Népszava, 1934. augusztus (62. évfolyam, 171–195. sz.)
1934-08-12 / 181. szám
1934 augusztus 12. NÉPSZAVA aasramaMaMTHiiMHni! Tűrhetetlen a sütőmunkások helyzete 10—16 órás napi munkaidő. 8—10—20 pengős hetibérek A sütőmunkások helyzete még sohasem volt olyan tűrhetetlen, mint napjainkban. A műhelyekben a bánásmód a lehető legembertelenebb. A munkaidő túl hosszú, napi 10—16 órát is kitesz, úgyhogy a hajszolt munkamódszer mellett a sütőmunkásokat a legkülönbözőbb betegségek tizedelik. A túl hosszú munkaidő következtében egyre fokozódik a sütőiparban a munkanélküliség, ezt viszont a munkáltatók arra használják föl, hogy a béreket folytonosan csökkentsék. A sütőmunkások valamikor a legjobban fizetett szakmunkások közé tartoztak és ma 8—Itt—20 pengős bérekkel mennek haza.Ennyit kapnak hétnapi nehéz, fárasztó munkájukért. Nem csoda, ha az elkeseredés egyre növekszik soraikban és minden erejükkel javítani szeretnének sorsukon. Ebben az ügyben a budapesti sütőmunkások csütörtökön este viharos lefolyású gyűlést tartottak Peterdy utcai székházukban. A gyűlés elnöke Schnur Miklós elvtárs volt, míg a sütőmunkások helyzetét Kardics Kálmán elvtárs ismertette. Beszédét gyakran szakította félbe a jelen voltak elkeseredett közbekiáltása. Kardics elvtárs rámutatott arra, hogy a kartellbe tömörült munkáltatók egyre csökkentik a munkások béreit s ugyanakkor soha nem reméli, magas árakon adják el a pékipari árukat. A kartell megalakulása óta a királyutcai Glasner-cég is csökkentette a munkások bérét, a Groszcég, mivel a munkások nem akarták elfogadni a bérredukciót, az atcára dobta őket. Azután kimutatta, hogy a tarthatatlan helyzeten csak a szervezkedés erejével segíthetnek a munkások. Tömörüljön minden sütőmunkás a szervezetbe, hogy a szervezkedés erejével kivívhassák a 16 órás heti munkaidőt és a teljes vasárnapi munkaszünetet. Többen a természetbeni ellátás ellen szólaltak föl és követelték, hogy a hatóságok szigorúan ellenőrizzék a sütőipari törvény betartását. . A kiskereskedőknek sem kell a tűzifakartell A rákospalotai tüzelőszűrkiskereskedők gyűlést tartottak, amelyen viharosan tiltakoztak a tüzifakartell árdrágításai ellen. A gyűlésen elmondták, hogy a Fakereskedelmi Részvénytársaság — ez a tüzifakartell hivatalos neve — az árak IS/1-os fölemelésével kezdte a működését és egyeduralmát úgy akarja biztosítani, hogy a kiskereskedőket el akarja ütni a vagontételben való fabeszerzés lehetőségétől. Így csak többszörös közvetítés htján juthatnak a kiskereskedők tüzelőhöz, ami újabb drágulást jelent. Az áremelés még nagyobb fokú, ha a kiskereskedő kétheti hitelt akar igénybevenni. A heves jelenetekben bővelkedő értekezleten bejelentették, hogy Rákospalota törvényhatósági bizottsága hétfőn rendkívüli közgyűlést tart a tűzifakartell ügyében. U»¿»SHM«t»4»»f»«M#»M( Elszállásolás az István-héten. A Főváros Idegenforgalmi Hivatala (V. Deák Ferenc ucca 2) iz idén is milmum előkészületet megtesz, hogy a nagyarányú István-heti utasforgalom elszállásolási kérdését zavartalanul lehessen megoldani. E ctlltól nemcsak a lixmicééus és polgári szállást kereső vidéki, vagy külföldi közönség elhelyezését készítette elő (szállókban, penziókban és magánlakásokban), hanem az idén is megszervezi a legkisebb igényű h-Osensto olcsó elterludést a főváros iskoláinak felhasználásával. A legolcsóbb elhelyezés egy napra nő fillérbe, három napra 7 ponziG filllérbe kerül. (Szalmazsákon, lepedő nélkül.) A fejárnával, lepedővel, valamint takaróval ellátott szamazsák egy napra 1 pengő 20 fillérért biztosítható. A diákszállókban ágyanként, takaróval, lepedővel 1 pergő 1;6 fillér fizetendő. (Természetesen a mosdó és a megfelelő egyéb felszerelés a legolcsóbb elszállásolásnál is biztosítva van. A nők és férfiak elhelyezése a legolcsóbb szállásokban is külön-külön történik. Az olcsó tömegszállásokra való igényt a legérkezés előtt legalább egy héttel kell bejelenteni a főváros idegenforgalmi Hivatalánál. " BRÓDY SÁNDOR (di) Ma tíz éve, hogy hosszú évek betegsége, elhagyatottsága, irodalmi és politikai számkivetettsége