Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)

1932-07-12 / 147. szám

1932 július 12. NÉPSZAVA TESTEDZÉS . I­ ­ REGÉNY AGNES SMEDLEY SSZO ÉLETEM TÖRTÉNETE FORDÍTOTTA: DORMÁNDI LÁSZLÓ Copyright by Pantheon A liftesfiú végigpillantott rajtunk és min­den kérdezés nélkül megállt az első emeleten. — Harmadik ajtó jobbra! — mondta röviden, mint aki azonnal átlátott rajtunk. Habozva és félénken léptünk be. Hatalmas könyv fölé hajolva egy gömbölyű kis ember izzadt ingujjban. — Egy pillanat, kérem! — mondta, gyors pillantást vetve felénk, anél­kül, hogy csak meg is kérdezte volna látoga­tásunk célját. Néhány perc múlva elkészült. — Azt hiszem, egy tanúra van szükségünk. — Kinyitotta a szomszéd szoba ajtaját és han­gosan bekiabált valakinek. Néhány pillanat múlva megjelent egy másik hasonlóan göm­bölyű és izzadó ingujjas emberke. — Azt hiszem, fölhúzhatnám a kabátomat! — mondta, egyetlen pillantással fölfogva a helyzetet. A másik hivatalnok is ugyanezt cselekedte, gyors mozdulattal magára kapta a szögön csüngő sötét lüszterkabátját. Ott álltunk valamennyien... a kis tanú igyekezett kihúzni magát, hogy méltóságtelje­sebbnek hasson, a hivatalnok arca ragyogott. Legelőször is a házassági engedélyt vizsgálta meg. — Most? — kérdezte, Ernestre pillantva, minden további formalitás nélkül. — Akarja feleségül venni ezt a hajadont? Ernest és én megdöbbenve bámultunk egy­másra. Olyan hirtelen jött mindez. Nem hit­tük, hogy ilyen gyorsan menjen. — No, mi az? — kérdezte a hivatalnok meg­lepetten. — Olyan hirtelen... — dadogta Ernest. — Hirtelen? Hát nem tudja, hogy feleségül akarja-e venni vagy sem? — De igen!... Csak olyan meglepő volt. — Az isten szerelmére, ember, hát mit csi­náljak magával? Akarja, hogy eltáncoljak egy cake-walkot? — Ernest elnevette magát. — Nem is rossz ötlet, — vélte. Amikor megint komoly lett, a kis emberke megismételte kérdését: — Akarja feleségül venni ezt a lányt? — Igen! — Hangja furcsán csengett. A kis ember azután ünnepélyesen felém fordult: — Nos és maga hajlandó férjhez menni ehhez a férfihez? — Micsoda buta kérdés! Egyszerre magam sem tudom, hogy valóban akarok-e. Hogy is kerültem ebbe a dologba! Nincs más válasz­tás, vagy igen, vagy nem. Az ember nem páro­loghat el hirtelen, mint ahogy annyiszor meg­tettem kellemetlen helyzetekben. — Mondd, hogy igen, — súgta fülembe Ernest. — Csak azt kell mondanod, hogy igen és máris mehetünk innét. Az izzadó emberke továbbra is ünnepélye­sen bámult rám. — Csak ne féljen, — mondta. — Mi egész nap csak ezt csináljuk. Hát mégegyszer: akarja férjül ezt a fiatal­embert? — Azt hiszem, igen! — A kis ember nyil­vánvalóan úgy vélte, hogy bár a törvényesen előírt formáknak eleget tettünk, valamivel hangsúlyoznia kell a pillanat ünnepélyességét. Ernest arcáról és hangjából sugárzó jókedv gyanakvóvá tette. Mégegyszer hozzá fordult: — Hajlandó követni ezt az asszonyt a lét nehézségei, az élet viharai és szorongattatásai között? Szemmel