Népszava, 1934. július (62. évfolyam, 145–170. sz.)
1934-07-01 / 145. szám
krtex.vVVvVv 2. oldal új^iA V de a munkaügyi szervezetnek nem minden tagja tagja a Népszövetségnek. Mégis sokan azonosítják a munkaügyi hivatal működését a Népszövetségével. Ez a fölfogástéves. A Népszövetség tisztára a kormányok szövetsége. A Munkaügyi Hivatal egyik csoportjában szóhoz jutnak a népek is. Ott ülnek a kormányok és munkáltatók képviselői mellett a munkásokéi is. A szervezetnek van munkásszektora. Ez elvileg is fontos, mert a szervezkedési szabadság, a munkásság nemzetközi osztályharca elismerését jelenti. De a gyakorlati jelentősége is nagy, különösképpen a fasizmus támadása idején. A muikáscsoport, amelyben az osztályharcos szakszervezetek képviselői vannak többségben, a szakszervezeti szabadság minden elnyomása ellen tiltakozik. Az olasz állami szakszervezetek küldötteinek valóságos vesszőfutásban van részük. Igaz, hogy az eredményei a munkaügyi szervezetnek, ha a Népszövetségénél komolyabbak is, eléggé szerények. A munkaügyi értekezletek csak ajánlatokat tesznek az államoknak, határozataik csak úgy érvényesek, ha ratifikálják azokat. A szociális reakció tűzzel-vassal küzd a ratifikálás ellen. De még így, is bátran mondhatjuk, hogy a munkaidő meg. •Rövidítése, a munkanélküliségi biztosítás térhódítása, a minimális munkabérek gondolata és még számos más szociálpolitikai eszme iigen sokat köszön a munkaügyi szervezetnek. Épúgy a munkaügyi tudomány, fejlődése is. A szociálisreakció érvei ellen a MunkaügyiHivatal az adatok egész régióját .Szokta fölsorakoztatni. A gentfi szervezet fő feladata a Szociálpolitikai gondolatok, intézmények fejlesztése. A szociálpoliitikai fejlődés országaiból átviszik ezeket a hátramaradottabb országokba, különböző gyarmatokba is. S ezzel megvédi bizonyos mértékben a fejlettebb országok vívmányait az alacsonyabb szociálpolitikai kultúra piszkos versenyével szemben. De van-e ma sok értelme a szociálpolitikáért folyó harcnak? Ma, amikor a szocializmusért való küzdelem aktuális? Akik ezt az ellenvetést teszik, kettőről feledkeznek meg. A munkásvédelem nem jelent Se még szocializmust. De minden időben megkönnyítője, egyik előfeltétele a szocializmusért vívott küzdelemnek. Marx szavai a munkások testi és szellemi újjászületéséről a munkásvédelem hatása alatt korszerűek mindaddig, amíg kapitalizmus van. De tovább megyünk. Még szocialista társadalomban is, különösen az átmeneti időkben a szocialista átalakulás nem teszi fölöslegessé a munkásvédelmet. S a szocialista társadalmakat igen erős érdek fűzi a munkásvédelem nemzetközi úton való terjesztéséhez kapitalista államokban. Az Egyesült Államokat követni fogja a munkaügyi szervezetbe való belépésben valószínűleg Oroszország is. Ezzel nemcsak megerősödik a genfi, szervezet frontja, hanem ez a szervezet valóságos ítélőszékké alakul át. ítélőszékké az ellen az egyedüli számbajövő hatalom ellen, amely falain kívül maradt. A nemzeti „szocializmus" Németországa ellen. Amerika belépése örvendetes jel. Jele annak,hogy a középkori elzárkózottság, a rendi világ kaszt-, szelleme fölé vivő erők mellett napjainkban más erők is érvényesülnek. Olyanok, amelyek nem a dohos múlt, hanem a szabadabb jövő felé visznek. Nem a munkás álnemzeti jelszavakkal való elnyomása,, hanem a munka nemzetközi együttműködése felé. —-G— ' NÉPSZAVA A német eseményekről szóló tudósítás folytatása az első oldalról megmutatják, hogy a német nem-zisek mögött élethalálharcra kétét egységéről és az osztályharcok s szülő ellentétes táborok várnak a megszűnéséről a világba szórt fiú- t döntő összecsapás pillanatára... „Borzalmas erkölcsi mocsárban" a rohamosztag-főnök (Berlin, június 30.) Németországnak szombaton izgalmas napja volt. Híre terjedt, hogy a rohamosztagok egy része Röhm vezérkari főnök vezetésével ellenforradalmat hajtott végre, hogy Bajorországban véres harcokra szerint a sor kormány csapatok és rohamosztagok között Böhm összejátszott Schleicher tábornokkal és vele együtt szervezte meg a mozgalmat. A híreszteléseknek tápot adott az a körülmény is, hogy a távíró- és telefonforgalmat váratlanul beszüntették és a külfölddel is megszakadt minden összeköttetés. Csak a késő délutáni órákban adták ki a hivatalos jelentést, amely némi magyarázatát adta a dolgoknak. A