Népszava, 1934. február (62. évfolyam, 25–47. sz.)
1934-02-01 / 25. szám
LXII. évf. 25. szám Budapest, 1934 február 1. csütörtök/0^^-'^\ Áraló fülét A MAGYARORSZÁG szoc . ÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megteténik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 4 Szavak, csak szavak Hitler beszédet mondott a Krolloperában. A beszédhez háttér gyanánt azok a rohamosztagosok állottak modellt, akiket képviselővé nevezett, ki és a beszéd a letiport szabadság halála első évfordulójának diadaléneke volt. Az ének hangja harsány, de a nagy hang mögött a józan szemlélő könnyen megtalálja az ürességet. Az igaz, hogy a horogkereszt széttaposta a pártokat, de az nem igaz, hogy ezzel az erőszakcselekedettel megszüntette a pártrendszert és megteremtette a német birodalom egységét. A pártrendszer nem szűnt meg, csak egy párt került hatalomra, az erőszak pártja, de ez a párt, amely egységes akkor, ha a szabad vélemény és a szabad gondolat ellen kell fordulni, négy részre tagozódik. Göring, Göbbels, Röhm és Rosenberg négy csoportot jelentenek, alvezérekkel és rohamcsapatokkal, külön elmélettel és külön gyakorlattal és négyfelől kényszerítik igéiket a német népre. Az azután meg a nevetség birodalmába való — és nem a szomorúság és néma rettegés Harmadik Birodalmába —, hogy megszüntette az ossztálykülönbségeket. Valameddig osztályok lesznek, lesznek osztálykülönbségek is és valameddig kormányzat a kapitalizmus oldalán áll, lesznek elnyomott osztályok is. És az a kormány, amelyik azzal a programmal lépett hatalomra, hogy megakadályozza az elnyomott osztályok bármiféle kívánságának bármiféle érvényesülését, nemcsak hogy nem szüntette meg a szociális különbségeket, hanem inkább kiélezte azokat és ha van ország, amelyben az osztálykülönbségek a legnyersebb formában jelentkeznek, ahol mezítelen őszinte a nagyipari diktatúra, a junkerdiktatúra, a bürokrata diktatúra, szemben a kizsákmányolt dolgozó néppel, szemben a munkanélküliek éhező, milliós tömegével, akkor ez az ország a mai Németország. De ne beszéljen egységről az sem, aki a maga diktatúráját odáig fejlesztette, hogy a mindenkor egységesen reakciós klerikális front egyes csapatai fölkelnek ellene. Ne hirdesse az egységet az, aki csak addig tud a helyén maradni, amíg az erőszak fegyverével él és abban a pillanatban szűnik meg uralma, mihelyt a tömegek fölocsúdnak leigázottságukból. Viszont az a Hitler, aki olyan nagyon határozott, amikor a marxizmus és a polgárság legázolását vallja, jelentékenyen óvatosabb, amikor a császárságról van szó. „A kérdés nem aktuális", intézi el a problémát és miközben meghajol a Hohenzollern-monarchia háborúcsináló érdemei előtt, jelenti, hogy a végleges döntést el kell halasztani. Auch herceg, a főrohamosztagos és a rohamcsapatok nácionál bolsevita szárnya így egyenlítődnek ki diplomatikus semmitmondásban Hitlernél. De lelkéből lelkedzett szó tör ki belőle akkor, amikor az intelligencia ellen intéz támadást. Való igaz: a kritikai szellemmel telített gondolkodó — függetlenül a maga pártállásától — elvi és elszánt ellensége kell, hogy legyen a horogkeresztnek. Való igaz, amíg bíráló gondolat van, addig nincs egységes horogkeresztes Németország és ezért érthető és ez a magyarázata annak, hogy Hitler és a horogkereszt olyan kegyetlen éllel fordul minden szabad intellektus ellen. Marad végül a külpolitikai ováció. A békehirdetés és békevallás. A horogkereszt békéje, amelyben senki nem hisz és amely a népek fegyverkezési tébolyának újabb lökést adott. Marad a be nem avatkozás elmélete Németország felé és marad a provokatív beavatkozás Ausztria sorsába, nyilt bevallása annak, hogy az osztrák zavargásokat Németországból fűtik és hogy az osztrák önállóság elnyelése a horogkereszt külpolitikai támadásának legelső célja. Szavak, csak szavak, üresen csengő nagy szavak. E szavak mögött egy az igazság. Egy év óta lángba borult Németország, a rettegés lett úrrá egy hatalmas népen és az európai államok borzadva védekeznek, hogy a járvány át ne hatoljon hozzájuk. A Kroll-operában barnainges rohamcsapatok kíséretében nagy beszédet tartott Hitler. Berlin proletárnegyedeiben, • a rajnai gyárvárosokban, a bajor mezőkön hetvenmilliós nép sikolt kenyér, szabadság és béke után! A