Népszava, 1931. január (59. évfolyam, 1–25. sz.)

1931-01-01 / 1. szám

Brüning német birodalmi kancellár a válságok leküzdéséről. (Berlin, december 31.) Brüning birodalmi kancellár újévi cikk alakjában tesz­ vissza­pillantást az elm­últ esztendőre és vázolja a jövő teendőket. Elmondja, h­ogy a szörnyű válság bizalmatlanságot keltett és a nép egy része a politikai viszonyok jelenlegi rendjét okolta az állam romlásáért és azt képzelte,­­hogy a német államfő rémáját és kultúráját, a maga alapelvei szerint vérrel és erőszakkal meg tudja újítani. Ezek a mozgalmak előreláthatók voltak. Ezek egy bizonyos idő múlva minden új poli­tikai rendszer nyomán föltűnnek, mert ilyen­kor az átalakulásnál elmaradottak mindig összefognak az új rend támadásában azokkal, akik csalódtak benne, mert álmaikat nem vál­totta valóra. A belpolitikai izgalmakat még kívülről is k­itette a világ általános politikai nyugtalan­sága, valamint az, hogy a nagyhatalmak húzó­doztak annak az alkotó politikának a tettekre­váltásától, amely az ellenfelek kibékítésére és az emberis­ég kultúrájának előmozdítására szolgálhatna. Az elmúlt évben mégis annyi politikai megértés nyilvánult meg a gyakorlatban is, hogy a folyton növekvő depresszió ellenére sikerült a pénzügyeket ismét szilárdabb ala­pokra helyezni. Sok olyan intézkedést valósít­hattunk meg, amelyek a konjunktúra csök­kenését ellensúlyozták és a helyzetet könnyí­tették. A munkanélküliség elleni biztosítás eredményességét elsősorban a­ munkavállalók segítsége révén sikerült biztosít­ani, mint ahogy egyébként is nemcsak a politikai szer­vek tevékenységének tudható be, hogy el­kerültük az időlegesen fenyegető katasztrófá­kat, hanem legalább oly mértékben a városi és falusi lakosság józan tevékenységének és rendszeretetének. A nép lássa be — fejezi be cikkét a kancel­lár —, hogy minden gyakorlati politika építő munka és hogy az építő munka nem abban áll, hogy mindent egyszerre tegyünk, hanem hogy egyik részleteredményt a másikba fűz­zünk. A rombolás sokkal gyorsabban történik, mint a fölépítés, de tanuljuk megbecsülni azt, ami van, kíséreljük meg azt megtartani és megjavítani. Ehhez több bátorság kell, mint a romboláshoz, de még valami kell hozzá, neve­zetesen: szorgalom, kitartás, türelem, soha nem lankadó mérlegelés és vizsgálódás, gyűlölség és irigykedés nélkül. Január 2-ára várják az angol bányaipari sztérájk kitörését. A dél walesi széniparban nem sikerült a megegyezés. (Lo­ndon, december 31.) A dél walesi szénipari bértharc kitörése küszöbön áll, miután a bányá­szok keddi nagygyűlésükön végleg elutasítot­ták az ipartanács közvetítő javaslatát. Ha csak az utolsó pillanatban fordulat nem áll be, január 2-án kitör a sztrájk. A kormány utolsó erőfeszítései a sztrájk elhárítására a mai napra várhatók. a dolgozók új esztendeje. Mai nappal életbe lépett a kereseti adótételek fölemelése. Ismeretes a Népszava olvasó előtt, hogy a kormány a takarékosság és a­ közterhek csök­kentésének első fejezete gyanánt súlyosan föl­emelte tíz alkalmazotti kereseti adókat. Ez az emelés a mai nappal életbelép és a jövő heti­ bérlevonástól kezdve már az eddig fizetett kereseti és rokkantadón kívül újabb kereseti adópótlékot is kell Bethlenek szanálására fizetni. Arról is gondoskodtak, hogy ezt az adót valahogy eszébe ne jusson a munkál­tatónak vállalni, mert a vonatkozó törvény valóságos büntetéssel sújtja azt a munkál­tatót, aki ezt az adót alkalmazottja helyett átvállalja. Az adópótlékok tételei a következők: A) Heti fizetéseknél:. 