után meghalt a magyar naturalista próza legnagyobb mestere, Bródy Sándor. Halála pillanatában annyira politizált volt a magyar irodalom, hogy nemcsak jót, de igazat is nehéz volt elmondani róla. Halála után megkezdődött a közvetlenül megelőző generációk irodalmának az a mindig sajátságos és mindig megismétlődő tragédiája, hogy az utód azt, ami közvetlenül előtte volt, megérteni és megbecsülni nem tudja, s ha értékeket keres, meszszebbre nyúl vissza. Abban az átértékelő dühben, amely az ellenforradalom irodalmárjait jellemezte, abban a lapító gyávaságban, amely a hajdani progresszíveket (tisztelet a bátor és becsületes kiállásra kész tanítványoknak) elfogta, igen rossz osztályzat jutott Bródy Sándornak. És amikor néhány hónappal ezelőtt valaki a baloldalról megpróbálta a becsületes és reális értékelés becsületes és reális hangját, kegyeleti és hitközségi kérdést csinált az ügyből egy tiszteletreméltó család, amelynek névközössége, de nyilván nem eszmeközössége volt Bródy Sándorral. Ki volt a kilencszázas éveknek ez a szépségében megkapó, írásaiban lebilincselő, újságírónak teremtett, nyersen sziporkázó naplovagja? Valaki egyszer úgy jellemzte, hogy ő volt a századkezdet Budapestjének Szokratesze. Az irodalmi ifjúság megrontója. Aki az előkelő formáktól, a lovagoktól és a hősöktől a kispolgár felé fordította az író tekintetét és megmutatta, hogy a regényhősnek és a novellaalaknak nem kell feltétlenül történelmi nagyságnak lennie, lehet közülünk való, én, te, ő és ez a közülünk, való közelebb áll hozzánk és emberibbek a problémái. Az egyik novellája egy sáfrányügynökről szól. A sáfrány édes szaga megtölti az egész kispolgári lakást, amelynek fődísze a „könyv", egy szál lexikonkötet, a kultúra képviselője, a tekintély alapja. A kispolgárt, az ügynököt, sáfrányszagával és egyetlen könyvével ő vitte fel a Parnasszusra, ő teremtett belőle örök irodalmi modellt. Ha iskoláját keressük, magyar realista. Ha műveit szemléljük, igazat adunk Hatvanynak, hogy a sok elmúlók és elhullók között akad egy marokra, nem is kis marokra való, amelyik itttéli a divatot, túléli évtizedeinket és marad ragyogó példája az új utat kereső magyarnyelvű prózának. Dada, Tanítónő, Medikus. Riadalom és felismerés kísérte ezeket a színdarabokat Nem a dramaturgia és az esztétika ünnepelt örömnapokat, a napi igazság kapott dobogót Bródynál és a problémák bátor festése bajvívót. Odaát — mindig van egy odaát — felhorkantak. Amit a tanítónő mond, az ő szegény szép könyveiről, ugyanazt mondották védekezően Bródy barátai és Bródy tisztelői a Bródy-könyvekről. És ahogy a tanítónővel szemben felkelt az egész apparátus, úgy kel fel az irodalmi baglyok serege is Bródy Sándor ellen. Hogyisne, amikor Herczeg Ferenc Simon Zsuzsának és huszti Husztnak emelt márványemléket, ugyanakkor Bródynálügynökök és selyemfiúk mászkáltak a novella porondján! Hogyisne, amikor a történelm színműnek még prózában is valami jambikusan böfögő hangja volt. Bródynál pedig Rembrandtnak és Lajos királynak csupa emberi csupa gyarló, csupa fogyatkozásos törése. A város, ez a megnagyobbított Newyork-kávéház, viszont ujjongva ölelte keblére a legszebb pesti írót az ő íróját, Bródy Sándort. Az ujjongó szeretet és a könnyű siker sokszor vitte téves útra az írót. Lyon Lea, Timár Liza, csupa, csupa népszerűségi félrenyúlás. A riporter, a rosszértelmű újságíró elnyomja az írót és a siker sekélyebb vizei felé sodorja. Így jutott a késői Bródy közel Molnár Ferenchez. Az együtt való emlegetés azonban mégis igazságtalanság, mert Bródy nemcsak víg színházi színműíró. Író is. A legjavából. Nem is az indulók, hanem az indítók közül. Iskolát teremtett és halála tizedik fordulóján gondoljanak rá hálával azok, akiket írni megtanított. A Newyork-kávéház erkélyéről új irodalmi forradalom kezdődött és ennek a forradalomnak apja volt Bródy Sándor. Könyvein túl ez őrzi emlékezetét. A VESZETT ODALOM (*) A Nemzeti Színház leszállította helyárait. A Nemzeti Színház végre rászánta magát arra, amit a többi színháznak is már régen meg kellett volna tenni, hogy számolva