Népszava, 1932. december (60. évfolyam, 261–285. sz.)

1932-12-01 / 261. szám

1932 december 4. NÉPSZAVA A nyilt szavazás az ország zsákutcája, mert akadálya más haladásnak A fascismusért, ezért az elkésett afrizmusérl, csak azok a reakciósok lelkesednek, akik erre rejtik, mi lett az orosz cinzmus reakciója.­­ A m­usiferisség április 7-iki memoran­tsarasa a BázelSSS A képviselőház szerdai ülését dél­előtt 10 órakor nyitotta meg­ Al­mássy elnök. Jelentette, hogy Sauerborn független kisgazdapárti képviselő visszavonta a dohány­kölcsönök ügyében tett összefér­hetetlenségi bejelentését. Majd a napirend értelmében áttértek a­­kérvén­yügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalására. A munkásság április 7-iki megmozdulása Először a szociáldemokrata párt­nak azt a memorandumát tárgyal­ták, amely a munkásság követeléseit fog­lalja össze és amelyet az ország dolgozó tömegei április 7-én demonstratív munkabeszünte­tés kíséretében juttattak el mindenütt az egyes hatóságok­hoz és amelyet annak idején küldöttség útján kívántak átadni Károlyi, akkori miniszterelnöknek is. Titkos választójogot, amíg el nem késne!* vele! Buchinger Manó elvtárs fölszó­lalásában rámutatott arra, hogy az ország dolgozó millióinak milyen hatalmas megmozdulása adott nyo­matékot április 7-én azoknak a kö­veteléseknek, amelyek ebben a me­morandumban foglaltatnak. A­­munkásság április 7-én általános, munkaszünetet rendezett és kül­döttség útján akarta Károlyi mi­niszterelnöknek előterjeszteni kö­veteléseit. Károlyi miniszterelnök azonban nem volt hajlandó fogadni ezt a küldöttséget, azzal az indoko­lással, hogy nem áll szóba az olyan küldöttséggel, amelynek megbízói — az ország dolgozó milliói — álta­lános sztrájkot rendeznek. Károlyi miniszterelnök azóta már letűnt a politika színteréről. Ennek a me­morandumnak egyik legfontosabb követelése az általános, titkos vá­lasztójog törvénybe iktatása. Soha­sem volt, ez annyira időszerű, mint éppen a mai időkben. Hiszen Ma­gyarországon a­ parlamenti reform­nak mindent, eldöntő történeti ren­deltetése volna az, hogy a földmeg­oszlás reformját megteremtsük és hogy a­ mindenkit fojtogató adó­rendszert­ a tényleges teherviselő­képességnek megfelelően reformál­juk meg. Ennek azonban éppen a nyílt szavazáson alapuló, privi­legizált parlament az akadálya, mert ebben a parlamentben ilyen, a nép széles rétegeinek érdekeit szolgáló reformokat keresztülvinni nem lehet. Ez a parlament az ország zsákutcája és akadálya minden haladás­nak. (Dinnyés Lajos: „Föl kell oszlatni a mai parlamentet!") A demokratikus választójog sok mindennek próbaköve, a többi kö­zött annak, hogy megbecsüljük-e az ország népét, a nemzet testének tekintjük-e a dolgozó tömegeket, vagy olyan társadalmi rendet akar­nak itt, amelyben csak urak van­nak egyfelől, és gyarmati alatt­valók másfelől. De próbaköve a választójog annak is, hogy Európa legyünk-e, avagy Balkán. Általános, titkos választójog nélkül nincs igazi alkotmányosság,­­ csak kormányzati diktatúra van és ezt különösen hangsúlyozni kívánom akkor, amikor itt újabban föltűnő kokettálások folynak a faseizmus rendszerevével. Róma ma a politi­kai reakciósok Moszkvája. A faseiz­mus öndicséretével viszont csak az olasz szociális és politikai köz­viszonyok romlottsága áll arány­ban. (Az elnök figyelmeztette Bu­chinger elvtársat, hogy ne térjen el a tárgytól.) A faseizmus nem egyéb, mint egy elkésett cárizmus. (Nagy zaj a kormánypárti oldalon.) A faseizmus nem más, mint tö­rekvés a nép befolyásának ki­kapcsolására A faseizmust csak azok dicsérhetik, akik olyan feledékenyek, hogy el­felejtették, milyen reakciót szült az orosz cárizmus. A politikai reakció sehol sem bizo­nyult alkalmasnak a mai válság orvoslására, arra, hogy valamely országot a