Népszava, 1932. december (60. évfolyam, 261–285. sz.)

1932-12-01 / 261. szám

! Elnapolás — mindig csak elnapolás Hire jár, hogy a képviselőházat megint elnapolják. Nem kará­csonyi szünetre, nem vízkereszt­szünetre s még csak nem is téli sportszünetre. Minden különösebb magyarázat és minden jelző nél­kül való szünetre napolják el. Az új stílus ebben is újat produkál. A hivatali előd, Károlyi Gyula legalább abban volt hive a parla­mentarizmusnak és az alkotmá­nyosságnak s legalább abba cso­magolta sokszor komikus, még többször tragikus tehetetlenségét, hogy képviselőházának gyakori szüneteihez jelzőket talált ki. Igaz, hogy ezek a jelzők sokszor olyanok voltak,­­mintha a pipája szutyokjából kotorta volna ki őket,­­ de jelzők voltak, sőt amolyan bocsánatot e­dő gesztusok. Az új stílus szakított a jelzőgyártá­s és az ürügykeresés szisztémájával. Szünet lesz, jelzők nélkül, az­tán szünet lesz megint, ürügyek nélkül. Ez kettőt jelenthet. Az új stílusnak vagy nincs szüksége a parlamentre, vagy nem tudja mivel foglalkoztatni. Vagy igaz mind a kettő külön­külön, vagy igaz együttesen: a helyzet mindenesetre az, hogy a képviselőház eddig sem dolgozott s a kormány a tavasz kezdetéig ezután sem tudja foglalkoztatni. Mert mi inkább ennél maradunk. Nem tudja. Talán akarná, de — nem tudja. A nemzeti munkaterv kilencvenöt pontja, amely idő­közben már háromszázra szapo­rodott, megmarad írott malaszt­nak és sehogy sem akaródzik neki valósággá válni. Hiszen természetes is. Nincs könnyebb a szónoklásnál. És nincs nehezebb az alkotó cse­lekvésnél. Ámde az új stílus olyan neki­iramodással, olyan hangosan és sokat igérve indult útjára, hogy a könnyen hivők bizonyára el­hitték róla: játszva győzi le a teremtő munka szellemi és mate­riális nehézségeit. A mézeshetek elmúltak és most bizonyítani kel­lene, hogy valóban találékony­ság, erő, lendület és mindennek nagyszerű fölértékelése kerültek a kormányrúd mellé. És ezt a bi­zonyítást nemcsak várja, hanem egyenesen követeli is az ország szörnyű állapota. Csöndes sóha­jok röpködnek mindenütt, de mint harsány és kétségbeesett segélykiáltás, együttvéve úgy hangzanak. Mindenki és minden vár: nemcsak a tettrekészség bi­zonyítását, hanem vele együtt már a mentőövet is. A pusztulás árvizei újabb hullámokkal tető­ződnek és a termelésnek, iparinak és mezőgazdaságinak, amelynek munkát és kenyeret kellene ad­nia, már szájáig ér a szörnyű áradás. Kismértékű emelkedés még és elvész itt minden: a bé­nultság, az üzemszünet, a semmit­tevés, a nyomor végtelen áradásá­ban. S amilyen nagyot dobbantva, sőt nagyot rikkantva nyitotta ránk az ajtót a háromszázra emelkedett kilencvenöt pont, úgy elcsöndesedett most, amikor meg kellene mutatnia, mit tud. Az alkotás üzeme döcögve jár. Amennyiben együtt van, a kép­viselőház csak mentelmi ügyeket és évekkel ezelőtt fölküldött kér­vénytömegeket tárgyal. De hogy eddig csak ezzel tudta „foglalkoztatni" a kormány a képviselőházat s hogy ezután már ezzel, már ilyennel sem tudja, az megcáfolhatatlan bizonyítéka a tehetetlenségnek. Lehet — miért ne lehetne? —, hogy ebben a tehe­tetlenségi állapotban van egy percentnyi kiszámítottság és szándékosság a parlamentarizmus lejáratására, de egész