a közönség mai fizetőképességével, leszállította helyárait. A jövő szezonban egy zsöllyel pengő, egy tánlásszék 1—3 pengő, egy erkélyszék 2—11 pensze és a karzatjegy ára 40 fillér lesz. Még egy üdvös dolgot is elhatározott, a Nemzeti Színház vezetősége. Tervbe vette a f Intal és a sokat dolgozó tagok fizetésének emelését is. Különben a Nemzeti Színház szeptember 14-én nyílik meg a „Bánk bán"-nal. A szezon első felében tervezi László Miklós, Újházy György és Kóbor Tamás színdarabjainak előadását. (*) A „Válasz" című folyóiratnak megjelent a második száma. A folyóiratban Illyés Gyula „A puszták népe" címmel érdekes tanulmányt irt a magyar puszták lakóiról és a dunántúli nagybirtokok zselléreiről. Földessy Gyula „Petőfitől Adyig" címen írt tanulmányt, dr Kerék Mihály a telepítés feltételeiről, Németh László a magyar élet antinómiáiról értekezik. A folyóiratban tartalmas „Tájékozódás" és „Bírálat" rovat van. raisszisisw® A csokoládé Egervári József ablaktisztító munkás néhány nappal ezelőtt éjszaka a szellőztetőnyíláson bemászott egy terézkörúti cikrászdába, ahol csokoládét rakott a zsebébe. Mindössze két tábla volt nála, amikor tettenérték és letartóztatták. A csokoládé szenvedélyes barátja szombaton került a törvényszék elé, ahol azzal védekezett, hogy egyáltalán nem tudja, mit csinált annak idején. Hosszú ideig voltam a harctéren, ahol idegsokkot kaptam és azóta gyakran vesz rajtam valami megmagyarázhatatlan érzés erőt, amelynek csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudok ellenállni. De úgy látszik, most nem sikerült — mondja szomorúan. Az elnök rábólint: bizony baj, Egervári pedig folytatja a védekezését, hogy ellenállhatatlan erő vonzotta a csokoládé felé. De ha nem érték volna tetten, biztosan akkor sem vett volna el többet a két táblánál. Kihallgatják a tanukat is, aztán rövid tanácskozás után kihirdetik az ítéletet, hogy Egervári kétheti fogházat kapott, táblánként 1 hetet. Aránylag elég drága csokoládé volt. HttMMtMtMWMHMMMMW A sziámi király hajóútja a Dunán. A ,,Zsófia" sétahajó szombaton délutáni6 órakor a sziámi királlyal és kíséretével hajóutat tett a Dunán. A Magyar Vöröskereszt dunai osztálya a sziámi király tiszteletére a hajó útvonalán felállított mentőállomásokon ünnepséget rendezett. A király feleségével és teljes kíséretével vett részt a sétahajózáson. 9. oldal Mosószövetek Gyapjúszövetek Selymek Franciaország a belga határt is megerősíti (Párizs, augusztus 11.) A francia kormány elhatározta, hogy az ország északi határvédelmét is kellőképpen kiépíti és a belga-francia határ mentén erődzónát létesít, amelynek középpontja Maubeuge lesz. A zóna élére, a „Matin" jelentése szerint, Maldinis tábornokot állítják. A hadügyminiszter elhatározta, hogy az 1. számú hadseregkörzetben erődmű-osztályt létesít, melyet Valenciennesben állítanak föl. Manbeugenek és vidékének Belgium felől fenyegető német betörés esetén rendkívüli stratégiai jelentősége van. A vezérkar azt akarja, hogy Maubeuge hatalmas és Valenciennestől Avesnéeig terjedő erődrendszer magját alkossa. Ez a vidék hadműveleti alap lesz az Oiso és a Chambre völgyében előrehaladó ellenséges betöréssel szemben. A semmeringi osztrák-magyar női úszómérkőzés. Nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében folyt le az osztrákmagyar női úszómérkőzés első része szombaton délután a semmeringi nagy versenyuszodában. Részletes eredmények: Az első szám a 400 m-es gyorsúszás volt. Löwy Frici (Ausztria) győzött ar. 15.á ui. új rekordjával. 2. Tóth Ilonia (Magyarország) 11 p. 30.2 mp. 3. Lenkei Xatild (Magyarország) 6 p. ,14.7 mp. Ausztria vezet a pontversenyben 5:4 arányban. 100 m-es hátúszás: 1. Mallász Gitta (Magyarország) 1 p. 29.5 mp. 2. Wagner Roma 1 p. 29.7 mp. (Új osztrák rekord.) 3. Tóth N. Magda (Magyarország) 10. 30.5 mp. Magyarország vezet 10:8 arányban. Műugrás: 1. Fonyó Lili (Magyarország) 85.34 pont. 2. László Éva (Magyarország) 78.75 pont. 3. Laimgrubs Elli (Ausztria) 75.38 pont. Magyarország vezet 18:9 arányban. A verseny befejező része vasárnap délután 6 órakor kezdődik.