Népszava, 1933. augusztus (61. évfolyam, 173–198. sz.)

1933-08-04 / 176. szám

1933 augusztus 4. — Incselkedés bottal. Vidéken kü­lönösen megszokott eset, hogy megy a leány az uccán és a szem­bejövő legények incselkedni kezde­nek vele. Az ilyen ártatlan dévaj­kodásból nemigen szokott komo­lyabb baj kerekedni, a leány ri­szálya továbbmegy, a legények még néhány évődő szót utánaen­gednek és kölcsönös nevetgélés köz­ben véget ér az idill. Debrecenben azonban legutóbb másként történt az Attila téren. Biró János és Tóth Lajos legények álldogáltak a téren, amiközben elment mellettük Hor­váth Zsuzsánna leány. A ráérő le­gények évődni kezdtek az elhaladó leánnyal, aki azonban, úgy látszik, rosszkedvében volt és csípősen oda­mondogatott a legényeknek. Ebből veszekedés támadt köztük, az­­ idill pedig drámai fordulatot vett, mert a két méregbejött legény nekiesett a leánynak, akit görbe botjukkal alaposan elvertek. A jelenetnek a rendőr vetett véget, aki a két leány­verő legényt előállította. Azzal vé­dekeztek: a leány úgy feleselt ve­lük, hogy nem tudtak uralkodni magukon és ezért elverték. Bot­rányokozás és testi sértés miatt in­dult meg az eljárás a görbe bottal­­udvarló legények ellen. — Halálra zúzta a cséplőgép. Id. Józsa János kunhegyesi földirtokost a cséplő­gép elkapta, karját és több oldalbordá­ját eltörte. Amellett súlyos belső sérü­léseket is szenvedett. Józsa egynapi szenvedés után meghalt. — Ötvenhat gyümölcskeresked­ő közül 22 hamis súllyal mért. A nagykőrösi rendőrség razziát tartott a piacon és sok hamis súlyt foglalt le. A kihágási bíróság­ 56 nagykőrösi gyü­mölcskeres­­kedő közül 22 ellen hitelesítetlen és for­galomból kivont mérlegsúlyok haszná­lata miatt eljárást indított. Ideges embereknek és lelkibetegeknek az enyhe természetes „Ferenc József" keserűvíz rendes bélműködést, jó emész­tést és elegendő étvágyérzetet teremt. IX) RSFS SAVA ­ „Fogházra ítélték a volt huszár­századost" címen a Népszava július 28-i számában hírt adtunk arról a tör­vényszéki tárgyalásról, amelynek ered­ményeképpen Zweck Jenőt kéthónapi fogházra ítélték. Most a budapesti ka­tonai állomásparancsnokság annak a megállapítását kéri, hogy Zweck nincs a honvédség állományában, a honvéd­ségtől sem nyugellátás, sem más címen semmiféle illetményt nem kap, tehát egyáltalán nem tartozik a hadsereg kötelékébe. — A spásztorfiú tűzhalála az istálló­ban. Zalaegerszeg közelében, András­hida község határában a csütörtökre forduló éjszaka kigyulladt Dober Kál­mán gazdálkodó istállója, amelyben Bersán Endre 13 éves pásztorgyermek aludt. Mielőtt a szerencsétlen fiú kime­nekülhetett volna, az égő padlás rásza­kadt és a kis pásztorgyermek szénné égett. A lángok átterjedtek a pajtára és a lakóházra is. A tüzet csak nagy­nehezen oltották el. A csendőrnek ezúttal csodálatos szívoperációt sikerült elővarázsol­nia egyetlen rúgásával. Debrecenben történt az ügy, kö­rülményei elég érdekesek. Úgy kez­dődött, hogy Nagy János lóalkusz Tiszacsegről Debrecenbe ment va­lami dolgot elintézni és megszállott egyik ismerősénél a Pacsirta uccá­ban. Aztán fölment a városházára, hogy ott elintézze ügyét és amint állt a hivatali szobában, hozzá­lépett egy csendőr és megkérdezte tőle: — Maga-e az a Nagy­­János? Megmondta, hogy igen, amire a csendőr közölte vele, hogy letartóz­tatja, mert lólopással gyanúsítják. Így is történt. Két csendőr maga elé vette Nagy Jánost és a szoká­sos módon a hortobágyi csendőr­őrsre kísérte, mert a lólopás állító­lag ott történt. Az eset további részleteit így mondja el Nagy János az egyik debreceni napilapban: Ott ültem a csendőrőrsön és a nagy melegben levetettem a kabátomat, az­tán az ingemet is lehúztam, amelyről leszakadt egy gomb. Volt nálam egy hosszú zsákolótű és azzal próbáltam a gombot fölvarrni. Éppen szúrni készül­tem a tűvel, amikor belépett az egyik csendőr és rámszólt: — Na, állj föl! Én, hetvenötszázalékos rokkant, meg öreg is vagyok, nem tudtam olyan hir­telen felállni, amint a csendőr kívánta­, amire a csendőr a következő