Népszava, 1931. január (59. évfolyam, 1–25. sz.)
1931-01-01 / 1. szám
Brüning német birodalmi kancellár a válságok leküzdéséről. (Berlin, december 31.) Brüning birodalmi kancellár újévi cikk alakjában tesz visszapillantást az elmúlt esztendőre és vázolja a jövő teendőket. Elmondja, hogy a szörnyű válság bizalmatlanságot keltett és a nép egy része a politikai viszonyok jelenlegi rendjét okolta az állam romlásáért és azt képzelte,hogy a német államfő rémáját és kultúráját, a maga alapelvei szerint vérrel és erőszakkal meg tudja újítani. Ezek a mozgalmak előreláthatók voltak. Ezek egy bizonyos idő múlva minden új politikai rendszer nyomán föltűnnek, mert ilyenkor az átalakulásnál elmaradottak mindig összefognak az új rend támadásában azokkal, akik csalódtak benne, mert álmaikat nem váltotta valóra. A belpolitikai izgalmakat még kívülről is kitette a világ általános politikai nyugtalansága, valamint az, hogy a nagyhatalmak húzódoztak annak az alkotó politikának a tettekreváltásától, amely az ellenfelek kibékítésére és az emberiség kultúrájának előmozdítására szolgálhatna. Az elmúlt évben mégis annyi politikai megértés nyilvánult meg a gyakorlatban is, hogy a folyton növekvő depresszió ellenére sikerült a pénzügyeket ismét szilárdabb alapokra helyezni. Sok olyan intézkedést valósíthattunk meg, amelyek a konjunktúra csökkenését ellensúlyozták és a helyzetet könnyítették. A munkanélküliség elleni biztosítás eredményességét elsősorban a munkavállalók segítsége révén sikerült biztosítani, mint ahogy egyébként is nemcsak a politikai szervek tevékenységének tudható be, hogy elkerültük az időlegesen fenyegető katasztrófákat, hanem legalább oly mértékben a városi és falusi lakosság józan tevékenységének és rendszeretetének. A nép lássa be — fejezi be cikkét a kancellár —, hogy minden gyakorlati politika építő munka és hogy az építő munka nem abban áll, hogy mindent egyszerre tegyünk, hanem hogy egyik részleteredményt a másikba fűzzünk. A rombolás sokkal gyorsabban történik, mint a fölépítés, de tanuljuk megbecsülni azt, ami van, kíséreljük meg azt megtartani és megjavítani. Ehhez több bátorság kell, mint a romboláshoz, de még valami kell hozzá, nevezetesen: szorgalom, kitartás, türelem, soha nem lankadó mérlegelés és vizsgálódás, gyűlölség és irigykedés nélkül. Január 2-ára várják az angol bányaipari sztérájk kitörését. A dél walesi széniparban nem sikerült a megegyezés. (London, december 31.) A dél walesi szénipari bértharc kitörése küszöbön áll, miután a bányászok keddi nagygyűlésükön végleg elutasították az ipartanács közvetítő javaslatát. Ha csak az utolsó pillanatban fordulat nem áll be, január 2-án kitör a sztrájk. A kormány utolsó erőfeszítései a sztrájk elhárítására a mai napra várhatók. a dolgozók új esztendeje. Mai nappal életbe lépett a kereseti adótételek fölemelése. Ismeretes a Népszava olvasó előtt, hogy a kormány a takarékosság és a közterhek csökkentésének első fejezete gyanánt súlyosan fölemelte tíz alkalmazotti kereseti adókat. Ez az emelés a mai nappal életbelép és a jövő heti bérlevonástól kezdve már az eddig fizetett kereseti és rokkantadón kívül újabb kereseti adópótlékot is kell Bethlenek szanálására fizetni. Arról is gondoskodtak, hogy ezt az adót valahogy eszébe ne jusson a munkáltatónak vállalni, mert a vonatkozó törvény valóságos büntetéssel sújtja azt a munkáltatót, aki ezt az adót alkalmazottja helyett átvállalja. Az adópótlékok tételei a következők: A) Heti fizetéseknél:. 