Népszava, 1933. február (61. évfolyam, 26–48. sz.)
1933-02-01 / 26. szám
évfolyam 26. szám, Bufapest, 1933 február 1. szerda fillér AZ ELŐFIZETÉS A.RA: Negyedévre 8 pengő — külföldre 12*— pengős Egy hóra 2 pengő — külföldre 450 pengő Ausztriában egy hóra 250 pengő SZERKESZTŐSÉG: VH1, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... 30-3-30 és 30-3-31 A. Egyes szám ára 8, vasárnap IS fillér. Ausztriában MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA w k KÖZPONTI KÖZLÖNYE - " '®°mániában hétköznap 4 lei, vasárnap 8 lei. BECSELEMK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP (-V ^ KIADÓHIVATAL, VIII. CONTI-UTCA I. SZ. VJ^^J^^ Telefonszám SO-S-SO, SO-3-31, 30-3-37 v.-tt.!)-', ' / Új adók és újabb adóemelések pusztító lavinája... Imrédy pénzügyminiszter expoisot mondott a képviselőházkedd délutáni ülésén. Ettől az expozétól lúdbőrzik majd az egész ország. Mert ez az expozé nem rádiószózat, ez a pénzügyminiszteri beszéd nem zászlóbontó szónoklat volt, hanem a Gömböskormány lényegének igazi megnyilatkozása. A kormányzat magaslatairól, ahová nem ér föl a megtiport ország jajveszékelésének hangja, új adólavina gördül lefelé. Új terheket hárítanak a bénává nyomorított ország roskatag vállaira. Maga a pénzügyminiszter mondotta, hogy a nemzeti jövedelem az utolsó három esztendőben csaknem a felére csökkent. Mégis egy ilyen súlyosan elszegényedett országból akarnak újabb sokmillió adót kipréselni. A cél: az államháztartás egyensúlya. De hogyan állhat helyre ez az egyensúly, ha a magánháztartások százezrei már elpusztultak, avagy a pusztulás végzetével viaskodnak! Eláll az ember lélegzete a pénzügyminiszter expozéjának olvastán, megnémul a száj az új adórendeletek láttán. Ami itt történik, az már maga az őrület. Persze, megint a közvetett adókkal kezdik. Megdrágítják a világosságot, a hajlékot, asszonyok, gyermekek egyetlen táplálékát, a bögre kávét, megdrágítják a cigarettapapírt, a rádiót, a fűszert, a közlekedést, a szállítást, a szeszt, a forgalmi adóval minden egyéb szükségleti cikket. A szó szoros értelmében az utolsó falat kenyeret veszik ki az emberek szájából. Mert nem elég a fogyasztási és forgalmi adó emelése. Fölemelték az alkalmazottak kereseti adóját újra, megpótlékolják a jövedelmi adót és azzal, hogy a házadót fölemelik, egyszersmind a házbéreket emelik föl, a többit pedig rábízzak a háziurakra, akiknek szabadkezet adtak azzal, hogy megszüntették a lakásügyi korlátozásokat. Megterhelik a munkást, az alkalmazottat roskadásig, de ez most már nem elég, elveszik a levegőt a kereskedelemtől, az ipartól, kinyomják az utolsó lélegzetet a kispolgárságból, de nem nyúlnak oda, ahová nyúlni lehetne és kellene, ahol még van, nem ott faragják is a kiadásokat, ahol lefaragni lehetne, hanem lecsökkentik a köztisztviselői fizetéseket, elveszik a nyugdíjasok életlehetőségét. Valóságos büntetőexpedíciót indítanak a városi lakosság és a falvak nincstelen tömegei ellen, de a nagytőke és a nagybirtok, meg a klérus érintetlen marad. Aki elolvassa a pénzügyminiszter expozéját, aki végigtanulmányozza majd az új adókról, adóemelésekről és fizetéscsökkentésekről szóló kormányrendeleteket, az önkéntelenül is fölvetheti a kérdést: hol marad a válaszfalak ledöntése és megkérdezheti azt is, hogy hol van a nemzeti öncélúság és a magyar állam szuverenitása? Sőt megkérdezheti azt is, hogy hol van a 97. pont ezekből a rendeletekből, hol van a lelkiismeretesség? És még sok minden egyéb kérdés is fölmerül. És mi ezeket a kérdéseket nem fogjuk véka alá rejteni. Nem ez az utolsó szavunk az expozéról és a rendeletekről. Beszélni akarunk és beszélni fogunk ezekről, föl akarjuk és föl fogjuk rázni az ország népét, mert ebbe a pusztító hadjáratba nem lehet és nem szabad megnyugodni... Kilenc újabb adóemeléssel és három új adóval, a közalkalmazottak fizetésének csökkentésével akarják megmenteni a helyzetet „A pénzügyminiszter bejelentése úgy hatott, mint amikor Tisza István bejelentette, hogy elvesztettük a háborút!" A gömbösi