Népszava, 1934. április (62. évfolyam, 73–96. sz.)

1934-04-01 / 73. szám

2. oldal JOBB A RADIO TUNGSRAM RÁDIÓCSÖVEI zel a földdel egyenlővé akartak tenni- Nem rajtuk múlt, hogy nem egészen sikerült! A középkor zsoldosai A városháza tornyán egymás mel­lett lengenek a Heimwehr- és a mankós-kereszt lobogói. Még bir­kóznak egymással és nagyon két­séges, h­ogy h­ová fordul a kocka. Szemben a városházával valóság­gal a­­középkori zsoldostáborozá­sokra­ emlékeztető külsőségek kö­zött az „Ostmärkische Sturm­spharen" ütötték­­föl­­ tanyájukat. Ágyúk, gépfegyverek, harcias és marcona uniformisok, lengő lobo­gók — ahogyan­ a modern időkbe •beleilleszkedni nem tudó elveszett ember belekapaszkodik­ az erőszak uszályába, ahol védettnek érzi ma­gát. Félelem, amely az erőszakban éli ki magát... Kakastollak uralják­ az uccát mindenfelé. Úgy látszik, hogy min­den kakast megöltök, hogy kukoré­koltatásukkal a hajnalt ne hirdes­sék! Milyen arcok, milyen város­gyűlölő, kultúra,gyűlölő szemek! "Mint megszálló zsoldosoké a közép­korban, akiknek semmi­­közük azok­hoz a lakosokhoz, akiknek kifosz­tására a Tillyek 24 órai szabad rablást engedélyeznek. A­ kakastolll, amikor együtt fölvonul, mer­ev és forsziftos, minden igaz militarista örömét leli bennük. . N­a, egyedül kóvályognak az, u­ccán­, leülnek egy padra, akkor szinte légüres tér ke­letkezik körülöttük. Senki sem sodródik hozzájuk, nem ü­l mellé­jük, csak a csengő­ hiányzik a ke­zükből, mint a középkori lepráso­kéból, hogy mindenki­ messze el­kerülje őket. Város a víz alatt Mint az Ezeregyéjszaka elvará­zsolt városa, amelyben az­ embereik halakká változtak, úgy él és mozog hangtalanul Bécs. Mereven és el­utasítóan áll szemben­ azzal a l­a­kár tömeggel is, amely elborítja a falakat. „Ha megakadályoztátok, hogy úgy boldoguljak, ahogy én akarok, akkor­­hozzátok, nincs kö­zöm!" És a szociális ügyek minisz­tere, aki hajlandó a­ szociális véde­lem joga helyébe , az irgalmasság ajándékát nyújtani, csodálkozva kérdezte a múlt héten egyik propa­gandagyűlésen: „H­ol van az a tö­meg, amely­­a marxistákra szava­zott'?" Nek­i jelentkezik ez_ tf­. twin eg­y semmiféle csábításra, neki­ áll szoba semmiféle ígérgetésre, építi a maga földalatti útját és készül az új harcokra. Pedig a falakat valósággal elön­tik a plakátok. Mankos kereszt,"és Hehmwehr vetekednek egymással a­ „hazug és áruló" munkásvezetők szidalmazásában és a méhmátszott­huzogatásban. Egy plakáton Diclt­fuss kancellár hívja a m­rikánságot a­ Vaterländische Front-ba. Két kar­ját kitárja a jelentkezők elé. De a külvárosokban mindenütt vörös tintával öntötték le a kezeit­ , „Ausztria asszonyaihoz!" — szól egy másik plakát, amelyben a jóté­konyság kegyes munkájára szólítja föl a hölgyeket a mai osztrák ura­lom néhány vezető asszonya. Milyen­­ nagyszerű alkalom nyílt most meg, mennyi irgalom fakadhat föl a gyengéd női szívekből! A „Vörös Bécs ezeket a „nemes érzéseket" nem­ vette igénybe. Sem gulyáságyúm­ sem garasos adományokra szorulni nem engedte az ínséget. . Most hát szabad az út ebben az irányban­ is. A sarkokon már láttam anyákat gyermekekkel koldulni. De az ön­tudatos proletárasszony nem­ kér az irgalomból. Beszélik, hogy jóté­­kony nőbizottság járta végig az­ elpusztított lakásokat, ott azonban nagy önérzetesen visszautasították őket. „Kenyérkeresőnket nem kel­lett volna megölni — mondta az egyik proliaszony —, akkor nem lenne szükség arra, hogy most önök idejöjjenek!" És eszik a víz­ben főtt krumplit, amire telik a gyári gyűjtésekből, de nem akar­nak „jótékonysági alannyá" válni. Plakátok könyörögnek minden­­felé a bőkezű adakozókhoz a zsol­dos seregek eltartása végett is. A nagybankok bejáratánál függenek ezek a fölhívások, pokoli szimbólu­maként annak, hogy kinek van