Népszava, 1933. szeptember (61. évfolyam, 199–223. sz.)
1933-09-29 / 222. szám
.1933 szeptember 26. NÉPSZAVA M memk&Jími Barpuk ésLübbe véleménye a kommunizmusból Elmaradt a csütörtöki szenzáció* Folyik a nagy pör Lipcsében (Lipcse, szeptember 28.) A nagy pör csütörtöki napján megélénkült az érdeklődés. Annyi sok mellébeszélés után, annyi sok pszichológiai tanú után — így hirdetik legalább — jönnek a ténytanuk. Akik látták, amikor Lübbe gyújtogatott. Azk tudják, hogy Lübbe bolsevista, összeesküvés végrehajtója volt. Akik végre alátámasztják a nagy vádat, amely eddig sehogy sem akart bebizonyulni. Ezek nem a rendőrségről és a bíróságról jönnek. Nem is „érdektelen külföldi újságírók". Ezeket — mondják — részben az internálótáborokból vezetik elő. És Lipcse szenzációra éhes „jó társaság"-a elözönli a tárgyalótermet. Az őrséget megkettőzik, mert e veszedelmes internáltak, akiket rabkocsin hoznak, fölboríthatják a harmadik birodalom rendjét. Vagy legaláb is a vád szerkezetét... De a tanúk nem jönnek. Adminisztratív zavar, vagy rendezés, esetleg a félelem attól, ami nem hangzik majd el, — ki tudná? Bünger elnök visszavonul a tanácsosai, majd ezután kijelenti, hogy igen sok tanút kell megidézni, mert Lübbe magatartása megnehezíti az eljárást. A tanúkihallgatásoknak Berlinben kellett volna megtörténniük, de Lübbe viselkedése szükségessé teszi, hogy Lipcsében vegyék föl a bizonyítást. „Heil Hitler!" Megkezdődik a kihallgatás. A közönség körében általános a csalódás. Nincs internált egyelőre a tanuk között. A tanuk belépnek a tárgyalóterembe, kicsit haboznak, azután — különös tekintettel a jelenlevő rohamosztagos karhatalomra — Hitler-üdvözléssel emelik föl a kezüket. Egy besúgó, aki mindent előre tud Az első egy rendőrfőtörzsőrmester. Utána a neuköllni városkerületi felügyelő, Frank, aki elmondta, hogy a népjóléti bárak felgyújtása előtt két nappal egy ismeretlen embertől értesítést kapott, hogy a hivatalt megtámadják, hogy a terveket egy kommunista vendéglőben forralják. Másnap telefonon értesítették, hogy megindulnak a támadók. Szolgálati szobájából látta a szállingózó kisebb csoportokat. Intézkedett, hogy rendőrség vonuljon föl. A hivatal helyiségében sokan voltak ez alkalommal. Amikor azonban híre ment, hogy a vendéglőt megszállta a rendőrség, az emberek szétszéledtek. A besúgó azt is megmondta, hogy kilenc " kommunistának fegyvere volt. Az elnök mind márt meg is jelölt két tanút, akik a népjóléti hivatalban a közönséget a tisztviselők ellen izgatták. Ugyanekkor azt is megemlíti, hogy a hivatalban egy Vitkovszky nevű gondozott öngyilkosságot követett el és ebből az alkalomból röpiratban támadásokat intéztek a hivatal ellen. Frank tanú folytatja a vallomását és megemlíti, hogy a besúgót később megsebesítették. Ugyanez a besúgó közölte vele azt is, hogy mivel a támadás meghiúsult, egyes hivatalnokokat támadtak meg a kommunisták. (De azt, hogy ez a támadás valóban megtörtént volna, egy szóval sem igazolja a tanu.) Állítólag lakásuk földúlására is készülődtek. Az elnök szavaiból kiderül, hogy a besúgó egy Eintze nevű egyén volt, akit ugyancsak tanuként idéztek. A tárgyalás további folyamán két munkást hallgatnak ki. Ezek ismerték Lubbét és állítólag találkoztak vele néhányszor egy vendéglőben. Lubbe arról beszélt, hogy valamilyen módon meg kellene kezdeni a harcot a fasizmus ellen, amire a társaság egyik tagja azt felelte, hogy ezt csak szellemi eszközökkel lehet megvalósítani. A tanú szerint Lübbe egyébként csak azért jött Berlinbe, hogy egyik ismerősétől pénzt kapjon és azzal hazautazzék. Tanúskodik a német nemzeti párt Ezután egy Panknin nevű munkást hallgatnak ki, aki szintén részt vett a népgondozó hivatal előtti beszélgetésben. Panknin szerint Lübbe elmondotta, hogy kommunista, hogy külföldön is tanulmányozta a kommunizmust és kifejezte azt a véleményét, hogy Berlinben is minden rendbejön, ha bolsevizmus lesz. Lübbét a lapokban közölt fényképről ismerte föl. Torgler megkérdezi a tanutól, hogy milyen párthoz tartozik, a felelet az: a német nemzeti párthoz! Az utolsóelőtti tanu Zachov Pál munkás. Ez közvetített volna Van der Lübbe és a kommunisták között Zachov tagadja, hogy kommunista lenne és kijelenti, hogy sohasem dolgozott a kommunista párt érdekében. Lubbét csak futólag ismerte és nem vezette be semmiféle kommunista körbe. A bíró mingjárt rácsap és megállapítja, hogy a vizsgálati vallomás során beismerte, hogy a kommunistákkal rokonszenvezett. Zachov erre azt feleli, hogy ebből csak annyi igaz, hogy 1932-ben egyszer a kommunista pártra szavazott, mert mint munkásember nem a jobb-, hanem a baloldalon érezte a helyét Párttag ellenben sohasem volt. A piszkos ruha Pfeiffer redőnykészítőt hallgatják ki ezután. Ő