Népszava, 1932. augusztus (60. évfolyam, 166–191. sz.)
1932-08-02 / 166. szám
00. évfolyam 186. szánt nm AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 6 pengő — külföldre 12— pengő Egy hóra 2 pengő — krilluldre 4-50 pengő Ausztriában egy hóra 12 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI - UTCA 4. 87. Telefonszám .... József 30-3-30 és J. 30-3-31 Budapest, 1932 augusztus 2. kedd fraimár Egyes szám ára 8, vasárnap 18 fillér. Ausztriában MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁMIK^&tri.®^^^^ fc y Romániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ^ KIADÓHIVATAL Val. CONTI-UTCA 4 SZ. \ . i/,'JUV\J • •«••« .on... Telefonszám. . .J. 30-3-30, J. 30-3-31, J. 30-3-32 Hitlerik a polgári pártok letiprásával 230 mandátumot szereztek De a harmadik birodalom megalakitása elmarad. — A szociáldemokraták három mandátumot veszítettek. — A centrum és a kommunista párt új mandátumokat hódított A harmadik birodalom megalakulása elmarad. A német nép többsége vasárnap félreérthetetlenül kifejezte azt az elhatározását, hogy alkotmányos úton nem bízza Hitlerre a birodalom ügyeinek vezetését. A nemzeti szocialisták, akik 1930-ban a nyolcszorosára emelték mandátumaik számát, most bőven megduplázták eddigi számarányukat. De az álmodott abszolút többséget nem érték el. Hitlerék a nagytőke és a nagybirtok nehéz millióinak segítségével a birodalom legnagyobb pártjává növekedett. De egy lépéssel sem jutottak közelebb vállalt feladatukhoz. A reakció azért pénzelte őket, hogy letiporják a marxizmust, vele együtt a „fekete" marxizmust, a centrumot is. Fölfalták a polgári jobboldali és középpártokat, de egyetlen marxista vagy centrummandátumot sem hódítottak el. Az 1929. évi választásokon Hitlerék 12 mandátumot kaptak. A velük rokonszenvező jobboldalnak 113 mandátuma volt. A velük szemben álló középpártok 156, a baloldaliak (szociáldemokraták és kommunisták) 207 mandátummal kerültek a birodalmi gyűlésbe. 1930-ban Hitlerék hatalmasan előretörtek, 107 mandátumot kaptak. Velük együtt most a jobboldalnak 214 mandátuma volt, a középnek 143, a baloldalnak 220. Tehát amikor Hitlerék közel 100 mandátumot nyertek, a marxista front is három mandátummal gyarapodott. A vasárnapi választáson Hitlerék 230 mandátumot kaptak. A jobboldali képviselők száma ilyenformán 272-re emelkedett. A középpártoknak 110 mandátumuk maradt, a baloldalnak pedig 222 mandátum jutott. A Hitlerékkel élesen szembenálló centrum és bajor testvérpártja mandátumainak a száma 88-ról 96-ra emelkedett. A kommunisták 78 mandátum helyett 89-et kaptak. Ezek a pártok tehát megerősödve kerültek ki a küzdelemből, míg a polgári párt súlyos vereséget szenvedett, a hannoveri és a népjogpárt pedig teljesen eltűnt. Amikor a Papen-kormány júniusban föloszlatta a birodalmi gyűlést, a helyzet mérlegelése alapján írtunk az új választások eshetőségeiről. A polgári reakció és a kommunista demagógia a legvadabbul támadta a szociáldemokrata pártot, amelynek így két tűz közé szorítva kellett hadakoznia. A Brünning-kormány passzív támogatása miatt magában a pártban is elégedetlenség nyilvánult meg, ami a hat tagból álló Seydewitz-csoport kilépésében jutott kifejezésre. Az adott helyzetben tehát veszteségekkel is számolni kellett. Annak a lehetőségéről írtunk akkor, hogy Hitlerék száz százalékkal megerősödnek, a szociáldemokrata mandátumok száma ellenben 136-ról 120— 130-ra csökkenhetik. A vasárnapi választások csak részben igazolták ezt a számítást. A szociáldemokrácia az 1930-i választásokhoz mérten elveszítette szavazatainak 60%-át és három mandátumát. A mai viszonyok között ez a bizonyára csak átmeneti veszteség sajnálatos ugyan, de semmiesetre sem katasztrofális, amint ezt a kommunisták és egyéb ellenségek ujjongva hirdetik. A szociáldemokrácia már vasárnap nagyrészt kipótolta a legutóbbi országgyűlési választásokon szenvedett veszteségeit. A legközelebbi alkalommal a mostani veszteségeket is kipótolja. A németországi viszonyok elfajulásában súlyos bűnök terhelik a kommunistákat, akik esztelen taktikájukkal bontják meg a munkásság egységét és növelik nagyra a reakciót. A politikai viszonyok további fejlődése éppen ezért hatalmas feladatokat ró testvérpártunkra. Sok meghódítanivaló terület is áll még a rendelkezésére. Hitlerék megemészthetnek még néhány jelentéktelen polgári pártot, magukhoz hódíthatják még a lumpenburzsoázia tévelygő elemeit, de az öntudatos munkássággal szemben elakad a barna áradat. A demagóg propagandájukba belevitt antikapitalista szólamoknak azonban végeredményében mégis csak hatásuk lesz