Népszava, 1935. február (63. évfolyam, 27–49. sz.)

1935-02-20 / 42. szám

8. oldal ABESSZÍNIA (Addis-Abeba, február hó. — A Népszava alkalmi tudósítójától.) Mesék és rejtelmek — legújabban főleg politikai rejtelmek — övezik ezt a keletafrikai országot, az egye­düli afrikai államot, amely politi­kai önállóságát meg tudta őrizni az európai nagyhatalmak gyarmati étvágyával szemben. Ma, amikor az olasz -abesszin fe­szültség a tetőpontját látszik el­érni, meg kell emlékeznünk erről az odahaza kevéssé ismert ország­ról. Abesszínia, vagy amint a ben­szülöttek nevezik: Ethiopia, a leg­régibb államalakulás Afrikában. Területe mintegy a másfélszerese a régi monarchia és körülbelül a háromszorosa Olaszország terüle­tének. A monda szerint Sába ki­rálynője innen indult el Salamon­hoz és a jelenleg uralkodó dinasz­tia is Salamon királytól származ­tatja magát. Tény, hogy jóval Krisztus születése előtt érintke­zésbe léptek az akkori művelt álla­mokkal, mint Egyiptommal is. Az első hódító kísérletek Az olaszok már 1882-ben kezdtek hódítgatni a Vörös tenger partján s csakhamar összekoccantak az abesszinokkal. 1885-ben elfoglalták Masiszauát és ezzel az olasz gyar­mati imperializmus étvágya meg­jött. Azonban az ethiopiaiak Dogali­nál 1887-ben csúnyán megverték az olaszokat, akiknek vagy 40 évre el is ment a kedvük a további hódítá­soktól. Abesszínia belépett a Népszövet­ségbe, majd 1931 óta alkotmányos monarchia, képviselőházzal és sze­nátussal, összesen 112 taggal. Kedves európai olvasóm csodál­kozva kérdik: képviselőházi? Nos, valóban bizonyos európai hatalmak igyekeznek is ezt a „káros" fejlő­dést m­eg­a­­k­a­d­ály­ozni. Tanulságul szolgálhatnak a leg­utóbbi határincidensek, ahol az abesszinok olasz katonai állomáso­kat támadtak meg, mint például Ual-Ual-nál vagy Gerlogubinál, amely városokat, kedves olvasóm, h­a rendelkezel térképpel, megtalál­hatod Abesszíniában, csakhogy nem a határon, hanem vagy 100—150 ki­lométerrel beljebb — abesszin terü­leten. Hát ez bizony szörnyű. Még a térképet, sem rajzolták át s most a térképészek hanyagsága miatt esetleg a Népszövetség is beleavat­kozh­atik az ügybe. Abesszíniát a terep védi ,Ha azonban komolyan mérlegel­jük a dolgokat, úgy arra a követ­keztetésre kell jutnunk, hogy en­nek a háborúnak semmiképpen sem szabad kitörnie. Nem pedig azért, mert egyik hadviselő állam­nak sem hozhat olyan előnyöket, amelyek megérnék a rengeteg pénz- és váráldozatot, amibe ilyen háború kerül. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Abesszíniában nincse­nek európai értelemben vett utak, vannak azonban úttalan rengete­gek és irtózatos hegyvidékek 2000— 3000 méteres hegyekkel. Ilyen tere­pen, természetszerűleg, semmiféle tank vagy más hadiszerszám a re­pülőgépen kívül nem érvényesül­het. Olaszország meglehetősen tá­vol van, az utánpótlás nehéz. Végül, habár az abesszinok minden való­színűség szerint rosszabbul van­nak fölfegyverkezve, a terepet igen jól ismerik. De ki lát be a gyarmati politika rejtelmeibe? Ki tudja, kinek az érdeke ez a háború? Az olasz politikának kell belát­nia, hogy presztízsért mégsem ér­demes háborút viselni..­. (A. A.) Ismét kaphatók kedvezményesáru várási fürdőjegyek Széchenyi népgőzfü­rdőjegy Széchenyi t. o. gőzfürdőjegy Szent Gellért gőzfürdőjegy Rudisfürdő uszd­ajegy Legmérsékeltebb áron a szervezett munkásoknak a Szakszervezeti Ta­nács kedvezményes jegyelárusító­helyén: Kultúrpropaganda osztály pénztárában, VII. Erzsébet körút 35. szám. Telefon: 303-27. NÉPSZAVA Hogyan él a világ leggazdagabb embere? Legutóbb az egész világsajtót be­járta az az ezer e­gy éj­szak­a meséibe illő történet, ahogyan a világ leg­gazdagabb embere, a hájderabadi nizám leányait férjhez adta. Annak­idején a Népszavában is beszámol­tunk a világraszóló lakodalomról és a kincseskamráról, ahová bekötött szemekkel vezették az ifjú párokat, hogy a fölbecsüílhetetlen kincsek kö­zül tetszésük szerint válasszanak. Ebből az alk­alomból az Indiában élő angol újságírói­ kikutatták a háj­derabadi nizám magánéletét