Népszava, 1932. december (60. évfolyam, 261–285. sz.)
1932-12-01 / 261. szám
! Elnapolás — mindig csak elnapolás Hire jár, hogy a képviselőházat megint elnapolják. Nem karácsonyi szünetre, nem vízkeresztszünetre s még csak nem is téli sportszünetre. Minden különösebb magyarázat és minden jelző nélkül való szünetre napolják el. Az új stílus ebben is újat produkál. A hivatali előd, Károlyi Gyula legalább abban volt hive a parlamentarizmusnak és az alkotmányosságnak s legalább abba csomagolta sokszor komikus, még többször tragikus tehetetlenségét, hogy képviselőházának gyakori szüneteihez jelzőket talált ki. Igaz, hogy ezek a jelzők sokszor olyanok voltak,mintha a pipája szutyokjából kotorta volna ki őket, de jelzők voltak, sőt amolyan bocsánatot edő gesztusok. Az új stílus szakított a jelzőgyártás és az ürügykeresés szisztémájával. Szünet lesz, jelzők nélkül, aztán szünet lesz megint, ürügyek nélkül. Ez kettőt jelenthet. Az új stílusnak vagy nincs szüksége a parlamentre, vagy nem tudja mivel foglalkoztatni. Vagy igaz mind a kettő különkülön, vagy igaz együttesen: a helyzet mindenesetre az, hogy a képviselőház eddig sem dolgozott s a kormány a tavasz kezdetéig ezután sem tudja foglalkoztatni. Mert mi inkább ennél maradunk. Nem tudja. Talán akarná, de — nem tudja. A nemzeti munkaterv kilencvenöt pontja, amely időközben már háromszázra szaporodott, megmarad írott malasztnak és sehogy sem akaródzik neki valósággá válni. Hiszen természetes is. Nincs könnyebb a szónoklásnál. És nincs nehezebb az alkotó cselekvésnél. Ámde az új stílus olyan nekiiramodással, olyan hangosan és sokat igérve indult útjára, hogy a könnyen hivők bizonyára elhitték róla: játszva győzi le a teremtő munka szellemi és materiális nehézségeit. A mézeshetek elmúltak és most bizonyítani kellene, hogy valóban találékonyság, erő, lendület és mindennek nagyszerű fölértékelése kerültek a kormányrúd mellé. És ezt a bizonyítást nemcsak várja, hanem egyenesen követeli is az ország szörnyű állapota. Csöndes sóhajok röpködnek mindenütt, de mint harsány és kétségbeesett segélykiáltás, együttvéve úgy hangzanak. Mindenki és minden vár: nemcsak a tettrekészség bizonyítását, hanem vele együtt már a mentőövet is. A pusztulás árvizei újabb hullámokkal tetőződnek és a termelésnek, iparinak és mezőgazdaságinak, amelynek munkát és kenyeret kellene adnia, már szájáig ér a szörnyű áradás. Kismértékű emelkedés még és elvész itt minden: a bénultság, az üzemszünet, a semmittevés, a nyomor végtelen áradásában. S amilyen nagyot dobbantva, sőt nagyot rikkantva nyitotta ránk az ajtót a háromszázra emelkedett kilencvenöt pont, úgy elcsöndesedett most, amikor meg kellene mutatnia, mit tud. Az alkotás üzeme döcögve jár. Amennyiben együtt van, a képviselőház csak mentelmi ügyeket és évekkel ezelőtt fölküldött kérvénytömegeket tárgyal. De hogy eddig csak ezzel tudta „foglalkoztatni" a kormány a képviselőházat s hogy ezután már ezzel, már ilyennel sem tudja, az megcáfolhatatlan bizonyítéka a tehetetlenségnek. Lehet — miért ne lehetne? —, hogy ebben a tehetetlenségi állapotban van egy percentnyi kiszámítottság és szándékosság a parlamentarizmus lejáratására, de egész bizonyos, hogy kilencvenkilenc százalékában valódi, hamisítatlan és megcáfolhatatlan tehetetlenség. Tehetetlenségi bizonyítványa a kormánynak, a többségének, egész rendszerének, mégpedig olyan arányokban jelentkező bizonyítványa, amely már kezd az országnak a bőrére menni és kezd a húsába marni. És a baj itt már sokkal mélyebben rágta magát az egész organizmusba, semmint bárki is gondolná. Itt már nem lehet segíteni azzal, hogy sebtiben összetoldoznak egy-két javaslatot s odadobják a törvényhozási masinériába: ne, dolgozz, te is... Ez csak foltozás volna. Csak tenyérnyi flastrom volna az óriási seben. És csak ámítás volna. Itt már csak radikális, sőt a radikálisnál is erélyesebb, lendületes és bátor fölszámolással lehet segíteni. A baj forrásait csak úgy lehet eltömni, ha agyoncsapják a rendszert, a megkorhadt és megutált rendszert, amely a hibák és a bűnök legtöbb forrását megnyitotta . Ha van komoly szándék abban a szörnyen bereklámozott nemzeti munkatervben, mindenekelőtt és haladéktalanul hajtsák végre azt az ígéretet, amely a választójog reformjával s a választójog titkosságának törvénybe iktatásával kapcsolatos. Demokratikus választójogot és demokratikus átszervezést az egész vonalon, különben elveszünk a tehetetlenség poshadt vizeiben. Új rendszert, hogy valóban új erők jöhessenek vele! Az az állapot, amely a parlamentből idegesíti, lázítja és utálkoztatja az egész országot, éles figyelmeztetés arra, hogy a demokratikus átszervezést ne csak csinálják meg, de minden késedelem nélkül már holnap fogjanak hozzá. Különben végzetes lesz a késés és végzetes lehet a büntetés. OL évfolyam 261. szám. Budapest 1932 december 1. csoportOK 1 Ara 8 fillér NEPS AZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyedévre 6 pengő — külföldre 1S— pengi Egy hóra : 2 pengő — külföldre 4-60 pengi Ausztriában egy hóra 2-50 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA *. SZ. Telefonszám SO-3-80 és 30-M1 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MINDEN NAP Egyes szám ára 8, vasárnap 19 fillér. Ausztriában 16, vas. 24 groschen Franciaországban 10 fr., Csehszlovákiában hétköznap 16k. vas. 150 tk Romániában hétköznap 4 lel, vasárnap 8 lej KIADÓHIVATAL* VIII. CONTI-UTCA 4. SZ Telefonszám ....... 