Népszava, 1933. június (61. évfolyam, 123–145. sz.)

1933-06-01 / 123. szám

mét egyet fog: érteni az Újságírók Nemzetközi Szövetség­e által fárad­hatatlanul védelmezett eszmékkel. Az Újságírók Nemzetközi Szövet­ségének Végrehajtóbizottsága a hozzá csatlakozott szervezeteket fölszólítja, hogy az országaikból származásuk vagy érzületük miatt elűzött újságírókat része­sítsék támogatásukban és tegye­nek lépéseket, hogy ismét vissza­szerezzék azoknak a társaiknak szabadságát, akiket Német­országban ezekből az okokból fogvatartanak. * A nemzetközi újságíró-kongresz­szus tagjait szerdán délben a Buda­pesti Napilapok Szindikátusa ebédre látta vendégül a svábhegyi szana­tóriumban. A bankett keretében Vészi József tartott­ pohárköszöntőt. Szerdán este Dons Hermann belga szerkesztő, a Nemzetközi Új­ságíró Szövetség elnöke előadást tartott a rádióban. Ismertette az 1926-ban megalakult szövetség ed­digi munkásságának eredményeit, hangoztatta, hogy a szövetség leg­főbb célja a sajtószabadság védelme. Ezután rámutatott arra, milyen fontos az újságíró munkája, mi­lyen komoly a feladata. Fontos a sajtó szerepe nemzetközi vonatko­zásban is, mert hozzá­járulhat a nemzetek közt fölmerülő ellentétek kiküszöböléséhez. Az újságírókat szinte öntudatlanul vezetik az em­berek közötti béke megteremtésére, a népek közeledésére és az őszinte testvériség megvalósítására irá­nyuló törekvések. hl (Tokio, május 31.) Hivatalos köz­lés szerint kedden délután Tang­kuban, Tiencin mellett, aláírták a japán-kínai fegyverszüneti egyez­ményt. Az egyezmény semleges te­rület megteremtését tervezi, ame­lyet északról a nagy fal, keletről a Peking—mukdeni vasútvonal, nyu­gatról pedig a peking—suijüani vasútvonal határos. A fegyverszü­neti egyezmény értelmében a kato­naságtól mentesített zónában a kínai önkénteseket le kell fegyve­rezni és Peking—Sanhajkvan kö­zött meg kell indítani a vasúti for­galmat. Ne gerinctelen embereket neveljenek! A képviselőházon kívül ülést tartott szerdán a felsőház is, hogy letárgyalja a képviselőházban már elintézett, a köz­igazgatás úgynevezett egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot. A napirend előtt gróf Széchenyi Aladár szólalt föl, hogy reflektáljon Gömbös miniszter­elnöknek a r okteantj­avas­l­a­t során el­hangzott kijelentéseire. A miniszter­elnöknek — mondotta — igaza van abban, hogy az állandó tagadás állás­pontjával még nem lehet egy nemzet ügyét előbbre vinni, de téved a minisz­terelnök abban, hogy a magyar nép mindig a tagadás álláspontján volt. A tagadás, amit inkább védekezésnek mondanak, a mohácsi vész után kezdő­dött, a Habsburgok trónrajutásával. A Habsburg-királyok közül nem egy meg akarta fosztani a magyar nemzetet elemi jogaitól, ezekkel szemben jogos volt a tagadás, illetve a védekezés. Föl­szólította Gömböst, hogy ne csak gerinc­telen emberekkel vegye körül magát. Neveljenek itt gerinces, keményderekú, füg­getlen gondolkozású embereket, mert ezeknek több hasznát látja az ország, mint a gerincteleneknek. Gömbös azt is kifogásolta, hogy túl sokat kritizálják a Bethlen-rendszert. A Bethlen-uralam tíz esztendejét elfelejteni nem lehet és még kevésbé a tíz esztendő alatt elkövetett súlyos hibákat. Ugyancsak