Népszava, 1934. január (62. évfolyam, 1–24. sz.)
1934-01-03 / 1. szám
4 oldal MŰVÉSZET IRODALOM „ Lecouvreur A drienne " — Bemutató az Operaházban — Minden műnek megvan a maja külön sorsa. E végtelen lehetőségek között alig akad szomorúbb, mint a későnjövés. Mert lehet, hogy valamely művészi alkotás híven és eléggé .Jó eszközökkel fejezi ki saját korszellemét s létrejötténél őszinte lelkesedés és igazi képzeleterő működött közre, ha szerencsétlen gátoló körülmények folytán már csak azon bizonyos „következő nemzedékhez" jut el, amely a közvetlenül előtte valót mindig a legidegenebbnek és legtávolibbnak érzi. Akkor bizony jobban jár, ha az unokákig vár, akik nagyapáikkal szemben tudvalevően kevésbé elfogultak és tárgyilagosabbak, mint apáik irányában. Francesco Cilea (ejtsd: Franceszko Csilea) négy felvonásos romantikus operája, az „Adrienne Lecouvreur" (ejtsd: Adrienn Lekuvier), 1902-ben került bemutatásra a milánói Scala színpadán, két évvel P uccini „Pillangókisasszony"-a előtt, hét évvel a „Tosea" rómaivilágsikere után. Puccini operái l'riss lehellettel, vadonatúj köntösben, úgyszólván ,,még melegen" érkeztek ide hozzánk. Cilca operája csak harminc évvel később találta meg ezt az utat. N nagy különbség ez. Ebben az esetben: döntő különbség. Döntő különbség, még ha el is tekintünk attól, hogy Puccini eredetibb és érdekesebb tehetségű zeneszerző volt, mint a nála nyolc évvel fiatalabb (1856-ban Calabriában született) Ciléa, aki 1916 óta a nápolyi Szent Péterkonzervatórium igazgatója és alighanem számottevő szervezőképességek fölött rendelkezik, mert előzőleg már a palermói zeneiskola élén töltötte be ugyanezt a vezetői állást... De Puccini nem csupán az eredetibb, hanem a drámaibb tehetség is közöttük, ami közvetve már kettőjük szövegválasztásából is kitűnik. Régóta bevált iskolaszabály szerint az operaszöveg akkor jó, ha menete a párbeszédektől függetlenül is megérthető. Vagyis, ha a cselekmény olyan világosan tagozódik, hogy jeleneteivel még akkor sem támaszt kétséget, ha a mondottak ének közben elsikkadnak. Wagner csodálatos színpadi ösztönét bizonyítja, hogy e szabály alól ő sem vonta el magát, holott elvont gondolatokkal átszőtt szövegeinek bonyolultsága efféle látszatot kelt. Ha színpadát nézzük, szereplőinek egymáshoz való viszonya mindig kétségtelen marad. Rögtön meglátjuk, ki a fontos, de meglátjuk azt is, kik tartoznak össze és milyen szándékkal forgatják bele a történés kormánykerekét. Ha a „Tristan és Isolde" schopenhaueri fejtegetéseiből egy árva szót sem hámozunk ki, elég, ha a színpadra tekintünk és a szereplők puszta csoportosulásából, hanglejtéséből máris tájékoztatást meríthetünk. Puccini is követte ezt a házi szabályt... Cileánál viszont még a IV. fölvonásban sem tisztázzuk szíves útbaigazítások nélkül, hogy egyes minduntalan visszatérő alakok mit keresnek ott a színpadon. A helyzet minden novemberi reggelnél is ködösebb marad. Férfiak, nők jönnek-mennek, izgatottan fontoskodnak, öklöt ráznak, mialatt a néző csak a fejét rázza, mert még a barátot és ellenséget sem képes egymástól megkülönböztetni. Pedig a tárgy történetileg szenzációs. Adrienne Lecouvreur (1692—1730) a 18. század legnagyobb francia tragikája volt. A krónika följegyzi róla, hogy kora túlhangos szavalóstílusával szemben természetesebb és emberibben patetikus játékmodort honosított meg a párizsi Comedio Francaise deszkáin. Szerelmi vetélytársnője, Bouillon hercegné tette el láb alól mérgezett virágcsokorral, amelynek szaga megölte. Tehát: gáztámadás 200 év előtt!... Báthy Anna panaszainak hallatára szinte azt hinnék, könnygáz áradt széjjel a csalfa rózsakelyhekből... Seribe és Lepouvé, az egykor sokat játszott dráma szerzői egyik válfaját sem ismerhették még a jól gyilkolva illanó kultúrvívmányainknak, valószínűleg Colautti, a librettó földolgozója sem. Tény