Népszava, 1932. március (60. évfolyam, 49–72. sz.)

1932-03-12 / 59. szám

Ma: Teljes heti rádióműsor külön melléktelen. LX. évfolyam 10. szám. Budapest, 1932 március 12. szombat­ára 16 fillér NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIR. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA ] KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK PÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, vasárnap és ü­nnepnap 24 fillér. nimfái rai­­u­ Ausztriában 30,vasárnap 40 groschen.Franciaorsa. V-30 fr., Csehszlovákiában bérk. 1­20 ill. vas. 2 ek. • • , -vt. • Romániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VTR, CONTI-UTCA 4. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-3., J. 303-32­ 4 Az ezert­olvas és a sarkiszenes pince. Drága a szén. Érezzük, tudjuk mind­annyian. Drága és megfizethetetlen. A pro­letárháztartásban csak mutatóba kerül be­lőle itt-ott valami és a kispolgár is nagyon meggondolja, rakjon-e még egy lapáttal kályhájára a fekete gyémántból, amely hova­tovább olyan elérhetetlen lesz számára, mint a­ diadémok szikrázó, villogó ékkövei. Drága a szén, nemcsak árában, de viszo­nyítva a külföldi szenekhez is. A mai deviza­nehézségek és szénbehozatali tilalom mellett is a porosz szén a maga sűtőképességét te­kintve, olcsóbb, mint a magyar. A porosz szén ára ezer kalóriánként számítva 88 fillér, a tatai széné 97 fillér. Ez azonban a buda­pesti piacon kiskereskedői árban értendő. Tehát a porosz szenet a bányavidékről kell idehozni, a magyar szenet alig egy kőhají­tásról szállítják a fővárosba. De ez sem az igazi és az igazságos ár. Valójában a tatai szén, amelyet csak például hozunk föl, ezer kalóriánként körülbelül 2 pengő, mert gáz­tartalma igen nagy és mert a kalóriaérték­­ fele felha­sználatlan gáz alakjában elillan. A drága szén régi panasza a termelésnek. A drága szén ügyében összeültek, a keres­kedelmi minisztériumban és ott­ a­ mezőgaz­daság képviselői követelték a szén árának leszállítását A bányák persze tiltakoztak... A végén mégis megállapodtak. Megegyeztek abban, hogy a nagybirtok szénszükségletének árát ugyanúgy fogják számlázni, mint­ ahogyan a nagyiparnak adják a szenet. Ezzel az értekezlet, mintha jól végezte volna a dolgát széjjel is oszlott. A leglényegesebb kérdésről, a kisfogyasztók szenének ármérsékléséről nem volt szó. A bányák természetszerűleg nem hozták szóba, a mezőgaz­daságot ez a probléma nem ér­dekli, a szénkormánybiztos ilyen irányú köz­belépéséről mit sem tud a krónika. Pedig a szénkérdés, a szén drágaságának kérdése a maga teljes súlyában most, még március derekán is, ugyancsak jelentkezik. Még min­dig nagy a hideg, még mindig fűtetlenek a lakások és a sarki szenes árai még mindig nem mentek lejjebb. Nemcsak megfizethetet­len a szén, de indokolatlanul drága. A bányászok bére, kereseti viszonyai egy­általán nem indokolják a szén mai árát A bányakapitalizmus valóban nem fektet be újabban olyan tőkéket, amelyeknek kama­tozása az árakban magyarázatát lelhetné. Nem, itt kizáróan a szénkar­tellnek és vezé­reinek kereseti lehetőségéről van szó, ame­lyet ők maguk a világ legfontosabb szem­pontjának ismernek el. Nem annyira ért­hető azonban, hogy az állam szervei is ugyanezen a kíméletes állásponton van­nak. Nem tudjuk, mit csinál a szénkormány­biztos és tudja-e, hogy milyen probléma az, ha a proletár tíz kiló szenet föl akar hozni a sarokról. Mit csinál az árkukucskáló bizottság, amelynek az volna a föladata, h­ogy a kartellek portáján rendet teremtsen? Mi van a kartellbizottsággal, amely — elnö­kének biztató ígérete szerint — a méltányos­ság szellemében fog eljárni? Általában mi van az apparátussal, a szervekkel és szer­vezetekkel, ám eneknek az volna a köteles­ségük, hogy a fogyasztók életét olcsóbbá és elviselhetőbbé tegyék? A drágítás tudományából levizsgázott mindenki. Az olcsóbbítás művészetében nem pályáznak babérokra? s ott Plázsiusi ünnepély Petőfi Sándor szobránal, Március 13-án, vasárnap délután V28 órakor Petőfi Sándor szobrához vonulunk márciusi ünnepélyt Az ünnepély programja a következő: tartunk. 1. Dalárda éneke, a) Kirchner: Jelige, b) Po­gatsehnig: Szabadságdal. 2. Elnöki megnyitó. 3. Szavalat. Petőfi Sándor: ..Egy gondolat bánt engemet" cimü költeménye. 