Népszava, 1934. szeptember (62. évfolyam, 196–220. sz.)

1934-09-01 / 196. szám

Ma: Telle!, heti rádiómű­sor külön mellékleten A M A G­Y A R O RS Z ÁGI S­Z O C I Á­L­DE M O­KRATA PÁR T K­ÖZ P O NT I KÖZLÖN­Y­E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Textilsztrájk Amire ezek a sorok napvilágot látnak, megkezdődik a leghatal­masabb sztrájk, amely valaha az E Egyesült Államok gazdasági éle­tében jelentkezett, amelyhez fog­ható méretű csak az angol álta­lános sztrájk volt: az amerikai textilmunkások sztrájkja. A tex­tilkapitalizmus sztrájkba kergette az amerikai textilproletárt. Mert a gyárosok egyformák az egész világon. A munkást szük­séges rossznak tekintik. Munka­eszköznek, mint a gépet. Azzal a különbséggel, hogy a gépre nem sajnálja az olajat, mert a gép el­rozsdásodik, tönkremegy és újat kell s tennie. A munkástól elirígyli az emberi munkabért, a tisztes­séges munkaidőt és a szervezke­dés lehetőségét, mert van munkás elég, kinn a szabad piacon és nincs az a nyomorult munkahely, amely után tíz kéz ne nyúlna. A konjunktúrának neon haszon­élvezője a munkás. A válságnak viszont ő az egyedüli károsultja. Az­ a szita, és tétova kísérlet, ame­lyet Roosevelték tettek azért, hogy a végsőkig elnyomorodott amerikai munkásság sorsán vala­mit lendítsenek, megbukott a tex­tilbárók ellenállásán. Nem: a gyapotgyártó királyok, az orsók fejedelmei, a szövőszékek her­cegei nem egyezkednek a kétkezi proletárral. Nem ismerik el ön­védelmi jogát. Nem respektálják szervezeteit. Az ideális állapot szerintük az, ha az egyes munkás áll szemben kiszolgáltatva és véd­telenül a hatalmas tőkéssel és nap-nap után külön kegynek érzi, ha kizsákmányolják, ha dolgoz­hatok, ha megrokkanhat, ha ki­szívhatja erejét-velejét a gép és ha méltónak találtatik arra, hogy a mindenható profitot növelje. Most a munkásság a válság ötö­dik esztendejében az éhség kor­bácsa alatt fölegyenesedett, ön­magára ismert és önmagára ta­lált. Megpróbálja azt az egyetlen harci eszközt, amellyel rendelke­zik. Ölébe teszi két izmos karját. Majd meglátjuk, mire mennek a textilgyárosok és mire mennek a Wallstreet büszke urai akkor, ha áll a gyár, Ina, nem perdül a fonál, ha nem szövődik a szövet. Gigászi csata, visszafojtott lé­lekzettel várjuk kimenetelét. Had­seregek vonulnak az utcára, jogért és kenyérért. Proletárhad­seregek, a mi véreink, akármi­lyen földrajzi messzeségben van­nak tőlünk. Magyar textilgyárak meggyö­tört robotosai reménykedve nézik az amerikai hajnalhasadást. Eckhardt választójogi javaslata mégis azonos a lelep­lezett jogfosztó tervezettel A független Kisgazdapárt hivatalosan hozzátette az Eckhardt-féle javaslat szövegét. " A Kisgazdavezér valóban hatévi helybenlakást és a gazdasági válság áldozatainak, az ínségeseknek jogfosztását javasolja, Dinnyés Lajost, aki ellenzéki magatartást követelt a Kisgazdáktól, kizárták a pártból A Kisgazdapárt azonosította magát az Eckh­ardt-féle tervezet jogfosztásaival Napok óta tartja már izgalomban az egész ország közvéleményét az a jogfosztó választójogi tervezet, amelyet az „Esti Kurir" leplezett le, mint Eckhardt Tibornak, a függet­len kisgazdapárt vezérének a kor­mány elé terjesztett választójogi javaslatát és amelyről Eckhardt azt állította, hogy nem, az ő elgon­dolásait rögzíti­ le. Eckhar­dt tehát megtagadta ezt a kormány elé ke­rült választójogi tervezetet és ezek után érthetően mindenki fokozott érdeklődéssel várta, hogy a függet­len kisgazdapárt vezére most már nyíltan önmaga leplezze le a maga választójogi elgondolásait. Ez pén­tek délután, amikor a független kis­gazdapárt értekezlete véget ért, végül meg is történt, mégpedig ért­hetően mindenfelé kínos meglepe­tést keltő eredm­énnyel. Kiderült ugyanis, hogy a leleplezett választójogi ter­vezet, amelyről Eckhardt meg­állapította, hogy nem tőle szár­mazik, minden részletében, min­den szavában azonos Eckhardt most már hivatalosan közzétett választójogi javaslatával. „A hatévi helybenlakás csak a munkásság és a városi polgárság ellen irányul" Péntekre hívták össze tudva­levően a független kisgazdapárt ér­tekezletét, hogy a párt képviselői állást foglalhassanak a választó­jogi reform kérdésében és az ezzel