Népszava, 1932. január (60. évfolyam, 1–25. sz.)

1932-01-01 / 1. szám

mm Al Strong víziója. — Irta Sebes,Árpád. — Al Strong pék volt. Volt, mondom. Mert régen történt, amikor Ő még kenyeret dagasztott, tésztát gyúrt, süteményeket formált és omlós kalácsot produkált. Az régen volt. Idestova pzer éve lehetett. Számmal csak 1922-ben. De most már 1932-őt írtak. Ámbár azért ő most, is pék volt. Pékgyárban dolgozott. Csak valahogy leegyszerűsödött a munkája. Mint, a többié. Az egyika dagasztógépnél állt. Amely ötszáz kenyérrevalót dagasztott egyszerre. A másik a kovászgépnél. A harmadik a formálógépet igazgatta. A negyedik, a negyedikek a formálógépből kisikló kenyeret a futószalagra tették. Svét mozdulattal. Érte nyúlni, ráhelyezni! I is újra. Derékbajutás balra, derékhajlítás jobbra. Nincs az a tornászcsapat, amiely jobban, pontosabban, ütemesebben csinálná. Szinte szép volt. Messziről. De ezek a tornászok napi nyolc órán át csinálták. Al Strong tehát pék volt. Állítólag! Ámbár nem értette egészen az ügyet. Ő a futószalag végén állt. Ő ragasztotta, rá, a kenyérre a gyár címkéjét. Így, egyik oldalán egy ragasztóval telt tál, ebben ecset. Másik oldalán egy doboz, abban a címkék. Jobbkezével vette a címkét, baljával az ecsetet. Egy mázolás ezzel a kenyéren, egy mozdulat. Egy másik, amellyel acímkét rányomta , a kenyér már túl volt keze távolán. Minden mozdulat stopperórával kipróbálva, beállítva. Egy leheletnyi késés és megbomlik a rend. Meg egyre kellett ügyelnie. Minden kilencedik kenyér után be kellett mártani az ecsetet a ragacsos tálba. Sem többször, sem kevesebbszer. Ennyi ragasztékot tudott az ecset fölvenni. Ez is ki volt, szármítva. Al Strong azért pék volt. De kenyeret, már sosem sütött. Rég volt, az, valamikor az ősidőkben. És tudta, hogy sohasem is fog már. Talán már nem is tudott volna. Mert Al kilenc éve dolgozott itt Dolgozott. Fiát igeni, munka volt ez is. Annak kellett, Innce, mert Al, nos Al Grogy lett tőle. Grogy, ahogy a szabadság hazájában mondják. Nem, kívülről nem látszott rajta semmi. Vagy alig valami. Éppen, ha valaki jól megnézte a szemén. De ki nézte meg Al Strong szemét! Nem volt az dollár, hogy nézzék. . Nos, ő állt a futószalag mellett. Mondtam már, hogy kilenc éve. Hogy mennyi az, kilenc év? Nem tudom. De megpróbálhatom kiszámítani. Mert mindenkinek más. Hogy neki mennyi volt? Bögöm. Egy mozdulat és egy mozdulat, egy ragasztás, egy címke, az két másodperc. Minden kilencedik kenyérnél bemártás a ragacsos tálba, két másodperc külön. Ez 27 kenyér. Al. Strongnak egy perc 27 kenyér volt. Már régen kenyerekben mérte az időt. 1620 kenyér egy órát ütött. Az egésznapi munkaidő 12.960 kenyér volt. Egy év, a vasárnapokat és a szabadság ünnepet leszámítva, Al Strongnak 4,043.520 kenyérig tartott Ez az időszámítás 3932-ben kezdődött Ami azelőtt volt, az történelemelőtti idő volt. Azóta 36 millió kenyér telt el. És még valami. Az, ami Al Strong valaha volt. Ember. Mert ő, bár mondom, kívülről senki sem mondaná másnak, nem volt az. Már nem. Gép, az, volt. Sekrumi más. Gép! De valahogy Berlini jelentése szerint a német birodalmi kormány közölte az angol nagykövettel, hogy, elfogadja, Lausannét a jóvátételi konferencia színhelyéül. A birodalmi kormányt, nemcsak az vezérelte, hogy január 25-én a közeli Genfben a népszövetségi tanács tart ülést, hanem az az értesülése is, hogy a leszerelési világkonferenciát nem halasztják el, hanem a hónapokkal ezelőtt megállapított időpontban, 1932 február 2-án Genfben föltétlenül megkezdik, már ez sem az igazi. Valahogy kikoptak a fogyantyúi, meglazultak belső eresztékei. Akadozott.. Mások még nem vették észre. A gép titkolta, baját. Tudta, ha rájönnek erre, kiselejtezik. Itt nincs javítgatás. Minek? Egy, ócska lomot javítani? Ugyan. Mikor annyi a nyersanyag... Al Strong a futószalag mellett állt. Egy ragasztás, egy cimke. Egy ragasztás, egy cimke. A kenyér közben ment tovább. Mi van Al Strong szemével? A kenyér tovább megy. De cimke nélküli Al Strong, öreg pék, mi van veled? No, mi az, mit nézelj? Hallod-e. Al Strong, ne bolondozz, kiáltotta valaki a fülébe. Nem látod, hogy fut a