30 pengőtől 35 pengőig az adó 20 fillér 35 „ 40 .. ., ' —— 25 „ 40 „ 45 „ „ ,.o „ 45 „ 50 „ — — 40 „ 50 „ 55 „ „ 1 50 „ 55 „ 60 „ „ 60 „ Emlékezés egy estére. — Irta Kassák Lajos. — — Alszik már? — Nem tudom, nem igen látok odáig. Egész pap kovácsoltunk, fáj a szemem. — Ne olyan hangosan! Azt hiszem, megmozdult... Talán sejt valamit. — Jia csak az árnyékát látom! — A fia már alszik, de még mozog... Elhallgattak. Csöndes, nyárvégi erste volt. Tiz óra. A város már alszik s a fehérremeszelt, apró házikók csöndes mozdulatlansággal nyúlnak bele a szemhatárt álló lágy, csillagos égbe. Itt-ott vén akáckarókra tűzdelt petróleumlámpák vártálnak a mély, néptelen utcahosszban. Pisti és Sándor, két kis cimbora, a piactéri Szentháromság tövében, orr nagy kőangyal szárnya alatt ültek és éhes, kitágult szemmel lették a rács mellé dobált dinnyék között szundikáló parasztot. Pisti tizenkétéves, nyurga, vékonycsontú fiúcska volt. Az asztalosmesterséget tanulta és félénk, emberes szomorúsággal a város szegény halottjait fektette bele fekete deszkaágyukba. Sándor valamivel idősebb, szuxtosképű, örökké fájósszeanű emberke, az egyik patkolókovács műhelyében viaszkodott. Szemben egymásal, a Mária-utcában laktak. Pisti kócos, kis fejére emelve a szálkás koporsókat hordta naphosszait Sándor a sötét pinceműhelyben futtatta a gyötrő lángokat és verülékezve gyúrta, ütötte a szikrázó vasrudakat, amelyekből patkók, súlyos kocsitengelyek formálódtak módos fuvarosoknak. " Gyerekek voltak. Képes mesekönyvek.A csillogó üveggolyók kellettek volna neklik és ők emberfölötti erővel törték igába tanyátlan, karaván életüket. . Mestereik ráncos homlokú, kenvénymarkú, tengeri emberek voltak. A konyhában és műhelyben egyaránt dolgoztattak a gyerekekkel s ha beállt az este, az utcára szabadították őket, vacsorát keresni. A tél mindig alkalmatlan volt az ilyen műveletekre s a három-négy szép fehér hónap csontig soványitotta a gyerekeket. Nyáron akadt elegendő falat: gyümölcsös sátorok és a vidéki parasztok dinnyés ponyvái isteni bőséggel adták az ízes harapnivalót. Ma azonban beütött a baj! Vásár napja volt: a kofák hazacipelték kevés holmijukat, a dinnyésgazda meg, talán a szesztől, talán a rossz vásár miatt, sehogyse tudott elaludni. Már órák hosszat leselkedtek a cimborák, de hiába. A paraszt csak virrasztott rendületlenül. Pásti és Sándor, lábukat a cifra rácsnak feszítve, gubbasztottak. Egy ideig még suttogtak, tréfálództak, de ahogy mind sötétebb lett s az éjszaka jöttével a levegő is hűvösödött, torkukon akadt a szó s nyakukat mélyen behúzva, egymáshoz simultak. Sokáig hallgattak. Végre tompa, recsegő hangon Sándor törte meg a csöndet: — Gyere haza! — Várjál! ... Nagyon éhes vagyok. — Én is. — Nohát! — Azért mégis jobb volna, ha aludni mennénk. Ha éhes vagyok, hamar elalszom s akkor semmit sem érzek. A rácskapu élesen fölcsikordult a lába alatt. — Vigyázz, mert betöri a fejünket a paraszt, ha észreveszi, hogy itt vagyunk — susogta Pisti és talpát vigyázva maga alá húzta. — Legalább cigarettánk volna! Egy pillanatra minden másról megfeledkezve, nagy szorgalommal kezdték a sapka bélését túrni, zsebeiket kiforgatni. A napközben összegyűjtött cigarettavégek maradványait keresték. — Fordulj befelé ,mert meglátja a gyufát! Boldogan mosolyogva már falták a nehéz, korcos füstöt és hegyesre csücsörített szájjal köpködtek ki az illatozó dinnyék felé. Csönd volt. És észre se vették, hogy az idő egészen éjszakába nyúlt. Millió hidegfényű csillagszem ütközött ki, a boltra s a száraz, szitáló levegőn át ezüstös káprázattal hajoltak le a fekete földig, ahol