30 pengőtől 35 pengőig az adó 20 fillér 35 „ 40 .. ., ' —— 25 „ 40 „ 45 „ „ ,.o „ 45 „ 50 „ — — 40 „ 50 „ 55 „ „ 1­ 50 „ 55 „ 60 „ „ 60 „ Emlékezés egy estére. — Irta Kassák Lajos. — — Alszik már? — Nem tudom, nem igen látok odáig. Egész pap kovácsoltunk, fáj a szemem. — Ne olyan hangosan! Azt hiszem, megmoz­dult... Talán sejt valamit. — Jia csak az árnyékát látom! — A fia már alszik, de­­ még mozog... Elhallgattak. Csöndes, nyárvégi erste volt. Tiz óra. A város már alszik s a fehérre­meszelt, apró házikók csöndes mozdulatlan­sággal nyúlnak bele a szemhatárt álló lágy, csillagos égbe. Itt-ott vén akáckarókra tűzdelt petróleum­lámpák vártálnak a mély, néptelen utcahossz­ban. Pisti és Sándor, két kis cimbora, a piactéri Szentháromság tövében, orr­ nagy kőangyal szárnya alatt ültek és éhes, kitágult szemmel lették a rács mellé dobált dinnyék között szundikáló parasztot. Pisti tizenkétéves, nyurga, vékonycsontú fiúcska volt. Az asztal­osmesterséget tanulta és félénk, em­beres szomorúsággal a város sze­gény halottjait fektette bele fekete deszka­ágyukba. Sándor valamivel idősebb, szuxtosképű, örökké fájósszeanű emberke, az egyik patkoló­kovács műhelyében viaszkodott. Szemben egymásal, a Mária-utcában lak­tak. Pisti kócos, kis fejére emelve a szálkás ko­porsókat hordta naphosszait Sándor a sötét pinceműhelyben futtatta a gyötrő lángokat és verü­lékezve gyúrta, ütötte a szikrázó vas­rudakat, amelyekből patkók, súlyos kocsiten­gelyek formálódtak módos fuvarosoknak. " Gyerekek voltak. Képes mesekönyvek.A csil­logó üveggolyók kellette­k volna neklik­ és ők emberfölötti erővel törték igába tanyátlan, karaván életüket. . Mestereik ráncos homlokú, kenvénymarkú, tengeri emberek voltak. A konyhában és mű­helyben egyaránt dolgoztattak a gyerekekkel s ha beállt az este, az utcára szabadították őket, vacsorát keresni. A tél mindig alkalmatlan v­olt az ilyen mű­veletekre s a három-négy szép fehér hónap csontig soványitotta a gyerekeket. Nyáron akadt elegendő falat: gyümölcsös sátorok és a vidéki parasztok dinnyés ponyvái isteni bő­séggel adták az ízes harapnivalót. Ma azonban beütött a baj! Vásár napja volt: a kofák hazacipelték ke­vés holmijukat, a dinnyésgazda meg, talán a szesztől, talán a rossz vásár miatt, sehogyse tudott e­laludni. Már órák­ hosszat leselkedtek a cimborák, de hiába. A paraszt csak virrasztott rendület­lenül. Pásti és Sándor, lábukat a cifra rácsnak fe­szítve, gubbasztottak. Egy ideig még suttogtak, tréfálództak, de ahogy mind sötétebb lett s az éjszaka jöttével a levegő is hűvösödött, torkukon akadt a szó s nyakukat mélyen behúzva, egymáshoz si­multak. Sokáig hallgattak. Végre tompa, recsegő hangon Sándor törte meg a csöndet: — Gyere haza! — Várjál! ... Nagyon éhes vagyok. — Én is. — Nohát! — Azért mégis jobb volna, ha aludni men­nénk. Ha éhes vagyok, hamar elalszom s ak­kor semmit sem érzek. A rácskapu élesen fölcsi­kordult a lába alatt. — Vigyázz, mert betöri a fejünket a pa­raszt, ha észreveszi, hogy itt vagyunk — su­sogta Pisti és talpát vigyázva maga alá húzta. — Legalább cigarettánk volna! Egy pillanatra minden másról megfeled­kezve, nagy szorgalommal kezdték a sapka bélését túrni, zsebeiket kiforgatni. A napköz­ben összegyűjtött cigarettavégek maradvá­nyait keresték. — Fordulj befelé ,mert meglátja a gyufát! Boldogan mosolyogva már falták a nehéz, korcos füstöt és hegyesre csücsörített szájjal köpködtek ki az illatozó dinnyék felé. Csönd volt. És észre se vették, hogy az idő egészen éjszakába nyúlt. Millió hidegfényű csillagszem ütközött ki, a boltra s a száraz, szitáló levegőn át ezüstös káprázattal hajoltak le a fekete földig, ahol a házak