Népszava, 1933. március (61. évfolyam, 49–74. sz.)
1933-03-05 / 53. szám
1938 március 5. Ilyen a páriák élete... Hatvanmillió hindu — „érinthetetlen" Huszonöt évszázad szenvedései után először hangzik föl egy tragikus sorsú nép panaszkiáltása, azé a népé, amelyet az egész világon az „érinthet-lenek" neve alatt ismernek. India elfelejtett, elhagyatott embere ott áll a civilizáció kapuja előtt, amelyet ősrégi szokások eddig elzártak előle és most dörömböl a kapukon. Milyen az az élet, amelyet ezek a különös, idegenszerű emberek az élet árnyas oldalán kénytelenek folytatni? Kik ezek az emberek, milyenek és hogy lettek ilyenné? Az érinthetetlenek hinduk — és a hinduk társadalmi rendszerét hatalmas, sokrétegzésű piramishoz lehet hasonlítani. Az építmény csúcsán a braminok állnak, akikben alakot ölt a hinduknak a vallás iránt érzett hagyományos tisztelete. A braminok száma Indiában körülbelül hat millió — míg érinthetetlen hatvan milliónyi van. A különböző kasztok — eredetileg csak négy kaszt létezett — megannyi lépcsőfokai a piramisnak. A kasztrendszer minden részletében teljesen kidolgozott és a nyugati ember számára annyira érthetetlen, hogy szinte belezavarodik. Kétezerháromszázra, becsülik az időszerint azoknak a különböző vallásos, szociális és gazdasági fokozatoknak a számát, amelyek az embereket elválasztják egymástól. Ennek a sokrétegzésű piramisnak a legalján vannak az érinthetetlenek, egyedül születésük véletlenénél fogva. Mit jelent Indiában kitaszítottnak lenni? A pária saját községében is csak az illető falu vagy város bizonyos meghatározott részében lakhatók. A kitaszítottak semmiféle társadalmi vagy személyes ösztönzés jótéteményében nem részesülhetnek, a fejődés lehetőségéből ki vannak rekesztve, vallásuk tanai pedig korán lelkükbe vési, hogy családjukkal együtt isten és az emberek szemében örök időkre tisztátalanok. nem a kőművesek, asztalosok, bőrmunkások, a távoltartási körzet tizenkét méterrel van megjelölve. Ilyen szigorú rendszabályok őrzik a felső kasztokhoz tartozókat még attól is, hogy a kitaszítottaknak akár árnyéka is útjukra essék. A felsőbb kasztokhoz tartozók megközelíthetetlenségének számos formája van. Nemcsak abban mutatkozik, hogy a braminok csengővel adnak jelt, hogy a kitaszított bizonyos távolságra tartsa magát tőlük, nemcsak azt kívánják az érinthetetlenektől, hogy az utcán söprűt vigyenek magukkal, hogy még lábnyomukat is eltüntessék — ezeket a szerencsétlen embereket kirekesztik a fogadókból és a vasutakról is. Sőt még a törvény előtt sem szívesen látott vendég a pária. Amikor panaszukat tárgyalják, látni őket, amint az utcán álldogálnak, az előírt távolságban a törvényszéktől. A bírók és az ügyvédek braminok és óvakodnak attól, hogy olyan felek, akik semmiféle kaszthoz nem tartoznak, beszennyezzék őket. Az érinthetetleneket még a legtöbb templomból is kizárják és így még a vallási gyakorlatban is akadályozzák őket. Csak a magánosok tulajdonában levő templomok állnak nyitva minden osztály hivői számára, de a nyilvános templomok hatóságai nem átallották, hogy Londonban a koronatanács útján olyan törvényszéki határozatot eszközöljenek ki, amely megerősíti ama jogukat, hogy templomaik kapuit elzárhassák a kitagadottak elől. Az indiai kasztoknak, amelyek eredetileg gazdasági különbségekből álltak elő, ma már csak vallási jelentőségük van. Megtörténik, hogy egy alsóbb osztályhoz tartozó hindu