viszont, hogy a mindenkor leleményes gyűlölet már régebben is megfejtette és gaztettekben értékesítette az illanó mérgek titkát. Operaházunk kedden bemutatott késői vendégét, a Puccini - kortárs hervadt újdonságát Márkus László rendezte és Hölscher Antal karmester vezényelte A KANASZOK VÁROSÁVÁ LENNI — különösen gazdasági és kultúrszempontból értve — bizonyára nem volna szinvonalemelkedés Budapest számára s a főpolgármester újévi beszédének igaza van abban, hogy egy ilyen süllyedést ebben a városban senki sem akarhat. .Jobban mondva: senki sem akarhat még egy ilyen süllyedést is Merthogy az utóbbi években nem nagyon emelkedtünk, az egyszer bizonyos. A fizetéseket állandóan lefaragni, a béreket állandóan lenyomni s a munkaalkalmakat állandóan csökkenteni, ez valóban, mint ahogy a főpolgármester mondta, nem a föltámadásnak, hanem a züllésnek az útja és ... tesszük hozzá mi, ahogy nem akarunk kanászok városává süllyedni, ugyanúgy nem akarhatjuk, de nem akarhatja egyetlen józan és tisztességes elme sem, hogy a fizetéseket és béreket állandóan csökkentő uzsorások metropolisává legyünk. S ha a főváros, mint nem jelentéktelen hatalmú közület, ilyen irányban is megpróbálkozik egy kis beavatkozásért közbenjárni a kormánynál, sőt némely vonatkozásban önmagánál is, akkor ... akkor talán van némi jogosultsága a főpolgármester amaz intelmének, hogy: nem szabad csüggedni! De csakis akkor ... , MERTHOGY KEDVDERÍTŐ JELENSÉGEK NEM NAGYON ADÓDNAK kesernyés napjaink megvidámítására, az is bizonyos. Így például egy nappal a „vidám" Szilveszter előtt 428 automobil leállítását jelentették be a rendőrségnél. Ez nemcsak 428 „tartalékba tett" kocsit, hanem ugyanannyi munkanélküli sofőrt is jelent és... jelent meg legalább két-háromszor annyi érdekelt családtagot az új munkanélküliségben, mondjuk ki: a fokozódó ínségeskedésben. Vagy például: a posta vezérigazgatósága háromezerötszáz telefonelőfizetővel kevesebbet jelent az ezt megelőző előfizetőállománnyal szemben. Nem többet, hanem kevesebbet. S ebben a számban 130 olyan ügyvéd és 83 olyan orvos van — hogy csak ezeket említsük —, aki nem spórolásból szereltette le a telefonját, hanem azért, mert itt végleges üzembeszüntetés történt , mert itt a kenyér szempontjából csődöt mondott a diploma ... Aminthogy ugyanígy csődöt mondott 58 mérnöknél és 16 építésznél is... Kis a kereskedők, és az iparosok, és a többiek, akik szintén leszereltették a telefonjukat?... Szó sincs róla, ha ezeken múlna, a fővárosból sohsem lenne, kalászok városa. Dehát ezeken múlik? ... ja kongresszusát, amely csütörtökön kezdődik és amelynek napirendje: „Európa a hagyomány és a forradalom között". Abból, hogy ennek a napirendnek a jegyében ül össze a kongresszus és nem kevésbé abból, hogy ez a szövetség „Európa szellemi vezetőinek szabad szellemi eszmecseréjét" vallja céljának, a be nem avatottak, a tájékozatlanok azt következtethetnék, hogy a Szellemi Egyesületek Szövetsége valóban a kulturális haladás, a szellemi forradalom szolgálatában áll. De erről szó sincsen! Az európai szabadszellemű kultúra nagy előharcosait, Einsteint, Thomas Mannt, I. G. Wellset, Romain Hollandot és a szellemi progresszió hasonlóan világmárkájú neveit hiába keressük-kutatjuk az előadók, vagy akár a kongresszusi tagok listáján. Helyettük ott találjuk a hitleri Németország és a nemzetközi fasizmus képviselőit. Ez egymagában is elegendő annak dokumentálására, hogy a Szellemi Egyesületek Szövetsége — a megtévesztően hangzatos napirend ellenére — milyen mérhetetlenül távol áll mindattól, amit mi a szellem szabadsága, a kulturális haladás és a szabad szellem forradalmasító missziója alatt értünk. * ECKHARDT TIBOR újévi beszédében megállapította, hogy amíg más államokban a gazdasági föllendülés jelei látszanak, addig „mi csúszunk tovább a lejtőn. Ezt a pusztulást az eddigi kormányzati