új stílus tudvalevően mindössze abban különbözik az előző kormányok, gróf Bethlen István és gróf Károlyi Gyula rendszerétől, hogy a minisztertanácsokat délután helyett reggel tartják és egyben elhatározták, hogy a képviselőház délelőtt 10 óra helyett ezentúl délután 5 órakor ül össze. Egyebekben Gömbös kormánya pontosan elődei nyomdokain halad, legföljebb azzal a különbséggel, hogy még elszántabb iramban emeli a közterhek alatt már-már összeroskadó nép adóterheit, még fojtogatóbb erővel szorítja meg azt az adóprést, amelynek szorításától ma már nemcsak a munkásság, nemcsak a szellemi rétegek, de a polgári kisegzisztenciák is fuldokolnak. Kedden tartotta a képviselőház az első délutáni ülését és ezen két órán át Imrédy pénzügyminiszter nem tett egyebet, mint hogy pillanatnyi szünet nélkül sorolta föl, milyen adóemelésekkel, milyen új adók behozatalával, a közalkalmazotti fizetések milyen újabb csökkentésével, kívánja a kormány az államháztartást az összeomlástól megmenteni. Természetes, hogy az első délutáni ülés iránt ezért fokozott érdeklődés nyilatkozott meg. Ezúttal nemcsak az ellenzék vonult föl úgyszólván teljes számban, de ott volt a pénzügyminiszteri expozénál, az egységespárti uralom fentartását célzó adóemelések fölsorolásánál az egységes párt úgynevezett színe-java is. Fagyos nyugalommal és közönnyel hallgatták az egységespártiak, amint a pénzügyminiszter két órán át sorolta föl az új adóemeléseket, az új adónemeket és amikor a pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány az ország népére miként akar lesújtani, az expozé végeztével az egységespártiak sorra üdvözölték is Imrédy pénzügyminisztert „nagyszerű teljesítménye" alkalmából. Az ülést délután 5 órakor nyitotta meg Almássy elnök, aki bejelentette, hogy a tornai kerületben gróf Hadik Jánost választották meg. (Éljenzés a baloldalon.) Hadik levélben tudatta, hogy felsőházi tagságáról le fog mondani. (Ekkor lépett az ülésterembe gróf Bethlen István, amire Kabók Lajos elvtárs feléje kiáltott: „Bejött az optáns gróf!" — Az egységespártiak megtapsolták Bethlent.) Ezután Imrédy pénzügyminiszter mondotta el napokkal előbb bekonferált expozéját. (Malasits: „99. pont: Mindenünket az adókra!") Előrebocsátotta, hogy kíméletlenül őszinte lesz. Különben egész pénzügyi terve nem volna elbírálható. (Zaj a baloldalon.) Anyagi és erkölcsi természetű problémákról lesz szó. (Buchinger: „A politikai problémák a legfontosabbak!" — Kabók: „Még jobban tönkre akarják tenni az országot!") Első a pénzügyi helyzet ismerete. A költségvetés első hat hónapjában ?364.4 millió millió volt a kiadás, 352.2 millió a bevétel. A valóságban 12.2 millió pengő hiány mutatkozott. Kitért az üzemek költségvetésére, az annak keretében előfordult hiányra. Az államháztartás pénzkészlete az első félévben az előző évvel szemben 12 millió pengő csökkenést mutat. 150 millió pengő hiánnyal kell számolni az ez évi államháztartásnál. A nemzeti jövedelem, amely 1928—29-ben ötmilliárd volt, most hárommilliárdra becsülhető. (Györki: „Fellner tanár mást mond!") A nemzeti jövedelem növelése céljából fejleszteni kell az értékeket jelentő termelést. Ezért fektették a fősúlyt a külkereskedelmi piacokra, a márkázásokra... (Peyer Károly gúnyosan: „Laskay is márkázott!") A 3 milliárdos nemzeti jövedelemre valóban 1,2 milliárd közteher hárul, ami magas. Szerinte azonban ezt nem lehi ez „mereven" megítélni, mert ezek az összegek visszafolynak a termelésbe. (Zajos ellentmondások a baloldalon.) A bajok fő okát a nemzeti jövedelmek visztesésében látja. A hiányt nem lehet most külföldi segítséggel pótolni. (Kabók: „Mi van a hágai diadallal?") A belső jövedelemből kell tehát megélnünk. A termelést tehát emelni kell... („Hogyan?" — kérdezi zajosan a baloldal.) Az államháztartás deficitjének födözésére — különösen ilyen nagy deficitnél — minden eszközt igénybe kell vennünk. A Népszövetség pénzügyi bizottsága most arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bevételek fokozásával és a kiadások