lefegyverzési konferencia általános fegyverkezéssel végződik? Olasz és angol,,leszerelési"emlékiratok:a fegyverkezésről és a német hadsereg létszámának fölemeléséről Németország újra fegyverkezhet... de csak ellenőrzéssel — mondja Mussolini (Róma, január 31.) Rómában január 16-án és 4-én Mussolini és Sir John Simon között folytatott megbeszélések során Mussolini miniszterelnök Nagybritannia külügyminiszterének átadott egy okmányt, amelyet ma nyilvánosságra hoztak. Az okmány összefoglalja Olaszország nézetét a leszerelési helyzetről és annak kilátásairól. Megálapítja az okmány, hogy az ola kormány meggyőződése szerint a leszerelés kérdése holtpontra jutott , és hogy már majdnem elérték a végső határt, amelyen belül még megoldható. A jegyzék kijelenti, hogy a mostanáig követett eljárás a a legalaposabb kétségeknek ad táplálékot abban a tekintetben, hogy tehetséges-e a megegyezés. Kijelenti, hogy a siker némi reményével csak a szabatosan meghatározott szándékok kecsegtetnek, ha ezeket a lehető leghamarább meghatározzák és ha ezeket nem kötik olyan feltételekhez és záradékokhoz, amelyeket más hatalmak már eleve nem fogadhatnak el. Ellenkező esetben visszajutna a világ a haszontalan akadémikus vitákhoz. Az olasz kormány — folytatja a jegyzék, miután Németország mellett tesz megállapításokat — még mindig lehetségesnek tartja a leszerelési egyezmény létrejöttét olyan feltételek mellett, amelyek kielégíthetik a világ lelkiismeretét. Olaszország most már kifejezésre juttatja, hogy meggyőződése szerint a legfontosabb gyakorlati kérdés nem Németország újrafegyverkezésének megakadályozása, hanem annak elkerülése, hogy ez az újrafegyverkezés teljesen szabálytalanul és ellenőrizetlenül történjék. Az olasz kormány ezután áttér annak az egyezménynek részleteire, amelyet megvalósíthatónak tart és amely 1940 január 31-éig lehetne érvényben. Végül így szól az emlékirat: Olaszország úgy érzi, hogy kötelezi a locarnói egyezmény és azt hiszi, nem távolodik el a londoni kormány gondolatától, amikor kifejeli azt a véleményét, hogy a támadások elleni legutóbbi diplomáciai garanciák nem tettek egyebet, mint "csökkentették e garanciák értékét. A német kormány éppen a legutóbbi időben ajánlotta föl, hogy tíz évre megköti minden szomszédjával a támadást kizáró egyezményt. Az olasz kormány nem hangoztathatja kellő nyomatékkal, mennyire szükséges, hogy a most folyamatban lévő eszmecserék végre kielégítő eredményre vezessenek, elmozdítsák a kérdést a mostani holtpontról és egyszersmind igazolják a négy nyugati nagyhatalom külügyminisztereinek vagy kormányfőinek összejövetelre hívását, hiszen erre az összejövetelre meg lehetne hívni a többi nagyobb érdekelt hatalom képviselőit is." Az angol emlékirat (London, január 31.) Az angol kormány leszerelési emlékiratának bevezetésében megállapítja, hogy egyrészt, most elérhetetlennek látszik az a cél, hogy a békeszerződésekben bizonyos hatalmaknak megtiltott fegyvereket a világ többi hatalma is megsemmisítse, de másrészt elvitathatatlannak tartja, hogy a bizonyos hatalmaknak megengedett fegyvereket nem lehet az idők végtelenségéig más hatalmaktól megtagadni. A megegyezés meghiúsulása újabb fegyverkezési versenyre vezetne. Európa tehát csak két megoldás között választhat: 1. Vagy olyan egyezményt, fulladnak el, amelynek alapján a legerősebben fölfegyverzett államok bizonyos fegyverekről lemondanak. 2. Vagy ha a legerősebben felfegyverzett államok nem hajlandók leszerelni, kötelezzék magukat, hogy nem növelik jelenlegi fegyverkezésüket. Az angol kormány a legkomolyabban ajánlja az első megoldási mód elfogadását. A gyakorlati megoldásnak gondoskodnia kell: a biztonságról, jogegyenlőségről és leszerelésről. A jogegyenlőség elvének gyakorlati alkalmazása az egyezményben kevésbé fontos, mint a biztonsági elv. A tízéves egyezmény céljaira a következőket javasolja: a) Létszám. A tervezet 200.000 embert javasol Franciaország, Németország, Olaszország és Lengyelország számára. Németország :"100 ezer embert követel 12 havi szolgálattal. Anglia azt hiszi, hogy fontosabb az egyenlőség elve, mint a számok, tehát nem volna nehéz a kiegyezést létrehozni a 2NC.OOO— 3(18t)(Hf-es szám között. Anglia hajlandó hosszabb szolgálati időbe is belenyugodni, ha .'3