a napirend előtt Hoepfner Guido vitába szállt Bleyer Jakabnak a képviselőházban elhangzott, nagy port fölvert fölszólalásával, amelyben Bieyer a hazai németség helyzetével foglalko­zott. Bieyerrel szemben hangoztatta, hogy Magyarországon nem nyomták el a németséget. Ezután rátértek a közigazgatás „egy­szerűsítéséről" szóló törvényjavaslat vi­tájára. Két szónok fölszólalása után a vitát félbeszakították és folytatását csütörtökre halasztották. NÉPSZAVA a négyhatalmi egyezmény sorsa Római jelentések szerint, amen­y­nyiben előre nem látott nehézségek nem merülnek föl, a négyhatalmi szerződést csütörtökön aláírják. Olaszország részéről Aloifli nép­szövetségi fődelegátus, a másik há­­rom állam részéről pedig az illető államok római nagykövetei írják alá a szerződést, amelyet mindenütt egyszerre terjesztenek a parlament elé jóváhagyás végett. Amint Párizsból jelentik, a kép­viselőház külügyi bizottságának szerdai ülésén Ybarnegaray kép­viselő megint hevesen támadta a négyes szerződés tervét és azt kí­vánta, hogy a külügyminisztérium hozza nyilvánosságra a Francia­ország, Olaszország és Jugoszlávia között 1923-ban, 1924-ben és 1927-ben lefolyt tárgyalások anyagát. A londoni Daily Herald szerint a négyhatalmi szerződést még nem hagyták jóvá. Franciaország addig még nem haj­landó aláírni, amíg végleg nem ren­dezik a közte és Olaszország között fennálló ellentéteket. Hacsak Pá­rizs az utolsó pillanatban meg nem változtatja álláspontját, az egyez­mény aláírását bizonytalan időre elhalasztják. Az angol alsóházban Simon kül­ügyminiszter egy kérdésre vála­szolva kijelentette, hogy valószínű­leg csütörtökön a Ház elé terjeszt­heti a négyhatalmi egyezményre vonatkozó iratokat. Azzal kapcsolatban, hogy a németek tüntető módon ünnep­lik a Skagerraknál az angol hajóhadon aratott győzelmüket, Cayzer képviselő megkérdezte a ten­gerészeti minisztert, vájjon az an­gol haditengerészet megü­nnepli-e a jütlandi győzelmet, amelyben vi­szont a németek szenvedtek vere­séget. A tengerészetügyi miniszter nem­mel válaszolt a kérdésre. A főváros zárószámad­ása Bizottsági tag-e még a Pászti és Tab­ody? A főváros szerdai közgyűlésén folytatták a zárószám­sodás vitáját. Zala Zsigmond (demokrata) élesen bí­rálta a zárószám­adásokat és­ minden baj okát az új fővárosi törvényben je­löli meg: ez a törvény teszi lehetet­lenné az önkormányzati életet. Munka­alkalmakat sürget, a Tabán megépíté­sét, de még ezt is megelőzően az Erzsé­bet sugárút megteremtését, hogy a ma­gántevékenység is meginduljon. A nagy közüzemek egységárait le kell szállí­tani, ezek az árak alkalmazkodjanak a kereseti viszonyokhoz. A kölcsönköt­vényesekkel szemben elkövetett igaz­ságtalanság jóvátételét sürgeti. A záró­számadást nem fogadja el. Lemondod a kereszténypikrti Pászti, vagy nem mondott le ?... A vita megszakításával a főpol­gármester megadja a szót szemé­lyes kérdésben Büchler József elv­társnak, aki szóvátette, hogy Pászti János ellen pár hónapja ösz­szeférhetetl­e­nségi bejelentést tett, amelynek alapján az összeférhetet­lenségi zsűri 4:4 arányban úgy dön­tött, hogy Pászti nem összeférhe­tetlen. Ezt a döntést, természetesen, tudomásul vette, de most meglepe­téssel olvasta az újságokban, hogy