Népszava, 1932. május (60. évfolyam, 88–110. sz.)
1932-05-01 / 88. szám
MZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyedén« 0 peng« — kaitSMra tf— Egy hórn . 2 pengfl — külföldre 4-50 p«ngS Ausztriában egy búza ....... 2-50 pengd szKRKKsrröspdt Tu, coim-tnu 4 sz. Telefonszám Jóxset 80-3-38 és JL 10-3-31 Budapest, 1982 nytm 1, vasárnap fi. IS A Kom MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE • Kétfiat vám ám 1asárnap 18 fillér. Apotritbu 24 grosenen. Franciaországban 180 fr., Csehszlovákiában hétköznap 1 ék, van, 150 ék. Romániában hétköznapi lel, vasárnap 8 M. BEJTÖ U V VHL EADÖÍHVATAU TBI, CONTI-UTQA 4L H. Tetafonszám 1. 30-330, J. SO-VM, 1. 30-343 MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! MUNKASNŐKI A Magyarország! Szociáldemokrata Párt a Millenáris-versenypályán (Thököly-út és Szabó József-utca sarok) hatalmas ünnepély keretében ünnepli meg Az ünnepély keretében a Munkás Testedző Egyesület tornászai, valamint a szavalókórusok tagjai ünnepi játékokat mutatnak be. Közreműködnek még az összes munkászenekarok, munkásdalárdák, szavalókórusok és a gyermektornászok. Az ünnepi beszédeket Buchinger Manó, Farkas István és Propper Sándor országgyűlési képviselő elvtársak tartják. A beszédeket és egyéb műsorszámokat a Tungsram-Standard hatalmas dinamikus hangszórói továbbítják. Belépődíj nincs. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődik. Munkások! Elvtársak! Valamennyien jelenjetek meg! Elvtársi üdvözlettel a Szociáldemokrata Párt vezetősége. A budapesti is környéki munkásdalárdák összes tagjai vasárnap délelőtt pontosan 9 órakor jelenjenek roes a Millenáris-versenypálya strandfürdőjénél (Szabó József utca), ahol főpróbát tartanak. * A Rendezőgárda tagjai és a beosztott rendezők vasárnap reggel 8 órára jelenjenek meg a Millenáris-versenypálya öltözőjében (Szabó József utcai bejárat). stálusi ünnepélyeket tartunk még a következő városokban, ahol az alább fölsorolt elvtársak mondják az ünnepi beszédet: Miskolcon (délután13 órakor a népkerti sportpályán, a miskolci vasasi alkar közreműködésével). Előadó: Fleisinger Ferenc elvtárs, országgyűlési képviselő. Debrecenben: Dr. Györki Imre elvtárs, országgyűlési képviselő. Pécsett (délelőtt 10 órakor a Munkásotthon udvarán; délután 3 órától népünnepély a Csurgó-dűlőben). Előadó: Esztergályos János elvtárs, országgyűlési képviselő. Szegeden: Kéthly Anna elvtárs, országgyűlési képviselő. Győrött: Malasits Géza elvtárs, országgyűlési képviselő. Szombathelyen (délelőtt 10 órakor a Rózsa-kertben). Előadó: Budai János elvtárs. Székesfehérvárott: Szekeres Sándor elvtárs, vm. törvényhatósági biz. tag. Békéscsabán (délelőtt 10 órakor). Előadó: Kis Jenő elvtárs. Hódmezővásárhelyen: Takács Ferenc elvtárs. Salgótarjánban (délután 3 órakor a Munkásotthonban). Előadó: Krupya Rezső elvtárs. Diósgyőrött: Büchler József elvtárs, országgyűlési képviselő. Kaposvárott (délután3 órakor a Munkásotthon udvarán). Előadó: Sávoy János elvtárt MÁJUSI LOBOGÓ... Tulajdonképpen költeményt kellene írni. A magyar proletárról, a magyar faluról. A magyar májusról. Hőskölteményt. Csordultig tele van a szívünk, amikor útjára bocsátjuk a megvalósult álmot, az olcsó Népszavát. Ne vegye tőlünk senki rossznéven, hogy egészen betölti lényünket ez a május elsején megszületett csoda, ez a mi megnövekedett, megerősödött, megfiatalodott