politikával megállítani nem lehet." De megállapította azt is, hogy ,,az ország nincs revízióképes állapotban." A titkos választójog bevezetésével végre ki kell húzni azt a tüskét, amely a mi ügyünket jóindulattal szemlélő szemébe is beleszúrt." Eckhardtnak még az egységespárti politikusok is köszönetet mondottak a revízió érdekében folytatott munkásságáért. Talán jó volna megszívlelni a tanácsait is és a kormánytól éppen az ügy érdekében megkövetelni annak a bizonyos tüskének a kihúzását. NÉPSZAVA A SZELLEMI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE az idén itt, Budapesten tart i azzal a kötelességérzésből táplálkozó gonddal, amely a szívügyek örömteljes szolgálatától nagyon távol esik és éppen ezért kétszeresen számít. Ugyanilyen gondosság jellemezte a főszereplők — Báthy Anna, Némethy Ulla és Hosser Erndre — művészi alakításait. Kár volt Maleczky Oszkárnul, ennek az egyébként szinte pótolhatatlanul hasznos tagnak olyan szereppel ártani, amely kizáróan csak az énekes hiányaira mutatott rá... Kinek minek köszönhettük egyébként ,,Adrienne Lecouvreur" színrehozatalát? Ezt a teljesen szükségtelen operát? Amikor ehhez mérten még Franz Schroker is joggal hivatkozhatnék nagyobb és komolyabb aktualitásra! JJ. S.) (*) Nemzeti Színház. (Két fölújitás.) Szilveszterkor újította fel a Nemzeti Színház Szigligeti régen nem játszott vígjátékát, amelynek a címe kifejezi a tartalmat: „Fenn az ernyő, nincsen kas". Az akadémiai jutalommal díjazott vígjátékban több a tanító szándék, mint a cselekmény; nagyon meglátszik rajta az a háromnegyedszázad év, ami a bemutatója óta eltelt. Az eredeti szavaival, a korabeli kosztümökkel, tarkításul, a korabeli táncokkal és nótákkal fűszerezett vígjáték felújítása nem járt a kívánt hatással, csak a színészek odaadó játéka mentett valamit. Vizváry Mariska, Olty Magda, Eőry Kató, Gál, Uray, Lchotai adták a darab nagyobb szerepeit. A színház — Szilveszter estéje volt — tele volt. — Kedden nem telt meg. Ibsen régen nem játszott „Nórá"ját adták, nem hivatalos reprízként, bizonyára csak a játékrend élénkítésére és azért, hogy alkalmatadjanak a színház, olyan ritkán foglalkoztatott művésznőjének, Várady Arankának a játékra. A nézőtér korántsem telt meg, de a megjelenteknek szépművészi játékban volt részük. Várady Aranka Nórája kiforrott, teljes értékű alakítás, az utolsó felvonásbeli dikciója házasságról, társadalomról, törvényekről, megrázó erejű. A nagyon jó előadást Horváth Árpád rendezte és a főbb szerepeket Helytyey Aranka, Nagy Adorján, Sugár Károly és Petheö Attila játszották. Petheö flauk doktora komoly művészi munka. IRmJ (4) Baesányi János hamvait hazahozzák. A linzi, temetőben porladnak Baesányi Jánosnak, a hányatott életű fáradalmár költőnek csontjai. Baesányi volt az első, aki a jobbágyságnak költeményében (1793-ban) jogokat követelt és az első, akit irodalmunkban politikai költőnek lehet nevezni. Részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben, ült az osztrákok börtöneiben, végül is Linzben száműzetésben halt meg ISir-ben. A Petőfi Társaság elhatározta, hogy hamvait hazahozatja és szülővárosában, Tapolcán május 9-én, születésének 171. évfordulóján helyezik örök nyugalomra. RIZBOMBÁKKAL, MERÉNYLETEKKEL és uteai támadásokkal bontottak zászlót Zalaegerszegen a nyilaskeresztesek. Amióta gróf a vezérük és 30.000 hold áll a hátuk mögött, azóta „jobban" tevékenykednek. A várost telemázolták nyilaskeresztekkel és káromkodásokkal s a késő éjszakáig véres verekedéseket rendeztek. A verekedők nagyobb része rovott multú alak, de egyikről sem tételezhető föl, hogy bizonyos eszmékért hadakozik. Ebben a pillanatban még nem lehet eldönteni, hogy készpénzért buzogtak-e az ügy érdekében, avagy a sok ital ártott meg szegényeknek. A gróf úr mindenesetre büszke lehet a harcosaira... 