láthatólag várta, hogy szavai mély hatást tesznek ránk. — Igen! — mondta Er­nest, aki csak legnagyobb erőfeszítéssel tudta visszatartani kitörő jókedvét. Bár nem tudtam megérteni, hogy miért ilyen vidám. Hiszen a kérdés igen komoly volt, főképen a „szoron­gattatás" szó, amit most hallottam először életemben, s ami alatt valami titokzatos dol­got képzeltem, ...valamit, ami összefügg a házassággal és a gyerekkel. — És maga is hajlandó követni ezt a férfit a lét nehézségei, az élet viharai és szorongat­tatásai között? — Tehát velem szemben is használta ezt a titokzatos szót. Hiszen meg­egyeztünk Ernesttel, hogy nem akarunk gye­reket? Így tehát az én válaszomon nem mú­lik semmi. Belegyezőleg bólintottam tehát. — Gyűrüjük van? — Nem. Az ilyesmire nem sokat adunk. Büszkén fölszegtem a fejemet és örültem, hogy Ernest a tisztviselő szemébe merte mon­dani véleményét. — Helyes! öt dollár, ha szabad kérnem. A felét Ernest fizette, a felét én... ezt első pillanattól kezdve így akartam. Ne fizessen az én házasságomért, mintha a tulajdona vol­nék. Nevetett a megtakarított két és fél dol­lárján. — Majd alaposan megebédelek rajta a vonaton — mondta —, miközben a kis hiva­talnok borzalommal és elképedve bámulta a köztünk lefolyó pénzügyi műveletet. Aláírtuk nevünket, megadtuk címünket, a kis tanú is aláírt, a hivatalnok sebesen leve­tette lüszterkabátját és visszagörnyedt köny­vei fölé. Körülbelül egy hónap múlva Sacra­mentoból megkapjuk az írásokat, jegyezte meg, miközben fáradt pillantással végigmért. — És ha legközelebb jön, — fordult Ernest­hez —, legalább készüljön el előbb. A házas­ság komoly dolog! — Olyan volt, mint valami béka! — kiáltot­tam, mikor megint lent voltunk az utcán és egymásra bámultunk. — Szeretnék megint visszamenni, visszakérni a pénzt és kihúzni a nevünket. — Azt hiszem, ez nem megy. Különben is mindegy! — Tehát mi most valóban férj és feleség vagyunk. Mondhatom, nagyon furcsa dolog, egyáltalában nem érzem természetesnek. — No, majd ha lesz valami a gyomrod­ban, természetesebbnek fogod érezni. Gye­rünk be valami étterembe, ahol zene is van. Azután szaladok a vonathoz. (Folytatása következik.) AZ úSZÓEXpe­­­cIó első silvers­ Imera&iascan Tíznapos szárazföldi és tengeri uta­zás után vajmi tevésnek bizonyult az a másfél nap, amit pihenéssel és ünnep­léssel töltött el az úszóexpedíció Ame­rikában. A hosszas utazás fáradtsága erősen megviselte az úszógárda minden egyes tagját, úgy, hogy a szombat este megtartott első versenyen az összes magyar résztvevők mélyen formájuk alatt szerepeltek. Stoeezabbul játszottak a vízipólósok is a szokottnál, de némi erőfeszítés árán mégis biztos győzelmet értek el. Vasárnap a második verse­nyen Bárány­oz egyéni versenyben le­győzte a legjobb amerikai gyorsúszó­kat, társai azonban nem tudtak meg­birkózni az amerikai ellenfelekkel. A vízipólósok viszont addigra már telje­sen otthonosan érezték magukat a bronxi Cascade-uszodában és olyan gólkülönb­séggel győzték le az amerikai váloga­tottat, amilyenre — válogatott ellenfe­lekkel szemben — idehaza is ritkán akadt példa. A kétnapos verseny bennünket is érdeklő eredményei egyébként a kö­vetkezők: 1. nap: 4X100 yardon staféta: 1. Amerikai staféta. 