Népszavánk. Ne csodálkozzék senki rajta, hogy első szavunk ezen az új Népszaván át annak a gondolatnak szól, amelyet mi magunk is csak félve és aggodalomtól remegve bocsátottunk ki a siralmas magyar életbe, ahol most a pusztulás fekete madarai szállnak. Senki sem tagadhatja most már, hogy kockázatos elhatározás volt és bátorság kellett hozzá, hogy kimondjuk: váltsátok tettre az olcsó Népszava gondolatát. Igen, bátorság kellett hozzá és még valami: hit. Csak azért mertük, mert hinni tudtunk a magyar munkásság legendás akaraterejében, a mi elvtársaink tündöklő hűségében és szolidaritásában. Csak azért merészeltük az alkotás gondolatát, az építés eszméjét a romoknak és a romlásoknak idején is meghirdetni, mert hinnünk lehetett abban, hogy a minséggel, szenvedésekkel, fájdalmakkal megvert seregeinkben még mindig van annyi erő, áldozatkészség és szocialista öntudat, hogy kezükbe ragadják a gondolat zászlaját és meg sem állnak, amíg a célt el nem érik. Nem csalódtunk! És most szétszórjuk a májusi napfény alatt a szolidaritás termésének magvait: az új szocialista betűket. A diadalmas akaraterő jutalma ez mindenki számára, aki új világot akar a réginek helyén. Ezen a május elsején egy másik május elsejének emléke merül föl bennünk. Amikor a Népszava napilappá lett. Negyedszázadnál jóval több ideje ennek. Vakmerő gondolat volt az is: a semmiből nyomdát és napilapot teremteni. Nagy diadal volt az is, az akaraterő, a szocialista lelkesedés csodája, a magyar munkásmozgalom legnagyobb eseménye. Akkor is rengett a föld, dübörgő lépteivel harcba indult a magyar proletár , a választójogért. Harci tüzek fényében indult akkor útjára a napilap Népszava. Harci tüzek fényében indul útjára most az olcsó Népszava. Fegyvernek kellett akkor a mindennap megjelenő Népszava. Fegyvernek kell most az olcsó Népszava. Az ipari munkásság sorakozott föl akkor, hogy osztállyá szerveződésének hatalmas cselekedetét végrehajtsa. A mezőgazdasági proletariátus, a falu népe sorakozik föl most, hogy fölkészüljön történelmi rendeltetésének betöltésére. A szervezkedő ipari proletariátus a Népszava pajzsával, a mindennapos Népszava pajzsával vívta meg harcát. A szervezkedő falu is a Népszava pajzsát emeli most maga elé, a mezőgazdasági néptömegek is a Népszava belüinek lángjánál törnek előre a magyar éjszakában. Az ipari proletariátus sokat szenvedett, sokat áldozott, sok fájdalmas csapást kellett elviselnie. Legendás hősiességgel vívta meg hatalmas küzdelmeit. A falvak népe most megy át a szocializmus tűzkeresztségén. Jelek mutatják, hogy a magyar mezők rabszolgáiban is hősi lélek lakik , kemény szivel, meg nem rettenő bátorsággal ők is készek végigjárni a szenvedések országútját, hogy eljussanak a közös célhoz: a szocializmus világába. Nagy büszkeségünk nekünk, hogy az ipari munkásság hatalmas küzdelmeinek sodra, a szociáldemokrácia nagy vonzó ereje magával ragadta a falvak népét is. Boldog örömmel látjuk a munka nagy hadseregében — és testvéri szível üdvözöljük, hogy ide megérkeztek — az értelmiségi proletárokat, a kispolgárokat, a dolgozó emberek új seregeit. Szélesedik a szocializmus frontja és ezen nem változtathat önkény, erőszak, megpróbáltatás. Növekedésünket meg nem gátolhatja sem a fascizmus, sem a bolsevizmus, sem a tudatlanság, sem a türelmetlenség. Minden erőt lebírva, minden akadályt