pusztulástól megment­sen. Ellenben azok a nyugati álla­mok, ahol politikai demokrácia van, sokkal könnyebben birkóznak meg a kapitalizmus világválságá­nak hatásaival. Itt a végső ideje, hogy nálunk is megteremtsék a politikai demokrácia előfeltételeit az általános, titkos választójog tör­vénybe iktatásával. Teremtsék meg ezeket az előfel­tétel­eket, amíg el nem késnek vele. Ennek megfele­lően javasolta Buchinger elvtárs, hogy a munkásság április 7-i me­morandumát azzal az utasítással adja vissza ,­ Ház, a kormánynak, ho­­y e követeléseknek megfelelően terjesszen sürgősen elő törvény­javaslatot. Egy s­­ r. é s s á a lr­íssn korlátozott cép Harsány­nö!Eírü!sasa fekszik itt memorandum te­rmijalata­t Kertész Miklós elvtárs azzal kezdte, hogy ápoltá­s­e a magyar dolgozó­­népnek nagy napja volt. Talán még­ soha nem tapasztalt méretekben sorakozott föl a falu és a város egy követelés, egy kívánság mögött, amely nyomtatott formában itt fekszik a Ház előtt. A magyar falu népe most is változatlanul azt kívánja és követeli, hogy húzzuk ki végre a közigazgatás méreg­fogait. Szóról-szóra ebben a formu­lázásban hangzott el ez a követelés most legutóbb Bihar és Hajdú földmunkásainak hatalmas értekez­letén. Azt akarja a falu népe, hogy végre szabadon járhasson, azt akarja, hogy bátorságot szedhessen magába ahhoz, hogy politikai néze­teit kifejezhesse, akaratát szabadon megmondhassa. Vagy ahogyan ott, azon az értekezleten mondotta egy 50 holdas kisgazda: „azt akarjuk, hogy megmondhassuk a mi tár­sainknak, Te ember, ne félj igazad kimondásától. Amiben hiszel, azt mondhasd el szabadon és ne­vet­ a zord időjárással szemben és egyéb Diana-sósborszesz-csokolá­dét, amely megvédi száját, garatját a fertőző csiráktól. Mindenhol kapható és ára csak 1 fillér.­ tegy attól, hogy er­nek k­özigazga­tási megtorlás lesz a következ­ménye." Azt üzenték és azt üzen­jük mi is erről a helyről, hogy legelső teendő azoknak a köz­igazgatási és csendőri brutalitá­soknak megtorlása, amelyek mé­lyen égnek a magyar falu né­pének lelkében és amelyeknek nyomai itt-ott a testén is látha­tók. Véget kell vetni a magyar falun az emberi önérzetet, láb­bal taposó durvaságoknak. És hogy mi volt a célja az április 7-iki memorandumnak, az kitűnik ebből a passzusából: „Mi meg­fogadtuk és megfogadjuk, hogy minden erőnk egyesítésével, tőlünk telhető áldozattal, s a harcnak min­den formáját és módját fölvesszük és végig küzdjük azért, hogy Magyarország a nyugateurópai ál­lamok sorába emelkedhessék." Mert nem kétséges: a sok nemzeti öncélúságnak internacionális összefogása, az­­ a bizonyos fából vaskarika, egy egészen rejtélyes európai poli­tikai frontnak kialakítása leg­kevésbé alkalmas arra, hogy belőle, jog, szabadság, munka és kenyér születhessék. Amit eddig láttunk itt, az nem egyéb egy muskátlis fascizmusnál. Márpedig nem kétséges, hogy a kapitalista, világrend néppu­sztító kihatásait mégis sokkal inkább tudja, ha­ nem is orvosolni, de eny­híteni, arc olyan demokratikus rend­szer, ahol a sebeittől égő kép kép­viselői hoznak törvényeket, ezeknek a sebeknek enyhítésére. Ezt illenék és kellene a magyar törvényhozás­nak tudomásul vennie akkor, ami­kor egy leláncolt nép, egy a szólás és megmozdulás szabadságában korlátozott, nép harsány fölkiál­tása fekszik itt memorandum formájában az országgyűlés előtt. A kon­mányaaM üteg kelesse aalsaato a taáSyS'éa iSSiJärsetp.... Propper Sándor elvtárs volt a következő fölszólaló, aki az emlék­iratnak azt a részét kívánja ki­emelni, amely a munkanélküliség, a­ kilakoltatások és az adóbehajtá­sok kérdésével foglalkozik. A mun­kanélküliség problémája a legége­tőbb. Már tavaly Károlyi, a volt miniszterelnök azt mondotta, hogy nem lesz éhező ember az ország­ban. Ezt Gömbös most megismé­telte. Tavaly