Népszava, 1934. április (62. évfolyam, 73–96. sz.)
1934-04-01 / 73. szám
Ma: LXIL évf. 73. szám heti rádióműsor külön mellékleten Budapest, 1934 április 1, vasárnap vgKjdz&j E Ára 16 fillér A M A GY A R OR SZÁGI SZ O C IÁL DEMOKRATA P ÁR T KÖZP ON T T KÖ ZLÖ NY E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 HÚSVÉT, 1934 Nem sóhajtva mondjuk, csak félretolva minden önáltatást, megállapítjuk megint: hosszúra nyúlt s érdemetlenül elmélyült és megtüskésedett az emberiség, nagypénteki sorsa. Pedig... fölöttünklebeg s el nem háríthatjuk magunktól Húsvét hangulatát, a lelkünkben is benne él a Föltámadás bizonyossága és mégis: Nagypéntekre gondolunk! Ne küzdjünk elene. Ne hunyjuk be szemünket az előtt, ami van, de nyissuk kia lelkünket az előtt is, aminek el is kell jönnie! Mióta kínlódik a dolgozó ember? Húsz éve vagy hús® évszázada már? A szenvedés öröklődik ivadékról-ivadékra, Nagypéntek komor borúja jéggé fagyott a megváltásra váró világ idegzetében és nincs ma súlyosabb, de nincs elháríthatatlanabb föladat sem, mint önbizalmat, ültetni a fogékony, de elfáradt szívekbe ég mosolyt deríteni a Jielen emberének meggyötört arcára. * Akkor is, amikor ő jött, hogy meghaljon az emberért és föltámadjon a jövendőért... akkor is úgy volt valahogy, mint ahogy mostanában van. A történelem megismétlődik, a legtöbbször egymásra következő században és egymásra hajszálig hasonlító tragédiák viharaiban. A latin hódítók kardja alatt volt eltemetve Jézus szülőföldjének népe, szabadsága letiporva, önérzete bemocskolva és ami legnagyobb szerencsétlensége volt: jövendőjének útja és célja elhomályosodva. A kard akar uralkodni ma is. Az erőszak tör előre, hogy eszköz, cél és állandóság legyen a népek fölött és a népek sorsában. Akkor is, mint mtát is, válságok tépik az embert és bizonytalanság és tébolyult kapkodás zúzzák össze, a határozottságot.. A virágvasárnapi dicsőséges meghódolásra átmenet nélkül következik a nagypénteki gyalázat. Ma fölemelkednek.a Szeretet szárnyain! holnap a Gyűlölet, és a Babona,örvényeiben buknak el. Ma a Prófétát ölelik át a megtisztult szíriek megértő melegségével és holnap a Templom , kufárainak adják magukat gyávas eszközül. „. hogy végleg és végzetesen ráeresszék sorsukra a Latrok Barlangjának szellemét és uralmát. Barátnak, testvérnek és vezetőnek Jézust választhatták volnaés Jézus helyett Barabás kellett nekik. Nemcsak egy ember vesztheti el életakaratát, biztonságát és egészséges idegzetét. Nagy történelmi viharok és éles sorsfordulók ha dúlják az idő és a tér messzeségeit, megtántorodhatik és végzetes szédületbe eshetik egy nép,"egy nemzet is. " De a kábulat nem tart örökké. A lehanyatlásra mindig elkövetkezik a fölemelkedés és a Hazugság uralmát mindig összetöri az Igazság ereje. Ez nem üres biztatás. Ez , történelem. Ahogy a kábulat megismétlődik, jön utána, mint történelmi megismétlődés: az erőteljes ébredés. Nem tagadhatok, mert, itt van előttünk a valóság: ma lefelé hajlik a történelem irányvonala, az európai ember sorsának tépett szárnya a nyomorúság és a szolgaság porát verdesi. A kapitalizmus gigantikus, halálküzdelme •hosszantartó,kínos vergődés! Az óriás haldokló föloszlása az európai ember életét mérgezi a legérezhetőbben és itt teremt az új rend és az új világ felé egy nyomorék és eltiltasodott átmenetet. A háború is itthagyta nyavalyáit a világ szervezetében; vacogás és láz veri napjainkat, hiszen gennyes fertőzétek száguldanak a gazdaság és a társadalom érhálózatának véráramaiban. A kín, a bizonytalanság, az állandósult lázállapot fölbolygatta az idegeket: gyenge lelkek tétova vándorlásából teljesedik ki a kor politikai és szellemképe. Váltogatják az ideáljaikat és váltogatják lelki és, gazdasági orvosaikat. Ma elárulják az eszmét, holnap cserbenhagyják a régi orvost. Az orvostól a kuruzslóhoz futnak, az eszmétől ,a korbácshoz. Véráztatta a mai talaj: olyan a gyümölcse is.A különböző „izmusok" úgy születnek napjaink szellemi zűrzavarában, mint:' a kuruzsló fazekában a rotyogó' silányság, a' panicsok' tömege. « Születnek,»gyorsan születnek —, de úgy fognak meghalni is, ugyanolyan gyorsasággal. Mert, ismételjük, a kábulat nem tart, örökké. Európa népei,azok, amelyek a diktatúrák igájában nyomorognak, meg fogják találni önérzetüket, régi erejüket, önmagukat és céljaikat — és vissza fognak térni az útra, amelyről a demagógia és az erőszak ostoraival verték le őket, vagy amelyet egy szerencsétlen pillanat szédületében, önmaguktól hagytak el Az elvadult nacionalizmusok, a