kiáltással belém rúgott: — Hát nem állsz föl, te vén bitang? Amint a tűt tartottam a kezemben, azt érte a rúgás és a tű beleszaladt a mellembe. Nagy fájdalmamban hasra­vágódtam és ott fetrengtem jajveszé­kelve, közben csupa vér lett az ingem is. Behoztak egy lavórt, hogy mossam ki az inget, de ehhez már nem volt erőm, így maradtam kínlódva estig, mellemben a tűvel, amig végül későn este Debrecenbe hoztak. Akkor sem a klinikára vittek, hanem a fogházba, ott elpanaszoltam a fogházőrnek, horry egy tű van a mellemben, aki a rendőr­orvoshoz vitt. A rendőrorvos kijelen­tette, hogy azonnal a klinikára kell hogy vigyenek, mert sürgős operációra van szükség. Nagy Jánost végül bevitték a klinikára, ahol megállapították, hogy a hét centiméter hosszúságú tű behatolt a tüdejébe és a szívébe. Nyomban megoperálták, Hültl ta­nár bravúros operációval eltávolí­totta a tűt a szívből és Nagy János most a debreceni klinikán fekszik, mint egy olyan csodálatos szívope­rációnak az alanya és szenvedője, amely a csendőrcsizma rúgása kö­vetkeztében állott elő. ÉJSZIááJI ! ÍRTA: VERA FORDÍTOTTA: GAR­DOS MARISKA Forró nyári napok köszöntöttek be, amikor fútnak indultam. Rendkívül lehangolt vol­tam. A pétervári és a moszkvai csoportok f­ölfedése, azok a sikertelenségek, amelyeket az ország északi részével való összeköttetési kísérleteimmel elszenvedtem, — mindez nagyon nyomasztóan hatott rám. Kievben való tartózkodásom alatt azzal bíztam,­ meg az ottani szervezet egyik tagját, Nikitinát, hogy utazzék Pétervárra, az ottani hely­zetről való tájékozódás céljából. Alig érke­zett oda, már­is letartóztatták. Ezek után a­­harkovi szervezetnek legkitűnőbb tagját, Komarnickijt küldöttem oda. Ő is nyom­talanul eltűnt. Északról borzalmas hírek érkeztek Szudejk­in tevékenységéről. Ez a csendőr minden elítéltnek szocialistaként mutatkozott be; azt állította, hogy ő híve a békés propagandának és ezért küzd a terror ellen. Valamennyi elítéltnek azt a javas­latot tette: lépjen a rendőrség szolgálatába­­— nem elvtársaknak a kormány részére való kiszolgáltatása céljából — hang­súlyoz­t­a, hanem kizáróan azért, hogy az ifjúság körében és a pártban uralkodó han­gulat felől tájékozódást szerezzenek. Az árulóknak a szolgálatait nem értékelte túl­nagyra. Alávaló ajánlatát Komarnickijnek is meg­tette, akiben már az első pillanatban föl lehetett ismerni a komoly, eszes és becsü­letes embert. Havonta 25 rubelt ajánlott föl neki. Őreiben, Satilova rendkívül szívélyesen fogadott. Közös élményekre és bajokra való emlékezés, közös barátok és rokonérzések kapcsoltak bennünket össze. A szívélyes fo­gadtatás azt a reményt keltette bennem, hogy az, ami Satilovához vezetett, ered­ménnyel kecsegtet. De lehetetlennek látszott számomra, hogy Satilovával a párt jelen­legi szorongatott helyzetéről beszéljek és tőle pénzt kérjek. Hiszen Vera Andrejevna már öt éve távol állott a forradalmi mozga­lomtól. Nem találtam meg a szükséges sza­vakat ahhoz, hogy vele pénzügyekről beszél­jek. Levelet írtam neki. Hivatkoztam Szpan­donijra, Szubbotina kívánságára és arra kér­tem, hogy a pénznek legalább egy részét szolgáltassa ki. Satilova azt válaszolta, hogy képtelen kí­vánságomnak eleget tenni addig, amíg Szubbotina írásbeli utasítása meg nem ér­kezik. Bensőmben halálra sebzetten érkeztem meg Voronesbe. Ott sem jártam sikerrel. Az a földbirto­kos, akiben reménykedtem, sok kifogás föl­sorolásával utasította vissza a párt részére való pénzkérésemet, miután pillanatnyilag semmiféle eredményt nem tudtam fölmu­tatni. Szurovcevet maláriabetegen találtam, a legsúlyosabb gazdasági körülmények kö­zött. Még lakása sem volt, a szabad ég alatt töltötte éjszakáit. Ha az éjszakák nagyon hidegek voltak, akkor egy fölborított csónak alá bújt. Az egyetlen fénypont, amely voronesi tartózkodásomat elviselhetővé tette, egy idős asszony volt, akinél ott tartózkodásom ideje alatt laktam. Ostyasütéssel foglalko­zott és a városon kívül saját házikójában lakott. Meleg szívélyességgel köszöntött. Búcsúzásomkor megemlítette, hogy Haktu­rin egy ideig nála lakott. Ő nem tudja, hogy mink mit művelünk­­­ hogy a kormány miért üldöz bennünket, de meggyőződése, hogy mi jó emberek vagyunk és ezért kész minden rendelkezésére álló eszközzel segít­ségünkre lenni. Évekig megmaradt ennek az asszonynak eszmei képe az emlékezetemben. Sohasem szűntem meg súlyos órákban vigaszt és örö­met találni benne. Rövidesen Szurovcev érkezett meg Har­kovba. 