német közvélemény a nemzeti szocialista párt sajtóirodájának rádióközleményéből értesült először a történtekről. A közlemény szerint a szombatra virradó éjszaka „különböző események játszódtakle, amelyek arra vezettek, hogy Hitler kancellár elcsapta Röhmöt, a rohamosztagok vezérkari főnökét. Bizonyos elemek már hónapok óta megkísérelték, hogy éket verjenek a rohamosztagok és a nemzeti szocialista párt közé. Röhm összeköttetésbe lépett Schleieher tábornok volt kancellárral is és földalatti összeesküvést szőtt a rendszer ellen." A sajtóiroda közlése szerint Böhm ismert szerencsétlen lajlama lassankint olyan elviselhetetlen terhelő körülményeket idézett elő, hogy a mozgalom vezére és a rohamosztagosok főnöke a legsúlyosabb lelkiismereti összeütközésbe került. Böhm különböző egyénekkel keresett összeköttetéseket, sőt tárgyalásai egy külföldi hatalomig, illetve annak képviseletéig is kiterjedtek, végre azután sem a párt, sem az állam szempontjából nem kerülhették el többé a beavatkozást. A kancellár néhány kísérőjével személyesen ment Wiesseebe, hogy ott az ellenállás legcsekélyebb kísérletét már csírájában elfojtsa. A letartóztatás keresztülvitele erkölcsileg olyan szomorú képet mutatott, hogy a részvét legcsekélyebb nyoma sem lelehetett helyénvaló. Ezek közül a rohamosztagos vezetők közül néhányan örömfiúkat vittek magukkal. Egyiküket a legundorítóbb helyzetben riasztották föl és tartóztatták le. A „vezér" parancsot adott, hogy ezt a kelevényt kíméletlenül irtsák ki. A jövőben nem tűri, hogy egyes beteges hajlamú teremtések tisztességes emberek millióinak legyenek terhére és kompromittálják őket. Hitler Münchenben beszédet tartott a főbb rohamosztagos vezetők előtt tudatta velük azt az elhatározását, hogy a rohamosztagokból könyörtelenül kiirtja az engedetlen, továbbá társadalomellenes vagy beteges elemeket. Utalt arra, hogy Röhmöt éveken át fedezte a legsúlyosabb támadásokkal szemben, a legutóbbi fejlemények azonban arra kényszerítik, hogy minden személyi érzése fölé emelje a mozgalom és ezzel az állam javát. (Párizs, június 30.) Berlini jelentés szerint Göring porosz miniszterelnök a külföldi sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában elmondta,hogy két hét óta tudták már, hogya rohamcsapatok vezetőségének egy kis klikkje a.irOTh forrásokat akar előkészíteni és fölfordulást az államban. A rendőrök szemmel tartották őket, Röhmöt fölfüggesztették hivatalától és letartóztatták, azonkívül még sok rohamosztagvezetőt tartóztattnak le. Azoknak egy része, akiket ez az intézkedés érintett, öngyilkosságot követett el, másokat, akik ellenálltak, megöltek. Ernstet, a berlin-brandenburgi rohamosztagok parancsnokát is letartóztatták. Schleichert és feleségét detektívek lőtték agyon (Berlin, június 30.) Schleicher tábornok, a weimari Németország utolsó kancellárja életével fizetett az ellenforradalomban való részvételéért- A porosz titkos államrendőrség detektívjei szombaton délelőtt agyonlőtték a tábornokot. A detektívek le akarták taróztatni Schleichert, ő azonban nem volt hajlandó önként megadni magát és az utolsó pillanatban is, amikor már látta, hogy minden hiábavaló, a harcot választotta. Revolverrel a kezében esett el a detektívekkel vívott tűzharcban. Mellette esett el felesége is, akit szintén megöltek a detektívek golyói. Schleicher tábornok, aki feleségével együtt az utóbbi napokat egy berlinkörnyéki szanatóriumban töltötte, revolverrel a kezében fogadta a behatoló detektíveket. Hogy ki lőtt először: Schleicher tábornok, vagy a detektivek, az a hivatalos jelentésből nem derül ki. A kommüniké csak annyit mond, hogy amikor a detektivek látták, hogy Schleicher tábornoknak fegyver van a kezében, akik revolvert rántottak Mindkét részről lövések dördültel fel. A detektivek golyói találtak Schleicher tábornok holtan rogya össze. Felesége, amikor látta, hol mi történik, odaugrott férjemel (Prága, június 30.) A németországi események híre itt roppant föltüdést keltett. Már Röhmnek köülbelül két hét előtt történt szó és az egyik golyó őt is megölte. Ibadságolása óta tudott dolog volt, Röhm kapitány sorsáról a késő esti órákban kiadott hivatalos jelentések még mindig nem közölnek egészen világos részleteket. A nemhogy a rohamosztagosok egy csoportja és Hitler kancellár tábora között ellentétek