1934 január Akinek a gyomra fáj, bélműködése megrekedt, mája megnagyobbodott, étvágya nincs, emésztése elgyengül, nyelve fehéressárga, annak naponta egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz rendbehozza az emésztését és jó közérzetet teremt. (X) (*) „Helyet az ifjúságnak" ötvenedszer. A Belvárosi Színház gyorsiramban érte el ezzel a darabbal a félszázas jubileumot. A Paul Vulpius néven jelzett vígjátékot tudvalevően, Fodor László és Lakatos László írták, akik ez évad egyik legnagyobb sikerű vígjátékát juttatták színpadra. A keddi ötvenedik előadás is zsúfolt ház előtt folyt le és Páger Antal, Muráti Lili és tóth Sándor — akiknek, mint vezető szereplőknek jelentős részük van a darab nagy sikerében — a jubileumi estén is őszinte elismerést kaptak. De kijutott a tapsból a többi szereplőknek is. A darab sikere egyébként jellemző bizonyítéka annak, hogy nem annyira színházválság, mint inkább — darabválság van. .. Meghalt Jakob Wassermann Hatvanéves korában szívszélhűdés következtében meghalt Jakob Wassermann, a németnyelvű irodalom egyik legnagyobb alakja, a legkiválóbb regényírók egyike. Igazi mestere volt a regényírásnak. Azok közül a nagy írók közül való, akiknek pályája mindig följebb és följebb mível és akik tehetségükkel, mondanivalójuk mélységével, őszinteségével és gazdagságával elismerésre késztetik az olvasókat, még azokat is, akik az irodalom más irányba vezető útjain keresik az élet igazi arcát. • Wassermann nem volt, úgynevezett modern regényíró. A regényírás klaszszikus hagyományaihoz ragaszkodott, de annak keretében korszerűt, és újat adott. A magyar olvasóközönség sok regényét ismeri. Még pályájának elején írott művei közül az egyikori „Modern Könyvtár"-ban Franyó Zoltán fordításában jelent meg „Nagy Sándor Babillonban" című színes, pazar nyelven megírt elbeszélése, majd jóval később, 1919-ben Szederkényi Anna fordításában „Fuchs Renáta" című regénye, amely szintén fiatalkori műve. Regényei közül „Caspar Hauser", majd „Christian Wahnschaffe" hozott legkomolyabb sikert. Az utóbbiban a vagyon, jólét és álkultúra ürességének megmutatásán át a tiszta emberi megtalálására törekszik. A legutóbbi időben jelent meg és világsikert aratott a magyarra is lefordított „Mauritiusügy", majd ennek folytatása, az „Etzel Andergast" című regénye ésKolumbusz életrajza. Noha politikával nem foglalkozott, a nácik őt is a proskribált írók listájára tették. A különben is beteg íróra a náciuralom és a német kultúra eltiprása nem maradt hatás nélkül. Siettette korai halálát, amely altausseei villájában újév hajnalán következett be. (•) Békeffy László helyett Vadnai László. A Terézkörúti Színpadon a „Saldo 1933" című revüben Békeffy László helyett Vadnai László konferál. A műsor egyébként teljes egészében változatlanul fut tovább, azt a nagy sikerre való tekintettel prolongálták. (*) „Újévi malac" a Komédia Kabaréban. A Komédia Kabaré az új évet új műsorral kezdte, amelynek összefogó címül az „Újévi malac"-ot adták. A műsor egyes darabjaiban sok a kacagtató szellemesség, de legsikerültebb a „Honmentő Tercedon", amelynek főszerepét Salamon Béla és Kerékgyártó Olga játsszák és amelyet a közönség végigkacag. Nagy sikere volt még a „Gróf Csálinger" című bohózatnak és Faludi Kálmán „Tusjáték" című parasztkomédiájának. A közönség sokat tapsolt Salamon Bélának, Steinhardtnak, Faludi Kálmánnak, Solti Herminnek, Kerékgyártó Olgának és a műsor többi szereplőjének. (ld) (*) Újból megrendezik a nemzeti képzőművészeti kiállítást. A közoktatásügyi miniszter elhatározta, hogy a fővárossal és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal egyetértőleg április 29-től június 17-ik újból megrendezi a nemzeti képzőművészeti kiállítást. Az előmunkálatokat már megkezdték. A kiállításon való részvétel módozatait később közlik. OLVASD A NÉPSZAVÁT ÉS SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET