Népszava, 1932. április (60. évfolyam, 73–87. sz.)

1932-04-01 / 73. szám

3 IX évfolyam 74. szám. Budapest, 1932 április 1. péntek óra 16 imér NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA". Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengő Egy hóra­­ 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy Dóra. ........ 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI­ UTCA­­ 87. Telefonszám .... József 303—30 é s J. SOS—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MIINDEN NAP Egyes szám i­e IS, vasárnap is ü­nnepnap­­i fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Franciaarss. 1­30 fr. Csehszlovákiában hétk. 120 ck, vas. 2 ck. mániában hétköznap 6 lei, vasárnap 12 lei. KIADÓHIVATAL: VID, CONTI­ UTCA 1 SZ* Telefonszám J. 303-30, J. 303-31, J. 303-31 'MmmmimtmmmmmBamtmu Megbotozott parasztok a parlamentben... Csak cirádás a jajkiáltásuk remegett az arany­teremben. Csak a gyötrelmük vil­lámlott a kupolák alatt. De mégis ott vol­tak a megkínzott, meggyalázott, önérzetük­ben megtiport, megvert, megpofozott föld­művesek. Alakjuk felnőtt a gótikus tornyo­kig, mint óriási, fekete fölkiáltójel... Az ébredő magyar falvak hatalmas aka­ratereje, szabadságvágya hatolt be a tavaszi szelek szárnyán a magyar képviselőház ülés­termébe. A magyar falvak tiltakozása ordí­tott bele a fülledt csöndbe: nem tűrjük, hogy csendőrcsizmák tiporja­nak rajtunk, nem tűrjük, hogy meggyaláz­zanak bennünket, embereknek születtünk a földre és emberekként akarunk élni és aki­­meggyaláz bennünket, az a végzetet hívja ki maga elen... Vihar kavargott csütörtökön a képviselő­ház borulatában. Mintha egy nagy drámá­nak prológusa hangzott volna el... Szeder elvtárs izgalmas feszültségek áram­lásában, maga is minden izében a kiindu­lástól remegve tárta föl az ország nyilvá­nossága előtt annak a vérlázító üldözésnek szörnyű adatait, amelyet a belügyminiszter titkos rendelete alapján folytat az egész ma­gyar közigazgatás szolgabíráival, csendőrei­vel együtt a föltörekvő magyar falvak ellen. Megnédpálcázott, csendőrpofonoktól da­gadt arcú földművesek alakjai elevenedtek meg Szeder elvtárs izgalmas beszéde nyo­mán, amelynek hatása alól senki sem tudta magát kivonni. A fölháborodás vihara zú­gott föl csaknem minden mondata után, mert lehetetlen volt szótlanul és némán hall­gatni, hogyan bánnak becsületes, tisztaéletű munkásemberekkel csendőrök és szolga­birák, csak azért, mert azok fölemelték fejü­ket a világosság felé, csak azért, mert ezek a mi falusi testvéreink szociáldemokraták­nak merik vallani magukat. Igen, ott álltak a megbotozott szántó-vető népek egyetlen nagy tömegben a képviselő­ház termének közepén, mint a viharnak sötét jellege. Odak­épzelte őket a fölzaklatott lélek, amely megrendült az embertelenségek és gyalázatosságok szörnyű súlya alatt... Mintha Szeder beszéde nyomán megeleve­nedett üldözött parasztok árnyaitól mene­kült volna a belügyminiszter. Kiszökött a te­remből. Nem birta el az ostromló vádat: — Magyar emberek vére csöpög a kezéről! A belügyminiszter megfutamodott. Nem állt föl, hogy védekezzék. Nem is tudott volna védekezni. A szociáldemokrata párt sohasem vádol ok nélkül és­­ bizonyítékok nélkül. Szeder