3 p. 37.4 mp. 2. Ma­gyar staféta. 3 p. 44 mp. — 400 yardos úszás: 1. Tissler (amerikai) 4 p. 44.6 mp. 2. Szabados (magyar) 4 p. 56 mp. 3. Kávássy (magyar) 5 p. 04 mp. — Vizi­pólómérkőzés: Magyar válogatott— amerikai válogatott 9:2. — IT. nan: 100 yardos úszás: 1. Bárány (magyar) 54.2 mp. 2. Kojae (amerikai) 54.6 mp. 3. Spence (amerikai) 55.6 mp. — 200 yar­dos úszás: 1. Tissler 2 p. 5.8 mp. 2. Ká­nássy 2 p. 11.6 mp. — 1000 yardos úszás: 1. Ruddy (amerikai) 12 p. 23.4 mp. 2. Ha­lassy 12 p. 26.6 mp. — SO-VIOO-VIOO-VIOO yardos staféta: 1. Amerikai staféta, 3 p. 44.4 mp. 2. Magyar staféta, 3 p. 46.6 mp. — Vizipólómérkőzés: Magyar válogatott—amerikai válogatott 13 : 0. — Az úszóexpedíció ma Clevelandban versenyez. A közkeletű hazugságok soha ki nem fogyó, de mindig gyarapodó gyűjtemé­nyébe tartozik az a gyakran hangozta­tott mondás is, amely szerint: a sport közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket. Hogy mennyire alkalmas a sport a népek közötti ellentétek kiküszöbölé­sére és az egymáshoz közeledés útjának az egyengetésére,­­azt szemléltetően bi­zonyította a l a .sols sport affér, atmmely az olimpiátokon és egyéb nemzetközi ver­senyeken hozta"­egymást az, egész közel a különböző nemzetek kiküldötteit, de a legkirívóbb esetet is elhomályosítja a Torinóban vasárnap lezajlott Juventus— Slavia-mérkőzésen kitört botrány. Az történt, hogy amikor a Juventus már 2 : 0-ra vezetett, a nézők köveket do­báltak be a pályára és az egyik kő úgy fejbefujtotta a csehszlovák csa­pat kapusát, hogy az összeesett. A mérkőzést vezető bíró erre lefújta­­a mérkőzést és a folytatására csak abban az esetben vállalkozott volna, ha az olaszok garantálják a vendégcsapat já­tékosainak testi épségét. Miután az ola­szok ezt vagy nem akarták, vagy nem tudták garantálni, a mérkőzés abba­maradt. A Slávia azonnal visszautazott Prágába és bejelentette, hogy a Közép­európai Kupa-mérkőzéstől visszalép. Az ügynek természetesen folytatása lesz a nemzetközi sportfórumok előtt, de lehet, hogy sikerül diplomáciai térre is át­vinni a dolgot , mert hát a sport kö­zelebb hozza a nemzeteket egymáshoz... A Középeurópai Kupa másik elődöntő mérkőzése ugyanakkor, de nyugodtabb atmoszférában Bolognában zajlott le a Bologna és a Vienna között. Győzött a Bologna 2 : 0 arányban. M­onstre am­erikai versenyt rendez a Mimstas SE Több mint 20 éve rendezi a Munkás TE monstre atlétikai versenyeit, ame­lyeknek sikerét nem ront­ja az sem, hogy az ily irányú versenyek rendezésének eszméjét a polgári sportegyesületek is kisajátítják, igyekezvén a munkásifjú­ságot a semlegesség jelszava alatt a munkásmozgalomtól elvonni. — A Mun­kás TE hathatós propagandájának ered­ményeként a munkásifjúság előtt mind­inkább