30-3-S0 SO-VM. 30-S-SJ Kolozsvárott román nacionalisták megtámadták a magyar útlevélkirendeltséget Bezúzták a kirendeltség ablakait, fölgyújtották a függönyöket és román zászlót tűztek ki az épületre. A magyar kormány demarsa Bukarestben (Kolozsvár, november 30.) Csütörtökre revízióellenes népgyűlést hívtak egybe Kolozsvárra. A gyűlésre már szerdán nagyobb tömegek, legnagyobbrészt bukaresti és más regátbeli városokból való egyetemi hallgatók érkeztek Kolozsvárra. Ezek a gyűlés előestéjén, szerdán délután fél este zavargást rendeztek Kolozsvárott. Este 6 óra tájban mintegy 6000 főnyi tömeg vonult föl Kolozsvárutcáin. A négyes sorokba fölállított tüntető menet a város főútvonalán haladt végig. Amikor a tüntető menet a Newyork-kávéházhoz érkezett, ahol a magyar újságírók szoktak tartózkodni és ahol ez alkalommal is több magyar újságíró várta az események kifejlődését, ült többek között Gara Ernő, az „Ellenzék" munkatársa. Hirtelen három fiatalember rontott be a csöndes kávéházba, akik egyenesen Gara Ernő felé tartottak. A kis csoportból kivált Cozocarov volt szigurancakomisszár, aki a gyönge és vézna termetű Gara szerkesztőt több ökölcsapással leütötte. A verekedésben résztvett Cozocaron két társa is. Cozocaront személyes bosszú vezette az az újsácró megtámadásában, mert a sziguranca volt embere még aktív szolgálata idejében belekeveredett az ismert „fekete szeszpanamába" és szereplését éppen Gara Ernő leplezte le újságja hasábjain. Cozocarou ezt az alkalmat használta föl arra, hogy személyesen álljon bosszút leleplezéséért. A kolozsvári magyar újságírókat pedig irredenta váddal akarta megfélemlíteni. Hatigeanu kolozsvári rendőrfőnök, amint értesült Cozocarou támadásáról, nyomban intézkedett a rendbontók elővezetéséről. (Bukarest, november 30. — „Magyar Távirati Iroda.") Ma este 18 órakor (keleteurópai időszámítás) Kolozsváron egy fáklyás tüntetőcsoport a magyar útlevélosztály kirendeltségének épülete elé vonult és kövekkel bezúzta annak összes utcai ablakait, majd az égő fáklyákat a bezúzott ablakokon keresztül a szobákba dobta. Varca kirendeltségi tisztviselő lakásában meggyulladt a zongoraterítő és elégett. A kirendeltség ablakainak függönyei pillanatok alatt lángra lobbantak és a kirendeltség személyzete csak nagy nehezen tudta megakadályozni, hogy a tűz továbbterjedjen és az egész épület a lángok martaléka legyen. A tömeg ezután kitűzte a román zászlót a kirendeltség épületére, levette a magyar feliratot és a bezárt kapun keresztül annak feltörése után igyekezett behatolni az épületbe. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert megérkeztek a román csendőrkülönítmények és a tömeget visszaszorították. Az egész épületet most a csendőrség és katonaság kordonnal vette körül és nem engedi a tömeget az épület közelébe. Magyar demars Bukarestben A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A magyar kormány utasította a bukaresti magyar követséget, hogy a Kolozsváron szerdán délután a magyar útlevélkirendeltség épülete előtt lefolyt tüntetés és rombolások miatt jelentse be legerélyesebb tiltakozását a román kormánynak, kérje a román kormány haladéktalan intézkedéseit abban az irányban, hogy a román helyi hatóságok további incidenseknek föltétlenül gátat vessenek, továbbá, hogy a román kormány a történtekért megfelelő elégtételt nyújtson. * CsOlBrtBhSn pártkBxl értekezlet lesz a kolozsvári esettel kapcsolatosan A képviselőházba szerdán a későesti órákban érkezett el a híre a kolozsvári esetnek, annak, hogy Kolozsvárott a tüntető tömeg a magyar útlevélkirendeltség ellen támadást intézett, ablakait beverte. A parlament folyosóin nagy fölháborodást keltett ez a hír és fölmerült az a kívánság, hogy a különböző pártok képviselői csütörtökön a parlament ülésének kezdete előtt zártközi értekezletet tartsanak a kolozsvári eset ügyében. Valószínűnek is tartják, hogy a képviselőház elnöke a pártközi értekezletet egybehívja és ezen az értekezleten történik majd megállapodás, hogy a kolozsvári ügyet ki és milyen formák között tegye szóvá a parlamentben és nyújtson ezzel alkalmat a külügyminiszternek arra, hogy a kormány álláspontját ismertesse.