bizonyos, hogy kilencvenkilenc százaléká­ban valódi, hamisítatlan és meg­cáfolhatatlan tehetetlenség. Te­hetetlenségi bizonyítványa a kor­mánynak, a többségének, egész rendszerének­­, mégpedig olyan arányokban jelentkező bizonyít­ványa, amely már kezd az ország­nak a bőrére menni és kezd a húsába marni. És a baj itt már sokkal mélyeb­ben rágta magát az egész orga­nizmusba, semmint bárki is gon­dolná. Itt már nem lehet segíteni az­zal, hogy sebtiben összetoldoznak egy-két javaslatot s odadobják a törvényhozási masinériába: ne, dolgozz, te is... Ez csak foltozás volna. Csak tenyérnyi flastrom volna az óriási seben. És csak ámítás volna. Itt már csak radi­kális, sőt a radikálisnál is erélye­sebb, lendületes és bátor föl­számolással lehet segíteni. A baj forrásait csak úgy lehet eltömni,­ ha agyoncsapják a rendszert, a megkorhadt és megutált rendszert, amely a hibák és a bűnök legtöbb forrását megnyitotta­ . Ha van komoly szándék abban a szörnyen bereklámozott nemzeti munkatervben, mindenekelőtt és haladéktalanul hajtsák végre azt az ígéretet,­ amely a választójog reformjával s a választójog tit­kosságának törvénybe iktatásával kapcsolatos. Demokratikus vá­lasztójogot és demokratikus át­szervezést az egész vonalon, különben elveszünk a tehetetlen­ség poshadt vizeiben. Új rend­szert, hogy valóban új erők jöhes­senek vele! Az az állapot, amely a parlamentből idegesíti, lázítja és utálkoztatja az egész országot, éles figyelmeztetés arra, hogy a demokratikus átszervezést ne csak csinálják meg, de minden késede­lem nélkül már holnap fogjanak hozzá. Különben végzetes lesz a késés és végzetes lehet a büntetés. OL évfolyam 261. szám. Budapest 1932 december 1. csoportOK 1 Ara 8 fillér NEPS AZ ELŐFIZETÉS A­RA: Negyedévre 6 pengő — külföldre 1S­— pengi Egy hóra : 2 pengő — külföldre 4-60 pengi Ausztriában egy hóra 2-50 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA *. SZ. Telefonszám SO-3-80 és 30-M1 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MINDEN NAP Egyes szám ára 8, vasárnap 19 fillér. Ausztriában 16, vas. 24 groschen Franciaországban 10 fr., Csehszlovákiában hétköznap 1­6k. vas. 1­50 tk Romániában hétköznap 4 lel, vasárnap 8 lej KIADÓHIVATAL* VIII. CONTI-UTCA 4. SZ Telefonszám ....... 30-3-S0 SO-VM. 30-S-SJ Kolozsvárott román nacionalisták megtámadták a magyar útlevélkirendeltséget Bezúzták a kirendeltség ablakait, fölgyújtották a függönyöket és román zászlót tűztek ki az épületre.­­ A magyar kormány demarsa Bukarestben (Kolozsvár, november 30.) Csü­törtökre revízióellenes népgyűlést hívtak egybe Kolozsvárra. A gyű­lésre már szerdán nagyobb töme­gek, legnagyobbrészt bukaresti és más regátbeli városokból való egyetemi hallgatók érkeztek Ko­lozsvárra. Ezek a gyűlés előesté­jén, szerdán délután fél este zavar­gást rendeztek Kolozsvárott. Este 6 óra tájban mintegy 6000 főnyi tömeg vonult föl Kolozsvár­­utcáin. A négyes sorokba fölállított tün­tető menet a város főútvonalán ha­ladt végig. Amikor a tüntető menet a Newyork-kávéházhoz érkezett, ahol a magyar újságírók szoktak tartózkodni és ahol ez alkalommal is több magyar újságíró várta az események kifejlődését, ült többek között Gara Ernő, az­ „Ellenzék" munkatársa. Hirtelen