Népszava, 1934. november (62. évfolyam, 246–269. sz.)

1934-11-03 / 246. szám

4. oldal Józsefvárosi filmszínház A Józsefváros legjobb mozgója Kedvezményes jegyek kaphatók Kultúrpropaganda - jegypénztárunkban : VII. Erzsébet körút 35. szám (Népszavakönyvkereskedés). vm Na rádiorava PRSílIERI MŰVÉSZET IRODALOM Két Verdi-est egy Liszt-táncbemutatóval az Operaházban Olaszország két legzseniálisabb operaszerzője, Monteverdi (1567, 1643) és Verdi (1813—1901) ,sem pusztán névrokon. Neveik rokon-r hangzásán fölül, —irámai művészetük hasonló jelégével is erősen emlékeztetni egymásra. Közös művészi jellemvonásuk, hogy nem is gifiyira emberábrázolók, mint Lakabb szenvedélyábrázolók, mert elsősorban magát a szenvedélyt foglalják hangokba. A szenvedélyt, az emberi lélek minden változatában. Ebből a tényből magyarázható, hogy Verdi világot járt varázsos melódiái nem váltak azonossá hőseivel és hetsnőivel, akiknek ajkáról elhangzanak. Ezek a dallamok, bár maradéktalanul fejezik ki lelkitartalmukat, dalosaiktól mégis elvonatkoztathatók, függetlenednek és a maguk külön életét élik. Általánosabbak, mint Wagner dallamai, amelyek minden motívumrészecskéjükkel a zenedrámák alakjaihoz tapadnak, teljes fogalomköröket idéznek föl és eredeti hordozóiktól elválaszthatatlanok. Ki hallgathatná a Grál-elbeszélést úgy, hogy ne gondolna Lohengrinre? Siegfried kovácsdalában testestől-lelkestől elevenedik meg előttünk az ifjú germán hős. De a színház falain kívül kinek jutna eszébe, hogy az „Asszony ingatag" kezdetű ellenállhatatlan dalocskát Mántua hercege dúdolja a „Rigoletto"-ban? Aki fütyörészi, legritkább esetben emlékezik erre a mántuai hercegre, talán azt sem tudja, hogy valahol előfordul. Ha viszont a hattyúdalt fütyöli valaki, alig hisszük, hogy Lohengrin villogó ezüstvértjében ne lopódznék előbb-utóbb képzettársításai közé. Az ,,Asszony ingatag" dallama leválik Mántua hercegének alakjáról és magát a ledérséget tükrözi vissza: lehántható róla, mert énekelheti bárki más, aki felületességét igazolandó, az asszony ingatagságára hivatkozik, hogy azzal a saját ingatagságát mentegesse vagy leplezze. Verdi itt magát a könynyelműséget szólaltatja meg utolérhetetlenül mesteri tökéllyel; a triantuai herceg csak előadója, de nem kizárólagos birtokosa ennek a típust felölelő dallamnak... Mozart Figarója is könnyűvérű legény, de szólamai az egyszeri egyéniség egyszeri kivetítései; személyhez rögzítettek. Verdi személyei csak alkalomszerű kelyhei a szenvedélyeknek. Verdi igazsága a testet öltött szenvedélyek igazsága. S ezen az alapon elvitázhatatlan Verdi gyakran ócsárolt hatása, sőt nevelő ereje is. Operaházunk igazgatója tehát helyesen cselekszik, amikor fokozott figyelemmel és szeretettel karolja föl az ilyen minden tekintetben nagyszabású és igaz művészi szellem alkotásait. Szerdán Lauri Volpi folytatta vendégszereplését az „Aida" igen látogatott előadásában. Magyar énekeseink ezúttal sem maradtak el mögötte. Németh Ella olyan elragadó Amnerist állított Radames vezér mellé, hogy Lauri Volpi nem a világsztárok teljhatalmával uralkodott fölötte, hanem inkább az egyenrangú partner módján alkalmazkodott hozzá. Bodó Erzsi és dr Palló Imre méltóan illeszkedtek ebbe a keretbe. De az „Aida"-előadás tömött széksorai nagyrészt üresen tátongtak csütörtökön este, holott a „Requiem" sokkal gondosabb és szebb kivitele itt még inkább indokolta volna a zsúfolt házat. Báthy Anna végszóra érkezett meg Bécsből, ahol ugyanaznap