gazdagabb, mint a másik, aki a felsőbb osztályhoz tartozik. Ámde a kasztok rendszere mégis megszervezett gazdagságnak az eredménye, amely a piramis csúcsán áll, míg akitagadott szegények szervezete a társadalom legmélyén foglal helyet. Tilos üzletekbe lépniök Minden tekintetben hátrányos az érinthetetlenek helyzete. Olyan országban, ahol a kereskedelmet is kasztok szerint szervezték meg, csak természetes, hogy az alsó osztályok nem jutnak a jobb foglalkozási ágakhoz. Ha pedig a pária mint vásárló jelentkezik, sokszor még az üzletbe való belépést sem engedik meg neki. Ilyenkor a földre dobja pénzét és meg kell elégednie azzal az áruval, amit az üzlettulajdonos szintén a földre vet neki, vagy pedig a házalónál kell bevásárolnia. Az üzletekben való vásárlást nem az ő számára találták föl. Indiában a társadalmi egyenlőtlenséget a vallás még egyházi szankcióval is megszilárdította. Ama fölfogás helyett, hogy az emberek egyenlőnek születnek, Indiában az a hit uralkodik, hogy az emberek a kasztok szerint már egyenlőtlennek születnek és az indiai népek ennek a fölfogásnak az alapján rendezték be életüket. Éppen ezért a páriaintézményt a hinduk szintén úgy tekintik, mint társadalmi rendszerünknek szükséges részét. Senki sem küzdött olyan hevesen ez ellena rendszer ellen, mint Gandhi. De annyira még ő sem megy el, hogy a kasztrendszert teljesen ki akarná küszöbölni. Kijelentései között található az a javaslat, hogy a hinduizmusnak a kasztok mai sokféleségét úgy kellene egyszerűsíteni, hogy visszatér a társadalomnak ahhoz a négy fő tagozódásához, amelyet a régi időkben alapvetőnek tartottak. A négy tagozódás felsőfokán a braminok, vagyis a papok osztálya állott; azután következett a kratinák osztálya, vagyis az állam szolgálatában állóké, akikhez a katonaság is tartozott; a vagziák, vagyis a kereskedők és a földművelők osztálya és végül a szudráké, vagyis a szolgáké. _ Kérdés azonban, hogy milyen módon lehetne az érinthetetleneket ebbe az építménybe bevonni. De az élet gyorsan dolgozik. Egyfelől azt látjuk, hogy a travan dorei maharadzsa állva hallgatja meg miniszterelnökét, mert a hivatalnok véletlenül magasabb kaszthoz tartozik, másfelől pedig Baroda hercege egy páriát hívott meg kormányába. Dr. Ambedkar, aki maga is érinthetetlen, helyet foglalt a londoni kerekasztal-konferencián és az angol király is fogadta. Ezeknek a változásoknak a jelentősége nem értékelhető eléggé. A történelem könyvének új lapja íródik általuk. Mégis tudni kell még valamit. A páriák problémája nem annyira a nagy városokban érezhető, mint inkább távoleső, elmaradt helyeken válik kínos, égető kérdéssé. Ahová nem jut el a haladás világossága. De az előjogok, amelyeket hosszú évszázadok folyamán kényszert tettek ki és amelyek szorosan hozzákapcsolódnak az élet és a halál ceremóniáihoz, nagyon lassan irthatók ki. A páriák vízhez sem juthatnak A hinduk különlegesen kényesek víz dolgában. Egy hindu herceg londoni látogatása alkalmával például magával vitte a szükséges vízkészletet. A bramin pedig vasúti utazásnál podgyászában visz vizet magával. A braminok ugyanis inkább megisszák a rossz vizet, ha azt egy kasztjukbeli nyújtja nekik, semmint hogy tiszta vizet fogadjanak el olyan embertől, aki kasztja szerint az előírt vallási szabályoknál fogva alacsonyabb fokon áll. Ha a páriának csak árnyéka esik a vízre, a víz már tisztátalan. Az érinthetetlenek számára ez a szabály