Népszava, 1933. február (61. évfolyam, 26–48. sz.)

1933-02-01 / 26. szám

évfolyam 26. szám, Bu­f­apest, 1933 február 1. szerda fillér AZ ELŐFIZETÉS A.­RA: Negyedévre 8 pengő — külföldre 12*— pengős Egy hóra­­ 2 pengő — külföldre 4­50 pengő Ausztriában egy hóra 2­50 pengő SZERKESZTŐSÉG: VH1, CONTI­­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... 30-3-30 és 30-3-31 A. Egyes szám ára 8, vasárnap IS fillér. Ausztriában MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA w k KÖZPONTI KÖZLÖNYE - " '®°mániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei. BECSELEMK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP (-V ^ KIADÓHIVATAL, VIII. CONTI-UTCA I. SZ. VJ^^J^^ Telefonszám SO-S-SO, SO-3-31, 30-3-37 v.-tt.!)-', ' / Új adók és újabb adóemelések pusztító lavinája... Imrédy pénzügyminiszter expo­isot mondott a képviselőház­­kedd délutáni ülésén. Ettől az expozé­tól lúdbőrzik majd az egész or­szág. Mert ez az expozé nem rádiószózat, ez a pénzügyminisz­teri beszéd nem zászlóbontó szó­noklat volt, hanem a Gömbös­kormány lényegének igazi meg­nyilatkozása. A kormányzat magaslatairól, ahová nem ér föl a megtiport or­szág jajveszékelésének hangja, új adólavina gördül lefelé. Új ter­heket hárítanak a bénává nyomo­rított ország roskatag vállaira. Maga a pénzügyminiszter mon­dotta, hogy a nemzeti jövedelem az utolsó három esztendőben csaknem a felére csökkent. Mégis egy ilyen súlyosan elszegényedett országból akarnak újabb sok­millió adót kipréselni.­­ A cél: az államháztartás egyen­súlya. De hogyan állhat helyre ez az egyensúly, ha a magánháztar­tások százezrei már elpusztultak, avagy a pusztulás végzetével vias­kodnak! Eláll az ember lélegzete a pénzügyminiszter expozéjának olvastán, megnémul a száj az új adórendeletek láttán. Ami itt történik, az már maga az őrület. Persze, megint a közvetett adók­kal kezdik. Megdrágítják a vilá­gosságot, a hajlékot, asszonyok, gyermekek egyetlen táplálékát, a bögre kávét, megdrágítják a cigarettapapírt, a rádiót, a fű­szert, a közlekedést, a szállítást, a szeszt, a forgalmi adóval minden egyéb szükségleti cikket. A szó szoros értelmében az utolsó falat kenyeret veszik ki az emberek szájából. Mert nem elég a fo­gyasztási és forgalmi adó eme­lése. Fölemelték az alkalmazottak kereseti adóját újra, megpótlékol­ják a jövedelmi adót és azzal, hogy a házadót fölemelik, egy­szersmind a házbéreket emelik föl, a többit pedig rábízzak a háziurakra, akiknek szabadkezet adtak azzal,­­ hogy megszüntették a lakásügyi korlátozásokat. Megterhelik a munkást, az alkalmazottat roskadásig, de ez most már nem elég, elveszik a levegőt a kereskedelemtől, az ipartól, kinyomják az utolsó léleg­zetet a kispolgárságból, de nem nyúlnak oda, ahová nyúlni le­hetne és kellene, ahol még van, nem ott faragják is a kiadásokat, ahol lefaragni lehetne, hanem lecsökkentik a köztisztviselői fize­téseket, elveszik a nyugdíjasok életlehetőségét. Valóságos büntetőexpedíciót in­dítanak a városi lakosság és a falvak nincstelen tömegei ellen, de a nagytőke és a nagybirtok, meg a klérus érintetlen marad. Aki elolvassa a pénzügyminisz­ter expozéját, aki végigtanulmá­nyozza majd az új adókról, adó­emelésekről és fizetéscsökkenté­sekről szóló kormányrendeleteket, az önkéntelenül is fölvetheti a kérdést: hol marad a válaszfalak ledöntése és megkérdezheti azt is, hogy hol van a nemzeti öncélú­ság és a magyar állam szuvereni­tása? Sőt megkérdezheti azt is, hogy hol van a 97. pont ezekből a rendeletekből, hol van a­­ lelkiismeretesség? És még sok minden egyéb kérdés is fölmerül. És mi ezeket a kérdéseket nem fogjuk véka alá rejteni. Nem ez az utolsó szavunk az expozéról és a rendeletekről. Beszélni akarunk és beszélni fogunk ezekről, föl akarjuk és föl fogjuk rázni az ország népét, mert ebbe a pusz­tító hadjáratba nem lehet és nem szabad megnyugodni... Kilenc újabb adóemeléssel és három új adóval, a közalkalmazottak fizetésének csökkentésével akarják megmenteni a helyzetet „A pénzügyminiszter bejelentése úgy hatott, mint amikor Tisza István bejelentette, hogy elvesztettük