Népszava, 1932. augusztus (60. évfolyam, 166–191. sz.)

1932-08-02 / 166. szám

00. évfolyam 186. szánt nm AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 6 pengő — külföldre 12­— pengő Egy hóra­­ 2 pengő — krilluldre 4-50 pengő Ausztriában egy hóra 12 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI - UTCA 4. 87. Telefonszám .... József 30-3-30 és J. 30-3-31 Budapest, 1932 augusztus 2. kedd fra­­­imár Egyes szám ára 8, vasárnap 18 fillér. Ausztriában MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁMIK^&tri.®^^^^ fc y Romániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ^ KIADÓHIVATAL Val. CONTI-UTCA 4 SZ. \ . i/,'JUV\J • •«••« .on... Telefonszám. . .J. 30-3-30, J. 30-3-31, J. 30-3-32 Hitlerik a polgári pártok letiprásával 230 mandátumot szereztek De a harmadik birodalom megalakitása elmarad. — A szociál­demokraták három mandátumot veszítettek. — A centrum és a kommunista párt új mandátumokat hódított A harmadik birodalom megala­kulása elmarad. A német nép több­sége vasárnap félreérthetetlenül kifejezte azt az elhatározását, hogy alkotmányos úton nem bízza Hit­lerre a birodalom ügyeinek vezeté­sét. A nemzeti szocialisták, akik 1930-ban a nyolcszorosára emelték mandátumaik számát, most bőven megduplázták eddigi számarányu­kat. De az álmodott abszolút több­séget nem érték el. Hitlerék a nagytőke és a nagy­birtok nehéz millióinak segítségé­vel a birodalom legnagyobb párt­jává növekedett. De egy lépéssel­ sem jutottak közelebb vállalt fel­adatukhoz. A reakció azért pén­zelte őket, hogy letiporják a marxizmust, vele együtt a „fekete" marxizmust, a centrumot is. Föl­falták a polgári jobboldali és kö­zéppártokat, de egyetlen marxista vagy centrummandátumot sem hó­dítottak el. Az 1929. évi választásokon Hit­lerék 12 mandátumot kaptak. A velük rokonszenvező jobboldalnak 113 mandátuma volt. A velük szem­ben álló középpártok 156, a bal­oldaliak (szociáldemokraták és kommunisták) 207 mandátummal kerültek a birodalmi gyűlésbe. 1930-ban Hitlerék hatalmasan előre­törtek, 107 mandátumot kaptak. Velük együtt most a jobboldalnak 214 mandátuma volt, a középnek 143, a baloldalnak 220. Tehát ami­kor Hitlerék közel 100 mandátumot nyertek, a marxista front is három mandátummal gyarapodott. A va­sárnapi választáson Hitlerék 230 mandátumot kaptak. A jobboldali képviselők száma ilyenformán 272-re emelkedett. A középpártok­nak 110 mandátumuk maradt, a baloldalnak pedig 222 mandátum jutott. A Hitlerékkel élesen szem­benálló centrum és bajor testvér­pártja mandátumainak a száma 88-ról 96-ra emelkedett. A kommu­nisták 78 mandátum helyett 89-et kaptak. Ezek a pártok tehát meg­erősödve kerültek ki a küzdelem­ből, míg a polgári párt súlyos ve­reséget szenvedett, a hannoveri és a népjogpárt pedig teljesen eltűnt. Amikor a Papen-kormány jú­niusban föloszlatta a birodalmi gyűlést, a helyzet mérlegelése alap­ján írtunk az új választások eshe­tőségeiről. A polgári reakció és a kommunista demagógia a leg­vadabbul támadta a szociáldemo­krata pártot, amelynek így két tűz közé szorítva kellett hadakoznia. A Brünning-kormány passzív támo­gatása miatt magában a pártban is elégedetlenség nyilvánult meg, ami a hat tagból álló Seydewitz-csoport kilépésében jutott kifejezésre. Az adott helyzetben tehát veszteségek­kel is számolni kellett. Annak a le­hetőségéről írtunk akkor, hogy Hit­lerék száz százalékkal megerősöd­nek, a szociáldemokrata mandátu­mok száma ellenben 136-ról 120— 130-ra csökkenhetik. A vasárnapi választások csak részben igazolták ezt a számítást. A szociáldemokrá­cia az 1930-i választásokhoz mérten elveszítette szavazatainak 60%-át és három mandátumát. A mai vi­szonyok között ez a bizonyára csak átmeneti veszteség sajnálatos ugyan, de semmiesetre sem kataszt­rofális, amint ezt a kommunisták és­ egyéb ellenségek ujjongva hir­detik. A szociáldemokrácia már va­sárnap nagyrészt kipótolta a leg­utóbbi országgyűlési választásokon szenvedett veszteségeit. A legköze­lebbi alkalommal a mostani veszte­ségeket is kipótolja. A németországi viszonyok elfaju­lásában súlyos bűnök terhelik a kommunistákat, akik esztelen tak­tikájukkal bontják meg a munkás­ság egységét és növelik nagyra a reakciót. A politikai viszonyok to­vábbi fejlődése éppen ezért hatal­mas feladatokat ró testvérpártunk­ra. Sok meghódítanivaló terület is áll még a rendelkezésére. Hitlerék megemészthetnek még néhány jelentéktelen polgári pár­tot, magukhoz hódíthatják még a lumpenburzsoázia tévelygő elemeit, de az öntudatos munkássággal szemben elakad a barna áradat. A demagóg propagandájukba bele­vitt antikapitalista szólamoknak azonban végeredményében mégis csak hatásuk