délben ugyancsak Verdi „Requiem"-jében működött közre Toscanini vezénylete alatt; a kitüntető meghívás felvillanyozóan hatott rája és bensőséges énekében még utánarezgett vendégszereplésnek ünnepi hangulata. Basilides Mária, Rosier Endre és Kálmán Oszkár niagas színvonalon szegődtek melléje, de jól tartotta magát az ének- és zenekar is. Sergio Failoni karnagy végre megint egyszer azzal az ihletett feszültséggel vezényelt, amelyért kezdetben olyan lelkesedéssel álltunk oldalára. A „Reauiem"-et újdonság előzte meg. Gróf Bethlen Margit szöveget írt Liszt Ferenc ,,Funerailles" és „Marcité funébre" címen ismert zongoraműveihez, ezeket viszont Weiner Leó ültette át nagy zenekarra... Emberáradat hömpölyög a világ sírgödre felé. Jön egy leány, élni és menekülni szeretne. Ámde halálra szánt katonák élén jön a hős. Leány és hős egymásba szeretnek s ami egyedül nem ment, kettesben sikerül. Meghalnak. Az „Örök temetés" itt vázolt tárgyához nincsen hozzászólnivalónk, passzív érzésvilága túlságosan messze esik tőlünk, akik szerint a szerelem inkább életre vezessen, mint halálba, sőt, ha kell, diadalmaskodjék a halál fölött. Lám, Orfeusz is diadalmaskodik és nem rajta múlik, hogy nem viheti magával engedetlen hitvesét! Milyen megrázó erővel egyezteti össze a görög monda költője a szerelem csodatevő hatalmát a mulandóság kényszerűségével! Ifj. Oláh Gusztáv gyönyörűen díszletezett színpadán Turnay Alice tanította be a balettkart. Fontos feladat hárult rája, mert a mozdulatművésznőnek a mozdulatművészet újabb és tágabb lehetőségét kellett volna bebizonyítania az avult balettstílussal szemben. Ehelyett azonban szinte csak ellenbizonyítékokat állított föl, mert megoldásai semmivel sem újabbak, sem érdekesebbek az ósdi balett támadott eszközeinél és a mozdulatművészet régen túlhaladt korszakának készlettárából kerülnek ki. Egyenes visszafejlődésnek kell minősítenünk a közönséges járóléptekhez való viszszatérést. Egységes táncművészet — akármilyen irányzatú is legyen az — magába olvasztja, stilizálja és idealizálja a hétköznapi lépéselemeket, mint ahogy az énekművészet semfolyamodik a prózai beszédhez, hanem összes céljait az ének útján éri el. A jelenet főszerepeiben Szalai Karolát és Csányi Lászlót láthattuk. Ferencsik János karmester színesen szólaltatta meg Liszt— Weiner vezérkönyvét. Jemnitz Sándor: hálás jelenetei, mint a megtért bűnös meakulpázása. Az ilyen alkalmi és vallásos darabokat nem a kritika kése alá írják. De ha már ilyenek kellenek a Nemzetinek, — megelégedett lehet az igazgatás Ujhány György, Horváth Árpád és Kiss Ferenc munkájával. Ujhány György a szerző, nagy szókincs eset, és annyira jellemző szavakkal, friss verselőkészséggel, rímelő sorok és alliterációs szavak egész tárával dolgozik; a zsoldoskatonákkal elmondatott arany-kórusa, a vigadók világának a jellemzése külön is fölhívja a figyelmet a tehetségére, amellyel, várjuk is, ki kívánkozik majd a moralitás kereteiből. Horváth Árpád a rendező, a sablonon mozognak a vallásos jelenetei, de merészen újak a lejtőre jutás kifejezőerejű színei, a dorbézoló tömegek hisztériájának jellemzésével; etatiszták tömege, hanggal, fénnyel, színekkel való fokozás, tompítás és újrafokozás, — némely jelenetben szinte egészen új játékstílust, igazi életet és igazi színházat parancsol a Nemzeti kopott deszkáira. Kiss Ferenc a főszereplő, az ízes szavakkal való jókedvű játék, kevés gesztussal és mimikával, csak a beszéd erejével való jellemzés: ez az erőssége és ez a művészete a tékozló fiú alakjában is. Kürti József, Lehotay, Mátrai Erzsi, Somogyi Erzsi, Halmy Margit, Kürtiig György, Fehér Gyula, Bodnár Jenő– adják meg a darab nagyobb szerepeit; és Juhász József, de ezúttal sok túlzással, rekedtre-kiabálással. A jeleneteket kísérő zenét Lavotta Rezső szerzette, a szép díszletek most is Upor Tibor tervezései. A pénteki bemutató közönsége melegséggel fogadta a darabot. fR--l (*) Meghalt Szerémy Zoltán. Szerdán délután a Vígszínház öltözőszobájában váratlanul meghalt Szerémy Zoltán, a magyar színjátszás egyik büszkesége. Jogásznak készült, de tehetsége a színi pályára vonzotta és színészi pályafutását Kassán, majd a kolozsvári Nemzeti Színházban kezdte meg. Amikor Ditrói Mór 33 évvel ezelőtt a Vígszínházat megnyitotta, őt is tagjai sorába szerződtette. Azóta megszakítás nélkül tagja volt a Vígszínháznak, amelynek nagy sikereihez egy-egy felejthetetlen epizódalakítással járult hozzá. Emlékezetes híres alakításai „Ocskay brigadéros" palóca, „A tolvaj" detektívje, a „Liliom" ficsúrja, a „Tatárjárás" Bencéje, de a „Taifun", a „Testőr", a ,,Hattyú", az „Úri emberek", „A tanítónő" sikerei is őrzik emlékét. Nemrég visszavonult a színpadtól, de „A tanítónő" felújításánál ismét szerepet vállalt és óriási sikert aratott. Most próbálta Molnár Ferenc új darabjában, „Az ismeretlen lány"-ban a nyugalmazott tengernagy szerepét. Szerdán a próba alatt már rosszullétről panaszkodott, de végigjátszotta a szerepét. Utána az öltözőben rosszul lett és pillanatok alatt meghalt. Szívszélhűdés ölte meg. Hetvenhároméves volt. A nagy színész temetéséről a Vígszínház gondoskodik, amely a maga halottjának tekinti. Temetése ma, szombaton délben 1 órakor lesz a Kerepesi-temető halottasházából. A gyászszertartás után a koporsót Alagra viszik, ahol a családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. (*) A Royal Orfeum novemberi műsora. Csütörtökön mutatta be a Royal Orfeum novemberi műsorát. Ez a műsor két részből áll: külföldi artisták számaiból és magyar szerzők tréfáiból és jeleneteiből. Az előbbiek közü elsősorban Henriette tánc- és Lalage légtornászmutatványaikeltettek feltűnést, de leginkább a boszorkányos ügyességű és gyorsaságú Nicola Lupo átváltozóművész váltott ki elismerést. A kabaréjelenetek közül K. Halász—Kristóf—Lajtai:Össztánc 8—10-ig" című kis operettje kapta a legtöbb tapsot. (v—v) (*) Murgács Kálmán, a közkedvelt nótaszerző „Karácsony estéjén" címen melodrámát írt zongorára (vagy harmóniumra) Szabolcska Mihály költeményére. A 6—12 éves gyermekeknek szánt szerzemény, amely a „Mennyből az angyal" kezdetű karácsonyi ének dallamára támaszkodik, Nádor Kálmán kiadásában jelent meg Budapesten. (—) (*) A Budapesti Szimfonikus Zenekar IV. bérleti hangversenyére már szépen megtelt a budai Vigadó terme. Sámy Zoltán karnagy Cserepnin és Vladigeroff orosz, illetve bolgár újdonságait mutatta be, majd Dolmányi fisz-moll szvitjét szólaltatta meg a szemlátomást fejlődő együttessel. Az est nagysikerű szólistája, Kentner Lajos Chopin e-moll zongoraversenyművében működött közre és a magánszólamot teljes beleéléssel, tszíndúj- felkészültséggel adta elő. (—) NÉPSZAVA 1934 november (*) Ujházy György: „Tékozló fiú." (A Nemzeti Színház új darabja.) Az esztendővég és az esztendőkezdet egyházi ünnepségei minden évadban vallásos darabot parancsolnak a Nemzeti színpadára; passiók és misztériumok egész sorával ismerkedtünk meg, láttunk magyar