és most nagy tudósításokban számolnak be arról, hogyan él a világ leggazdagabb em­bere. Hat milliárd — ötven autó Az angol tudósítók a nizám ingó vagyonát hat milliárd pengőre be­csü­lik. Kincseskamrájának arany- és drágakőtömegei fölbecsü­lhetetlen ér­téket képviselnek. A hájderabadi ni­zámnak egyedül annyi kincse van, mint a többi indiai uralkodónak együttvéve. Néhány évvel ezelőtt a nizám egyik angliai látogatása alkalmával elvesz­tette egyik legszebb és legnagyobb zafírkövét. Az is lehet, hogy ellopták tőle. A rendőrség nyomozni akart, de a nizám leintette őket, hogy nem érdemes egy kőért olyan nagy hűhót csapni. Hiszen az ilyesmiből neki százszámra van odahaza. A nizám ötven gyönyörű automo­bilt vásárolt. A legjobb és legértéke­sebb márkákat. Fogadások alkalmá­val, vagy ha vendégeket vár, az auto­mobilok a látogatók rendelkezésére állanak. Ő maga azonban egy régi, egyszerű, még 1927-ben vásárolt autójában szeret utazni. A ruházkodása is nagyon egyszerű. N­a Európában utazik, mindig ugyan­abban az egyszerű európai öltözet­ben jár. Azt a ruhát, amelyet meg­szeret, hónapokig viseli egyfolytá­ban. Mire költi a pénzt? A k­érjderabadi nizám ezek szerint meglehetősen egyszerű életmódot folytat. Azt állítják, hogy táplálko­zásában is rendkívül mértékletes. Annál inkább helyénvaló tehát az a kérdés, hogy mit csinál a nizám ren­geteg vagyonával és óriási évi jöve­delmével, amelyet alattvalói izzad­nak ki? Hiszen az évi bevétele csak adókban több mint negyven millió pengő. Hájderabadban 12,5 millió ember él és nyögi a nizám mérhetet­len gazdagságát és kapzsiságát. A fővárosnak, Hájderabadnak négy­százezer lakosa van. Az angol újságírók nem tudtak feleletet kapni arra a kérdésükre, hogy mit csinál a nizám a vagyoná­val. Csak annyit sikerült megállapí­taniok, hogy a nizám évről évre 45 millió pengő értékű aranyat helyez el a kincstárába. De hát mit csinál a többi pénzzel? Rejtély ez, amelyre agyonsanyarga­tott alattvalói is szeretnének választ kapni. az em­t­er a. r­alzsamozast . „A Természet" most megjelent feb­ruári számában Rapaics Haymutul a kö­vetkezőket írja: Honnan tanulta az ember a balzsamo­zást? Erre a kérdésre röviden azt felel­hetjük, hogy, mint minden mást, a ter­mészettől. Mielőtt azonban ezt bizonyí­tanánk, tudnunk kell, hogy a balzsamo­zásban a balzsamnak meglehetősen je­lentéktelen szerepe van, a fontos a hulla kikészítése, amelynek sok módja van és különböző időkben és különböző helye­ken nagyon különböző módok voltak szo­kásban. A kikészítés, tudományos nevén mumi­fikálás, Egyiptomban volt a legelterjed­tebb. A legeredetibb múmiakikészítési eljárás volt a hulla kihelyezése szikes tóba, amelynek vize a test lágy részeit mumifikálta. A tulajdonképpeni balzsa­m­ozás csak ezután következett és több­nyire csak a fáraók és a gazdagok holt­testét balzsamozták be. Az asszírok a holttestet sós vízbe mártották, ez az el­járás is elterjedt és sokáig volt szokás­ban, még Nagy Sándor holttestét is ilyen módon tették el. A hulla kikészí­tésére forró levegőt is használtak, ezzel a módszerrel kivált az indiánok nem­csak hullákat, hanem testrészeket, pél­dául fejet és fejbőrt is „aszaltak". A legújabb kikészítési eljárásnak méregoldat befecskendezése a lényege, ez már nagy távolodás a természettől, de a régi mumifikálási eljárásokra két­ségtelenül a természet tanította a­, em­bert. Az egyiptomiakat például a szikes tavakba fulladtak hulláinak megtalálása vezette a mumifikál­ásra. Hogy a termé­szet, manapság is nem egyszer mumifikál hullákat, néhány példával könnyen bizo­nyítható. A Szahara forró homokjában többször találtak mumifikált holtteste­ket. A só hatására legjellemzőbb a víz­aknai eset. Vízaknán 1849-ben kemény csatájuk volt a magyar honvédeknek. Néhány elesett katona hullája a sóbánya tárnáiba zuhant és a sűrű sós vízben elmerült. Negyven év múlva, 1889-ben véletlenül bukkantak ezekre a múmiák­ra, amelyeket a só megóvott az enyészet­től. Hegényirodalm­unk közismert hősét, ,A lőcsei fehérasszonyt"-t állítólag a léghuzat őrizte meg. A szakirodalom a tőzeg mumifikáló hatását is érdekes­nél­ 1935 február 17. dákkal igazolja. Leghíresebb ezek között Angliában, Hope faluban egy szerelmes pár esete. Ez a falu Derbyshire grófság­ban van, mellette régente óriási lápok tették ingoványossá a talajt. 