Népszava, 1933. december (61. évfolyam, 275–298. sz.)

1933-12-01 / 275. szám

LXL évf.275. szám Budapest, 1933 december 1, péntek Árató fillér A MAGYARORSZÁGI S­Z­O­C­I­ÁLD­EM­O­K­RATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden na­p • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 A marxizmus csődjéről beszélnek, a szocializmus elhanyatlásáról, a demokrácia pusztulásáról. Ha bizonyításra ke­rülne a sor, akkor bizony nehéz helyzetbe kerülnének a funeráto­rok és a halottkémek. Ezért aztán nem is nagyon tolonganak a bizo­nyítékokkal. Egyszerűbb módszert választanak: állítanak bizonyíté­kok nélkül és vagy teljesen elfojt­ják a szocialista munkásmozgalom megnyilatkozását, vagy alig teszik lehetővé. Csöndet parancsolnak mindenkire, csak ők beszélnek. Ebben a némaságban, amelyet rákényszerítenek a tömegekre, abba az illúzióba ringatják magu­kat, hogy csakugyan vége a marxizmusnak, csakugyan meg­tört a szocializmus ereje és hal­doklik a demokrácia. Abban a pillanatban, amikor nem volna hatalmuk többé arra, hogy eltiltsák a szót és a mozgást, az írást és a hangot, egyszeriben kitűnne, hogy nem a marxizmus jutott csődbe, nem a szocializmus­­vesztette erejét, nem a demokrácia eszméje halványult el, hanem a reakció vesztette el lába alól a ta­lajt és a népek nem diktatúrára, hanem szabadságra, demokráciára, jogegyenlőségre vágyakoznak. Sőt, mindezeken túl, egyébre is vágya­koznak a népek: a mindenkit meg­illető kenyérre, a termelés és fo­gyasztás összhangjára, csillapítha­tatlanul vágyakoznak a szocializ­mus új gazdasági és társadalmi rendjére. Mindezt nagyon jól tudják azok az uralkodó hatalmak, amelyek az embertömegeket gazdasági és poli­tikai béklyókba verik. Hiszen ép­pen azért hirdetik a diktatúra vi­lágmegváltó szerepét és azért gya­korolják az erőszakot, hogy vissza­szorítsák azokat a szociális és tör­ténelmi erőket, amelyek könyör­telenül a szocializmus felé sodor­ják a fejlődést. Sokan, talán túl sokan is akad­nak olyanok, akik ezekben a nehéz időkben elvesztik tisztánlátásu­kat. Pedig csak szikrányi gondol­kodás is elég volna arra, hogy föl­ismerjék: mégiscsak és mindenek ellenére hatalmas és győzelmes gondolat a szocializmus, ha a ka­pitalista világ minden erejét, ha­talmát és erőszakát is fölvonul­tatja ellene. . De bármilyen sokan legyenek is a kishitűek, sokkal, nagyon sokkal többen vannak azok, akik viszont rendíthetetlenül, minden üldözés, minden hazugság és minden rága­lom ellenére is, törhetetlen meg­győződéssel állanak a szociáldemo­krácia zászlaja alatt és — nem ad­ják meg magukat. Ezeknek a hitteljes, meggyőző­désükben szilárd tömegeknek most — legalább itt Budapesten — al­kalmuk nyílik arra, hogy megmu­tassák magukat. A szociáldemokrata párt a Tat­tersallban vasárnap délután 2 órára nagy beszámológyűlést hir­det. A gyűlést a hatóság engedé­lyezte. Megvan tehát a lehetőség arra, hogy Budapest népe hitet te­gyen meggyőződése mellett, meg­mutassa igazi arcát, hangot adjon szíve mélyén rejtőző érzelmeinek. Néhány héttel ezelőtt az úgyne­vezett nemzeti egység bontott zász­lót a Tattersallban. Ezen a zászló­bontó gyűlésen felénk is volt szava a miniszterelnöknek. Erről a hely­ről megadtuk az egyetlen lehetsé­ges választ a miniszterelnök ki­jelentéseire. Most ennek a mi vá­laszunknak adjon nyomatékot Budapest és környékének dolgozó népe. Legyen ez a gyűlés; hatalmas seregszemle, bátor kiállás, legyen a szocialista szolidaritás ünnepe. Ezekben a­ sötét napokban, ami­kor olyan ritkán nyílik rá alka­lom, kellenek az ilyen ünnepna­pok, kellenek az ilyen testvéri ta­lálkozók és kell az is, hogy a mi dobogónkról, amelyet ezrek és ez­rek állnak körül, elhangozzanak a törhetetlen elszántság, a hősies bátorság és az emberi szabadság igéi, amelyeknek kell, hogy a tö­megek testet adjanak. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a vasárnapi találkozón ott lesznek régi elvtársaink és ott lesz­nek fiatal elvtársaink ezrei, hogy tanúságot tegyenek a szociálde­mokrata gondolathoz való hűsé­gükről és ragaszkodásukról." Bizonyosak vagyunk abban is, hogy gyűlésünkön Budapest szo­ciáldemokrata tömegeinek legen­dás fegyelmezettsége és lelkese­dése fog uralkodni. Elvtársaink, miként eddig, ezúttal sem fognak megengedni semmiféle rendbon­tást, nem fogják megengedni sunyi azsán provokátorok zavart keltő machinációit. Minden elvtársunk önkéntes rendezőgárdistája lesz a gyűlési­nek. Ezrek és ezrek hűsége és szin­­árd meggyőződése fog őrködni a vasárnapi beszámológyűlés rendje fölött, hogy ez a demonstráció va­lóban azzá legyen, aminek lennie kell: hatalmas, messzehangzó válási ellenfeleink és ellenségeink felé, tüntetés a fasizmus ellen, tüntetés a­ szocializmus üldözött gondolata mellett... Elvtársak, vasárnap találko­zunk. Munkások! I­rtácsak! A fővárosi és környéki szociáldemokrata országgyűlési képviselők folyó évi december hó 3-án, vasárnap délután 2 órakor a TATTERSALLBAN k­émiselift termék­et tartanak. A beszámolón a következő képviselő elvtársak beszélnek: Buchinger Manó, Büchler József, Farkas István, Kabók Lajos, Peyer Károly, Propper Sándor, Szeder Ferenc és Weltner Jakab. Elvtársak! Készüljetek és jelenjetek meg tömegesen a beszámolón Elvtársi üdvözlettel A gyűlést a hatóság engedélyezte! a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Masaryk elnök a békerevízió lehetőségéről (Prága, november 30.). Masaryk elnök a „Neiwyork Times" mun­ka­társ úinak adott inter­jújában elis­meri, hogy a párizskörnyéki béke­szerződések évt fia­ tökéletlenek, mint minden emberi mű. Nem sza­bad kizárni a revízió­­lehetőséget, de kardélen sem lehet beszélni a revízióról. Az európai nemzeteknek szo­rosabbá kell tenniök a közös kap­csolatokat, meg kell tanulniok a kölcsönös bizalmat és akkor mint barátok beszélhetünk a revízióról — mondta Masaryk. Az elnök részletesen nyilatkozik a háború lehetőségéről is és azt mondja, hogy a németországi ese­mények ellenére sem fél a háború­tól, mert a háború óriási összegekbe kerül, minze pedig senkinek sincs. Az elnö­k végül a dunai konföderá­cióról beszélt, amely nézete szerint nem jöhet létre. A konföderáció helyett arra kell törekedni, hogy rendszeres kereskedelmi egyezmé­nyeket létesítsenek, esetleg a kis k­ántáni elve alapján. A kezdeménye­zést a Népszövetség vehetné a ke­zébe. Daladier francia hadügyminiszter harcias beszéde Vandervelde elvtárs a német fegyverkezésről Legyen-e népszavazás a Saar-vidéken? (Párizs, november 30.) A katonai sajtószindikátus bankettjén Dala­dier hadügyminiszter pohárköszön­tőt mondott. Franciaország.— mon­dotta a miniszter — nem alázza meg magát más ország fenyegeté­sére vagy parancsára. Véget kell vetni annak a legendának, amely szerint Franciaországnak imperia­lista céljai vannak, de még inkább véget kell vetni annak a másik le­gendának, amely szerint fenyegető veszedelmek esetén Franciaország mingyárt hajlandó térdre esni. Nem vagyunk bégető birkák! Készen állunk határaink védel­mére, Nizzától az ország északi határáig bevehetetlen bástya­vonalat emeltünk és azt min­den eszközzel tartani fogjuk. A hadsereg csendben dolgozik. Tá­vol a fórum beavatkozásától, szak­szerű és eredményes tevékenység folyik. (Brüsszel, november 30.) Hymans külügyminiszter beszámolójával kapcsolatban Vandervelde a szocia­lista párt nevében kifejtette, hogy, az ország védelmét biztosítani

Next