Népszava, 1933. április (61. évfolyam, 75–98. sz.)

1933-04-01 / 75. szám

fi­ 4 jó, frisséül pörkölt em­léka,Té­mar­­ék­ és az úgynevezett Gürtel­en végig­vonultak. Mindenki tudta Bécsben, hogy ma adják ki a Schutzbund fölosz­latásáról szóló régen tervezett ren­deletet. A rossz lelkiismeret szólalt meg e katonai tüntetésekben. Azon­ban a szociáldemokrata párt és Bécs lakossága előre el volt ké­szülve a Schutzbund feloszlatására. Amikor délután, a rendelet kiadása után rendőrtisztviselők a Schutz­bund helyiségeiben megjelentek, hogy mindent zár alá vegyenek és az egyesület vagyona iránt érdek­lődtek, a titkárok mindenütt azt a választ adták nekik: „Már napok­kal ezelőtt odaajándékoztuk a­ va­gyonunkat az osztrák szociáldemo­krata pártnak." Teljes nyugalomban és rendben ment a hivatalos aktus és ez idő alatt Bécs egész munkássága az uc­cára tódult, a háromnyílas jelvénnyel a gomb­lyukában járkált fel és alá, sem­miféle aztán provokatőr beugrás­nak nem dőlt be. A munkások mél­tóságosan üdvözölték egymást: Freiheit! Az egész tüntetés olyan nagyszabású, olyan erőről tanús­kodó nyugalmat mutatott, hogy még az ellenség soraiban is meg­döbbenést keltett. Látták, hogy a munkásságot nem lehet kis uccai csatározásokba beugratni és hogy ez várja tettrekészen a jelszót, hogy „nincs tovább"! Mialatt a munkásság­ az uccán ilyen méltóságteljesen tüntetett es .•s a rendezőkké vált Schutzbundlerek a rendet a tömegekben fönntartot­ták, megjelent az első különkiadás, hogy Seitz, Bécsország tartomány­főnöke az osztrák Heimwehr­esgyesületet köztársaságellenes­­ ma­gatartása miatt föloszlatta és a rendőrsészhez intézett leiratával az esetleges föllebbezésre való tekin­tet nélkül a rendelet végrehajtá­sára hívta föl a rendőri karhatal­mat. A törvény szerint Bécs tarto­mányfőnökének teljesen­­ jogában van ezeket a rendelkezéseket ki­adni, mint ahogy Tirolban éppen a tiroli tartományfőnök rendelke­zéseivel oszlatták föl a Schutz­bundot. Rögtön minisztertanácsot hív­tak össze, amely még a késő­éjszakai órákban is tanácsko­zik. A Schutzbund föloszlatása ügyé­ben az alsóausztriai tartomány­gyű­lési képviselők küldöttsége jelent meg Buresch tartományfőnöknél és fölkérte, hogy jelentse be az alsóausztriai tartománygyű­lés legnagyobb pártjának, a szo­ciáldemokrata csoportnak a til­takozását a Schutzbund felosz­latása ellen. Hivatkoztak arra, hogy a Heim­wehrek szeptember 13-án fegyveres erővel támadtak a köztársaság el­len, az államintézményeket meg­szállták, a köteleségét teljesítő rendőrök kezéből a fegyvert erő­szakkal kicsavarták, egyeseket jog­talanul fogságba vetettek és még sem a Heimswehreket oszlatták föl, h­anem a köztársasághoz hű és a törvény szerint működő Schutzbun­dot. Buresch, aki maga keresztény­szociális és a kormány egyik bizal­masa, azt válaszolta, hogy a tiltako­zást még ma este a kormány tudo­mására hozza. Az izgalom egész Ausztriában nagy, a puskaporoshordó körül szik­rák pattannak, nem, lehet tudni, mi­kor esik szikra a hordóra. MegszáSító!* a hirtesnbergi fegyvergyárat (Bécs, március 31.) Az utóbbi na­pokban azt híresztelték, hogy „bi­zonyos szélsőséges elemek" el akar­ják rabolni a hirtenbergi fegyver­gyárból azokat a fegyvereket, ame­lyek az utóbbi időben annyit sze­repeltek a nemzetközi politikában. A katonai hatóságok elrendelték, hogy a fegyvergyárat katonai őri­zet alá vegyék. Pénteken egy szá­zad kerékpáros tábori vadász már el is foglalta a gyártelepet, hogy megakadályozza a fegyverek elrab­lását. NÉPSZAVA 1933 április . A lányoi­ között fellyisesztettéfi a Mérnöki Kamara közgyűlését Csak­ alapszab­álysértéssel tu­dták megakadályozni a bizalmat­lansági indítvány megszavazását. — Kivonult a többségben levő ellenzék. — Miért kap Thoma Frigyes főtitkár Ar BravS 1500 pengőt? A Budapesti Mérnöki Kamara pénteken folytatta évi közgyűlését. Nagy üggyel-bajjal átmentették néhány hete vidéki — postán kül­dött — szavazatok segélyével­­ a régi vezetőséget, de