4. Ünnepi beszéd. 5. A szavalókórus előadja Petőfi Sándor: „Föltámadt a tenger" és Szélpál Árpád: ..Elnyomottak kórusa" cimü költeménye­ket. 6. A dalárda „Föl szocialisták" cimü kórusá­val zárjuk be az ünnepélyt-Munkások! Elvtársak! Készüljetek, zarándokoljatok el a Petőfi­ térre vasárnap délután, hogy ünnepélyünk méltó legyen a márciusi hagyományokhoz! Elvtársi üdvözlettel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Az ünnepi beszédet Werner Jakab elvtárs mondja. Szóval Pajor Oszkár elvtárs. Az előadásokat a Tumgosram-Szandorai-re­ndszerű­ óriási dunaianikus hangszórók közvetítik. A budapesti és környéki m­unkásdalosok vasárnap délután órakor jelenjenek meg a Petőfi-szobornál.­­ " A rendezőgárda tagjai vasárnap délután 1 órakor teljes létszámban jelenjenek meg a Petőfi-szobornál. Demonstráció legyen a mi vasárnapi márciusi ünnepélyünk, demonstráció a­ szocialitus, a népjogokért való nagy küzdelmünk, demonstráció a rend­szerváltozás mellett! Hosszú idők óta nem volt módjában Buda­pest munkásságának és a környék népének megmutatnia magát. Rég idő óta nem talál­koztunk- Hónapok óta lehetetlen volt, hogy a dolgozó töm­egek egyetlen hatalmas seregben érezzék számuknak és szolidaritásuknak óriási erejét. Most alkalom nyílik erre! Vasárnap a Petőfi­ téren találkozik Buda­pest és környéke dolgozó népe. Petőfi szobra előtt, a szabadság lánglelkű­ dalnokának érc­alakja előtt legyenek együtt tíz és tízezren a jogtalan és koldussorban élő munkások, legyenek ott a fiatalok, az asszonyok, az új harcosok és a régi harcosok. Legyen ez a vasárnap a hódolat napja Petőfi eszméinek, legyen ez a vasárnap a demonstráció napja a feudális reakció ellen és legyen ez a vasárnap az elkövetkezendő harcok hirdetője. Ölelkezzék össze ebben a demonstrációban a múlt, a jelen és a jövő. A demonstrálók ha­talomas tömegében is így ölelkezzék össze a régi harcosok, a veteránok serege a minden­napi harcok embereivel és a fiatalsággal, amely most indul neki a jövőnek. Petőfi dalaiban márciusi erők feszülnek. A mi vasárnapi demonstrációnkat is hassa át Petőfi szelleme. A Dunapart ismerjen rá erre a mi tömegünkre, amely annyi évtized óta vívja hősies harcát a titkos választójogért, az egyesülési és gyülekezési jogért, a sajtó­szabadságért, amely annyi hűséggel tart ki rettenetes útján és nagy szívvel hisz céljaiban. Értse meg minden elvtársunk, minden dol­gozó ember, értsék meg a munkanélküliek tömegei, hogy vasárnapi márciusi ünnepünk többet jelent, mint­ a régi idők márciusi ün­nepei. Hiszen akkor az utcát nem tiltották le előlünk. Tízezres tömegeinkkel sokszor végig­hömpölyögtük a körutak medrét, sokszor meg­mutathattuk magunkat, sokszor láthattak ben­nünket, egyre szaporodó tömegeinket. Most ritkábban van erre alkalom. Ezért nagyobb is a fontossága annak, hogy ha egyszer össze­jövünk, akkor sokan, nagyon sokan legyünk. Sokan legyünk önmagunkért, mert nincs szebb és felemelőbb érzés annál, mintha tíz- és tízezernyien összetalálkozunk és egyetlen nagy gondolatban egyesülünk. Sokan legyünk azért is, hogy lássa ellenfél,­­ ellenség egyaránt, hogy a­ magyar munkás­osztályt nem törte meg üldözés, éhség, nyomor, küzködés, hogy él a­ magyar munkásosztály­ban a harcoknak ereje, a szolidaritás erkölcse, él benne a jövőnek piros reménysége. Jöjjön el a gyárak, az irodák, a boltok népe, jöjjenek el a szenvedő és küszködő anyák, jöjjön el a mi fiatalságunk és jöjjenek el­­ mindazok, akik az utóbbi időkben hozzánk jöttek, jöjjenek el a kispolgárok és az értel­miségi rétegekből a szociáldemokrata párthoz csatlakozott új harcosok, hogy testvéri talál­kozás is legyen a vasárnapi márciusi ünnep. Újpest, Rákospalota, Kispest, Pesterzsébet, Soroksár, Budafok és mind, mind a fővárost környező községek és városok munkásnépe, kerekedjék föl és legyen ott vasárnap délután a Petőfi-szobornál. Műhelyek, gyárak, boltok és irodák vissz­hangozzák: vasárnap a Petőfi­ téren talál­kozunk! Minden bérkaszárnyában agitáljanak az elvtársak és toborozzanak. Lelkesedés, hit és akarat lángoljon föl most azért, hogy va­sárnapi márciusi ünnepélyünk felejthetetlen, nagyszerű, óriási demonstrációvá növekedjék! Vasárnap találkozunk! Barátság!

Next