és fák tövéből lomh­a testű, fantasztikus árnyak indultak meg a titokzatos homályban. mmmmmmmmmmmmmmtssmmm A pajtások most hazagondoltak, az elveszej­tett faluba, ahol em­berek, állatok fáradt öni tudatlanságban hevernek vackaikon és gyö­­nyöröket álmodnak a földről, az uraság kövér földjéről. Most mind a ketten sírni szerettek volna, tehetetlen, nyűgös életük kívánta az otthont, a kócos, eldurvult testű, de mégis édesszájú anyák csókját, s egyiküknek sem volt bátor­sága a vallomáshoz. Am­ikor a cigaretta már egészen kurtára fo­­gyott, Pisti szólalt meg elsőnek: — Sándor, te már láttál halottat? — Még nem láttam! — Én már sokat látta­m, minden nap teme­tünk s ilyenkor mindig én segíteni, koporsóba tenni. A segédeknek, azoknak jó doguk is van nálunk. A János, az máma is ugy berúgott, hogy nekem kellött hazavezetnem. — Hol rúgott be? — kérdezte Sándor kíván­csian és kissé előbbre csúszott, hogy jobbam ha­llja, amit a pajtása mondani fog. Pisti az angyal lábához dörzsölte a cigaretta tüzét.­­— Ha gazdagot megyünk temetni, akkor bort kapniuk, hogy lemossuk A halottat, de a segéd, az mindig megissza és csak vizzel dörzsöli le. Nekem egy kortyot se ad. — Hát te ,is meg mernéd inni? — Mért ne? — hencegett Pisti. De ahogy pajtására nézett, sokkal halkabban­ kérdezte: — Hát te azt gondolod, hogy a halottak tud­ják azt, amit velük csinálnak? — Persze, hogy tudják! Isten olyanok is vannak, akik még a sírból is visszajárnak ahhoz, aki bántja őket. — Vissza? — Azt hát, az öreg nagysága is visszajárt. Az apám látta is, amikor ott üldögélt a fia kapujában, amiért hogy az lelopta a gyi­r­­it, amikor eltemették. Pisti most szorosan a pajtása mellé húzó­­dott és minden tagjában remegett a félelem­től. —A segédünk azt mondja, aki meghalt, az sohasem gyól vissza... — Nohát, az nem igaz! — Nem! Persze!... Én is tudom, h­ogy vissza­járnak. Éjjel sohasem tudok hamar elaludni, mert akit aznap eltemettünk, az mindig mém NÉPSZAVA 1931 Januar 1­ . 30 pengőn aluli heti fizetéseknél nincs pótlé­kolás. A pótlékon fölül az eddigi kereseti ési rokkanta­dó is fizetendő. B) HIT- fizetéseknél: 120 pengőn aluli havi fizetések után nincs pótlékolás. A pótlékon fölül az eddigi kereseti és rokkantadó is fizetendő. A pótlék kulcsa általában a régi kereseti adók 100%-a és csak valahol a 3000 pengős havi fizetés vidékén éri el a 100%­ fölötti mér­téket, de viszont 10.000 pengőnél a progresszió már megáll! 60 pengőtől 65 pengőig az adó 70 filléar 65 „ 70 „ „ — — 90 h 70 „ 75 „ „ — — 90 * 75 „ SO „ Jon „ 80 H 85 „­­110 i 85 „ !KJ „ „ 120 „ 10 „ 95 „ „ 130, H 95 100 „ „ 145 „, 100 105 „ „ 160 u 105 „ 11­1 „ „ 175 „ 110 „ 115 „ „ 190 115 „ 120 „ „ 205 «»stt^ .140 5% 160 160­­. 180 .180 Vi 200 200 Yi 220 220 91 240 240 * 280 260 n 280 280 9% 300 yoo »» 320 320 340 :)4ii fi um 360 »f. 380 380 »1 400 400 91 420 420 91 440 440 9) 460 460 9* 480 480 »1 »»0 500 n 520 520 tn 540 540 »3 560 560 ti 580 580 99 600 adó S0 fillér — .100 (fl » — 130­­1 n — . 160 »1 n — — 200 50 M _ — 240 w M — —. 280 »4 M ,— _ 320 91 M — 360 » ff — _ 400 m „ _ — 440 M » P— — 480 rt M 520 99 » — 580 S1 M — — «40 H —. 700 91 H — 760 91 9) — — 120 9*1 H — —. 880 M », — 940 vi U _ 1000 M ,f­­— . 10­ 50 H 9* _ 1130 91 » 1200 attív Véres zavargások egy amerikai városban. Nyolc embert megültek. (Newyyork, december 31.) Caprianeio városá­ban súlyos zavargások voltak, amelyekben­ főleg munkanélküliek vettek részt. A zavargá­sok során 8 embert megöltek és 11-et súlyosan­ megsebesítettek. A központi kormány szövet­­ségi csapatokat küldött ki a rend helyreállí­tására.

Next