kenyér? Valóban, a kenyér már kifordult, a gyár kapuján. Al Strong egyet lépett utána. De mire egyet lépett, a futószalag a kenyér alatt futni kezdett. Már az utcán rohantak a kenyerek. Megálljatok, hé! Az ördögöt, álltak meg. Már végigkígyóztak a városon, az eleje már az országúton loholt, a vége még itt egyre csak nyúlt és nyúlt, ördög és pokol! Most elhagyta az államot és nem sok idő telt bele, hogy keresztülszáguldott Amerikán. A Kenyér-Pacifics Rekord! És előtte a szalag egyre csak ontotta a kenyeret. Hé, csak nem őrültetek meg? De biz megőrültek azok. Tengerre szálltak. Vitte őket a futószalag a Csendes-óceánon, pillérük volt a Fülöp-szigetek, aztán át Ázsiába, Európába és... vissza! Körülfutották a Földet. — Elég, álljatok meg, kiáltotta Al Strong. De biz azok most sem álltak meg. Újra és újra átfonták a földet, keresztbe és halályt s végül az egész föld egy gombolyag kenyér volt. A gombolyag szálai közt Al Strong Vergődött — Megfulladok, levegőt — kiáltozta —, megfojtanak a kenyerek! Valaki a vállára ütött. Ránézett. Magához tért. A munkafölügyelt víilt. — Al Strong — szólt —, maga cimke nélkül hagyta, elfutni a kenyereket. — Mielőtt válaszolhatott volna, ez folytatta: -- Az irodaban fölveheti a bérét. A könyvével együtt..« S NÉPSZAVA Naponta hetven kilakoltatás a véres cáfolata annak a pesti legendának, hogy „télen nincsenek kilakoltatások". Ennek a legendának alapja a kurzus népjóléti minisztereinek az az ígérete, hogy télvíz idején a lakásból senkit sem engednek kidobálni. Ezt az ígéretet, nem tartották kötelezőnek. A munkanélküliségnek egyik legborzalmasabb következménye az, amikor az utolsó darab holmi is elkótyavetyélődik és a nóta siralmas vége az, hogy elakad a lakbérfizetés... A „keresztény és nemzeti" szociálpolitika nem ismeri a munkanélküli segélyt és mint a könyörtelen végzet következik be a család teljes összeomlását jelentő hajléktalanság. Igen, naponként most már hetvenre emelkedőt a kilakoltatáisok száma, több, mint amennyi a nyáron volt. Az utcára rakják a fizetni nem tudó utcát, gyerekestől és a világ legtermészetesebb dolga, hogy emberéletek olyan sorsra kallódjanak, amilyet jóravaló ember a gazdátlan kutyának sem szán. Elsősorban a téli kilakoltatások azok, amelyek ellen újra és újra a legélesebben tiltakoznunk kell. tíz ellen a kannibalizmus ellen még olyan kormányzatnak is kell, hogy valamely megoldása legyen, amely körarányzat. • programszerűen nem törődik a munkanélküliek kétségbeejtő helyzetével. A legminimálisabb követelmény az, hogy tisztességes szükséghibások álljanak rendelkezésre azok számaira, akiket lakbérhátralékaik következtében kidobnak a lakásukból. A főváros költségvetésének az összeállításánál az úgynevezett takarékoskodás ürügyén elsőnek siettek kitörölni a szükséglakásokra, fölvett aránylag csekély összeget olyan időkben, amikor a magános hajléktalanok részére az utóbbi hetekben egyes kaszárnyákban megnyitott éjjeli menedékhelyekre a második napon, már ki kellett tenni a ,,megtelt"táblát és tucatjával utasítják el onnan is ahajléktalanokat. A főpolgármester a sajtó képviselői előtt tett újévi nyilatkozatában közölte, hogy most fekszik a pénzügyminiszter előtt a tervezet, amely, szerint a kormány 400.000 pengőt engedélyezne szükséglakások létesítésére a fővárosban. — a pénzügyminiszter ecsekély összeg fedezetén gondolkozik... Megállapítjuk, hogy ha ez a fejtörés eredményes lesz, úgy ez mindössze 200 szükséglakást jelent, amikor ennek a sokszorosára lenne szükség.Az általános leromlásnak végtelenül fájdalmas tünete az, hogy mi vagyunk kénytelenek követelni a lakáskultúrának a létminimuma alá eső szükséglakások sürgős szaporítását, de erre kényszerít minket a nyomornak az a rettenetes hullámverése, amely hozzánk jut és amely, nyilván ostromolja a fővárost, de a népjóléti minisztériumot is. Az a föltételes készülődés, amire a kormány rászánta magát, még akkor is elégtelen, ha a terv valóra válik. Azt ki kell egészítenie, úgy a kormányzat, mint a főváros részéről további sürgős gyakorlati intézkedéseknek, amelyek a szükséglakások számát kellően fölszaporítják. Ilyen intézkedés