Népszava, 1932. január (60. évfolyam, 1–25. sz.)

1932-01-10 / 7. szám

8 NÉPSZAVA 1932 január 16. Néhány ad­at és szám mindennapi életünkből.­ ­ A mészáros és hentes standja a piacon zsu-I .folt áruval. Oldalszalonnák lógnak a szögön , füstölve és füstöletlenül. Kolbászok, hurkák, s töpörtyű. A másik oldalon nagy sertéscomb,­­ egész birka, nagy vöröses marhahúsdarabok. Rembrand mészárszéket ábrázoló képe jut az ember eszébe. Nem azért, mintha a való­ság utánozná itt a művészetet, hanem azért, mert ma a mészáros bódéja inkább kiállítás­nak hat, ahol a kiállított tárgyak fölött ott lóg az árjelzőtábla is, de a kiállított tárgyak­hoz nyúlni „tilos". Ki tiltja meg? "A nagy szegénység, amely könnyűvé teszi a­ bevásárlásra jövő asszonyok pokkerjét és csak annyit enged meg, hogy fájdalmas pillantást vessenek az árjelző láb-fákra, ahol a birkahús kilóját 76­­fillérért, a pörkölni való marhahúsét 56 fillérért, a rosté­lyost 76 fillérért és a felsül­t 96 fillérért hir­detik. Egy évvel ezelőtt duplájába került és több vevő volt. Ma féláron is alig tudja valaki megfizetni. A bódéban ott áll zsíros kötényé­ben a hentes, ott van a felesége is, egész nap alig kell a kezüket megmozdítani. Siránkoz­nak. Még jobban siránkoznak, mint, azok, akik elhaladnak előttük üres cekkerrel és üres pénztárcával. Mindenki lóhúst eszik? " — Mindenki lóhúst eszik! — mondja elkese­redetten a hentes, pedig nincs igaza. Bár a A szegény nép nem eszik húst, sem sertés­húst, sem lóhúst. Sem ilyet. Nincs pénze húsra. Az egy főre eső húsmennyiség, amely 1876-ban 5810 kilogram volt, ma évi 32,2 kilogram. Saj­nos, a statisztika nem mutatja, hogyan tevő­dik össze ez az átlagszám a külvárosok és a belterületek fogyasztási mennyiségéből. A heti szükséglet és a heti kereset Mit eszik hát a szegény nép? Kenyeret? _ A kenyérfogyasztás is a felére csökkent. Al­l­talában rejtély, hogy miből élnek a munka­nélküli családok. És miből élnek azok, akik hivatalosan nem munkanélküliek, de heten­ként csak három napot dolgoznak? Miből él­nek a nyomorúságos bérből tengődő dolgozók, amikor a hivatalos megállapítás szerint egy öttagú munkáscsalád heti szükséglete élelmi­szerrel, tüzelőanyaggal, háztartási cikkekkel, ruházkodással, lakással és egyéb kiadásokkal 72 pengő 81 fillér. Ugyanakkor a szakmunká­sok heti bére alig éri el a 40 pengőt, de van­nak szakmák, ahol csak 20—30 pengőt, keres­nek. Mire költsék ezt hamarább? A házbért fizessék ! Tűzrevalót vegyenek? Vagy meleg ruhát? Vagy valami ennivalót? Az ismeretlen foglalkozásnak. Nézzük a piacon a vásárló asszonyokat. A hentes standja mellett a legtöbb elmegy. A zöldséges kofák már jobb üzletet csinálnak. De itt, is minden tizedik asszony ipari mun­kás felesége. A legtöbb bevásárló a polgári rétegből adódik. Az ipari munkásságot fogyasztóképtelenné tették, pedig a legutóbbi statisztikai kimuta­tás szerint („Budapest Székesfőváros Statisz­tikai Zsebkönyve") a főváros 195.145 „kere­sője" közül több mint 240.000 él iparból és ke­reskedelemből, akiknek túlnyomó többsége természetesen munkás és alkalmazott. A köz­szolgálati alkalmazottak és szabadfoglalko­zású keresők száma 86.298. Vagyonukból élők 33.238-an vannak. Viszont 101.306 olyan ember él Budapesten, akik kereső korban vannak, de akiket a statisztika „egyéb és ismeretlen fog­lalkozású"-aknak tüntet föl. Mi sem jellem­zőbb ennek a városnak a nyomorára, mint ez a 101.306 ismeretlen foglalkozású ember, akik valószínűleg ismeretlen módon szerzik meg mindennapi eledelüket is. Bizonyosan ezek közé tartoznak azok, akik napi kosztjukat a piac hulladékaiból, szedik össze. Akik az eldobott sült tökhéjat fölveszik a földről és mégegyszer átrágják és azok is, akik citromot, árulnak „négyet húszért," és ke­resnek, ha jól megy, napi egy pengőt, vagy egy-egy csomó fokhagymát árulnak és napi jövedelmük nem több ötven fillérnél. És ezt is csak félve és titokban tehetik. Ha rendőrt látnak, szaladniok kell előle a nyomorusá­gukkal. Csoda-e, ha a halandósági arányszám ezek­nél az ismeretlen foglalkozásúaknál a leg­nagyobb és bizonyosan az öngyilkossági sta­tisztika­ számait is ezek a szerencsétlenek duz­zasztják meg, kivált azt a rubrikát, amely a nyomor, keresetnélküliség és családi viszály­ból eredő okokat foglalja össze, amelyek száma két akkora, mint az összes többi öngyil­kossági okok száma. Szélpál Árpád. Arcára ügyel, ha a Fulgor borotválóvízzel 1 perc alatt borotválkozik, mert az semmiféle káros anyagot nem tartalmaz. (X) Szülttökvevők. Árjelzőtáblák igen, de vevők nincsenek. lóhus kilója 64 fillér, aránylag mégsem fogy sok lóhús. Az utolsó nyolc év alatt­­Budapes­ten nem­­emelkedett a lóhusfogyasztás. 1922-ben a községi lóhusüzemben 14.308 lovat vág­tak le, 1930-ban csak 13.024 lovat, tehát 1281 darabbal kevesebbet. Az üzletekben egy év alatt összesen 26.843 métermázsa lóhúst adtak el, míg ugyanakkor 317.216 métermázsa marha-, borjú-, birka- és sertéshúst. A zöldséges kofánál van némi forgalom. Súlya ES€5kbb miBweBcsziBc ha tengeri gó és szibériai fenyőki vonatból álló valódi PIIAVIN-ban fürdik. Ára mindenütt 40 fillér. A főváros ne drágítson! Ismertettük azt a tervezetet, amelyet az Elektromos művek készítettek el az áramtarifa reformja címén. A hivatalos megokolás úgy beszél, mintha itt az árak csökkentéséről volna szó. Jellemző azonban a közvélemény, teljes bizalmatlanságára a városháza Kozma-— Wolff-párti vezetésével szemben, hogy az „olcsóbbító" reformtervezetet valóságos­­pánik­hangulat fogadja; háztartás, ipar, kereskede­lem egyaránt a drágítás fenyegető veszedel­métől rémüldözik. Hivatalosan annyit beismernek, hogy az árammérők használati díja címén több, mint másfél millió pengővel akarják megadóztatni a fogyasztókat, ami természetesen azt jelenti, hogy az úgynevezett szociális tarifát élvező kisfogyasztók árama viszonylag jobban drágul, mint a nagyfogyasztóké, de a kötött fogyasztás ott is azt eredményezheti, mint amikor látszólag leszállították a forgalmiadó kulcsát, tényleg azonban emelték a forgalmi­adókat. A válságnak ma olyannyira kiélezett fokán a fővárosnak egyetlen pillanatra sem szabad arra gondolnia, hogy itt akár a háztartási áramot, akár az ipari áramot megdrágítsa. Ha ez lenne a „reformtervezet"­ lényege, ak­kor akár elő se terjesszék, mert a drágítás szándéka meg fog törni a főváros közönségé­nek ellenállásán. * A főváros világítási ügyosztálya egyébként félhivatalos közleményben hangoztatja, hogy a szó­banf­orgó tervezet, amelyet, valószínűen a jövő hét közepén kezdenek tárgyalni, még csak kezdeti stá­diumban van és elsősorban az ügyosztály szakbizott­sága­ elé kerül, amelynek észrevételei alapján fog­lalkozik majd a­ tervezettel a törvényhatósági ta­nács. Ez a közlés fenti megállapításainkon mit sem­ vál­toztat.­ ­WMWWAWWiWiWUWiWWWWMJUWiWlWÄVIÄWWAWWÄWWI A Caisse Comm­unenek január 1-én kifizették a­ háborúelőtti magyar adósságok törlesztését és kamatait­ Parisból, jelentik. A Caisse Com­mune részéről hivatalosan közlik, hogy a ma­gyar háború előtti államadósságok kamat- és tőkeszolgálatának január elsején esedékessé vált negyedévi részletét pontosan befizették. A következő államadóssági címletek kamatszol­gálatáról volt szó: 4°ó-os magyar aranyjára­dék, 1910. évi 4%-os magyar államkötvények. Az osztrák járadékok után szintén pontosan befizette úgy a magyar, mint az osztrák kincs­tár az esedékes részletet. Rendkívüli kedvezmény a Népszava olvasóinak. Január hó 14-én, csütörtökön délután 6 és este 9 órai kezdettel a Bethlen-téri Színház olcsó Népszava-napot rendez. Helyárak a délutáni előadásra: 20 fillértől 1 pengőig, az esti előadásra: 38 fillértől 1.50 pengőig. A kedvezményes jegyeket az alábbi szelvény fölmutatása ellenében adja ki a szinház pénz­tára. Utalvány a Bet Men­­­téwl Szinház f. hó K­-iki Adpstrana-­főcdásdpa kettő darab kedvezményes jegyre. Megtekintette már Propaganda Könyvvásárunkat? Vételkényszer nélkül megtekinthető! Könyvek 6 fillértől!

Next