a házak és fák tövéből lomha testű, fantasztikus árnyak indultak meg a titokzatos homályban. mmmmmmmmmmmmmmtssmmm A pajtások most hazagondoltak, az elveszejtett faluba, ahol emberek, állatok fáradt öni tudatlanságban hevernek vackaikon és gyönyöröket álmodnak a földről, az uraság kövér földjéről. Most mind a ketten sírni szerettek volna, tehetetlen, nyűgös életük kívánta az otthont, a kócos, eldurvult testű, de mégis édesszájú anyák csókját, s egyiküknek sem volt bátorsága a vallomáshoz. Amikor a cigaretta már egészen kurtára fogyott, Pisti szólalt meg elsőnek: — Sándor, te már láttál halottat? — Még nem láttam! — Én már sokat láttam, minden nap temetünk s ilyenkor mindig én segíteni, koporsóba tenni. A segédeknek, azoknak jó doguk is van nálunk. A János, az máma is ugy berúgott, hogy nekem kellött hazavezetnem. — Hol rúgott be? — kérdezte Sándor kíváncsian és kissé előbbre csúszott, hogy jobbam hallja, amit a pajtása mondani fog. Pisti az angyal lábához dörzsölte a cigaretta tüzét.— Ha gazdagot megyünk temetni, akkor bort kapniuk, hogy lemossuk A halottat, de a segéd, az mindig megissza és csak vizzel dörzsöli le. Nekem egy kortyot se ad. — Hát te ,is meg mernéd inni? — Mért ne? — hencegett Pisti. De ahogy pajtására nézett, sokkal halkabban kérdezte: — Hát te azt gondolod, hogy a halottak tudják azt, amit velük csinálnak? — Persze, hogy tudják! Isten olyanok is vannak, akik még a sírból is visszajárnak ahhoz, aki bántja őket. — Vissza? — Azt hát, az öreg nagysága is visszajárt. Az apám látta is, amikor ott üldögélt a fia kapujában, amiért hogy az lelopta a gyirit, amikor eltemették. Pisti most szorosan a pajtása mellé húzódott és minden tagjában remegett a félelemtől. —A segédünk azt mondja, aki meghalt, az sohasem gyól vissza... — Nohát, az nem igaz! — Nem! Persze!... Én is tudom, hogy visszajárnak. Éjjel sohasem tudok hamar elaludni, mert akit aznap eltemettünk, az mindig mém NÉPSZAVA 1931 Januar 1 . 30 pengőn aluli heti fizetéseknél nincs pótlékolás. A pótlékon fölül az eddigi kereseti ési rokkantadó is fizetendő. B) HIT- fizetéseknél: 120 pengőn aluli havi fizetések után nincs pótlékolás. A pótlékon fölül az eddigi kereseti és rokkantadó is fizetendő. A pótlék kulcsa általában a régi kereseti adók 100%-a és csak valahol a 3000 pengős havi fizetés vidékén éri el a 100% fölötti mértéket, de viszont 10.000 pengőnél a progresszió már megáll! 60 pengőtől 65 pengőig az adó 70 filléar 65 „ 70 „ „ — — 90 h 70 „ 75 „ „ — — 90 * 75 „ SO „ Jon „ 80 H 85 „110 i 85 „ !KJ „ „ 120 „ 10 „ 95 „ „ 130, H 95 100 „ „ 145 „, 100 105 „ „ 160 u 105 „ 111 „ „ 175 „ 110 „ 115 „ „ 190 115 „ 120 „ „ 205 «»stt^ .140 5% 160 160. 180 .180 Vi 200 200 Yi 220 220 91 240 240 * 280 260 n 280 280 9% 300 yoo »» 320 320 340 :)4ii fi um 360 »f. 380 380 »1 400 400 91 420 420 91 440 440 9) 460 460 9* 480 480 »1 »»0 500 n 520 520 tn 540 540 »3 560 560 ti 580 580 99 600 adó S0 fillér — .100 (fl » — 1301 n — . 160 »1 n — — 200 50 M _ — 240 w M — —. 280 »4 M ,— _ 320 91 M — 360 » ff — _ 400 m „ _ — 440 M » P— — 480 rt M 520 99 » — 580 S1 M — — «40 H —. 700 91 H — 760 91 9) — — 120 9*1 H — —. 880 M », — 940 vi U _ 1000 M ,f— . 10 50 H 9* _ 1130 91 » 1200 attív Véres zavargások egy amerikai városban. Nyolc embert megültek. (Newyyork, december 31.) Caprianeio városában súlyos zavargások voltak, amelyekben főleg munkanélküliek vettek részt. A zavargások során 8 embert megöltek és 11-et súlyosan megsebesítettek. A központi kormány szövetségi csapatokat küldött ki a rend helyreállítására.