Népszava, 1934. augusztus (62. évfolyam, 171–195. sz.)

1934-08-12 / 181. szám

1934 augusztus 12. NÉPSZAVA aasramaMaMTHiiMHni! Tűrhetetlen a sütőmunkások helyzete 10—16 órás napi munkaidő. 8—10—20 pengős hetibérek A sütőmunkások helyzete még sohasem volt olyan tűrhetetlen, mint napjainkban. A műhelyekben a bánásmód a­ lehető legembertele­nebb. A munkaidő túl hosszú, napi 10—16 órát is kitesz, úgyhogy a hajszolt munkamódszer mellett a sütőmunkásokat a legkülönbözőbb betegségek tizedelik. A túl hosszú munkaidő következtében egyre fo­kozódik a sütőiparban a munka­nélküliség, ezt viszont a munkálta­tók arra használják föl, hogy a béreket folytonosan csökkentsék. A sütőmunkások valamikor a legjob­ban fizetett szakmunkások közé tar­toztak és ma 8—Itt—20 pengős bérekkel mennek haza.­­Ennyit kapnak hétnapi nehéz, fá­rasztó munkájukért. Nem csoda, ha az elkeseredés egyre növekszik soraikban és minden erejükkel ja­vítani szeretnének sorsukon. Ebben az ügyben a budapesti sütőmunkások csütörtökön este vi­haros lefolyású gyűlést tartottak Peterdy utcai székházukban. A gyű­lés elnöke Schnur Miklós elvtárs volt, míg a sü­tőmunkások helyzetét Kardics Kálmán elvtárs ismertette. Beszédét gyakran szakította félbe a jelen voltak elkeseredett közbekiál­tása. Kardics elvtárs rámutatott arra, hogy a kartellbe tömörült munkálta­tók egyre csökkentik a munká­­­sok béreit s ugyanakkor soha nem reméli,­ ma­gas árakon adják el a pékipari árukat. A kartell megalakulása óta a királyutcai Glasner-cég is csök­kentette a munkások bérét, a Grosz­cég, mivel a munkások nem akar­ták elfogadni a bérredukciót, az atcára dobta őket. Azután kimu­tatta, hogy a tarthatatlan helyzeten csak a szervezkedés erejével segít­hetnek a munkások. Tömörüljön minden sütőmunkás a szervezetbe, hogy a szervezkedés erejével kivív­hassák a 16 órás heti munkaidőt és a teljes vasárnapi munkaszünetet. Többen a természetbeni ellátás ellen szólaltak föl és követelték, hogy a hatóságok szigorúan ellen­őrizzék a sütőipari törvény betar­tását. . A kiskereskedőknek sem­ kell a tűzifakartell A rákospalotai tüzelőszűrkiskereskedők gyűlést tartottak, am­elyen viharosan tiltakoztak a tüzifakartell árdrágításai ellen. A gyűlésen elmondták, hogy a Fakereskedelmi Részvénytársaság — ez a tüzif­akartell hivatalos neve — az árak IS­/1-os fölemelésével kezdte a működé­sét és egyeduralmát úgy akarja biztosí­tani, hogy a kiskereskedőket el akarja ütni a vagontételben való fabeszerzés lehetőségétől. Így csak többszörös köz­vetítés h­tján juthatnak a kiskereskedők tüzelőhöz, ami újabb drágulást jelent. Az áremelés még nagyobb fokú, ha a kis­kereskedő kétheti hitelt akar igénybe­venni. A heves jelenetekben bővelkedő értekezleten bejelentették, hogy Rákos­palota törvényhatósági bizottsága hétfőn rendkívüli közgyűlést tart a tű­zifa­kartell ügyében. U»¿»SHM«t»4»»f»«M#»M( Elszállásolás az István-héten. A Fő­város Idegenforgalmi Hivatala (V. Deák Ferenc ucca 2) iz idén is milmum elő­k­észületet megtesz, hogy a nagyarányú István-heti utasforgalom elszállásolási kér­dését zavartalanul lehessen