beszédének minden adata igaz és vi­tathatatlan, de még csa­k kicsiny töredékét sem mondotta el a bestiális üldözés óriási adathalmazának. A folytatás következik. De ha az üldözés folytatása is következik, abból nagy bajok lehetnek. Megmondotta Szeder elvtársunk a képviselőházban és amit mondott, abban százezrek akarata feszül. Nem engedjük letiporni a szociáldemo­krata, pártszervezeteket. Minden erőnkkel és minden eszközzel megvédelmezzük magun­kat. A figyelmeztetés elég érthető volt. Érthe­tett belőle a kormány, érthetett belőle a ma­gyar közigazgatás, érthetett belőle minden csendőr és minden szolgabíró, mindenki, aki törvénytelen eszközökkel, embertelenül és brutálisan támad rá a szociáldemokrata pártszervezetekre... A kormányon múlik most már, hogy békés szervezkedés medrében oldódhat-e föl a ma­gyar falvak elkeseredése, elnyomott fájdalma és szabadságtörekvése, vagy pedig a meg­mozdult erő az önvédelemnek olyan útjára, tér-e,­ amely a végeláthatatlan harcokhoz vezet. Annyi bizonyos, hogy a szociáldemokrata párt nem nyugszik bele, hogy végig­tiporjanak rajta. Nem tűri el, hogy híveit, harcosait pofozzák, megbotozzák, megrugdossák. Erről szó sem lehet! A szociáldemokrata párt sehol a törvényes kereteket át nem hágta, sehol soha eddig erő­szakot nem tett, de a kormánynak tudomásul kell vennie, hogy a szociáldemokrata párt minden elene irányuló törvénytelenséggel és erőszakkal szemben megvédelmezi magát és nem adja föl a harcot a szervezkedés szabad­­ságáért. Jól tudjuk, hogy az uralkodó politi­kai rendszer ki szeretne bennünket tiporni a falvakból és ki szeretné tiporni a falvak né­péből a szociáldemokrácia eszméit. Nos, ezt soha el nem éri! Magyarország dolgozó töme­gei az acélfal keménységével állanak ellent minden ilyen törekvésnek. Mi elindultunk a magyar mezőkön vissza nem fordulunk..t es „Ha a brutalitásokat folytatják, kiadjuk a jelszót: védekezzetek a bestiák ellen!" Hatalmas viharban, drámai erővel tiltakozott a szociáldemokrata parlamenti frakció a falusi pártszervezetek bestiális üldözése ellen. A szociáldemokrata párt szervezeteit minden eszközzel megvédik a terrorral és törvénytelenségekkel szemben! A képviselőház csütörtöki, egyhónapos szü­net utáni első ülésén a napirend előtt a vidéki szociáldemokrata pártszervezetek brutális ül­dözését tette szóvá Szeder Ferenc elvtárs. Azokban az interpellációkban — mondotta Szeder elvtárs —, amelyeket a szociáldemo­krata párt szervezeteinek üldözése miatt intéz­tem a belügyminiszterhez, figyelmeztetem a minisztert, hogy ha a közigazgatási hatóságok nem hagyják abba­ a­ jogtalan üldözéseket, pár­tunk tagjait önvédelemre szólítjuk föl. Tűrhe­tetlen, hogy csendőrök, rendőrök, szolgabírák minduntalan megszegjék a törvényt. (Kabók Lajos: „Sárba tapossák a törvényeket!") Tűr­hetetlen, hogy törvénytelenségekre vetemedje­nek pártunk tagjaival szemben, a­kiktől pedig elvárják a törvények betartását. A belügy­miniszter megígérte az atrocitások megtorlá­sát, hangoztatván, hogy pártunk országosan elismert politikai párt- Ámde a miniszter kijelentései ellenére csak foko­zódott az üldöző hadjárat. Kérdeznünk kell, tatárjárást akarnak-e ren­dezni közigazgatási úton és erőszakkal