kapcsolatos leleplezések ügyében. Az értekezlet előtt a kisgazdapárti képviselők fesztelen diskurzus ke­retében foglalkoztak ezekkel a le­leplezésekkel és közülük Andaházy-Kasnya hangoztatta, hogy a füg­getlen kisgazdapártiak helyeslik h­ogy Eckhardt a választó jogosult­ságot az eddigi kétévi helyben­lakás helyett hatévi helybenlakás­hoz akarja kötni és magyarázatul hozzáfűzte, hogy hiszen a választó­jogi feltételeknek ilyen módon való megszigorítása alig érinti a falusi népet, hanem „kifejezetten az ipari munkás­ság, a kereskedők és általában a városi polgárság­ ellen irá­nyul". Az értekezletet azután a függet­len kisgazdapárt elnöke, Eckhardt Tibor délben 1­1 órakor nyitotta meg és a kisgazdák hivatalos köz­lése szerint Eckhardt ekkor közölte a kisgazdapárti képviselőkkel, hogy a tőlü­k kapott felhatalmazás alap­ján tárgyalásokat folytatott a vá­lasztójogi reform kérdésében Göm­bös miniszterelnökkel, majd Sztra­nyavszky Sándorhoz, az egységes párt ügyvezető elnökéhez írásban is eljuttatta választójogi elgondo­lásait. Eckh­ardtnak ezt az illetékes helyre juttatott javaslatát a válasz­tójogi reformra vonatkozóan utóbb azután a független kisgazdapárt hiteles szövegében közzé is tette. Ebből az Eckhardt-féle, most már hiteles szövegűnek elismert javas­latból derült ki azután, hogy­ Eck­hardt tervezete valóban minden in­tézkedésében azonos a leleplezett tervezettel. Valóban: hat évi helybenlakás, az ínségesek tömeges jogfosztása és 24 jutalommandátum a többségi pártnak A javaslat bevezető részében Eck­hardt hangoztatja, hogy „a titkos szavazás esetén kettős veszedelem ellen kell eleve védekezni: a csa­vargó demagógia érvényesülése és a bank- és nagytőke egyoldalú be­folyása ellen". A védekezés egyik lehetőségét abban látja, hogy a tit­kos választás törvény hatóságonként, lajstromos szavazás útján történjék. A továbbiakban Eckhardt szerint „a választójogi reform során gon­doskodni kell arról is, hogy a nem­zetnek mindenkor kormányképes A hiteles szöveg kimerészkedett az uccára. Az úgynevezett Független Kisgazda­párt ülést tartott és elhatározta, hogy rendkívüli kiadást ad ki ama gyarázatnak az ismertetésére, amit választójogi tervezetnek ke­resztelt el. Amit eddig tagadtak, amit hazugságnak minősítettek, mindarról elismerték, hogy meg­felel a valóságnak: most már nem tagadhatják, hogy félnek a köz­vélemény igazi akaratától, hogy becsapták mindazokat, akik azt hitték, hogy a független kisgazda­párt komoly reformokat akar és a rendszerváltozásért harcol. Most már kiderült, hogy az „Esti Kurir" híradása erről az úgynevezett választójogi reform­ter­vezetről betűről betűre azonos azzal a tervezettel, amelyet Eck­hardt Tibor az egységes párthoz juttatott. Most már nem tagad­ják — amit eddig is hiába tagad­tak —, hogy csak azokat akarják választónak, akik hat évig lak­nak egyhelyben, hogy ki akarják zárni a választók sorából mind­azokat, akik közsegélyben része­sültek és elismerik azt is, hogy 24 ajándékmandátumot juttatnak annak a pártnak, amely — eset­leg listakapcsolással — a szavaz­­zatok többségét megszerezte. És ezt a tervezetet merik olyan­nak nyilvánítani, mint amely „a nép széles rétegeinek igazi érde­keit szolgálja". Széles néprétegek­ről mernek beszélni, holott ha javaslatuk törvényerőre emelked­nék, akkor a földművelők, a kis­­gazdák, a kisiparosok, a kiskeres­kedők, az ipari munkások és a szabadfoglalkozásúak százezreit zárnák ki a választójogból, holott ha keresztülerőszakolnák ezt a le­hetetlen tervezetet, sokkal jobban gúzsba kötnék az ország népét, sokkal jobban megnehezítenék a­ közvélemény igazi akaratának megnyilvánulását, mint a jelen­legi nyílt választójog, amelyet gróf Apponyi Albert „a világ csúf­ságának" nevezett. . Ezen nem változtat az sem, hogy kartellsajtóról és szubven­cióról dadognak. Most már nem tagadhatják, hogy el akarják árulni­­azokat, akik a független kisgazdapártot a demokratikus haladás , pártjának gondolták és ezért támogatták.­ A szubvencio­nált sajtó az ő oldalukon van, de ellenük van és ellenük lesz min­denki, aki becsületesen harcol a demokratikus haladásért, aki őszintén rendszerváltozást akar. Ebből a javaslatból nem lehet törvény!

Next