szüksége rájuk. De látszik, hogy­ az "­önkéntes adományozók nem nagyon sietnek, a kapitalizmus jobban sze­reti a sllaga"-megmentésének­ költsé­geit a proletariátussal megfizettet­ni. Már kieszelték:­az új adónemet "a­ „fokozott bizton­ság"­ költségeinek fedezésére. Írjradó, holott a­ falakon harsog a március 1-i évfordulóra megjelent plakát: „csökkent a mun­kanélküliség, enyhülnek az adóter­hek,­ megmentettük a munkásság szociális vívmányait" ésatöbbi, íme nem kell önrendelkezés, nem kelle­­nek ,'alkot­ásádigo­sti éstütétök, jg­­ítot­r aiány parlament nélkül "többet és A HEpsimm X. flffltzctfflház Lapkihordóink az április havi Népszava nyugtával együtt beváltásra bemu­tatják a ZS­ÉP SZAVA és a SZOCIALIZMUS kombi­nált előfizetéséről szóló 30 filléres pótnyugtát is. Arra kérjük­­. Előfizető­inket és Elvtársainkat, hogy lapkihordóinknál váltsák be a kombinált előfizetésről szóló pót­nyugtát. Akik a pótnyug­tát beváltják, azoknak kikézbesítjük a néhány nap múlva megjelenő SZOCIALIZMUSt is A NÉPSZAVA-KI ADÓHIVATAL Tisztelettel NÉPSZAVA 1934. április 1. szebbet­ tud alkotni..­ .»És - evés­­ köz­ben jön az­ étvágy: fölemelik­ a pos­tai tarifákat, már jelentkeztek a háziurak, „az osztrák­­ háztulajdon új,"korszakát" üd­vözlik"és követelik a lakásépítési adó, az értékem­­el­ke­dési adó és a telekértékadó eltörlé­sét. A munkabérek csöndben mor­zsolódnak lefelé, a terhek emelked­nek. A plakátok pedig ígérnek ren­dü­letlenül! Munkaalkalom legföl­jebb a megsérült házak tatarozásá­nál akad, hogy eleget tegyenek ígé­retüknek: „Begyógyítjuk a sebe­ket!" A tönkretett prolilakások bér­lőinek pedig azt mondja,k. ..Lépj be a Vaterländische Frontba, akkor meg fogjuk állapítani kártérítési igényedet!" Dolgozik már a klerikalizmus Az utcán föltűnően sok a pap és az apáca. Majdnem annyi, mint a­­kakastollas. Az iskolában megint kötelező a vallásoktatás és a val­­­lási kötelezettségek (gyónás, stb.) elvégzésére rendkívül súlyt helyez­nek. A klerikális tanítók már el­feledkeztek arról, hogy a szocialista Bécs mennyi korrektséggel és em­berséggel bánt velük. A gyerekek­kel mái" közölték, hogy „a jövőre másképpen lesz, mint eddig volt". E kijelentés mögött fölrémlik a világhíres osztrák munkaiskola tantervének elfeketítése, az ingye­nes tanszerek megvonása, a gyer­mekétkeztetés eddigi módjának megváltoztatása. Aki fenn szüle­tett, maradjon fenn és n­e feledkez­zen meg arról a helyről, amelybe öt születésének véletlene helyezte! „Újra virulni fog!" Eltörlik az állami ünnepek sorá­ból .Esejét,a­­munka ünnepét és november 1­2-ét, a köztársaság antiépét. "Uccákat és házakat keresz­telin?k­­át;- k­inikásegyesületek nyo­rmait te' kitörik!"A •Gy fenekbarát­ok és a Munkás Sportegyesület osztoz­nak a politikai é­s gazdasági szer­vezetek sorsában. A párt és a szak­szervezetek lapjait „gleichschaltol­ták" és­ megtévesztésig hasonló for­mában jelentetik meg valamennyit. A lap beosztása, a címfejek, a kar­rikatúrák, mind arra törekednek, hogy­­a tájékozatlant félrevezessék. A munkásság megvetően mosolyog fezéiken-- az erőfeszítéseken és arra gondol, hogy micsoda furcsa fogai­ Agy- és szivérelmeszesedésben szenvedőknek megb­ecsülhetetlen szolgálatot tesz az enyhe természe­tes „Ferenc József" keserűvíz az­által, hogy a tápcsatorna tartal­mát­ kíméletese­n levezeti­ és az emésztőrendszer működését bizto­san elősegíti. Klinikai tapasztala­­tok alapján kétségtelenné vált, hogy a Ferenc József víz féloldali fedésben fekvő betegeknél is álta­lában mindig megteszi a kellő ha­tást s így nagy megkönnyebbülést szerez. Ir­­maik lehetnek ezeknek az uraknak a szocialista tömegek észbeli képes­ségeiről, ha azt hiszik, hogy ennek az otromba csalásnak bedőlnek. Jellemző tréfa nevettette meg ezek­ben a napokban