megoldani. E ctlltól nemcsak a l­ixmicééus és polgári szállást kereső vidéki, vagy külföldi kö­zönség elhelyezését készítette elő (szállók­ban, penziókban és magánlakásokban), ha­nem az idén is megszervezi a legkisebb igényű h-Osensto olcsó elterlud­é­st a fő­város iskoláinak felhasználásával. A leg­olcsóbb elhelyezés egy­ napra nő fillérbe, három napra 7 ponziG fil­­l­lér­be kerül. (Szalmazsákon, lepedő nélkül.) A fej­árná­val, lepedővel, valamint takaróval ellátott szamazsák egy napra 1 pengő 20 fillérért biztosítható. A diákszállókban ágyanként, takaróval, lepedővel 1 pergő 1;6 fillér fize­tendő. (Természetesen a mosdó és a meg­felelő egyéb felszerelés a legolcsóbb el­szállásolásnál is biztosítva van.­ A nők és férfiak elhelyezése a legolcsóbb szállásokban is külön-külön történik. Az olcsó tömeg­szállásokra való igényt a l­egérkezés előtt legalább egy héttel kell bejelenteni a fő­­­­város idegenforgalmi Hivatalánál. " BRÓDY SÁNDOR (di) Ma tíz éve, hogy hosszú évek betegsége, elhagyatottsága, irodalmi és politikai számkivetettsége után meghalt a magyar naturalista próza legnagyobb mestere, Bródy Sándor. Halála pillanatában annyira po­litizált volt a magyar irodalom, hogy nemcsak jót, de igazat is ne­héz volt elmondani róla. Halála után megkezdődött a közvetlenül megelőző generációk irodalmának az a mindig sajátságos és mindig megismétlődő tragédiája, hogy az utód azt, ami közvetlenül előtte volt, megérteni és megbecsülni nem tudja, s ha értékeket keres, mesz­szebbre nyúl vissza. Abban az átértékelő dühben, amely az ellenforradalom irodal­márjait jellemezte, abban a lapító gyávaságban, amely a hajdani pro­gresszíveket (tisztelet a bátor és becsületes kiállásra kész tanítvá­nyoknak) elfogta, igen rossz osz­tályzat jutott Bródy Sándornak. És amikor néhány hónappal ezelőtt valaki a baloldalról megpróbálta a becsületes és reális értékelés becsü­letes és reális hangját, kegyeleti és hitközségi kérdést csinált az ügy­ből egy tiszteletreméltó család, amelynek névközössége, de nyilván nem eszmeközössége volt Bródy Sándorral. Ki volt a kilencszázas éveknek ez a szépségében megkapó, írásaiban lebilincselő, újságírónak teremtett, nyersen sziporkázó naplovagja? Valaki egyszer úgy jellemzte, hogy ő volt a századkezdet Budapestjének Szokratesze. Az irodalmi ifjúság megrontója. Aki az előkelő for­máktól, a lovagoktól és a hősöktől a kispolgár felé fordította az író tekintetét és megmutatta, hogy a regényhősnek és a novellaalaknak nem­­ kell feltétlenül történelmi nagyságnak lennie, lehet közülünk való, én, te, ő és ez a közülünk, való közelebb áll hozzánk és emberibbek a problémái. Az egyik novellája egy sáfrány­ügynökről szól. A sáfrány édes szaga megtölti az egész kispolgári lakást, amelynek fődísze a „könyv", egy szál lexikonkötet, a kultúra képviselője, a tekintély alapja. A kispolgárt, az ügynököt, sáfrány­szagával és egyetlen könyvével ő vitte fel a Parnasszusra, ő teremtett belőle örök irodalmi modellt. Ha iskoláját keressük, magyar realista. Ha műveit szemléljük, iga­zat adunk Hatvanynak, hogy a sok elmúlók és elhullók között akad egy marokra, nem is kis marokra való, amelyik itttéli a divatot, túléli év­tizedeinket és marad ragyogó pél­dája az új utat kereső magyar­nyelvű prózának. Dada, Tanítónő, Medikus. Riada­lom és felismerés kísérte ezeket a színdarabokat Nem a dramaturgia és az esztétika ünnepelt örömnapo­kat, a napi igazság kapott dobogót Bródynál és a problémák bátor fes­tése bajvívót. Odaát — mindig van egy odaát — felhorkantak. Amit a tanítónő mond, az ő szegény szép könyveiről, ugyanazt mondották védekezően Bródy barátai és Bródy tisztelői a Bródy-könyvekről. És ahogy a tanítónővel szemben fel­kelt az egész apparátus, úgy kel fel az irodalmi baglyok serege is Bródy Sándor ellen. Hogyisne, amikor Herczeg Ferenc Simon Zsuzsának és huszti Huszt­nak emelt márványemléket, ugyan­akkor Bródynál­­ügynökök és se­lyemfiúk mászkáltak a novella po­rondján! Hogyisne, amikor a történelm színműnek még prózában is valami jambikusan böfögő hangja volt. Bródynál pedig Rembrandtnak és Lajos királynak csupa emberi csupa gyarló, csupa fogyatkozásos törése. A város, ez a megnagyobbított Newyork-kávéház, viszont ujjongva ölelte keblére a legszebb pesti írót az ő íróját, Bródy Sándort. Az uj­jongó szeretet és a könnyű siker sokszor vitte téves útra az írót. Lyon Lea, Tim­ár Liza, csupa, csupa népszerűségi félrenyúlás. A riporter, a rosszértelmű újságíró el­nyomja az írót és a siker sekélyebb vizei felé sodorja. Így jutott a késői Bródy közel Molnár Ferenchez. Az együtt való emlegetés azonban mégis igazság­talanság, mert Bródy nemcsak víg színházi színműíró. Író is. A leg­javából. Nem is az indulók, hanem az indítók közül. Iskolát teremtett és halála tizedik fordulóján gon­doljanak rá hálával azok, akiket írni megtanított. A Newyork-kávéház erkélyéről új irodalmi forradalom kezdődött és ennek a forradalomnak apja volt Bródy Sándor. Könyvein túl ez őrzi emlékezetét. A VESZ­ETT ODALOM (*) A Nemzeti Színház leszállította helyárait. A Nemzeti Színház végre rá­szánta magát arra, amit a többi szín­háznak is már régen meg kellett volna tenni, h­ogy számolva a­ közönség mai fizetőképességével, leszállította helyárait. A jövő szezonban egy zsöllye­l pengő, egy tán­lásszék 1—3 pengő, egy erkély­szék 2—11 pensze és a karzatjegy ára 40 fillér­ lesz. Még egy üdvös dolgot is elhatározott, a Nemzeti Színház vezető­sége. Tervbe vette a f Intal és a sokat d­olgozó tagok­ fizetésének emelését is. Különben a Nemzeti Színház szeptember 14-én nyílik meg a „Bánk bán"-nal. A szezon első felében tervezi László Mik­lós, Újházy György és Kóbor Tamás színdarabjainak előadását. (*) A „Válasz" című folyóiratnak meg­jelent a második száma. A folyóiratban Illyés Gyula „A puszták népe" címmel érdekes tanulmányt irt a magyar pusz­ták lakóiról és a dunántúli nagybirto­kok zselléreiről. Földessy Gyula „Petőfi­től Adyig" címen írt tanulmányt, dr Kerék Mihály a telepítés feltételeiről, Németh László a magyar élet antinó­miáiról értekezik. A folyóiratban tartal­mas „Tájékozódás" és „Bírálat" rovat van. raisszisisw® A csokoládé Egervári József ablaktisztító munkás néhány