az, amely lehetővé teszi, hogy a főváros szükséglakásait, amelyekben 2 pengő a lakbér, ne állandó fizetéses vagy nyugdíjas, lakbér illetményes személyek foglalják, le, hanem ezeket a szükséglakásokat, tartsák fönn azoknak a családoknak, amelyek a munkanélküliség következtében lakbért fizetni nem tudnak. A készülő új fővárosi lakbérszabályrendeletnek van egy intézkedése, amely az utóbbit lehetővé tenné, ezért sürgős az említett szabályrendeletnek tető alá juttatása. Meg kell említenünk azt is, hogy a fővárosi, kislakásos lakbérek a munkabérek és fizetések csökkenése következtében immár olyan magasak, hogy ezen a címen is szaporodnak a lakbérhátralékok és ezek következtében a tömeges fölmondások. Többszáz fővárosi kislakás áll máris üresen és a főváros még mindig kitart a magas lakbérek mellett, holott a háztulajdonosok már ráfanyalodtak a bércsökkentésre. Mindezekben a kérdésekben dr. Bárd Imre elvtárs interpellációt jegyzett be a főváros törvényhatóságának legközelebbi közgyűlésére. Hát legyen uj évi Hát, legyen uj év s a, régi vesszen el! mint rossz emlék, mit erővel felejtünk: a sok-sok év, mit sötét kútba ejtünk — de a kut csillog a nap lementivel s a színén úsznak égő csillagok, fehérek, sárgák , pirosak — pirosak, élő sejtek, mik ide-odaúsznak ,s terelik őket hús, erős karok. Legyen azév s a régi vesszen el! ahogy elvesznek oktalan szerelmek, miket tesz, lélek nem egyszint terelnek a világ egyenes, biztos menüivel. Tamás Sári 1932 január 1. Schober helyettes kancellár és az osztrák-magyar vámunió. FÜSTFNSNCI BBszilaiskozai c&st román IsmbKibsmb. Schober helyettes kancellár az „Adeverul” bécsi szerkesztőségének kérdésére csütörtökön hosszasabban nyilatkozott, az osztrák-magyar vámunió lehetőségéről. E nyilatkozatának legfontosabb kijelentései a következők: Az osztrák ipart 51 millió lakos részére építették ki és ez az ipar ma súlyosan megszenvedi az új vámhatárokat. A szomszédok viszont ugyanezek miatt a vámhatárok miatt nem tudják Ausztriában értékesíteni, mezőgazdasági termékeiket. Az utódállamok alakulásának időpontjában mindegyik állam az önellátásra rendezkedet be és nem számolt e politika következményeivel. Mi szívesen hajlandók volnánk a legliberálisabb kereskedelmi szerződések kötésére, de, az új határok miatt mi is kénytelenek voltunk csökkenteni a behozatalt. Mi mesterséges módon fejlesztettük mezőgazdaságunkat, a magyarok ugyanezt tették iparukkal. Ilyenformán ma nehezebb a kereskedelmi meg- egyezés a dunai államok között, mint tíz évvel ezelőtt, pedig a krízis bizonyítja, hogy hibát követtünk el: az összes európai államoknak közeledniük kell egymáshoz. Ami az osztrák-magyar vámuniót illeti, azt ma nagyon nehéz megvalósítani, mert úgy Ausztria, mint Magyarország ezen a fejlődésen ment keresztül. A háború után mindkét állam azokat a hiányokat, pótolta a belföldön, amelyekből behozatalra szorul. A vámhatár megszüntetése tehát mindkét oldalon nagyon nehé. Az osztrák paraszt hallani sem akar a magyar haza behozataláról és ezért nem remélhetjük a Magyarországgal kötendő vámuniót, de megfelelő kereskedelmi szerződést igen. Ugyanilyen kereskedelmi szerződés kell azonban a többi utódállammal is. Ausztria nem tud önállóan megélni, csak akkor, ha iparának megfelelő piaca van. A Duna kelet, felé folyik és így Ausztria a maga jövőjét is csak Kelet felől remélheti. A Népszövetség Vandes Genfből jelentik, hogy a Népszövetség vezértitkársága csütörtökön délután tette közzé a Népszövetségi Tanács január eé jén kezdődő ülésszakának napirendjét. A napirend összesen 31 pontból áll, amelyek magukban foglalják mindazokat a területeket és kérdéseket,amelyekkel a Népszövetség jelenleg foglalkozik. Általános érdeklődésre tarthat, számot különösen a polgári légi közlekedés kérdése, amely "részben a küszöbön álló leszerelési értekezleten is szóba kerül, valamint a kisebbségi kérdések. A naptárreform kérdése is szerepel a tanács napirendjén. A mandátummbizottságoü lön jelentést terjeszt a Népszövetségi Tanács elé Irak önállósága kérdésében, amelyet jövő évben föl akarnak venni a Népszövetségbe. Nem halasztják el a leszerelési értekezletet.