elsodorva megyünk előre, harcolva és építve, védekezve és támadva és mögöttünk egyre növekszik a sereg ... Május elseje van! Ebben a gondolatban célok szikráznak, a szocializmus fénye lobog benne. Ez a fény lobog bennünk is és ha mindig is ünnepünk volt május elseje, most teljesebbé tette a szocialista betű, a proletáröntudat és mindvalamennyiünk akaraterejének győzelme ... Harcokból jöttünk. Harcokba megyünk s most kibontjuk az uj lobogót május elsejének tündöklő fényében és büszke daccal :álljuk oda üldözőinknek és ellenfeleinknek, mégis, csak azért is, mié... a jövő! Teli szivvel kiáltják elvtársaink felé, akik itthon küzdenek és azok felé is, akiket elmúlt futrcok vihara elsodort tőlünk: Barátsági. A lelkek mozgósítása folyt az elmúlt hetekben országszerte és folyik lankadatlanul. A sajtóagitáció hősi munkáját végezték ezrek és ezrek s a gazdaságilag elhanyatlott magyar proletariátus föllobbanó lelkesedéséből, áldozatkész akaratából és szocialista hűségének lebirhatatlan és dacos erejéből, ime, kiemelkedik és útjára indul: az új előfizetők hatalmas tömegeivel megerősödött a A cső Népszava. A siker, amelyet már eddig is följegyezhetünk, a szocialista áldozatkészség és tántoríthatatlan hűség tiszteletet követelő, gyönyörű eredménye. Harcos elődeink lelke lobogott föl az elmúlt hetek lázas munkájában; lángolva gyúlt ki az agitáció fáradhatatlanságában éppen úgy, mint a töme-egeik megmagasodott áldozatkészségben és abban a beidegzett öntudatában, hogy a harcoló seregek iránymutató zászlajának, a Népszavának nagynak és erősnek kell lennie. A proletárlelkeknek e páratlan megmozdulásából a remény és a biztatás csordul rá a szívekre. Nem csalódott senki sem. Ami lélek, erő és áldozat itt megmutatta magát, a jövő kapuit tárja szélesebbre a szocialista munkásmozgalom számára. Emelkedett lélekkel ünnepelhetjük a szolidaritás mérhetetlen erejét és büszke örömmel indulhatunk a májusi seregszemlére. Hozzánk ma föl nem érhet és bennünket soha meg nem gyöngít-i,het a gazdasági és politikai ellenfelek könyörtelensége, irtó félté-*kenysége és gonoszsága —, de az az elaljasodott rágalomhadjárat sem, amelyet bolsevista kalandorok indítottak meg, hogy megzavarják, beszennyezzék májusi ünnepünket. A röpiratok tízezreit indították utáknak, bőven költötték az ebül szerzett pénzt, hogy minket gyalázzanak. A lelkeket, ha náluk erről egyáltalán szó lehet, ők is mozgósították. És mint mindannyiszor, most is a szenny, a bujkáló sunyiság piszka ömlik belőlük. A homályból, amelyben élnek, rágalmazó röpiratokat nyújtogatnak a gyanútlanok felé s amikor annyi szenvedés gyilkolja a proletariátust, számukra csak az a baj, hogy van szocialista hűség, van elvi tisztaság és áldozatkészség , hogy a májusi lélek hajnalhasadásán sokkal erőteljesebben van, mint bármikor. Azonban a szennyes homályt letiporja a ragyogó napfény. A bolsevista rugaszkodást semmivé nyomorítja a szocialista öntudat. Májusi ünnepünk hatalmas seregszemle lesz, méltóságos lesz s az erő és öntudat nyugalma fog uralkodni fölötte. A fölvonuló és ünneplő tömegek maguk fognak gondoskodni arról, hogy ilyen legyen. Egyek leszünk mindannyian és él az akarat és az elhatározás mindnannyiunkban, hogy mint az erős és egészséges test, kivetjük magunk közül mindazokat, akik bármi módon foltot akarnának ejteni a proetariátus májusi ünnepén.