világos lesz a polgári, üzemi és vállalati sportegyesületek tényleges célja. A munkás monstre versenyen való tömeges indulásunkkal tüntessünk a polgári sport rejtett és mégis nyílt célja ellen és vegyünk részt nagy szám­ban a Munkás TE július 24-iki monstre atlétikai versenyén, amelynek feltételeit alább közöljük: A versenyen csak­ olyan munkásifjak indulhatnak, akik nyilvá­nos atlétikai versenyen még nem szere­peltek. Jelentkezni lehet minden este 7—9-ig a Munkás TE hivatalos helyisé­gében, Almássy­ tér 2. Eldöntésre a követ­kező versenyszámok kerülnek: 100, 400, 1000, 3000 m, síkfutás, magasugrás, távol­ugrás, súlydobás. Sporttársak! Indul­junk a Munkás TE monstre versenyen! Az ifjúsági atlétikai bajnokság va­sárnap a következő eredményekkel nyert befejezést: 200 m. síkfutás: 1. Kösztner (DEAC) 23.6 mp. 400 m. síkfutás: 1. Fried (UTE) 51.6 mp. 2. Szabó (Eger) 51.8 mp. (Északi kerületi rekord.) 3. Kösztner (DEAC) 52.4 mp. 1500 m. sík­futás: 1. Ráthonyi (MAC) 4 p. 19.2 mp. 2. Végh (Vasas) 4 p. 20 mp. 3. Vasas (FTC) 4 p. 20 mp. 110 m. gátfutás: 1. Szabó Endre (Nagykőrös) 16.6 mp. (Déli kerületi rekord.) 2. Dombovári (BSE) 16.7 mp. 400 m. gátfutás: 1. Szabó (BBTE) 60 mp. Magasugrás: 1. Holló (Szolnok) 181 cm. (Keleti kerületi re­kord). 2. Rovó (MTK) 178 cm. 3. Czirják (DEAC) 178 cm. Hármasugrás: 1. Dom­bóvári (BSE) 13.81 m. 2. Somogyi (FTC) 13.60 m. Súlydobás: 1. Berencsi (MAC) 12.60 m. Diszkoszvetés: 1. Remete (UTE) 37.67 m. A Kispesti AC vasárnap délelőtt ren­dezte a Budapest—Cegléd—Nagykőrös és vissza útvonalon 140 km­.-es távolsá­gon a télen elhunyt Bäumler Ede, Ma­gyarország egykori kerékpáros bajno­kának emlékére, országos versenyét. Nagykőrösre menet Garai (UTE), Já­lics (Postás) és Liszkai (BSE) diktálta a rendkívül erős iramot. Fordulás után csak 11 versenyző, Cegléd után pedig már csak hatan maradtak az élcsoport­ban. A végső küzdelemben öten vettek részt és úgy látszott, hogy a vezetéstől mentesített Vida I. (BSE)­­szerzi meg a győzelmet, de Orczán (Törekvés) a hosszú küzdelemben jobbnak bizonyult és az utolsó tíz méteren megnyerte a versenyt. A meleg időjárásban az él­csoport 36.347 km. óraátlagot ért el, ami világviszonylatban is elsőrangú ered­mény. Eredmények: X. és II. erzt. ver­senyzők számára: 1. Orczán (Törekvés) 3 ó. 51 p. 06 mp. 2. Vida I. (BSE) gép­hosszal, 3. Madl (UTE) géphosszal. III. osztálynak veresnye 140 km.-en: 1. Szmilkó (UTE) 4 ó. 10 p. 42 mp. 2. Nagy (BSE) rajta. 3. Adorján (Székes­fehérvár) rajta.­­ Ifjúságiak versenye 100 km.-en: 1. Éles (Postás) 2 ó. 51 p. 06 mp. 2. Schmidt (Postás) 2 ó. 55 p. 3. Darázs (Szolnok) rajta. Szeniorok 100 km­-es időelőnyversenye: 1. Garai (UTE, előny nélkül) 2 ó. 50 p. 2. Sebezi (KAC, előny nélkül) rajta. 