerelési világkonferenciát feltétle­nül 1931-ben össze kell hívni. A leszerelési bizottság eredeti jelentésében az állott, hogy a Népszövetség kívánatosnak tartja a leszerelési konferenciának még 1931-­ben­ történő összehívását, a bizottsági jelen­tésnek ez a része azonban a­­közgyűlés határo­zati javaslatából kimaradt. Curtius szavai után Briand kitért Henderson leszerelési programjára, az olaszok magatar­tására, sőt a németországi belpolitikai esemé­nyekre is, anélkül, hogy nevén nevezte volna ezeket a dolgokat. A probléma — mondotta — egyike a legsúlyo­sabb kérdéseknek, amelyek a Népszövetséget foglalkoztatják. Nemcsak elvi szempontból kell ezt megvizsgálni, hanem számolni kell mind­azokkal a sz­erződéses kötelezettségekkel, ame­lyeket az alapokmány 8. cikke előír. Az altruiz­mus szellemében és­ az együvétartozás érzületé­vel kell hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Franciaország fölfogása szerint az alapokmány 8. cikke szent kötelezettséget foglal magában, amit be kell tartani, azonban figyelembe kell venni azokat a feltételeket, amelyeket maga a 8. cikk állapít meg, amikor a leszerelés mérté­két a biztonsághoz köti. A genfi jegyzőkönyv kidolgozása alkalmával már-már eljutottak odáig, hogy együttesen oldják meg a probléma hármas elemét: a döntőbíráskodást, a­­ biztonságot és a leszere­lést. A jegyzőkönyv azonban nem lépett ha­tályba, ami lényegesen megváltoztatta a hely­zetet. Franciaország regionális szerződések megkötésével igyekezett a biztonság feltételeit megteremteni, és ezekre támaszkodva, a ka­tonai szolgálat idejét három évről fokozatosan egy évre csökkentette, haderejének létszámát pedig 810.000 főről 556.000 főre szállította le. Újabban azonban olyan események történtek és bizonyos választási urnáknál olyan gyűlölködő és harcias kijelentések hangzottak el, amelyek jogosulttá teszik az elővigyázatot. A népek nem azért szerelnek le, hogy újabb háborús veszedelmeknek tegyék ki magukat. Együttesen kell fáradozniok a biztonság föl­tételeinek megteremtése körül, nehogy bár­melyik nemzet is becsapást szenvedjen és áldo­zattá váljék. Borzalmas lenne, ha holnap újabb háború szakadna éppen azokra a nem­zetekre amelyek a legnemesebbek voltak és megnyitották szívüket a békének. Ha ez be­következnék, iszonyú lelkiismereti furdalás érné azokat akik azt tanácsolják, hogy a biz­tonság körülbástyázása nélkül szereljenek le a népek. De bármilyen súlyos szakaszon megyünk is most keresztül — mondotta Briand —foly­ (Folytatás a 2. oldalon.) Európai demokrácia vagy fascista zsarnokság. írta Louis de Brouckére (Brüsszel). Mialatt az egész világ szenvedélyesen vi­­­tatta a német választások eredményét, Genf­ben megalakult az európai Unió. Mert való­­­ban megszületett, és, mivel az alakulógyűlés már meg is kezdte tanácskozásait. Tehát megszületett és ez maga már nagyszabású esemény. De életben marad-e és milyen élet­­tet él majd? Odavisz-e bennünket fokozato­san az igazi Európai Egyesült Államok felé? Vagy a kötelék, amellyel a csatlakozott nem­­zeteket egyesíti, nem lesz eléggé szilárd, erős, hatékony?"Ez még a jövő titka és nagy­mértékben az országoknak vagy kormán­­yainknak bölcsességétől és előrelátásától függ. Vagyis legalább a demokrata orszá­gokban, tőlünk függ, a polgároktól, végső elemzésben pedig attól, hogy a vezető állam-­ férfiakat jól megválasztjuk, vagy hogy, kevésbé jók lesznek-e! Nem ismerjük a jövőt, amely annyira tőlünk függ, mert még magunkat sem ismeri jük. Ez minden értelemben igaz, akár egyé­, nenkint legyen rólunk szó, vagy pedig összességünkről. Most azonban az összese s­ségünkről akarok szólni, arról a kollektivi­t­­ásról, amelyet még mindig annyira a hir­­­telen, meggondolatlan és szeszélyes hajtó­erők irányítanak. Európa, ez az új politikai egység, mindig sokkal intenzívebb életet él, ha nekünk, európaiaknak józan eszünk lesz, ha az elemi okosság elhallgattatja bennünk a legbrutálisabb ösztönöket, ha föl tudjuk ismerni a legnyilvánvalóbb érdekeinket és nem engedjük, hogy a legszörnyűbb eszte­­­lenségbe sodorjanak bennünket kisszámú, de hatalmas csoportok, lelkiismeretlen kufárok és becstelen kalandorok ügyes pro­pagandájával. Az utóbbi esztendők eseményeit figyelve, bizonyára több okot is találunk arra az aggodalomra, hogy a régi országainkból hiányzik ez az elemi bölcsesség. De viszont, és ezt meg kell állapítani, reménységre is okokat találunk. A nagy dolgok csaknem min­dig veszedelmek közepette, sőt összeomlások közben születnek. A történelem "minden nagy korszaka, amelyet a haladás jellemez, átélte a legnagyobb megpróbáltatást és a leggonoszabb gyalázatot, mint ahogyan a mi korszakunk is megismerkedett a világ­háborúval és a fascizmussal. Úgy látszik, mintha az emberiség megrettenve haboznék abban a pillanatban, amikor új hivatás felé indul és ez a rémülete egy időre könnyű zsákmányává teszi a sarlatánoknak és az erőszaknak. Igen, van okunk rá, hogy a közvetlen jövőtől rettegjünk. De éppen egy okunk van arra, hogy bizakodjunk és nevezetesen abban reménykedjünk, hogy barátságosabb és tevékenyebb egyetértés születik meg a világnak azon a részén, amelyen élünk. So­roljuk föl a különösen erőteljes okokat? A­ gazdasági szükségszerűség, amely egyre job­­­ban arra kényszerít, hogy megegyezzünk a racionális termelésre és elosztásra nézve, ami tulajdonképen az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági módszerek fejlődésének a kö­vetkezménye. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamennyi békeszerető államnak az a po­litikai kötelessége, hogy szorosabbra fűzze az egymással való kapcsolatot, nem katonai megegyezésekkel, hanem közös tevékeny­ségben, amely képes arra, hogy ellensúlyozza a háború­csinálók erőfeszítéseit. Egyre nő-

Next