száz- és százezrek éheztek az országban és az idén megint százezrek maradnak ke­nyér és ellátás nélkül. A kormány folyton ünnepelteti magát, óriási bizalmi előlegeket vesz föl a közvéleménytől, de nem tesz semmit a legsúlyosabb problé­mák megoldására. Az inségmunka megindult, de az inségmunkákon az emberek valósággal ingyen robotmunkát végeznek, legalább is itt, Pest környékén. (Szeder Fe­renc: „A vidéken is. Még rántott­levest sem kapnak!") Ingyenmunka folyik, az inségmunkások semmit sem kapnak, a konyhákat még nem helyezték üzembe és a községi elöljáróságok nem is tudják meg­mondani, hogy az inségmunkások mikor kaphatnak valamit. Föl kel­lett hívni erre a szörnyűségre a kormány figyelmét, hogy sürgősen intézkedjék, mert A Budapesti Korcsolyázó­­ Egyletben a tagjegymegúyítások végső határideje december 3-a. Aki tagsági jegyét e na­pig meg nem váltja, december 4-én már beiratási díjat is fizet. Az­ előrelátható torlódásra tekintettel ajánlatos a tag­jegy meg­újítást nem a december 3-i, szombati utolsó napra hagyni, hanem a jegyet már előzetesen megváltani. (X) Az a helyzet, hogy cirkuszban van a nyomorúság és az elkeseredés olyan mély, amelyhez fogható az elmúlt időkben elképzelhe­tetlen volt részünk bőségesen, a cirkusz meg­van a római követelésekből, de a kenyér hiányzik. A kormánynak hallania kell a mélység tompa dü­börgését. A lakóvédelem kérdése a másik, súlyos probléma. Budapesten és Pest környékén családok egész tömege hempereg kint az utcán gyermekestől, holmistól és ha nem akadnak kegyesszívü emberek, akik maguk közé befogadják őket, akkor kint vannak az utcán esőben, sár­ban, hidegben, étlen és szomjan. A miniszterelnök testvérének szólí­totta a magyar népet. (Buchinger. ..Nézze meg, hogyan élnek a testvé­rei!") Menjen ki Gömbös miniszterel­nök, de ne lila díszruhában, ne kócsagtollat vagy tábornoki egyenruhában, menjen ki egy­szerű polgári ruhában és nézze meg azt a hatvanegyn­éhány családot, amely ki van telepítve az utcára. Nézze meg itt és a többi községek­ben is a űzenni nem tudó lakóknak életét, hogy a lakbérkapitalizmus parancsára hogyan fosztanak meg apró embereket kis hajlékaiktól. Aztán álljon a mikrofon elé! Görög­tű­zzel és hamis csillogással nem le­het segíteni. A legkevesebb, amit kö­vetelnünk kell, az, hogy a téli hóna­pokban ne­ legyen kilakoltatás. Itt van az adózás kérdése is. Az ország ma megszállott terü­lethez hasonlít amelyet ellepnek az adótranszferáló megszálló csapatok. A kisegzisztenciák százait teszik tönkre. Néhány pengőnyi adóhátralékért tönkreteszik őket, elviszik a gyalu­padot, az esztergapadot, a fúrógépet és eladják néhány pengőért ezeket a drága gépeket néhány pengőnyi adóhátralék miatt, Így megy ez az egész vonalon, ami azt jelenti, hogy a kisembereket valósággal kifoszt­ják, tönkreteszik. Ennek véget kell vetni. Pintér László (egységespárti) a mun­kanélküliség pusztításairól beszélt. Ha nem­ lehet munkanélkülisegélyt adni, akkor munkaalkalmadat kell teremteni. Az adóbehajtásokkal hiába szorongat­ják a kisgazdákat, amikor az ezerhol­dasok is adóhátralékban vannak. Fábián Béla (független demokrata) volt a következő fölszólaló. Arról be­szélt, hogy a legjobb propaganda az, ha az utód­államok területén lakó magyarok azt hallják, hogy itt több a kenyér, könnyebb a megélhetés, nagyobb a szabadság. Ellenkező esetben min­den propaganda eredménytelen. A sofort-prog­ram nem­ elég. A kormány két hónap óta semmit sem csinált, csak 15 FÖLHÍVÁS! Felkérjük a t. közönséget, saját érdekében, hogy a fertő­zés veszélyének elkerülése vé­gett &s&earas vi9f@mos®na aüasS©^MSs©Mg szSraSe®­sélseSyekera ne köhögjön és köpködjön, hanem ha köhögési ingere van, szopogasson Kaliment-cukorkát, amely a köhögési ingert azonnal csil­lapítja.

Next