Népszava, 1932. május (60. évfolyam, 88–110. sz.)

1932-05-01 / 88. szám

­­ MZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyedén« 0 peng« — kaitSMra tf— Egy hórn . 2 pengfl — külföldre 4-50 p«ngS Ausztriában egy búza ....... 2-50 pengd szKRKKsrröspdt Tu, coim-tnu 4 sz. Telefonszám Jóxset 80-3-38 és JL 10-3-31 Budapest, 1982 nytm 1, vasárnap fi. IS A Kom MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE • Kétfiat vám ám 1­asárnap 18 fillér. Apotritbu 24 grosenen. Franciaországban 1­80 fr., Csehszlovákiában hétköznap 1 ék, van, 1­50 ék. Romániában hétkö­znap­i lel, vasárnap 8 M. BEJTÖ U V VHL EADÖÍHVATAU TBI, CONTI-UTQA 4L H. Tetafonszám 1. 30-3­30, J. SO-VM, 1. 30-343 MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! MUNKA­SNŐKI A Magyarország! Szociáldemo­kr­ata Párt a Millenáris-verseny­pályán (Thököly-út és Szabó Jó­zsef-utca sarok) hatalmas ünnepély keretében ünnepli meg Az ünnepély keretében a Munkás Testedző Egyesület tornászai, va­lamint a szavalókórusok tagjai ünnepi játékokat mutatnak be. Közreműködnek még az összes mun­kászenekarok, munkásdalárdák, sza­valókórusok és a gyermektorná­szok. Az ünnepi beszédeket Bu­chinger Manó, Farkas István és Propper Sándor országgyűlési kép­viselő elvtársak tartják. A beszédeket és egyéb műsorszá­mokat a Tungsram-Standard ha­talmas dinamikus hangszórói to­­vábbítják. Belépődíj nincs. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődik. Munkások! Elvtársak! Vala­mennyien jelenjetek meg! Elvtársi üdvözlettel a Szociáldemokrata Párt vezetősége. A budapesti is környéki munkás­dal­árdá­k összes tagjai vasárnap dél­előtt pontosan 9 órakor jelenjenek roes a Millenáris-versenypálya strandfürdő­jénél (Szabó József­ utca), ahol főpróbát tartanak. * A Rendezőgárda tagjai és a beosztott rendezők vasárnap reggel 8 órára je­lenjenek meg a Millenáris-versenypálya öltözőjében (Szabó József­ utcai bejárat). stálusi ünn­epélyeket tartunk még a következő városokban, ahol az alább fölsorolt elvtársak mond­ják az ünnepi beszédet: Miskolcon (délután­­13 órakor a nép­kerti sportpályán, a miskolci vasas­i alkar közreműködésével). Előadó: Fleisinger Ferenc elvtárs, ország­gyűlési képviselő. Debrecenben: Dr. Györki Imre elvtárs, országgyűlési képviselő. Pécsett (délelőtt 10 órakor a Munkás­otthon udvarán; délután 3 ór­ától népünnepély a Csurgó-dűlőben). Elő­adó: Esztergályos János elvtárs, or­szággyűlési képviselő. Szegeden: Kéthly Anna elvtárs, ország­gyűlési képviselő. Győrött: Malasits Géza elvtárs, ország­gyűlési képviselő. Szombathelyen (délelőtt 10 órakor a Rózsa-kertben). Előadó: Budai János elvtárs. Székesfehérvárott: Szekeres Sándor elv­társ, vm. törvényhatósági biz. tag. Békéscsabán (délelőtt 10 órakor). Elő­adó: Kis Jenő elvtárs. Hódmezővásárhelyen: Takács Ferenc elvtárs. Salgótarjánban (délután 3 órakor a Munkásotthonban). Előadó: Krupya Rezső elvtárs. Diósgyőrött: Büchler József elvtárs, országgyűlési képviselő. Kaposvárott (délután­­­3 órakor a Munkásotthon udvarán). Előadó: Sávoy János elvtár­t MÁJUSI LOBOGÓ... Tulajdonképpen költeményt kellene írni. A magyar proletárról, a magyar faluról. A magyar májusról. Hőskölteményt. Csordultig tele van a szívünk, amikor útjára bocsátjuk a megvalósult álmot, az olcsó Népszavát. Ne vegye tőlünk senki rossznéven, hogy egészen betölti lényünket ez a május elsején megszületett csoda, ez a mi megnövekedett, megerősödött, megfiatalodott