Pászti a bizottsági tagságáról le­mondott: ezt a hírt a főváros hiva­talos kőnyomatosa, a „MOT" is közölte. Tudomása szerint Pászti lemondólevele valóban megérkezett a főpolgármesterhez, ma mégis azt látja, hogy Pászti megjelent a közgyűlés termében. Kérdezi, mi a helyzet: lemondott-e hát Pászti vagy nem? Ha lemon­dott, akkor nem lehet a közgyűlés termében, ha meg nem mondott le, akkor miért adták ki a lemondás hírét? Az is tisztázásra vár, hogy a főpolgármester Tabódy lemondá­sát a tanács keddi ülésén bejelen­tette, de a közgyűlésen nem. Huszár főpolgármester kijelenti, hogy folytatólagos közgyűlés van, Tabódy le­mondását majd az új közgyűlésen je­lenti be. Ami a másik lemondást illeti: Pászti megjelent a hivatalában és jegyzőkönyvbe mondta, hogy bizott­sági tagságáról való lemondását nem ő küldötte el. (Zajos derültség és fölkiáltások a bal­oldalon: „A reverzális!" „Wolff küldte el", és ő, a főpolgármester az ügyet áttette az igazoló választmányhoz. Nagy Lajos (ellenzéki pártonkívüli) az ügyrendhez akart szólni, de Huszár főpolgármester alig egy mondat után figyelmezteti, majd megvonja tőle a szót. 24.000-re­ csökkentették az ebéd­jegyek számát! Horovitz Gábor elvtárs a munka­nélküliek nagy nyomorúságáról be­szél, arról a helyzetről, ami a szo­ciáldemokrata párt minden igyeke­zete ellenére meg nem teremtett ren­dszer­es mun­kanélkü­lisegély­ezés hiánya miatt van. A helyzet válto­zatlan: sem munka nincs, sem munka­nélkülisegélyezés. A szakmunkások színe-java minden reménység nélkül várja, hogy va­lami munkához jusson, nem juthat munkához még a szakmán kívül sem. Nagy nehezen szerezhettek­­ ed­dig ebédjegyet, semmi egyebet, csak ebédjegyet. Hivatalos adatok­ból is megállapítható, hogy a mun­kanélküliség még egyre nagyobbo­dik, viszont a munkára való lehető­ség egyre csökken. Növekedik a munkanélküliség a kisiparosok tá­borában is. És a szociálpolitikai ügyosztály, valószínűen kénytelen­ségből leszállította az ebédjegyek szá­mát­, mégpedig 24.000-rel! Mit csináljon most ez az éhező munkás? Szakmunkát nem kap. Se­gédmunkát nem kap. Kilakoltatás előtt áll. Eddig legalább 24 órán­kint levest és főzeléket kapott. Most mi lesz? Most mit csináljon? Erre adjanak feleletet a polgármesterek, mert mitőlünk mindennap ezrek és ezrek kérdezik ezt. Híre jár annak is, hogy n­em is maradnak meg en­nél a csökkentésnél, h­anem az ebédjegyek számának újabb leszál­lítása következik. Az nem lehet in­dokolás, hogy nincs fedezet, — kell lennie fedezetnek! Az étkeztető akciót teljes terje­delmében folytatni kell, ezátig ilyen nagy a munkanélküliség! Bárhonnan is elő kell keríteni az étkeztetésre szükséges összeget és nem a naptárt nézni, hanem azt az óriási tömeget, amely az ebéd­jegyek megvonása, miatt éhesen kénytelen csatangolni, amíg útja az öngyilkossághoz vezet. Ha azt akarják, hogy rend legyen a város­ Tanácstag-e miijt Tabody ? Huszár főpolgármester kijelenti, hogy mindenben a törvény előírása szerint jár el: megvárja az igazoló­választmány döntését és azután tesz bejelentést a közgyűlésnek. Révész Mihály elvtárs ügyrendi felszólalásában megállapítja, hogy a­ főpolgármester most tett kijelen­tése és a keddi tanácsülésen tett ama