vannak. Röhm, úgy látszik, szabadságolása után tett szocialista párt sajtóirodájának kommünikéje szerint Böhm kapitányt és társaságát „szexuális bűnözésen" érték, ami annyira fölháborította Hitler kancellárt, hogy a legkönyörtelenebb intézkedésekre adott utasítást. Böhm kapitány ártalmatlanná tételére, amint ismeretes, maga Hitler kancellár ment ki az összeesküvők főhadiszállására, a Tegern-tó partján fekvő Wiessee városkába. A kancellár néhány bizalmas emberével együtt behatolt az összeesküvők tanyájára és ekkor derült csak ki, hogy Röhm és társai milyen borzas, más erkölcsi mocsárban élnek. Fiatal gyermekek voltak a bűntanyán és a behatolók szemei elé leírhatatlan látvány tárult, amely migyárt az első pillanatban azt az elhatározást érlelte meg Hitler kancellárban, hogy ilyen gyalázatos dolgok résztvevőivel szemben nem lehet szó kegyelemről. Hogy azután ennek az elhatározásnak mi lett a következménye, arról a kommüniké nem számol be. A német forrongás 1934 július 1. A serdülő ifjúságnak adjunk hetenként legalább egyszer reggel fölkeléskor egy-egy kispohárnyi természetes Ferenc József keserűvizet, mert gyomor-, bél- és vértisztító hatásának, fiúknál és leányoknál egyaránt, igen fontos eredményeket köszönhetünk. A gyermekklinikákon a Ferenc József vizet a kisdedek makacs székszorulásánál és nagyobb gyermekek gyomorbélhurutjánál már régóta kitűnő sikerrel alkalmazzák. (X) folytatta az ellentét szítását. A jelek szerint Röhm, aki tulajdonképpen szociális kérdésekben a mérséklet emberének számított, anynyira szélsőségbe kanyarodott, hogy meg akarta dönteni Hitler uralmát. Arra nézve informálva voltak itt, hogy a " rohamosztagosok" körében mindinkább a szélsőséges áramlat kerekedik fölül. Ezt az áramlat az úgynevezett második forradalmat követelte és céljaiban már alig különbözött a bolsevizmustól. Annyi bizonyos, hogy az úgynevezett második forradalom hívei messze túlmentek azon, amit a szociáldemokraták valaha követeltek. Ennek a tábornak híveiből kerültek ki azok a jelszavak, amely a „reakció" vádját zúdították mindenkire, aki bármiképpen a mérséklet emberének vallotta magát, így az egész úgynevezett polgári tábort és mindenkit, aki valamiképen nem hirdetett szélsőséges elveket, reakciósnak neveztek el. A „polgár" fogalma Németországban a másodikorradalom híveinek agitációja következtében gyűlöltebb volt, mint a „burzsoázia" fogalma Szovjet-Oroszországban. Minden jel arra vallott, hogy Hitler ellene van a szélsőséges, úgynevezett nemzeti bolsevista forradalomnak. Erre mutat az is, hogy Hess, Hitler helyettese a minap komoly figyelmeztetéssel fordult mindazok ellen, akik a szélsőséges forradalmat megvalósítani akarják. Úgy látszik azonban, hogy a szélsőségesek kenyértörésre akarták vinni a dolgot, talán éppen azért, mert Böhm rohamosztagos vezérkari főnököt megnyerték maguknak. Berlinben a rendőrség megszállta a rohamosztagosok székházát (Párizs, június 30.) Az Havasa iroda berlini értesülése szerint a minisztériumok környékén minden csöndes. Göring porosz miniszterelnök hivatalos helyiségei előtt mintegy 50 államrendőr tartózkodik. A Tiergarten-negyedben, ahol a rohamcsapatok vezérkari főnökségének székháza van, nagy rendőri felvonulást lehet észlelni. A rendőrség a városnegyedben kordont vont és a rohamcsapatok tagjai közül senkit sem engednek a kordonon át. Délután órakor az államrendőrség egy osztaga megszállta a rohamcsapatok székházát. A védőszövetség több osztaga is a helyszínre érkezett három autóbuszon. Az államrendőrség elfoglalta a berlini pályaudvarokat. Olyan hírek vannak forgalomban, hogy több fontosabb személyiséget letartóztattak. Beavatott körökben annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy a helyzet további fejlődése attól függ, váljon a rohamosztagok fegyverei a birodalmi hadsereg, illetve a védőosztagok kezében vannak-e vagy sem. A fennálló rendelkezések szerint ugyanis a rohamcsapatoknak éjszakára a fegyvereket be kellett szolgáltatniok. Mivel a kormánynak már napok óta tudomása volt a rohamosztagok körében uralkodó nyugtalanságról, a védőosztagok csütörtök óta készültségben voltak. Mindenesetre megállapítható, hogy Hitler ezidőszerint kétségtelenül ura a helyzetnek és így sikerült megakadályozni a második forradalom kitörését. (Folytatás a 11. oldalon)