az érdemi tár­gyalásnál kezdettől fogva erős több­ségben volt az ellenzék, amely meg akar szabadulni a jelenlegi veze­tőségtől, mert alkalmatlannak és érdemetlennek tartja a mérnökség ügyeinek intézésére. A Vigadó nagytermében kezdet­től fogva izzó volt a hangulat. A hivatalos vezetőség számára valóságos vesszőfutás volt a közgyűlés pénteki napja. Kossalka János elnököt alig akar­ták meghallgatni. Számtalan köz­bekiáltással juttatták eszébe azokat a közmunkákat, amelyeket mint kamarai elnök szerzett, majd az ellenzék nevében Martsekényi Imre szólt hozzá az elnöki és főtitkári jelentéshez. Kiemelte, hog­y a számra és súlyra döntő jelentőségű ellenzék­nek a kamara vezetőségében nincs képviselete, hogy a főtitkári jelen­tés a fiatalokról egyáltalán nem emlékezik meg. A kamara ad­minisztrációja drága és rossz. Min­den mérnöknek ötven pengőjébe kerül Thoma főtitkár úr és néhány társának eltartása. A legnagyobb visszásságok vannak a közmunkák körül, panama panamát követ. A pályázatoknál nem a protekció­nak, hanem a rátermettségnek kell döntenie. A köztisztviselő-mérnö­kök ne vállalhassanak magán­munkákat A mérnöki kart ildom­talan támadás érte Petrovácz felső­ipariskolai tanár, képviselő részé­ről a parlamentben és a Ház mér­nöktagjai ezt a tám­adást nem uta­sították vissza kellően. Bizalmatlansági indítványt tett Kossalka elnök és Thoma fő­titkár ellen. A kisebbségben levő Kossalka­párt néhány szónokot állított — vi­tézeket és felsőházi tagokat —, hogy az ellenzék indítványát megbuktat­hassa. A közhangulat azonban tel­jesen az ellenzék mellett állott. Csak úgy röpködtek a közbe­szólások Dunahídról, 1500 pen­nagy kiáltó tó­gőről atyafiakról, Wolff-kur­atyafiakról, tusró. A terem egyetlen embercsoport volt. Menthetetlennek látszott már a helyzet Kocsalkáék részére, amikor Kelemen Kornél egységespárti képviselő, aki mellékfoglalko­zásképpen a Mérnöki Kamara dúsan dotált ügyésze, kifejtette, hogy a bizalmatlansági indítvány fölött nem lehet titkosan szavazni. Az ellenz­ék pontosan tudta, hogy titkos szavazás esetén a kurzustól függő mérnökök is a Kossalka—Thoma vezetőség ellen szavaznak és ezért követelte a tit­kos szavazást. Thoma Frigyes állott föl ezután állása, fizetése és Petrovácz kép­viselő támadásának védelmére. Hosszasan magyarázta, hogy Pet­rovácz a „Senki Jánosok" kifeje­zésért már bocsánatot kért és azt különben sem a magánmérnöki kar összességére, hanem­­ az állástalan mérnökökre értette. Az állástalan mérnö­kök viharosan tüntettek a negyven­szeres középítkező-képviselő sér­tő kijelentése ellen. Következett Kelemen Kornél alapszabálymagyarázata alapján a ciyik­ szavazás. A teremben fölál­lottak a bizalmatlansági indítvány­ hívei. Többségük szemmel látható volt. Ez azonban nem akadályozta meg Kelemenéket, hogy a többséget kisebbségnek ne mondják és a bizalmatlansági indítványt el­vetettnek ne jelentsék ki. Az ellen­zé­k erre izgatott szóváltások között kivonult, „így lépünnk majd ki a kamarából is" — ezzel búcsúztak az elnöklő Zorkóczy Samutól. A magára maradt néhány köz­tisztviselő-mérnök sürgősen meg­szavazott két indítványt, de ami­kor a költségvetés és vele együtt az eddigi fizetések megállapítására került volna a sor, az egyik ellen­zéki tag visszatért a terembe és a határozatképesség megállapítását kérte. Ez alkalommal a számok olyan nyilvánvalóak voltak, hogy a határozatképtelenséget ki kellett mondani. A közgyűlést felfüggesz­tették és folytatását az elnökség tűzi majd ki. Sí meg..." — jelentik bizottság üléséről A képviselőház külügyi bizottsága pénteken délelőtt ülést tartott, ame­lyen Kánya Kálmán külügyminisz­ter újra elmondta genfi, római és bécsi útjának eredményéről mind­azt, amit már a felsőház külügyi bizottságának csütörtöki ülésén szükségesnek és jónak látott elmon­dani. A külügyminiszter beszámo­lóját azután hosszabb vita követte, amelyről a lapok tudvalevően csak a hivatalosan kiadott kommünikét közölhetik. Nos, ebből