a mieinket. Valaki a kávéházban kér egy újságot. „De olyant adjon — mondja —, amiben van valami!" — „Na, akkor utazzon el külföldre!" — vágta vissza neki a­ pincér. A „gleichschaltolt" lapok éppen úgy ott rekednek az újságárus pol­cain, mint azok, amelyek diadal­üvöltéssel fogadták a fekete Bécset. Csak egyetlen képeslap előtt álla­nak meg az emberek. Rám néznek, "majd egymásra néznek és sokat­jelentő bólintással mennek tovább. A Bunte Woche, azelőtt a párt nép­szerű , heti folyóirata, rendkívül elevenen és változatosan szerkesz­tett újság volt a proletárcsalád va­­sárnapja számára. Most ez is egy­ségesítve van. A címlapja önkénte­len és bizonyára nem így akart szimbólum: ébredező tavaszi mező. Még teljesen üres, az előtérben álló két fa még kopár, csak sejti a néző, hogy közvetlenül rügyfakadás előtt állanak. A kép aláírása: „Es wird wieder blühen/" Igen, a februári forradalom el­esett, a szociáldemokrácia mezőit elborította a késő februári, fagy és hó. A szabadság fájáról lerágtak minden" levelet és az, akinek törté­nelmi tudása nem ér,­­messzebb, mint a didergető téli napok, elkese­redetten és kétségbeesetten áll a halott mező fölött. De „újból vi­rulni fog" — még a „gleichschal­tolt", elrabolt lap is ezt üzeni az aggodalmaskodóknak. Újból virulni fog, ami egyszer élt, újból föl­támad, ami egyszer az ember em­beri sorsát jelentette, mert erő­szak és butaság nem hatalmaskod­hatik el örökké a szabadságot és szellemet teremtő ember fölött! Az építőipari vasmunkások bérmozgalma Az építőiparban foglalkoztatott vasmunkások (az épület-, redőny-, szerkezeti és műlakatosok, bádo­gosok, vízvezeték- és gőzfű­tésszere­lők­, továbbá a villanyszerelők, és azok­ segédmunkásai) elviselhetetlen nyomorúságban élnek. Az építő­ipari válság következtében a mun­kabérnívó annyira aláhanyatlott, hogy abból még­ a legprimitívebb emberi megélhetést sem lehet biz­tosítani. A munkaviszonyok meg­romlottak és a munkaidő is telje­sen rendezetlenné­ vált, mert az egész vonalon a munkáltatók egyoldalú, dik­tatórikus intézkedései érvénye­­­sülnek. A munkáltatók magatartásának jellemzésére megemlítjük a villa­mosszerelőt 1s,­­ipartestületében , tör­­tént eseményeket­.­ Az­­ ipartestület elnöke hivatalos, lapjukban föl­hívást intézett a­­villamosszerelő munkáltatókhoz. A­­ felhívásban közli a­­ munkavállalási­­ irányára­kat, köztük a villamosszerelőknek és a segédmuunkásoknak fizetendő órabéreket s „a kari becsületérzésre apellálva" követeli az irányárak betartását. Az irányárak betartása azonban csak a rendelőféllel szem­ben kötelező, ellenben­ a,­munkások­kal'szemben már nem. •" érv­ényesíti „a' kari becseiletérzés", mert való­sággal megszégyenítő munkabéreket űzetnek. Nagyjában ugyanez a helyzet vala­mennyi fölsorolt szakmában és a munkáltatók elbizakodottságukban, úgy látszik, azt hiszik, hogy ez az állapot, illetve a munkások ilyen korlátlan kizsákmányolása örökké tart majd. . Pedig tévednek. A munkások megelégelték a nyomorúságot és mozgalmat indítottak helyzetük megjavítása érdekében. Egységes és szervezett föllépés­sel akarnak emberséges megél­hetést teremteni maguknak. Az érdekelt vasipari­­szakmák március 29-én tartott együttes ér­tekezleten foglalkoztak behatóan a tűrhetetlen helyzettel és elhatároz­ták, hogy az érdekelt munkáltató­testületeket írásos beadvánnyal ke­resik föl, amelyben a munkabérek, mu­nkaviszonyok és a-, munkaidő rendezését kérik. Azóta az emlék­iratok el is jutottak rendeltetési helyükre és most erőteljes akció folyik a követelések érvényesítése, érdekében. . . Elhatározták még azt is,, hogy­ április­ 20-án nagyszabású nyilvá­nos gyűlést tartanak, amelyen fog­l­­alkoznak­­­­az­ építkezési­­ válság, okaival , és határoznak a­ további tennivalók ügyében.

Next