l­esz a nacionalis­ta és antimarxista jelszavakból kiábrán­dult híveikre. Mivel most több választó szava­zott, a mandátumok száma is 30-cal emelkedett. Összesen 607 képviselőt választottak. Az abszolút többség tehát 304. Hitleréknek a német nemzetiekkel együtt 267 mandátu­muk van, de ha a keresztényszociá­lisok, a gazdasági párt, a német néppárt és a landvollipárt csatlako­zik hozzájuk, akkor 16 csak 280 fő­ből álló jobboldali koalíciót tudná­nak létrehozni. Még így is 24 sza­vazat hiányozna a többséghez Középpárti és szociáldemokrata koalíció sem jöhet létre, mert a leg­jobb esetben is csak 240 mandá­tuma lenne. A nemzeti szocialisták és a kommunisták tudnának 319 mandátumból álló többséget össze­hozni, ha nyíltan is fegyverszövet­ségre lépnének egymással. A kormányalakítás ilyenformán majdnem leküzdhetetlen nehézsé­gekbe ütközik. Ezt a helyzetet akarja kihasználni a Papen-kor­mány, hogy tovább is uralmon ma­radhasson. A szociáldemokráciá­nak az útja teljesen világos. Amíg a szocializmus és a demokrácia szellemében való újjáépítés mun­kájának a feltételeit ki nem küz­dötte, addig a legélesebb ellenzék­ben marad. Harminchét millió szavazó az urnáknál (Berlin, augusztus 1.) Vasárnap aránylag nyugalommal folytak le a birodalmi gyűlési választások. Közel 37 millió választó szavazott le. A szavazatösszeolvasásnál az eredményeket az 1930-iki birodalmi gyűlési és az 1932-iki országgyűlési választások adataival is­ összeha­sonlították. Éjfél után azért a né­met rádió már meglehetősen pon­— Folytatjuk a 2. oldalon — (Berlin, augusztus 1.) A birodalmi választási főbiztos reggel 9 órakor kiadott hivatalos jelentése szerint az új birodalmi gyűlésnek 607 képvi­selője lesz. A 607 új képviselő pártok szerint a következőképen oszlik meg: Új mandátumok Nyereség vagy veszteség száma mandátumokban Nemzeti szocialista párt 230 + 120 Szociáldemokrata párt 133 — 3 Kommunista párt 89 4­ Centrumpárt 76 + Német nemzeti párt 37 Bajor néppárt Német néppárt Állampárt Keresztényszociális párt Gazdasági párt Német parasztpárt Württemberi parasztszövetség Landvolkpárt 20 7 4 4 2 2 2 1 + 11 7 5 1 20 12 10 21 3 1 15 A küzdelem folyik tovább A németországi választások nagy napja lezajlott. A polgárháború frontján tizenegy halottról, súlyo­san sebesültekről, kézigránátos, re­volveres merényletekről számol be a krónika. A választások frontján pedig nagy eseményszámba megy, hogy a példátlan erőfeszítésű jobb­oldali ostrom eredménytelenül tört meg. A német munkásság két pártja együttvéve megtartotta régi pozícióit. A nemzeti szocialisták most is a polgári pártok megsem­misítő vereségén keresztül törtek előre. A katolikus centrumpártot kivéve, a Hitler-mozgalom minden polgári pártot lehengerelt, úgy, hogy ez a választás is igazolta, hogy a Hitler-mozgalom a re­ménytelenség és kétségbeesés kor­bácsától űzött kis- és középpolgár­ság mozgalma, amely elsősorban a régi polgári pártokat bontja föl. Jellemző, hogy a polgári pártok Szedánját a hitlerizmus csak Európa politikai történetében pél­dátlan politikai szélhámossággal tudta előidézni. A hitlerizmus föl­vette a „munkás" és „szocialista" jelzőket. Követelései közé sorozta a legradikálisabb tőkeellenes prog­rampontokat. Politikai demagógiá­jával túlszárnyalt minden pártot és harci fegyverül polgárjogot szerzett a politikai szintéren az egyenruhának, a rohamosztagnak. A kis- és középpolgárság korlát­lan uralmához akarja megszerezni a tömegek megszédítésével a hata­lom eszközeit, a parlamentarizmus sutbadobásával, az ököljoggal. Az olaszországi fascizmus példája le­begett Hitler szemei előtt, de az uralomhoz vezető útban a junkerek és a tábornokok föltartóztatták. Ha kell diktatúra, akkor ezt Schleicher tábornok akarja meg­csinálni. És ha az új birodalmi gyűlés kikapcsolásával lehet kor­mányozni, akkor erre itt lesz a császárhű junkerek kapitalista szempontból megbízható garnitú­rája, az Uri Klub tagjaiból alakult Papen-kormány. Hitler így hatal­masan megnőtt pártjával és 13 éi­ milliónál több szavazójával nem tud másként a hatalom birtokába jutni, mint polgárháború útján, vagy a hozzá közelálló polgári pár­tokkal való koalíción keresztül. A polgárháború útja nyitva áll előtte. Tegyen kísérletet rá és való­sítsa meg egy csapásra a „Harma­dik Birodalmat". Harminchatmillió szavazóból csak 13­4­ milliót mond­hat a magáénak, mégis Hitlernek ez az útja csak úgy sikerülhet, ha Schleicher tábornok törvényes had­ereje egyesül Hitler törvényen­kívüli, haderejével. Ez az út nem sima! Ezen az úton a német prole­társág öklével, fölkelésével találja magát szemben és a német forra­dalom új és nagy fejezete kezdő-

Next