passiót is. Most új műfajt kaptunk, moralitást, mindvégig valláserkölcsi velejárók egész tömegével, persze, hazafias körítéssel. Mindent meggyógyít a szeretet, „ez a műben az eszme", amint itt az epilógus magyarázza. A tékozló fiú bibliai "története a magyar középkor városi és falusi alakjaival. A gazdag paraszt kisebbik fiát megszállja az ördög, csábítják kockázó lumpok, kívánatos céda lányok, kikéri a jussát, eldorbézol mindent, azután rongyosan, bűnbánóan hazatér. — íme, ez a moralitás története. Ájtatos lelkeknek való füves kertecske, ne nyúljunk hozzá a kritika boncolgatásaival. Ne említsük fölöslegességét a történet keretének (az egész játékot parasztok mutatják be a templom és a papok tiszteletére). Ne emeljük ki az aránytalanságot (mennyivel kívánatosabban részletezők a, tékozló fiú heje Székrekedésnél, gyomorrontásnál, emésztési zavaroknál, gyomorégésnél, májduzzanatnál, vértódulásnál, fejfájásnál, álmatlanságnál, általános rosszullétnél igyunk reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvizet. (X) Meghalt a kunhegyesi rablógyilkosság második áldozata is A vakmerő banditák még mindig nem kerültek kézre Szerdai lapunkban röviden jelentettük, hogy a keddre virradó éjszaka Kunhegyesen véres rablógyilkosság történt. Ismeretlen tettesek behatoltak Szász Károly gazda házába, a gazdát fejszecsapásokkal meggyilkolták, feleségét pedig súlyosan megsebesítették. Most jelentik Kunhegyesről, hogy a banditák nemcsak baltával, hanem revolverrel is dolgoztak. A boncolás megállapítása szerint a tettesek Szász Károlyra négyszer, feleségére pedig egyszer lőttek hétmilliméteres pisztolyból. A lövések úgy a gazdát, mint a feleségét a fején találták. Szász Károly a helyszínen a lövési sebből kifolyó vértől, ami, a torkában összegyűlt, megfulladt. Szász Károlynét a szolnoki közkórházba szállították, ahol csütörtökön reggel 7 órakor, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. A rablógyilkosok a lakásból 3600 pengő készpénzt vittek el. Az idős házaspár menekülni próbált A csendőri nyomozás alapján valószínű, hogy a megtámadott házaspár, amikor álmából arra riadt föl, hogy a lakásban idegenek járnak, kiugrott az ágyból és menekülni próbált. A gyilkosok azonban utolérték őket és végeztek velük. Baltával vagy doronggal támadtak áldozataikra, akikre körülbelül 30—40 ütést mértek. A 84 esztendős Szász Károlyt valósággal összezúzták, betörték koponyáját, összetörték bordáit. Eizenkívül revolverekből is többször rálőttek áldozataikra. A csendőrök kihallgatták a szomszédokat, akik szerint a megelőző este gyanús embereket a ház körül nem láttak. A legfurcsább az, hogy az éjszaka folyamán még gyanús neszt sem észleltek, sőt a revolverlövéseket sem hallották. Gazdag zsákmányt vittek el a gyilkosok A tettesek a kegyetlen gyilkosság elkövetése után az egész házat átkutatták, mindent összedobáltak, a szekrényeket föltörték, a padlásról lehozták a ládákat és a bútordarabokat úgyszólván teljesen szétszedték és ami értékes és elmozdítható volt, azt magukkal vitték. Készpénzben 3600 pengőt zsákmányoltak. Nyugodtan, hidegvérrel dolgozhattak, hiszen senki sem zavarta őket munkájukban. Munkájuk végeztével a ház főbejáratán át távoztak. A csendőrség Kunhegyesen és környékén valóságos hajtóvadászatot rendezett a rablógyilkosok után, de eddig minden eredmény nélkül. áROSi SZÍ! kedvezményes jegyek kaphsatók Kultúrpropaganda jegypénztárunkban Erzsébet körút 35 (Könyvkereskedés). Telefon: 30-3-27