egyet jelent azzal, hogy nem használhatja sem a falu forrását vizivásra, sem a tavat fürdésre. Most történik, hogy a pária vizeskorsóját a forrás közelében hagyja, abban a reményben, hogy valaki részvétből majd megtölti neki. Olyan forró éghajlatú országban, mint India, ilyen hagyományos szokásoknak végzetes következményei vannak. Rászorítja az érinthetetleneket, hogy olyan vizet használjanak, amilyent találnak — legyen az jó, vagy rossz. A vallás még a „tisztes" távolságot is előírja Az érinthetetlenséget súlyosítja, hogy a páriák még meg sem közelíthetik a más kasztbelieket. Az előírásokat e tekintetben a páriák tisztátalansági foka szerint állapították meg. Ha a pária marhahúst evett — ami a más kasztbeli hindunak tilos —, akkor a bramintól 64 lábnyi távolságban kell magát tartania. Olyan „tisztátalan foglalkozásúak" számára, mint amilye NÉPSZAVA Mi számolunk minden fillérrel! Kövesse példánkat: 1 zsebkendő, vagy SO varrótő, vagy 2 pár paizom. kézelőgomb, vagy 1 pár izlap, vagy 3 tdt. fehérnemű, szám, vagy 2 óraszalag, vagy 1 bojtos zsinór, vagy 1 gyűszű, vagy 1 stoppolófa, vagy 1 nyakkendőszorító, vagy 2 harisnyatartó csat, vagy 1 m klopitcsipke, vagy 2 ruhacsat stb. 5 m kőperszalag, vagy 1 m szőnyegszegi, vagy 10 ms. sujtás, vagy 1 m antiklornal, vagy 1 pár kézelőgomb, vagy std. cérnagomb, vagy 1 db. harisnyakötő, gumi, vagy 1 pár Ingujjtartó, vagy 2 nadrágtartópótrész, vagy 1 levél gyöngyházgomb, vagy 1 zsebkendő, vagy 1 m klepitcsipke stb. 5 m batisztszalag, vagy 3 m gumipertlt, vagy 4 pár cipőfűző, vagy 1 m párnazsinór, vagy 1 ruhaakasztó, vagy 1 kalapja, vagy 1 cérna,225 m, vagy 1 alsószál 1000 yard, vagy 1 m lenrott, vagy 1 db. fodrosgumi, vagy 1 pár izlap, vagy 1 m bútorbornit, vagy 1 pár kézelőgomb, vagy 1 hajháló, vagy 1 m klepicsipke stb. 10 stoppoló, vagy 9 gépvarrófonal, vagy 52 paplangomb, vagy 12 paplanrózsa, vagy 7 m függönyzsinór, vagy 50 m lace , vagy 1 órazsinór, vagy 3 pár gomblyukas vállpánt, vagy 1 hajlekötő, vagy 1 ruhacsat, vagy 10 m Danubia, vagy 1 felsőszállOOO yard, vagy 1 vég klepti-piko, v. 1 zsebkendő, v. 1 kézifilé stb. Ullstein°szabásmintá[m at • legújabb lanszl és nyirl «martul« •Ma Mjysjtfioz illuutóan miáron urtunn 1933 március hó 5-iki, vasárnap délelőtti előadása A megváltott jegyek érvényesek a „CARAMBA" bármely esti előadására e hó 7-éig, vasárnap este és délután is vagy a jegyek árát kívánatra visszatéríti a M. Sz. P. Kulturpropagandaosztály jegypénztára (VII. Erzsébet körút 35. sz.) 9 Hatvanötezer bányamunkás sztrájkol Lengyelországban Kattowitzból táviratozzák. A sztrájkoló lengyel szénbányamunkások száma szombaton 65.000-re emelkedett. A kétnapos tiltakozósztrájk oka — amint már jelentettük — a bérredukció. Attól tartanak, hogy a tiltakozó sztrájk általános bányamunkássztrájkká szélesedik. Ebben az esetben a fémmunkások is sztrájkba lépnek. •«•nBDBBr^BfHSIBBBBBMH*« Negy^ilkoztak egy munkanélkülit Szombathelyen Szendi Lajos régóta nyomorgó lakatost Szombathelyen egy hórakás tetején holtan találták. Az orvosok szerint halálát agyvérzés okozta, ami a jobb halántékára mért hatalmas ütés következménye volt. A boncolás során megállapították, hogy Szendi már napok óta egy falatot sem evett. Csak alkoholt találtak a gyomrában. A rendőrség még nem jutott a gyilkos nyomába. Megvárhatja IGAZOLVÁNYA FÉNYKÉPÉT • Materem «»• M. Andriesy-i» M PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