nappal ezelőtt éjszaka a szellőz­tetőnyíláson bemászott egy terézkörúti c­ikrászdába, ahol csokoládét rakott a zsebébe. Mindössze két tábla volt nála, amikor tettenérték és letartóztatták. A csokoládé szenvedélyes barátja szomba­ton került a törvényszék elé, ahol azzal védekezett, hogy egyáltalán nem tudja, mit csinált annak idején. Hosszú ideig voltam a harctéren, ahol idegsokkot kaptam és azóta gyakran vesz rajtam valami megmagyarázhatat­lan érzés erőt, amelynek csak a legna­­gyobb erőfeszítéssel tudok ellenállni. De úgy látszik, most nem sikerült — mondja szomorúan. Az elnök rábólint: bizony baj, Eger­vári pedig folytatja a védekezését, hogy ellenállhatatlan erő vonzotta a csoko­ládé felé. De ha nem érték volna tetten, biztosan akkor sem vett volna el többet a két táblánál. Kihallgatják a tanukat is, aztán rö­vid tanácskozás után kihirdetik az íté­letet, hogy Egervári kétheti fogházat kapott, táblánként 1 hetet. Aránylag elég drága csokoládé volt. HttMMtMtMWMHMMMMW A sziámi király hajóútja a Dunán. A ,,Zsófia" sétahajó szombaton délután­­i6 órakor a sziámi királlyal és kíséreté­vel hajóutat tett a Dunán. A Magyar Vöröskereszt dunai osztálya a sziámi ki­rály tiszteletére a hajó útvonalán fel­állított mentőállomásokon ünnepséget rendezett. A király feleségével és teljes kíséretével vett részt a sétahajózáson. 9. oldal Mosószövetek Gyapjúszövetek Selymek Franciaország a belga határt is megerősíti (Párizs, augusztus 11.) A francia kormány elhatározta, hogy az or­szág északi határvédelmét is kellő­képpen kiépíti és a belga-francia határ mentén erődzónát létesít, amelynek középpontja Maubeuge lesz. A zóna élére, a „Matin" jelen­tése­­ szerint, Maldinis tábornokot állítják. A hadügyminiszter elhatá­rozta, hogy az 1. számú hadsereg­körzetben erődmű-osztályt létesít, m­elyet Valenciennesben állítanak föl. Manbeugenek és vidékének Belgium felől fenyegető német be­törés esetén rendkívüli stratégiai jelentő­sége van. A vezérkar azt akarja, hogy Mau­beuge hatalmas és Valenciennestől Avesnéeig terjedő erődrendszer magját alkossa. Ez a vidék hadmű­veleti alap lesz az Oiso és a Chambre völgyében előrehaladó el­lenséges betöréssel szemben. A semmeringi osztrák-magyar női úszómérkőzés. Nagyszámú érdeklődő kö­zönség jelenlétében folyt le az osztrák­magyar női úszómérkőzés első része szombaton délután a semm­eringi nagy versenyuszodában. Részletes eredmények: Az első szám a 400 m-es gyorsúszás volt. Löwy Frici (Ausztria) győzött a­r­. 15.á ui. új rekordjával. 2. Tóth Ilonia (Ma­gyarország) 11 p. 30.2 mp. 3. Lenkei X­a­tild (Magyarország) 6 p. ,14.7 mp. Auszt­ria vezet a pontversenyben 5:4 arány­ban. 100 m-es hátúszás: 1. Mallász Gitta (Magyarország) 1 p. 29.5 mp. 2. Wagner Roma 1 p. 29.7 m­p. (Új osztrák rekord.) 3. Tóth N­. Magda (Magyarország) 1­0. 30.5 mp. Magyarország vezet 10:8 arány­ban.­ Műugrás: 1. Fonyó Lili (Magyar­ország) 85.34 pont. 2. László Éva (Ma­gyarország) 78.75 pont. 3. Laimgrubs Elli (Ausztria) 75.38 pont. Magyarország vezet 18:9 arányban. A verseny befejező része vasárnap délután 6 órakor kezdő­dik.

Next