1675 ja­nuár 14-én óriási hóvihar támadt és napokig tartott. Közben a faluból el­tűnt egy legény és egy leány, de kere­sésükra csak a hófergeteg elmúltával gondolhattak. Ám a kutatás nem volt eredményes és csak tavasszal, május 3-án, ekkor is csak véletlenül akadtak az eltűntek nyomára, majd a láptőzegbe süllyedt holttesteikre. Ezek — a falu ámulatára — épségben maradtak, m­ert a tőzeg megóvta a hullákat az enyészet­től. Úgy temették el a szerelmes párt tőzegben. Emléküket csakhamar fölkapta a mondaköltészet és Hope falu fiatal­sága csodákat beszélt a szerelmesekről, h­ogy szerelmük örökre megóvja őket az enyészettől. A temetés után három év­tizeddel fölnyitották a koporsót s a le­gény és a leány hullája még mindig ép volt. Akik abból az időből életben ma­radtak, bizonyították, h­ogy ez a két ember semmit sem változott a koporsó­ban. A hír messze földre elvitte a szerel­mes pár mondáját, akiken a halál után sem fog az enyészet. Az emberek messze földről elzarándokoltak Hope faluba és nagy anyagi áldozatot sem sajnáltak, hogy a szerelmesek múmiáit láthassák. Végül a hátramaradt rokonság közbe­lépett s a hatóságok 1716-ban megtiltot­ták a tetemek mutogatását. Azóta csen­desen alusszák örök álmukat. Valószínű, hogy az enyészet azóta sem fogott rajtuk, mert a lápokban talált hullákból tudjuk, hogy azokat a tőzeg kétezer évnél hosszabb ideig is megóvja. Ilyen példák világosan mutatják, hogy a „balzsamozásra" a természet tanította az embert. A természet azonban csak véletlenül mumifikál, az ember ellenben rendszeresen végzi a hulla kikészítését. A „fény hajója" A „Normandie", a világ legnagyobb hajója nemcsak hatalmas arányaival, de káprázatos felszerelésével is messze fölülmúlja többi óceánjárót. Az épülő francia hajóóriásról mindig újabb és meglepőbb részleteket közölnek a nyil­vánossággal. Az óriáshajó elektromos kemencéje mellett 180 szakács készíti majd a ki­válóbbnál kiválóbb ételeket. Kétségtelen, hogy ez a konyha, amelyben 3500 sze­mély számára készül majd étel, méretei­ben az öt világrész legnagyobb hotel­jeinek konyháit messze fölülmúlja. A hajó nagy ebédlője 90 méter hosszú lesz és több kisebb étkezőterem nyílik belőle. A falai tisztán üvegből készü­l­nek. ,"8 óriási kristálycsillár és szám­lából lámpa árasztja itt a világosságot. Ha Párizst a „fény városá"-nak neve­zik, akkor a „Normandie"-re minden­képpen illik majd a „fény hajója" el­nevezés. A hatalmas hallban négy felvonó szál­lítja a hajó utasait a f­edélzetre vagy az uszodába. A hajó uszodája 25 méter hosszú és 6 méter széles. Ha a hatodik emelet összes szalonjainak és szórakozó­helyeinek ajtaját kinyitják, akkor 200 méteres távlat tárul az emberek elé. A hajó színháztermében 350 ülőhely várja az unatkozó utasokat. A turista­osztály utasainak kényelméről csaknem ugyanúgy gondoskodnak, mint az első­osztály utasairól. A gyermekek számára játszószobát is építenek. A hajó rövidesen elkészül és elindul az óceán kék szalagjáért. Mennyi fény — és mind a másé... — Háry János — civilben. A .,Magyar Könyvbarátok Diáriuma" írja januári számában. Háry Jánosról, Garay víg költői elbeszélésének hőséről új adato­kat talált Csalogovics József a szekszár­di fazekascéh ládájában. A népszerű obsitost ISOS-ben bocsátották el a Hes­sen—Hamburg-huszárezredtől. Ugyan­ezen esztendő novemberében „be­irató­dott a Fazekasok Tcé Társaságában és minden reá eső Tarifát megfizette és mind tzéhbeli mester­emberhez illik, Remeket is tsinált". A vitéz katona a polgári életben, úgy látszik, több ízben ok­vetetlenkedett, mert a céh jegyzőkönyv bejegyzései szerint többféle bűnben ta­láltatott bűnösnek s ezért hat ízben meg is kellett büntetni. SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! NÉPSZAVA ! ERESSZÉTEK

Next