a hivatalosan kiadott jelentésből bizony ismét vajmi ke­vés derül ki. Eckhardt Tibor (füg­getlen kisgazdapárti) fölszólalásá­ból még hoz vagy nyolc-kilenc sort a hivatalos kommüniké, ugyanígy bánik el báró Perényi Zsigmond (egységespárti) fölszólalásával, aki a többi között megállapította, h­ogy a rutén szervezetek hiába sürgetik a rutén autonómiát, amelyet a nem­zetközi kötelezettség alapján meg kellene kapniok. Az is kiderül a hi­vatalos kommünikéből, hogy Gratz Gusztáv (egységespárti) a Népszö­vetség­ alapokmányának olyirányú módosítását tartja kívánatosnak, h­ogy a határozathozatalnál ne le­gyen szükség az egyhangú szava­latra. Majd Illés József, Nagy Emil és Ugron Gábor fölszólalásaiból kö­zöl a külügyi bizottság üléséről szóló hivatalos közlés néhány sort, de­­ például Peyer Károly elvtárs fölszóla­lását teljesen elhallgatja a hi­vatalos kommüniké, amennyiben csak megemlíti, hogy ,,fölszólaltak még Walkó Lajos, Peyer Károly, J­akovszky Tibor, Pintér László és báró Kray István, akik különböző aktuális kérdéseket vetettek föl". Hogy mit mondott Peyer elvtárs, milyen aktuális kér­déseket vetett föl és mit mondottak azok a képvise­lők, akik Peyerrel együtt csak úgy szerepelnek a hivatalos jelentésben, hogy „fölszólaltak még", arról a hivatalos jelentés egyálta­lán nem emlékezik meg és így ar­ról a lapok sem közölhetnek sem­mit. A hivatalos jelentés egyébként azzal végződik, hogy Kánya kül­ügyminiszter válaszolt az egyes fölvetett külpolitikai kérdésekre. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET ! TERJESSZÉTEK MINDENÜTT" Tatarozás! hitelt nyújtanak a pénzintézetek A Lakásépítési Állandó Bizottság közli, h­ogy a bérházak tulajdonosai bizonyos feltételeik mellett tatarozás! hitelt kap­hatnak, ha erre vonatkozó és a nagy­bankoknál beszerezhető hiteligénylési lapjaikat a Lakásépítési Állandó Bizott­ságnál (II. Fő utca 1, I. em.) kitöltve benyújtják. Ha a hitelt a LÁB sza­kértői vélemény alapján engedélyezi is, ez kamatostul sem leh­et nagyobb annál az összegnél, amelyet a tatarozandó ház tiszta bér­jövedelme két év alatt nyújt. A hitel­nyújtás alapjául háromhavi lejáratú és hétszer meghosszabbítható váltók szol­gálnak. A váltókra negyedévenként 121/2%-ot kell törleszteni, a leszámítolási kamatláb 2­/2%-kal drágább a Nemzeti Bank kamatlábánál. A nyújtott hitel erejéig az adósok költségére keretbizto­sítéki­ jelzálogjogot kell az ingatlanra bekebelezni, áruforgalom következtében szüksé­ges fizetések módozataira. A meg­állapodásokat egy évre kötötték és azonnal életbe lépnek. Báró Szterényi lemondott a hatos bi­zottság elnökségéről is. Pénteki lapunk­ban megírtuk, hogy báró Sztarényi Jó­zsef, akinek neve az utóbbi időkben gyakran szerepelt úgy az Imperial bot­rányával, mint a Háziipari Szövetség ügyével kapcsolatosan, lemondott az úgynevezett legitimista nagytanácsban viselt tagságáról, ahol amúgy sem fej­tett ki közgazdasági tevékenységet. Szte­rényi most lemondott annak a hatos bi­zottságnak az elnöki tisztjéről is, ame­lyet az országgyűlés 33-as bizottsága küldött ki azzal a megbízatással, hogy vizsgálja fölül a közüzemeket és az ál­lammal kötött szerződéseket. M­zt a le­mondását Szterényi azzal indokolta, hogy a hatos bizottságnak felül kell vizsgálnia olyan intézményeket is, ame­lyekkel kapcsolatosan őt a képviselőház­ban támadások érték. * Magyar-román keresk­­edel­mi tárgy­alások Hivatalosan jelentik: A magyar és román delegáció között március 16-án kezdődött tárgyaláspír, ame­lyek azóta a kölcsönös és teljes megértés jegyében folytak, véget értek. A két delegáció megállapo­dást kötött bizonyos kereskedelmi természetű­­ kérdésekről, továbbá az a M*crarorsi Agri Ssociáldímosorata Párt tudományos havi folyóirata Politika, szakszervezeti élet, munkajog Leszállított ára 60 fillér Negyedévre 2.40 pengft Klfifuetea: a Mépsiava kiadóhivetftlfiiwn (VHI, Conti­ntea­­ és a Rapsiava-fcanr*­kereaksdéshsn (VII, Eresibet-könrt K.M.)

Next