Népszavánk. Ne csodálkozzék senki rajta, hogy első szavunk ezen az új Népszaván át annak a gondolatnak szól, amelyet mi magunk is csak félve és aggodalomtól remegve bocsátottunk ki a siralmas magyar életbe, ahol most a pusztulás fekete madarai szállnak. Senki sem tagadhatja most már, hogy kockázatos elhatározás volt és bátorság kellett hozzá, hogy kimondjuk: váltsátok tettre az olcsó Népszava gondolatát. Igen, bátorság kellett hozzá és még valami: hit. Csak azért mertük, mert hinni tudtunk a magyar munkásság legendás akaraterejében, a mi elvtársaink tündöklő hűségében és szolidaritásában. Csak azért merészeltük az alkotás gondolatát, az építés eszméjét a romoknak és a romlásoknak idején is meghirdetni, mert hinnünk lehetett abban, hogy a mi­­nséggel, szenvedésekkel, fájdalmakkal megvert seregeinkben még mindig van annyi erő, áldozatkészség és szocialista öntudat, hogy kezükbe ragadják a gondolat zászlaját és meg sem állnak, amíg a célt el nem érik. Nem csalódtunk! És most szétszórjuk a májusi napfény alatt a szoli­daritás termésének magvait: az új szocialista betűket. A diadalmas akarat­erő jutalma ez mindenki számára, aki új világot akar a réginek helyén. Ezen a május elsején egy másik május elsejének emléke merül föl ben­nünk. Amikor a Népszava napilappá lett. Negyedszázadnál jóval több ideje ennek. Vakmerő gondolat volt az is: a semmiből nyomdát és napi­lapot teremteni. Nagy diadal volt az is, az akaraterő, a szocialista lelkese­­dés csodája, a magyar munkásmozgalom legnagyobb eseménye. Akkor is rengett a föld, dübörgő lépteivel harcba indult a magyar proletár , a választójogért. Harci tüzek fényében indult akkor útjára a napilap Népszava. Harci tüzek fényében indul útjára most az olcsó Népszava. Fegyvernek kellett akkor a mindennap megjelenő Népszava. Fegyver­nek kell most az olcsó Népszava. Az ipari munkásság sorakozott föl akkor, hogy osztállyá szerveződésé­nek hatalmas cselekedetét végrehajtsa. A mezőgazdasági proletariátus, a falu népe sorakozik föl most, hogy fölkészüljön történelmi rendeltetésének betöltésére. A szervezkedő ipari proletariátus a Népszava pajzsával, a mindennapos Népszava pajzsával vívta meg harcát. A szervezkedő falu is a Népszava pajzsát emeli most maga elé, a mezőgazdasági néptömegek is a Népszava belüinek lángjánál törnek előre a magyar éjszakában. Az ipari proletariátus sokat szenvedett, sokat áldozott, sok fájdalmas csapást kellett elviselnie. Legendás hősiességgel vívta meg hatalmas küz­delmeit. A falvak népe most megy át a szocializmus tűzkeresztségén. Jelek mutatják, hogy a magyar mezők rabszolgáiban is hősi lélek lakik , kemény szivel, meg nem rettenő bátorsággal ők is készek végigjárni a szenvedé­sek országútját, hogy eljussanak a közös célhoz: a szocializmus világába. Nagy büszkeségünk nekünk, hogy az ipari munkásság hatalmas küz­delmeinek sodra, a szociáldemokrácia nagy vonzó ereje magával ragadta a falvak népét is. Boldog örömmel látjuk a munka nagy hadseregében — és testvéri szível üdvözöljük, hogy ide megérkeztek — az értelmiségi prole­tárokat, a kispolgárokat, a dolgozó emberek új seregeit. Szélesedik a szocializmus frontja és ezen nem változtathat önkény, erő­szak, megpróbáltatás. Növekedésünket meg nem gátolhatja sem a fascizmus, sem a bolsevizmus, sem a tudatlanság, sem a türelmetlenség. Minden erőt lebírva, minden akadályt elsodorva megyünk