3. Szántó (KAC, előny nélkül) rajta. Botrányos jelenetek az amatőrbajnok­ság középdöntőmérkőzésén. Az országos amatőrbajnokság két elődöntő mérkő­zése került vasárnap eldöntésre a Győri ETO és a Dorogi AC, illetőleg az FTC és a Bahn SC között. Amíg azonban az előbbi mérkőzés a győri csapat 5:3 ará­nyú biztos győzelmével végződött, addig utóbbi mérkőzés a 2:2 arányú döntet­lenen kívül parázs botrányt is ered­ményezett, amelyben a békéscsabai kö­zönségen kívül a békéscsabai rendőrség is tevékeny részt vett. A mérkőzést a szabályok értelmében meg kell ismé­telni, amikor is Budapesten lesz a szín­helye. Új helyiségbe költözött a Munkás TE. Az egyesület vezetősége ezúton is közli, hogy az egyesületi helyiséget változtat. Az új egyesületi helyiség az Almássy­tér 2. szám alatt e hó 10-től a következő beosztásban áll a tagok rendelkezésére: Hétfőn: úszók; kedden: birkózók és kézi­labdások; szerdán: tornászok; csütörtö­kön: turisták és kerékpárosok; pénte­ken: mandolínosok; szombaton: atléták. Minden pénteken este az emeleti nagy­teremben az összes szakosztályok együt­tes összejövetelt tartanak, amelyre ez­úton is kérjük az egyesület tagjainak nagyszámú megjelenését Igazolás céljá­ból a tagsági könyv minden esetben el­hozandó. A Természetbarátok TE központja a hó 14-én, csütörtökön este összvezető­ségi ülést tart. Kérik az összes osztá­lyok és környéki csapatok vezetőségeit, hogy ezen értekezleten minél nagyobb számban képviseltessék magukat. — Olcsó autóbusz. 9 V­EGYES Köszönetnyilvánítás. Dérián János és Tóth Mihály elvtársak ezúton mondanak köszö­netet a Stark J.-fatelep összes munkásai­nak, amiért gyermekeik elhalálozása alkal­mából részükre 20 pengőt gyűjtöttek. Szerkesztői üzenetek „Egy halálraítélt." Ilyen lényeges dolgot tartalmazó levele alá odaírhatta volna a teljes nevét. Miért nem fordult, a csepeli pártszervezethez! Hogy miért nincs pár­tunknál, olyan ereje, amilyet ön szeretne, annak egyik oka többek között az is, hogy még ön sem erősítette meg csatlakozásával pártunkat. — Ifj. H. Lajos, Budapest. Jöj­jön föl a szerkesztőségbe 5 és 7 óra között. — G. N., Újpest. Ceruzával irt levelet ne­m tudtuk elolvasni. — K. Dezső, Budapest. A Thököly-út és Murányi-utca, továbbá a Hernád-utca és Elemér-utca sarkán levő ü­zlet. — Sch­. Ferenc. A kért eiramel nem szolgálhatunk. Álljon el szándékától, mert csak ujabb szenvedések érnék ott. K. Á. (A természet...) Tavaszi elmélke­désének minden egyes szava igaz. Igazának irodalmi formába való öntéséből azonban hiányzik az irásmű­vészet ereje. — Frédi. Küldeményének elbírálására rövidesen sor kerül. Kisérje figyelemmel ezt a rovatot. — Kenyérkihordó. (Munkás örökség.) Sike­rültebb írásai közé tartozik, azonban a mi mértékünket nem üti meg. — Sz. I.., Rákos­keresztúr. (Az ősz.) Jó szándéku és valóban a ma panaszait síró írások, de a mi mérté­künket nem ütik meg. — Ny. G. (Egy meg­halt költő szelleméhez.) Érzik rajtuk a nagy költő iránt való áhítatos rajongás és a nagy eszme szolgálásának vágya. De egy­előre csak ez kapcsolja az utódot a nagy költőhöz. Versei bizonyos érzékre is valla­nak, de hogy ez az érzék komoly tehetséget takar-e, az még nagyon bizonytalan.

Next