akar­ják megvédeni a hatalmat a feltörekvő nép­osztályokkal szembenA háború előtti orosz­országi erőszakos módszereket akarják alkal­mazni a szociáldemokrata párt ellen, amelyek­nek szervezetei, magának a miniszternek kije­lentései szerint­, külön hatósági engedély nél­kül is működhetnek? (Györki Imre: „Titkos utasításokkal dolgozik a miniszter!" — Kabók: „A miniszter biztatja közegeit!" —­ Györki,: „összehívja a főispánokat és uszítja őket!") Az előfordult atrocitásokról részletesen majd a legközelebbi interpellációs napon és a költ­ség­vetési vitában fogunk megemlékezni. Ekkor megjelent az ülésterem ajtajánál Keresztes-Fischer belügyminiszter, Farkas István a miniszter felé: Jöjjön csak bel­jebb, kettős­ kereszt vérszövetség! Kabók: Hallgassa végig a beszédet! — Mala­sits: A vádlottak pad­ján volna a helye. — Viharos szóharc keletkezett a szociáldemokra­ták és az egységes pártiak'1 között. Weltner Jakab a miniszter felé: Itt hazudik és kann­a, vidéken ütteti az embereket! (Az elnök rendreutasította Weltnert.) Malasits: Itt azt­ hazudja a miniszter, hogy megtorolja az erőszakot. (Egy kormánypárti színlelt naivsággal: Ki hazudik?) Weltner: Az hazudik, aki azt ígérte, hogy megtorolja a csendőri erőszakot. Szeder Ferenc: Az hazudik, aki azt mondja, hogy megtorolja a csendőri erőszakot, mert a valóságban nem torolja meg. Ha megalakul valahol pártunk szervezete, megjelennek a csendőrök s botozzák, ütik az embereket. — (Kabók: Miniszteri bizta­tásra! — Malasits az egységespártiak felé: A legsötétebb Macedóniában se csinálnak ilyent!) Reisinger a belügyminiszter felé: Magyar vértől piros a keze! — Nagy zaj, közbekiál­tások minden oldalon, az elnök csöndre intette Reisingert, aki emelt hangon megjegyezte: Mégis igaz! Magyar munkások vére piroslik a­ kezén. — Propper Sándor: Gyalázatos eljá­rás ez!­­ Az elnök rendreutasította Reisin­gert. — Kabók: Ütik-verik mindenütt az em­bereket. — Reisinger: Nem tűrjük tovább! — Malasits: Ráday pandúrjai nem bántak igy a zsiványokkal. — Ulain független kisgazda­párti: A kisgazdákkal ugyanígy csinálják! — Fokozódó lárma közbekiáltásokkal. — Buchin­ger Manó: Mondjon le a kormány, ha nem tud változtatni ezeken az állapotokon. — Peyer Károly: Rózsa Sándorok helyett csendőrök és rendőrök garázdálkodnak a legbrutálisabb és aljas eszközökkel!... — Ekkor néhány kor­mánypárti cinikusan nevetni kezdett. — Ka­bók: Fognak még sírni, akik ezeket fölidéz­ték! — Farkas István: Röhögnek azon, hogy a népet verik! — Az elnök rendreutasította Farkas elvtársat és csöndre intette Reisinger elvtársat. — Propper Sándor: Kaucsukával dolgoznak! — Peyer: Még egyetlen csendőrt sem büntettek meg, aki visszaélt hivatalos hatalmával! — Percekig tartott a szenvedélyes vihar, a közbekiáltások orkánja. — Szeder Ferenc: Hogy pártunk ellen vonulnak föl csendőrök, rendőrök, s hogy szociáldemokra­tákat gyaláznak azok, akiknek a törvény végrehajtása volna a kötelességük, már meg­szoktuk, amint megszoktuk, hogy büdös és aljas kommu­nistáknak titulálnak bennünket taknyos rendőrök és csendőrök. (Az elnök rendre­utasította Szeder elvtársat, amire Peyer elvtárs élesen megjegyezte: „Igaza­ van Szedernek! Sihederek csinálják ezt!")

Next