a háborút!" A gömbösi új stílus tudvalevően mindössze abban különbözik az előző kormányok, gróf Bethlen István és gróf Károlyi Gyula rendszerétől, hogy a minisztertaná­csokat délután helyett reggel tart­ják és egyben elhatározták, hogy a képviselőház délelőtt 10 óra he­lyett ezentúl délután 5 órakor ül össze. Egyebekben Gömbös kor­mánya pontosan elődei nyomdo­kain halad, legföljebb azzal a kü­lönbséggel, hogy még elszántabb iramban emeli a közterhek alatt már-már összeroskadó nép adó­terheit, még fojtogatóbb erővel szorítja meg azt az adóprést, amelynek szorításától ma már nemcsak a munkásság, nemcsak a szellemi rétegek, de a pol­gári kisegzisztenciák is fuldo­kolnak. Kedden tartotta a képviselőház az első délutáni ülését és ezen két órán át Imrédy pénzügyminiszter nem tett egyebet, mint hogy pilla­natnyi szünet nélkül sorolta föl, milyen adóemelésekkel, milyen­ új adók behozatalával, a közalkalma­zotti fizetések milyen újabb csök­kentésével­, kívánja a kormány az államháztartást az összeomlástól megmenteni. Természetes, hogy az első dél­utáni ülés iránt ezért fokozott ér­deklődés nyilatkozott meg. Ezúttal nemcsak az ellenzék vonult föl úgyszólván teljes számban, de ott volt a pénzügyminiszteri expozé­nál, az egységespárti uralom fen­tartását célzó adóemelések fölsoro­lásánál az egységes párt úgyneve­zett színe-java is. Fagyos nyuga­lommal és közönnyel hallgatták az egységespártiak, amint a pénzügy­miniszter két órán át­ sorolta föl az új adóemeléseket, az új adónemeket és amikor a pénzügyminiszter be­jelentette, hogy a kormány az or­szág népére miként akar lesújtani, az expozé végeztével az egységes­pártiak sorra üdvözölték is Imrédy pénzügyminisztert „nagyszerű tel­jesítménye" alkalmából. Az ülést délután 5 órakor nyi­totta meg Almássy elnök, aki be­jelentette, hogy a tornai kerületben gróf Hadik Jánost választották meg. (Éljenzés a baloldalon.) Hadik levélben tudatta, hogy felsőházi tagságáról le fog mondani. (Ekkor lépett az ülésterembe gróf Bethlen István, amire Kabók Lajos elvtárs feléje kiáltott: „Bejött az optáns gróf!" — Az egységespártiak meg­tapsolták Bethlent.) Ezután Imrédy pénzügyminiszter mondotta el napokkal előbb bekon­ferált expozéját. (Malasits: „99. pont: Mindenünket az adókra!") Előrebocsátotta, hogy kíméletlenül őszinte lesz. Különben egész pénz­ügyi terve nem volna elbírálható. (Zaj a baloldalon.) Anyagi és er­kölcsi természetű problémákról lesz szó. (Buchinger: „A politikai prob­lémák a legfontosabbak!" — Kabók: „Még jobban tönkre akarják tenni az országot!") Első a pénzügyi helyzet ismerete. A költségvetés első hat hónapjában ?364.4 millió millió volt a kiadás, 352.2 millió a bevétel. A valóságban 12.2 millió pengő hiány mutatkozott. Kitért az üzemek költségvetésére, az annak keretében előfordult hiányra. Az államháztartás pénzkészlete az első félévben az előző évvel szemben 12 millió pengő csökkenést mutat. 150 millió pengő hiánnyal kell számolni az ez évi államháztar­tásnál. A nemzeti jövedelem, amely 1928—29-ben ötmilliárd volt, most hárommilliárdra be­csülhető. (Györki: „Fellner ta­nár mást mond!") A nemzeti jövedelem növelése cél­jából fejleszteni kell az értékeket jelentő termelést. Ezért fektették a fősúlyt a külkereskedelmi piacokra, a márkázásokra... (Peyer Károly gúnyosan: „Laskay is márkázott!") A 3 milliárdos nemzeti jövedelemre valóban 1,2 milliárd közteher hárul, ami magas. Szerinte azonban ezt nem lehi ez „mereven" megítélni, mert ezek az összegek visszafoly­nak a termelésbe. (Zajos ellent­mondások a baloldalon.) A bajok fő okát a nemzeti jövedelmek viszt­esésében látja. A hiányt nem lehet most külföldi segítséggel pótolni. (Kabók: „Mi van a hágai diadal­lal?") A belső jövedelemből kell te­hát megélnünk. A termelést tehát emelni kell... („Hogyan?" — kérdezi zajosan a baloldal.) Az államháztartás deficitjének fö­dözésére — különösen ilyen nagy deficitnél — minden eszközt igénybe kell vennünk. A Népszövetség pénz­ügyi bizottsága most arra az­ állás­pontra helyezkedett, hogy a bevé­­telek fokozásával és a kiadások

Next