három fiatalember ron­tott be a csöndes kávéházba, akik egyenesen Gara Ernő felé tartot­tak. A kis csoportból kivált Cozo­carov volt szigurancakomisszár, aki a gyönge és vézna termetű Gara szerkesztőt több ökölcsapás­sal leütötte. A verekedésben részt­vett Cozocaron két társa is. Cozo­caront személyes bosszú vezette az az újsác­ró megtámadásában, mert a sziguranca volt embere még aktív szolgálata idejében belekeve­redett az ismert „fekete szesz­panamába" és szereplését éppen Gara Ernő leplezte le újságja ha­sábjain. Cozocarou ezt az alkalmat hasz­nálta föl arra, hogy személyesen álljon bosszút leleplezéséért. A kolozsvári magyar újságírókat pedig­ irredenta váddal akarta megfélemlíteni. Hatigeanu kolozs­vári rendőrfőnök, amint értesült Cozocarou támadásáról, nyomban intézkedett a rendbontók elővezeté­séről. (Bukarest, november 30. — „Ma­gyar Távirati Iroda.") Ma este 18 órakor (keleteurópai időszámítás) Kolozsváron egy fáklyás tüntető­csoport a magyar útlevélosztály kirendeltségének épülete elé vo­nult és kövekkel bezúzta annak összes utcai ablakait, majd az égő fák­lyákat a bezúzott ablakokon ke­resztül a szobákba dobta. Varca kirendeltségi tisztviselő la­kásában meggyulladt a zongora­terítő és elégett. A kirendeltség ablakainak függönyei pillanatok alatt lángra lobbantak és a kiren­deltség személyzete csak nagy nehe­zen tudta megakadályozni, hogy a tűz továbbterjedjen és az egész épület a lángok martaléka legyen. A tömeg ezután kitűzte a román zászlót a ki­rendeltség épületére, levette a magyar feliratot és a bezárt kapun keresztül annak feltörése után igyekezett behatolni az épületbe. Erre azonban nem ke­rülhetett sor, mert megérkeztek a román csendőrkülönítmények és a tömeget visszaszorították. Az egész épületet most a csendőrség és ka­tonaság kordonnal vette körül és nem engedi a tömeget az épület közelébe. Magyar demars Bukarestben A „Magyar Távirati Iroda" je­lenti: A magyar kormány utasí­totta a bukaresti magyar követsé­get, hogy a Kolozsváron szerdán délután a magyar útlevélkirendelt­ség épülete előtt lefolyt tüntetés és rombolások miatt jelentse be leg­erélyesebb tiltakozását a román kormánynak, kérje a román kor­mány haladéktalan intézkedéseit abban az irányban, hogy a román helyi hatóságok további inciden­seknek föltétlenül gátat vessenek, továbbá, hogy a román kormány a történtekért megfelelő elégtételt nyújtson. * CsOlBrtBhSn pártkBxl értekezlet lesz a kolozsvári esettel kapcsolatosan A képviselőházba szerdán a késő­esti órákban érkezett el a híre a kolozsvári esetnek, annak, hogy Kolozsvárott a tüntető tömeg a magyar útlevélki­rendeltség ellen támadást intézett, ablakait be­verte. A parlament folyosóin nagy fölháborodást keltett ez a hír és fölmerült az a kívánság, hogy a különböző pártok képviselői csü­törtökön a parlament ülésének kez­dete előtt zártközi értekezletet tartsanak a kolozsvári eset ügyé­ben. Valószínűnek is tartják, hogy a képviselőház elnöke a pártközi értekezletet egybehívja és ezen az értekezleten történik majd meg­állapodás, hogy a kolozsvári ügyet ki és milyen formák között tegye szóvá a parlamentben és nyújtson ezzel alkalmat a külügyminiszter­nek arra, hogy a kormány állás­pontját ismertesse.

Next