a nacionalista és antimarxista jelszavakból kiábrándult híveikre. Mivel most több választó szavazott, a mandátumok száma is 30-cal emelkedett. Összesen 607 képviselőt választottak. Az abszolút többség tehát 304. Hitleréknek a német nemzetiekkel együtt 267 mandátumuk van, de ha a keresztényszociálisok, a gazdasági párt, a német néppárt és a landvollipárt csatlakozik hozzájuk, akkor 16 csak 280 főből álló jobboldali koalíciót tudnának létrehozni. Még így is 24 szavazat hiányozna a többséghez Középpárti és szociáldemokrata koalíció sem jöhet létre, mert a legjobb esetben is csak 240 mandátuma lenne. A nemzeti szocialisták és a kommunisták tudnának 319 mandátumból álló többséget összehozni, ha nyíltan is fegyverszövetségre lépnének egymással. A kormányalakítás ilyenformán majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ezt a helyzetet akarja kihasználni a Papen-kormány, hogy tovább is uralmon maradhasson. A szociáldemokráciának az útja teljesen világos. Amíg a szocializmus és a demokrácia szellemében való újjáépítés munkájának a feltételeit ki nem küzdötte, addig a legélesebb ellenzékben marad. Harminchét millió szavazó az urnáknál (Berlin, augusztus 1.) Vasárnap aránylag nyugalommal folytak le a birodalmi gyűlési választások. Közel 37 millió választó szavazott le. A szavazatösszeolvasásnál az eredményeket az 1930-iki birodalmi gyűlési és az 1932-iki országgyűlési választások adataival is összehasonlították. Éjfél után azért a német rádió már meglehetősen pon— Folytatjuk a 2. oldalon — (Berlin, augusztus 1.) A birodalmi választási főbiztos reggel 9 órakor kiadott hivatalos jelentése szerint az új birodalmi gyűlésnek 607 képviselője lesz. A 607 új képviselő pártok szerint a következőképen oszlik meg: Új mandátumok Nyereség vagy veszteség száma mandátumokban Nemzeti szocialista párt 230 + 120 Szociáldemokrata párt 133 — 3 Kommunista párt 89 4 Centrumpárt 76 + Német nemzeti párt 37 Bajor néppárt Német néppárt Állampárt Keresztényszociális párt Gazdasági párt Német parasztpárt Württemberi parasztszövetség Landvolkpárt 20 7 4 4 2 2 2 1 + 11 7 5 1 20 12 10 21 3 1 15 A küzdelem folyik tovább A németországi választások nagy napja lezajlott. A polgárháború frontján tizenegy halottról, súlyosan sebesültekről, kézigránátos, revolveres merényletekről számol be a krónika. A választások frontján pedig nagy eseményszámba megy, hogy a példátlan erőfeszítésű jobboldali ostrom eredménytelenül tört meg. A német munkásság két pártja együttvéve megtartotta régi pozícióit. A nemzeti szocialisták most is a polgári pártok megsemmisítő vereségén keresztül törtek előre. A katolikus centrumpártot kivéve, a Hitler-mozgalom minden polgári pártot lehengerelt, úgy, hogy ez a választás is igazolta, hogy a Hitler-mozgalom a reménytelenség és kétségbeesés korbácsától űzött kis- és középpolgárság mozgalma, amely elsősorban a régi polgári pártokat bontja föl. Jellemző, hogy a polgári pártok Szedánját a hitlerizmus csak Európa politikai történetében példátlan politikai szélhámossággal tudta előidézni. A hitlerizmus fölvette a „munkás" és „szocialista" jelzőket. Követelései közé sorozta a legradikálisabb tőkeellenes programpontokat. Politikai demagógiájával túlszárnyalt minden pártot és harci fegyverül polgárjogot szerzett a politikai szintéren az egyenruhának, a rohamosztagnak. A kis- és középpolgárság korlátlan uralmához akarja megszerezni a tömegek megszédítésével a hatalom eszközeit, a parlamentarizmus sutbadobásával, az ököljoggal. Az olaszországi fascizmus példája lebegett Hitler szemei előtt, de az uralomhoz vezető útban a junkerek és a tábornokok föltartóztatták. Ha kell diktatúra, akkor ezt Schleicher tábornok akarja megcsinálni. És ha az új birodalmi gyűlés kikapcsolásával lehet kormányozni, akkor erre itt lesz a császárhű junkerek kapitalista szempontból megbízható garnitúrája, az Uri Klub tagjaiból alakult Papen-kormány. Hitler így hatalmasan megnőtt pártjával és 13 éi milliónál több szavazójával nem tud másként a hatalom birtokába jutni, mint polgárháború útján, vagy a hozzá közelálló polgári pártokkal való koalíción keresztül. A polgárháború útja nyitva áll előtte. Tegyen kísérletet rá és valósítsa meg egy csapásra a „Harmadik Birodalmat". Harminchatmillió szavazóból csak 134 milliót mondhat a magáénak, mégis Hitlernek ez az útja csak úgy sikerülhet, ha Schleicher tábornok törvényes hadereje egyesül Hitler törvényenkívüli, haderejével. Ez az út nem sima! Ezen az úton a német proletárság öklével, fölkelésével találja magát szemben és a német forradalom új és nagy fejezete kezdő-