előre, harcolva és építve, véde­kez­ve és támadva és mögöttünk egyre növekszik a sereg ... Május elseje van! Ebben a gondolatban célok szikráznak, a szocializ­mus fénye lobog benne. Ez a fény lobog bennünk is és ha mindig is ünne­pünk volt május elseje, most teljesebbé tette a szocialista betű, a proletár­öntudat és mindvalamennyiünk akaraterejének győzelme ... Harcokból jöttünk. Harcokba megyünk s most kibontjuk az uj lobogót má­jus elsejének tündöklő fényében és büszke daccal­­ :álljuk oda üldö­zőinknek és ellenfeleinknek, mégis, csak azért is, mié­... a jövő! Teli sziv­vel kiáltják elvtársaink felé, akik itthon küzdenek és azok felé is, akiket elmúlt futrcok vihara elsodort tőlünk: Barátsági. A lelkek­ m­ozgósítása folyt az elmúlt hetekben ország­szerte és folyik lankadatlanul. A­ sajtóagitáció hősi mun­káját vé­­gezték ezrek és ezrek s a gazdasá­gilag elhanyatlott magyar proleta­riátus föllobbanó lelkesedéséből, áldozatkész akaratából és szocia­­­lista hűségének lebirhatatlan és dacos erejéből, ime, kiemelkedik és útjára indul: az új előfizetők ha­talmas tömegeivel megerősödött a A cső Népszava. A siker, amelyet már eddig is följegyezhetünk, a szocialista áldozatkészség és tánto­­ríthatatlan hűség tiszteletet köve­telő, gyönyörű eredménye. Harcos elődeink lelke lobogott föl az elmúlt hetek lázas munkájában; lángolva gyúlt ki az agitáció fáradhatatlan­­ságában éppen úgy, mint a töm­e-e­geik megmagasod­ott áldozatkészség­ben és abban a beidegzett öntuda­tában, hogy a harcoló seregek iránymutató zászlajának, a Nép­szavá­nak nagynak és erősnek kell lennie. A proletárlelkeknek e párat­lan megmozdulásából a remény és a biztatás csordul rá a szívekre. Nem csalódott senki sem. Ami lélek, erő és áldozat itt megmutatta magát, a jövő kapuit tárja szélesebbre a szo­cialista munkásmozgalom számára. Emelkedett lélekkel ünnepelhet­jük a szolidaritás mérhetetlen ere­jét és büszke örömmel indulhatunk a májusi seregszemlére. Hozzánk ma föl nem érhet és bennünket soha meg nem gyöngít-i,­het a gazdasági és politikai ellen­felek könyörtelensége, irtó félté-*­kenysége és gonoszsága —, de az az elaljasodott rágalomhadjárat sem, amelyet bolsevista kalandorok indítottak meg, hogy megzavarják, beszennyezzék májusi ünnepünket. A röpiratok tízezreit indították uták­nak, bőven költötték az ebül szer­zett pénzt, hogy minket gyalázza­nak. A lelkeket, ha náluk erről egyáltalán szó lehet, ők is moz­gósították. És mint mindannyi­szor, most is a szenny, a bujkáló­ sunyiság piszka ömlik belőlük. A homályból, amelyben élnek, rágal­mazó röpiratokat nyújtogatnak a gyanútlanok felé s amikor annyi szenvedés gyilkolja a proletariátust, számukra csak az a baj, hogy van szocialista hűség, van elvi tiszta­ság és áldozatkészség , hogy a májusi lélek hajnalhasadásán sok­kal erőteljesebben van, mint bár­mikor. Azonban a szennyes homályt le­tiporja a ragyogó napfény. A bol­sevista rugaszkodást semmivé nyo­morítja a szocialista öntudat. Má­jusi ünnepünk hatalmas sereg­szemle lesz, méltóságos lesz s az erő és öntudat nyugalma fog ural­kodni fölötte. A fölvonuló és ün­­neplő tömegek maguk fognak gon­doskodni arról, hogy ilyen legyen. Egyek leszünk mindannyian és él az akarat és az elhatározás mindn­annyiunkban, hogy mint az erős és egészséges test, kivetjük magunk közül mindazokat, akik bármi mó­don foltot akarnának ejteni a pro­etariátus májusi ünnepén.

Next