különböző formájú fasizmusok és a különböző színű diktatúrák sírásó-alkalmazottai megdöbbenve fogják emelni . keseyű-tekintetű őket a 'Szocializmus ' emelkedésének , fényléi felé. Meg fogják alakulni, hogy rosszul hazudták a "szocializmus 'halálát. Hazug sírokat ástak, s hazug halotti énekeket jajgattak egy, , elámított " világ fülébe. Meg fogják tanulni, hogy a„ szocializmus benne van a tár-sadalom és a gazdaság.kiirthatatlan törvényekben és • az új rend, ami e szenvedő világ méhé-' ben vajúdik,' a diadalmasan életretámadó szocializmus új világa. Elkövetkezik az idő — igenis, elkövetkezik, hogy . a. megkorbácsolt és • elámított népek meg fogják ismerni ellenségeiket. Akik — a. diktatúra szuronyai és börtönei fölött — ma sem egyebek, csak a kapitalizmus hajcsárjai, el fogják veszteni ámító színűket, meg fognak torpanni és nyomorrultul össze fognak csuklani ,a hazugság lendületében, és össze , fog omlani, amit alkottak... az ál-1rnokság, a sötétség, a szolgaság tenyészetének egész építménye*. * . . * Föl^ hát a fejjel, testvér, ami% közöttünk nincs ok a csüggedésre! Titánok lépteivel, jön felénk a megszabadító jövő... Érezzük' tan', volt' lehelletet' az új élet kisarjadásában, ami előttünk megy,végbe most a tavaszi nap lángoló tüzében s érezzük a világ, a társadalom és a termelés ezernyi jeladásában. De... de rajtunk áll: kitartásunk, keményedő hitünk és áldozatul mindenünket fölkínáló lelkesedésünk az ára annak, hogy ez a jövő mennél hamarább — jelen legyen! » A FEKETE BECSEN KERESZTÜL — a— Fut a vonat a tavaszba boruló Ausztria felé. A határon nem történik semmi, csak a sötétkék csehszlovák fináncok kezéből a tábori zöld osztrák fináncok kezébe kerülünk. A vizsgálat a régi enyhe módon történik, torkunk mégis öszszeszorul. A mezőkön dolgoznak az emberek, éppen úgy süt a nap, mint egy évvel ezelőtt. De amint közeledünk Bécshez, látjuk a Schreberkertecskékben dolgozók vontatott mozdulatain, gyakori, elgondolkozó megállásain, hogy a régi frisseség és öröm helyén egy új érzés ül. A vonatátrobog a Stadlaubrückén, lenn a füzesben három rongycsomó guggol. Ibolyát szednek, bizonyéra munkanélküliek, a virágért kapott néhány garasból telik ki az ebédjük. A füzest sétaút szakítja meg, amelyen tökéletes eleganciával öltözött lovaspár andalog. A hölgy finom, keménykalapos feje egy vonalnyival sem fordul, a földön térdelő 'alakokfelé. Vége már, annak az ideinek, amikor' ezek nemcsak meglátást', • de elintézést is követelhettek... Minden lépésnyire emlékeztető... A városon végig minden talpalatnyi hely a Vörös Bécsre emlékeztet. Arra a nagyszerű alkotó munkára, amely évszázadok mulasztását hozta helyre, a profit embersorba helyezte. Másfél évtized! Nem lehet kiirtani az emlékét még akkor sem, ha mindent levakarnak. A gyermekfürdők még üresek. A városi házak előtti gyermekjátszótereken nem hangos a gyermeksereg. A Reumann-Hof előtt már ledöntötték Bécs első szocialista polgármesterének szobrát. A Matteotti-Hof-ot átkeresztelték és leszedték róla az emléktáblát, amit 1931-ben az Internazionale avatott föl. Meztelenül tátong felénk a tábla négyszöge, a szögek helye a megfeszített emberre emlékeztet. A köztársasági szobrot zöld fabódéval fedték be. Az első napokban még Dollfues, Starhemberg és Fey plakátfiguráiba öltöztették a három oszlopot, de később jobbnak látták ezeket onnan eltávolítani. „Várszerű erődítmények" A városi házak, az egyesült reakció, de elsősorban a házbértőke gyűlöletének tárgyai, napfényt, levegőt és örömet sugároznak felénk. Még az ostrom által meggyalázot tanon hirdetik az alkotók tehetségét. Megrendülve állunk a Goethl-Hof, a Schlinger-Hof előtt. Az ágyúgolyók alapos munkát végeztek. Széles ablakkeretek több négyszögméternyi faldarabbal együtt vannak kiszakítva.A tátongó résen át-megálafpíthatjuk, hogy " becsületet» építő* munka volt, sem a téglából, sem a cementből; nem lopott el senki semmit, amint ezt az építés idején teliszájjal üvöltötték a klerikális reakció lapjai. Most ugyanezek, a lapok „várszerű erődítményekről" írnak, hogy a fölháborodás előtt igazolják azt a szörnyűséget, hogy asszonyokra és gyermekekre ágyúval lőttek! Ha a többi tönkrelőtt, gépfegyvergolyók nyomától szeplős házak megrendülést váltanak ki belőlünk, a, Karl Marx-Hof előtt az érzések szinte elviselhetetlen sokasága fojtogat bennünket. Milyen barbár pusztításvágy,a rossz lelkiismeretnek micsoda dühe vezethette azokat,akik a szocialista teremtésnek ezt a ragyogó szimbólumát mindenáron és minden eszköz-