Népszava, 1934. július (62. évfolyam, 145–170. sz.)

1934-07-01 / 145. szám

4. oldal NÉPSZAVA A tattersel'ii gyűlést betutották. KA minden szociáldemokrata menjen a Pesterzsébeti Duna-strandra, ahol reggel 8 órától éjjel 12 óráig a 20.QQQ szeményst befogadó Duna-strandon STRAND-ÜNNEPÉLY l­esz az összes szak- és kultúrszervezetek közreműködésével. Dal, torna, úszás, tánc éjfélig. Este tűzijáték. Kitűnő liget, terrasz BELÉPŐDÍJ 50 FILLÉR, GYERMEKEKNEK 20 FILLÉR Megközelíthető Budapest és környékéről 24 filléres sarjra átszállójeggyel a HÉV közvágóhídi állomásától átszállással, közvetlen a strandig. Azon­kívül a Mester utcától 30-as villamossal a pesterzsébeti Stothermere uccáig «agggw^^gK. u­tólagos „népszerűségének" oka, hogy a hajdani diktátoroktól el­térően a primitív törzsek papi fő­nökségét utánozzák. Propagandá­inkkal, amelyet a­­ hatalmukba ke-rített technika szolgál, megnyerik a csorda-léleknek támogatását, így válnak a Leninek és Hitlerek mo­dern „megváltókká".­­ Kétségtelen, hogy e tekintetben I .Jelenkor dik­tátorai jobban hasonlítanak a vi­lági és egyházi hatalmat egyesítő cárhoz vagy szultánhoz, mint a pusztán kardjukra támaszkodó kö­zépkori kényurakhoz, de egyben a demokrácia hatalmát bizonyítja, hogy ma már a diktátorok sem tudjá­­ nélkülözni a népiesség lát­szatát. Ha nem is a nép választja őket, legalább ő is szerzik meg a ha­talom staffázsául szükséges népet. Abban is nyilván igaza van Hob­sonnak, hogy a diktatúrák egyik gyökere a demokrácia fogyatékos­ságaiba nyúlik, mert a jövedelem­megoszlás egyenlősítésére irányuló törekvés nélkül a demokrácia tar­talmatlan forma, mégis szembe­szökő tévedés, mintha a demokrácia hiányai a diktatúrát igazolnák. De­(A Népszava genfi, tudósítójától.) Az ezévi munkaügyi konferencia határozatai nem sokat jelentenek és az értekezlet úgyszólván ered­ménytelenül oszlott volna szét, ha nem történt volna épp a konferen­cia tartama alatt Amerikának a Munkaügyi Szervezetbe való belépé­­se. Az eredmény fő érdeme a fiatal vezérigazgatójáé, aki évek óta azon fáradozott, még Thomas idejében, hogy Amerikát a szociá­lis munkára megnyerje. Az Egyesült Államok törvény­­hozó testülete fölhatalmazta a köztársasági elnököt, ha a­ kon­ferencia meghívja, úgy beléphet Amerika teljes delegációja részt­vett, mint megfigyelő a konferen­cián, de a hivatalos belépés csak június 22-én történt A nagy eredmény külső formájá­ban is megváltoztatta a konferen­cia képét. Nem­csak a konferencia tagjai voltak teljes számban együtt, hanem megteltek a karzatok is. Az előterjesztést a bizottság nevében a japán kormányképviselő tette meg, aki melegen üdvözölte Amerikát. Javasolta, hogy az értekezlet hívja meg az Egyesült Államokat és ha­talmazza föl a vezérigazgatót az összes kérdések rendezésére A ja­vaslat mellett a kormány- és mun­mokrácia és diktatúra amoly ke­véssé egy szinten mozgó válfajok, mint ahogy a lopás nem alterna­tívája a tulajdonnak, vagy a nő­rablás a házasságnak. Akadnak begyulladt bölcsek, akik abból, hogy egyes diktatúrák im­már egy évtizednél tovább tartanak, az intézmény állandóságára követ­keztetnek. Aminthogy mindig van­nak pesszimisták, akik, ha április­ban havazik, azt hiszik, hogy so­hasem lesz már tavasz. Egy statisz­tikus, akitől azt kérdezték, vájjon igaz-e, hogy a házasemberek hosz­szabb ideig élnek, mint a nőtlenek, azt válaszolta: „nem, csak nekik az idő hosszabbnak tűnik föl". Nyil­ván ugyanebből az okból látszanak hosszú életűeknek a diktatúrák is. De a diktátor mégis mindig hama­rabb hal meg, mint a nép, amely­nek türelmével visszaél. Épp ezért azok, akik ma oly buzgón olvassák Hitlert vagy Sorést, mint ahogy a háború alatt oroszul tanultak és a proletárdiktatúra alatt Bucharint forgatták, okosabban teszik, ha visszatérnek Taine-hez, Maculayhez, Lamprechthez és a történelem többi tanítómesteréhez. Kultatóképviselők részéről számosan fölszólaltak, a munkásképviselők üdvözletét pedig Mertens és Jou­liaux fejtették ki. Az elnök csatla­kozott a felszólalókhoz, amire a határozatot egyhangúlag hozta meg a konferencia. Ünnepélyes formák, a konferen­cia tagjainak tapsa közepette fog­lalták el a helyüket most már hi­vatalosan az amerikai küldöttek, mégpedig három kormányképviselő (egy nő), egy munkáltató és az amerikai szakszervezetek egy kép­viselője. A kormány- és munkál­tató-képviselő után fölszólalt Le­wis, az angol bányászszervezet egyik vezetője és sajnálatának adott kifejezést hogy nem vehetett részt mint hivatalos küldött a­ ta­nácskozáson, mert sok kérdésbe szeretett volna befolyni és tanácsot adni azoknak a tapasztalatoknak alapján, amelyeket odahaza szer­zett.­­ Meghívta egyúttal a Munka­­ü­gyi­­ Hivatal igazgatóját az ez év októberében a San­ Franciskóban tartandó szakszervezeti kongresszusra. Az igazgató válaszában megígérte, hogy elmegy a kongresszusra. Az Egyesült Államok határozata kifejezetten a munkaügyi­ szerve­zetre vonatkozik és nem jelent be­lépést a Népszövetségbe. Anyagilag sokat jelent, mert Amerika nagy összeggel járul a hivatal költsé­geihez. A konferencia másik feltűnést keltő ügye Jouhaux francia mun­kásképviselő fölszólalása volt­­ a lett szakszervezeti vezetők üldözése és a szakszervezetek föloszlatása ügyében. A lett kormányképviselő azzal próbált védekezni, hogy Vis­nyát, a konferencia eddigi mun­kásképviselő­jét azért tartóztatták­­le, mert politikai sztrájkot készí­tett elő. A választ Jouhaux és Mer­tens elvtársak adták meg, akik éles szavakban tiltakoztak az üldözések ellen. A 40 órás munkaidőre vonatkozó egyezmény nem kapta meg a szük­séges szavazatot az első szavazásnál és azóta napokon keresztül tárgyal­ták a kérdé­st az egyes csoportok. A munkáltatók a kérdésnek a napirendről való végleges le­­­vételét követelték. A kormányképviselők különböző javaslatokat dolgoztak ki és azokat közölték a munkáscsoporttal, de a javaslatok nem voltak elfogadhatók. Végül javaslatot fogadtak el szó­többséggel, amely szerint felkérik az igazgatótanácsot, hogy a kérdés­sel újból foglalkozzék és tűzze a jövő évi konferencia napirendjére a kérdést. Ez ellen a legélesebben tiltakozott a munkáltatók képvise­lője és kijelentette, hogy a 40 órás munkahetet lehetetlen megvalósí­tani és hamis az a fölfogás, amely ettől várja a munkanélküliség csök­kenését. A kérdést - szerinte -m­nemzetközi úton nem lehet szabá­lyozni. A kormányok politikai okok­ból változtatták meg álláspontju­kat, de a munkáltatók a kérdés napirendretűzése fel­én szavaznak. Az angol kormány képviselője a legkétszínűbb álláspontot foglalta el, mert a bérekről kezdett beszélni. Egyszerre megtalálta jó szívét és nem hajlandó a munkaidő csökke­nésével bérleszállítást okozni. Az angol munkásképviselő nyom­ban felelt a kormányképviselő­nek és szemére vetette az angol kormány állásfoglalását amely odahaza ígéretet tett a ja­vaslat mellett, de itt ellene foglal állást. Gondoskodik majd, hogy az angol nép megismerje kormánya álláspontját. Végül Jouhaux szó­lalt föl és igen élesen tiltakozott a munkáltatók fölfogása ellen. Ne ke­ressenek indokot, hiszen ők minden szociális haladás ellenségei és a meglevőt is sokallják. Az angol kormánynak azt üzeni, reméli, hogy rövidesen olyan kormánya lesz Angolországnak, amellyel könnyebben egyet­értünk. A 40 órás munkahét nem bukhat meg és ezen a konferencián erkölcsi vereséget a munkáltatói álláspont szenvedett. A szavazásnál a javaslatot 65 szó­val 35 ellen elfogadták, így a 40 órás munkahét ismét a a jövő évi konferencia napirend­­jére kerül. A konferencia végső szavazásban elfogadta a „munkanélküliség ese­tére" való biztosításról szóló egyez­ményt 80 szavazattal 8 ellen és a kérdéssel kapcsolatos egyezményt. A hivatással összefüggő megbete­gedések ügyében már érvényes egyezményt pótlólag kiegészítette a konferencia a kvarchomok beléleg­zése folytán keletkezett megbetege-Elrontott gyomor és az­­ezzel össze-­­ függő bél zavarok, felfúvódás, kellemet-­­len ,szájíz, émelygés, homlok­fájás, láz,, hányás, hasmenés vagy ezékszorul­ás eseteiben már egy pohár természetes Ferenc József keserűvíz is igen gyor­san, biztosan és mindig kellemesen hat. (X) déssel, továb­bá a mérges gázok előállításával foglalkozók, a Rönta­gen-sugarak által okozott­ megbete­gedést, továbbá arzén- és foszfor­mérgezések eseteit A jövő évi kon­ferencia napirendjére kell tűzni a­ bányászok féregmegbetegedéseit. Módosította a konferencia a nőke éjjeli munkájára vonatkozó egyez­ményt és kimondta t­z éjjeli szüne­tet 23 órától 6 óráig. A nőknek földalatti bányamunká­nál való eltiltása ügyében a kon­ferencia egyezmény kidolgozását határozta­ el. A táblaüvegkészítő gyárakban, ha folytatólagos üzem van, a mun­kaidő az elfogadott egyezményben 42 óra. Végül kidolgozott a konferencia: a kérdőívet miként szabályozandók a kivándoroltak öregségi,­­árvasági és rokkantsági jogai az egyes or­szágok között A konferencia tárgyalásának anyagát záróbeszédében az elnök foglalta össze, aki­ rámutatott arra, hogy a 48 órás heti munkaidő végrehajtása milyen hosszú időt­ vett igénybe, ugyanez a helyz­et a 40 órás heti m­unkaidőnél is. A jövő évi konferencián Amerika segítsé­gével remélhetőleg kedvezően lehet a kérdést elintézni. A XVIII. Nemzetközi Munkaügyi Konferencia Genfben Az Amerikai Egyesült Államok beléptek a Munka­ügyi Szervezetbe.­­ A 40 órás munkaidő a Jövő konferencián ismét napirendre kerül A Vígszínház a Cirkuszban „A CIRKUSZ CSILLAGA" előadásaira kedvezméréyesk­ű jegyek kaphatók jegypénztárunknál. VII. Erzsébet körút 35­3 eg. (Né­­pszava-könyvkereskedés). Telefon: 30-3-27 1934" írtsfix is ! „A Népszövetség csakugyan halott" — ez a megállapítás végleges lezá­rása egy kornak, amely a wilsoni emberiségmegváltás illúziójának tört pillérein épült föl. A világháborút követő béke minden képmutatása csak most, a különböző fasizmusok id­ejében ütközött „Nemzetközi békeszervezet és fasizmus egymást kizáró ellentétek", írja R.Z. elvtárs a Szocializmusnak, pártunk­ tudo­mányos folyóiratának most meg­jelent ,júliusi számában. A lezajlott­ világháborúról Buchinger elvtárs állapítja meg ,,Háború és Inter­nacionálé" című cikkében, hogy, „tragédiájává vált a világnak, hogy a munkásosztály 1914-ben még nem volt elég erős arra, hogy a háború kitörését ténylegesen is megakadá­lyozhatta volna". . Pedig az igazi népek szövetségét csajt a szocialista munkások teremt­hetik meg, éppen ez a munkásosztály törté­nelmi feladata. De tisztában­­va­gyunk azzal,­­ hogy hosszú nagy harc vezet, még idáig él­­— amint Kertész Miklós elvtárs a készülő­szocialista munkaterv kereteinek fölvázolása során írja — „nem ve­zet bennünket az az ábránd, hogy már ma a maradéktalan szocializ­must meg tudjuk valósítani". Külö­nösen nem ábrándozhatunk erről „egy kicsiny és ezernyi külső kö­rülménytől függő országban". An­nál több tennivalónk van befelé, a szocialistás­­mozgalom külső és belső megújhodásáért kell küz­denünk. A társadalmi, gazdasági és szellemi élet minden frontján állnunk kell a harcot „minden engedmény, ame­lyet az uralkodó osztályok tenni kénytelenek a proletariátus felé, a tömegek önérzetét és forradalmi bátorságát növeli" — mondja Sza­kasits Árpád elvtárs „Organizációs reform?" című gondolatgazdag ta­nulmányában, ahol F. Molnár Sán­dornak a Szocializmus júniusi szá­mában megjelent­ okfejtésével száll vitába. , , A fenyegető háború problémái tükröződnek a följegyzések­­egész sorozatában és­ dr Szekszárdi László sokszínű világpolitikai­ szemléjében. A nemzetközi adósságok kérdését Ascher László emelte ki a világ­gazdasági események áradatából. Kassák, Nyigri, Ernst és dr. Braun elvtársak könyvkritikái, dr. Szöllői Henrik elvtárs természettudományi szemléje és sok egyéb könyvbírálat és följegyzés egészíti ki a gazdag és értékes szám anyagát.

Next