600 rubelt hozott magával. A pénzt ettől az öregasszonytól kapta kölcsön; egész életének összekuporgatott vagyonkája volt, leányának jövendő hozománya. Fölháborod­tam azon, hogy Szurovcev elfogadta a pénzt. Bennünket letartóztathatnak, mielőtt mó­dunk lenne a pénzt visszafizetni. Szeren­csére Satilova nemsokára megkapta Szub­botinától a kívánt felhatalmazást és így elküldötte Szpandonijnak a pénzt. Erre a kölcsönt meg tudtuk adni. * Megállapodásunk szerint Szergej Degajev a feleségével szeptemberben a Kaukázusból Harkovba érkezett. Megérkezése után nem­sokára hír jött onnan, hogy a Korba által 1881 őszén megszervezett tiszti csoportot kiemelték... Dega­jevvel és családjával 1880 őszén is­merkedtem meg Pétervárott. Bizottságunk tagjai nagyon eszes, tehetséges embernek tartották, aki rendkívül odaadással szol­gálta a pártot. Jómagam nem értettem egyet ezzel az ítélettel, ellenkezően, az volt a véleményem, hogy híján van minden egyéninek, határozottságnak és erélynek. Az első pillanattól fogva lágynak és engedé­kenynek tűnt föl előttem. A bizottságnak azok előtt a tagjai előtt, akikkel dolga volt, csúszómászó ízléstelenséggel hajladozott. Hála hajlékony jellemének, Degajev min­­denkivel jó lábon állott. Megbecsültük őt, mert értette a módját annak, hogy szá­munkra fontos összeköttetéseket tartson fönn. így szervezte meg többek között a köz­lekedésügyi intézet csoportját, amelynek ké­sőbb tagja lett Kunickij is, a „Proletárság" lengyel forradalmi párt kiváló tagja. Dega­s­jev hasznos közvetítőként szerepelt még a bizottság, a pétervári és a kronstadti ka­tonacsoportok között. (Folytatása következik­) Kedvezményes jegyek a Magyarországi Munkásszervezetek Szövet­sége kulturpropagandaosztályában. SZÍNHÁZAK ÉS SZÓR­AKOZÓHELYEK: Reketow-Církus mindennap. ISudai Színkör mindennap. Claris Kert - Kabart mindennap. Royal Orfenni mindennap. MOZIK: Józsefvárosi filmszínház, vasárnap ki­vételével. Márkus Park mozgó mindennap. EGYÉB KEDVEZMÉNYEK: Angol Park és szórakozóhelye­ mindennap. Margitszigeti belépő mindennap (fényképes igazolvánnyal). Jamboree mindennap. FORDOK ÉS STRANDOK: Budai Dunastrand mindennap. Császikrfürdő (uszoda, gőz, kád és iszap) mindennap. Csillaghegyi strandfürdő mindennap. HBV-vel kombinálva, vagy anélkül. Dun­ubius-strandfürdűfi mindennap. Gellértfürdő (gőz, iszap és kád) mindennap. Hungária-fürdő mindennap. Hungária-strand mindennap. Körúti fürdő (kád) mindennap. Lágymányosi strand mindennap. Nemzeti Sport (födött) Uszoda (fényképes igazolvánnyal) mindennap, vasárnap és ünnepnap délután 2 órától. Lukácsfürdő (uszoda, gőz, iszap) mindennap. Palatinus-strand mindennap. Dr Renner-féle gyógyintézet mindennap. Rudasfürdő (gőz, kád, uszoda) mindennap. Széchenyi-gyógyfürdő (gőz , kád­, szalon-, népfürdő) mindennap. Széchenyi-strandfürdő vasárnap kivételével. Minden színházjegy vásárló díjmentesen kapja a Szöveges Magyar Színpadot. — A Jegypénztár a Népszava-könyvs­ereskedés­b­en (VII. Erzsébet­ körút 35) van. Nyitva délelőtt 0 órától este h­ órág, szombaton est­e 7 óráig. Telefon: 30-3­ 27. Az összes jegyek elővételben kiválthatók. — Jelentkezzenek a hozzátartozók! Vasár­nap délelőtt 10 órakor a Gellért rakparton, amint arról beszámoltunk már, 2­5—30 év körü­li, 170 centiméter magas, barnahajú férfi holttestét fogták ki a Dunából. Fekete úszónadrág volt rajta, jobbkezén patkó­alak­ú tetoválást találtak „905. Sz. G." mo­nogrammal. A rendőrség felkéri az ismeret­len fiatalember hozzátartozóit, hogy jelent­kezzenek, a főkapitányságon (az I. emelet 84. számú szobában, Megfry rendőrkapitány­nál).

Next