bejelentés© között, hogy Ta­bódy Tibor lemondott a tanácstag­ságáról és bizottsági tagságáról — és ennek folytán a tanácsba a lajstromon következő Kossalkát már be is hívta — nincs meg a megfelelő össz­hang. Huszár főpolgármester Révész elvtárs felszólalására azt vála­szolja, hogy bár a bejelentést való­ban megtette, a legteljesebb mér­tékben alkalmazkodik a törvény előírásához és fönntartja azt az ál­láspontját, hogy a határozathoza­talra kijelölt fórum az igazoló­választmány. A zárószám 15 derás k­ifajtási fel folyatása során Magyar Miklós (demokrata) a fő­város üzemi politikáját bírálta. Azt mondják, hogy a közüzemek drága tarifáit a községi hozzájárulás horri­bilis volta miatt nem lehet leszállítani. Hát akkor csökkenteni kell a hozzá­járulás összegét, hogy olcsóbb legyen a tarifa. Sürgette a rokoncélú üzemek egyesítését.­ .... A­­zárószámadás vitája ezzel végetért. Borvendég alpolgármester részletesen válaszol a vitában elhangzottakra. Ho­rovitz elvtárs fölszólalására­­ kijelenti, hogy az az összeg, amelyet a közgyűlés az étkeztetésre kijelölt, kimerült. (Sze­pessy Albert: „Hát most mit csinálja­nak az éhezők?") Megígéri, hogy a kér­ő­dést állandóan napirenden tartják. (Ho­rovitz Gábor: „24.000 ebéddel akarnak kevesebbet adni; arra a kérdésre tessék válaszolni, hogy az éhezők mit egye­nek”? — Nagy zaj a szociáldemokraták­nál.) Ajánlja a zárószámadás tudomásul vételét. Párkány Frigyes és Földvári Béla fölszólalása után a közgyűlés az ellenzék szavazatával szemben a záró­számadást elfogadta és az ellenzék in­­­dítványait elutasította. A kiöltségvetés módosítása, a belügyminiszter költségvetési leirata napirendi pontjánál Szabó József (ke­resztényszociális) először Pásztor elv­társnak a BESZKART-alkalmazottak ügyében vele szemben elhangzott vád­jaival szemben próbált mosakodni. (Szepessy Albert: „Hiába a mosakodás, fekete marad azért!") Rámutat arra, hogy az üzemeknél vannak női munká­sok heti 7 pengő fizetéssel. Határozati j­avaslatot nyújt be az üzemekben elő­állott igazságtalanságok megvizsgálá­sára nézve. A módosított költségvetést elfogadta. Az elnök ekkor, este 9 órakor a vitát megszakította és a közgyűlés folytatá­sát pénteken délután 5 órára tűzte. a Hetif­iács előtt Kereszténypárti 1933 június 1 ban, ne éheztessék a tömegeket (Zajos helyeslés a szociáldemokra­táknál.) Simonyi Sándor (demokrata) a nagy­üzemek üzleti politikáját bírálja a ke­reskedő- és iparostársadalom nézőpont­jából. Nagy Lajos személyes kérdésben ma­gyarázza jogi fölfogását a bizottsági tagságról való lemondás és a reverzáli­sok kérdésében, bejelenti, hogyha a re­verzális miatt valakit megfosztanának mandátumától, ő ebben az ügyben pa­nasszal él majd a közigazgatási bizott­ságnál. (Kopenhága, május 31.) A Dán Nem­zeti Bank június elsejétől kezdve három és félszázalékról három százalékra szál­lította le a váltóvisszleszámítolási ka­matlábat. (Stockholm, május 31.) A Svéd Biro­dalmi Bank a múlt év szeptem­ber elseje óta érvényben lévő három és félszáza­lékos leszámítolási kamatlábat három százalékra szállította le. A Holland békebélyeg. A holland posta az elmúlt napokban az első hágai békekonferencia évfordulója alkan­tu- ból békebélyettet bocsátott ki.

Next