is a neuköllni beszélgetésről vall. Lübbe kommunistának mondotta magát, de ezt nem hitte el neki. Nem pedig azért, mert már a külsejénél fogva sem lehetett kommunista. Az egyik szavazóbíró közbeszól: „Miért nem, hiszen elég nyomorúságosan volt öltözve. A tanú megjegyzi: ,A művelt felfogás sohasem egyeztethető össze a piszkos ruhával." Ezzel a tárgyalást berekesztették. Mint munkás a baloldalon éreztem a helyem az osztrák munkásság Léon Blum az Ausztriát fenyegető veszedelemről (Bécs, szeptember 28.) A szociáldemokrata párt a legteljesebb fölkészültségben várja azt az akciót, amelyet Starhembergék a bécsi városháza ellen terveznek. A szociáldemokrata párt a Heimwehrvezérek szerdai határozatával kapcsolatban kijelenti, hogy a munkások minden eszközzel küzdenek a terv végrehajtása ellen. A szociáldemokraták nagy elhárító akcióra készülnek, amelyet Deutsch volt hadügyminiszter, a szociáldemokrata védőszövetség volt parancsnoka szervez. Deutsch tegnap este sajtóértekezletet hívott össze és ezen kijelentette, hogy kormánybiztos kinevezése a szociáldemokraták számára a háborút jelentené. A helyzet ismerői tudnak arról, hogy a föloszlatott köztársasági védőszövetség, főleg az alsóausztriai ipari városokban, ha nem is formálisan, de lényegében tovább fennáll. Nem tartják kizártnak, hogy tagjai fegyverekkel is rendelkeznek. A helyzet mindenesetre feszült, egyrészt mert Starhembergék mindenáron birtokba szeretnék venni a városházát, másrészt a szociáldemokraták nem hajlandók kardcsapás nélkül elhagyni pozícióikat (Párizs, szeptember 28.) Léon Blum „Ausztria veszedelemben" című cikkében azt mondja, hogyha Dollfuss és a Heimwehr föl akarnák oszlatni a szociáldemokrata pártot és a népre erőszakkal fasiszta kormányzatot kényszerítenének, akkor a munkásságnak döntő elhatározáshoz kell folyamodnia. Az osztrák munkásság erre általános sztrájkkal felel, ami teljes zavart okoz és automatikusan betörésre késztetné a nemzeti szocialistákat. Ebben az esetben Dollfussnak egyedül kell viselnie a felelősséget Ausztria függetlenségéért. Ausztriát nem lehet megmenteni azzal, hoggy lakosságának a szabadságát föláldozzák. ees. (Moszkva, szeptember 28.) Az „Izvesztija" csütörtöki vezércikkében azt írja, hogy a Távolkeleten bekövetkezett események olyan fegyveres konfliktussal fenyegetnek, amelyet aligha lehet majd Ázsiára lokalizálni. A lap karbini jelentése szerint a mandzsúriai hatóságok végleg kitették a keletkínai vasutak igazgatóságából az összes orosz tisztviselőket és utasították a mandzsúriai vasúti hivatalnokokat, hogy ne engedelmeskedjenek többé az orosz igazgatóknak. Az „Izvesztija" szerint a mandzsúriai kormány eljárása egyenesen kiprovokálja a há ••M Álalános Fogyasztási minőségű masgreaváló összes fioksztereinknen kaphatós borút s az is kétségtelen, hogy emögött a politika mögött a japánok keze rejtőzik. A cikk, amely a következő címmel jelent meg a lapban: „Robban már a dinamit a Távolkeleten", azzal a megállapítással végződik, hogy az orosz-mandzsu háborút aligha lehet majd lokalizálni és hogy ebből a háborúból, ha valóban kitör, megint világháború lesz. (Moszkva, szeptember 28.) Karbinból érkezett jelentések szerint pénteken összeült a keletkínai vasút ellenőrzőbizottsága, hogy foglalkozzék a vasút helyzetével. Az orosz delegátusok követelték, hogy haladéktalanul mozdítsák el a keletkínai vasút főellenőrét, aki mandzsúriai alattvaló és bocsássák szabadon a letartóztatott szovjetorosz tisztviselőket A mandzsuri képviselők azonban az orosz követelést visszautasították. Az oroszok továbbá ragaszkodtak ahhoz, hogy a vasút vezérigazgatójának, Rudynak újabb felhatalmazást adjanak a vasút ügyeinek intézésére és biztosítsák számára az eddiginél nagyobb rendelkezési jogot Mandzsúriai részről ezt a követelést is visszautasították. Benes és Tesseu Sté Lárás Benes csehszlovák és Titulescu román külügyminiszter a sinaiai kisántáni - konferencia végeztével Genfbe, a Népszövetség időseira utaztak, és útközben, csütörtök délben két órát Budapesten töltöttek. Délben12 órakor érkezett a bukaresti gyors, amelyen Benes és Titulescu az utat Budapestig megtette, a Keleti-pályaudvarra, ahol a két külügyminisztert a csehszlovák, illetve a román követség tagjai fogadták. Benes külügyminiszter azután autón a budapesti csehszlovák követségre ment, ahol többek közt de Vienne francia követtel is informatív tárgyalásokat folytatott Titulescu viszont a budapesti román követség tagjaival egyik nagy szállóban ebédelt és folytatott tárgyalásokat. Benes és Titulescu közel kétórás budapesti tartózkodásuk után délben 112 órakor utaztak tovább Genf felé. 11 » lilæ!«l lankiillim« ni Előfizetési ára egy hónapra 2 pengő 50 fillér — Egyes szám ám 10 fillér