Népszava, 1935. szeptember (63. évfolyam, 198–222. sz.)

1935-09-01 / 198. szám

•HsiSi A világháború veszedelmét talán mégis el lehet kerülni. Pe­dig szombaton délután, amikor kipattant az a szenzáció, h­ogy négus az egyik angol-amerikai társasággal 75 évi időtartamra le­kötötte az olaj- és az ásványok továbbá más nyersanyagok kizá­rólagos kihasználási jogát, joggal lehetett azt következtetni, hogy immár a világháború elkerülhe­tetten. Kétségtelen, hogy Olaszország nem azért mozgósított százezreket és nem azért költ­ el milliárdokat hogy az abesszíniai erkölcsöket megjavítsa. A nyíltan bevallott cél az ország gazdasági kiakná­zása, amelynek indokolásául azt hozzák föl, hogy Olaszország ön­magában nem tudja eltartani, nem tud munkaalkalmat nyújtani­ la­kosságának. Abban az esetben tehát, ha már a háború megkezdése előtt Abesz szíriának éppen azon a terüle­tein, amelyek a természeti kin­c­sekben gazdagok, az olaszok szemben találják magukat az an­gol és amerikai társaságok szer­zett jogaival, az egész háborúnak nem volna semmi értelme. Hiába volna a sok véráldozat és Olasz­ország gazdasági katasztrófája is betetőző­dnék. A késő éjjeli órákban azonban a helyzet lényegesen megválto­zott. Az angol kormány ugyanis hivatalos jelentést adott ki arról, hogy nem volt tudomása a kőolaj és ásványüzletről, ezért felszólí­totta abesszíniai követet, „hogy amennyiben a híresztelések meg­felelnek a valóságnak, tájékoz­tassa a négust arról, hogy az an­gol kormány kénytelen azt taná­csolni, hogy ne adjon engedmé­nyeket". Nyilatkozott Hull, az amerikai külügyi államtitkár is, aki egy sajtóértekezleten közölte, hogy az addiszabebai amerikai követség táviratban megerősítette, hogy egy angol-amerikai érdektársaság óriási bérleti és kiaknázási szer­ződést kötött. Viszont az angol nyilatkozattal ellentétben a kül­ügyi államtitkár az egész ügyet magánérdekűnek jelzi, olyannak, mint amelynek dolgába az ame­rikai kormánynak nincs oka be­avatkozni. Most tehát minden azon fordul meg, hogy­ Abesszínia császára az angolok tanácsai ellenére meg­köti-e az olaj- és ásványüzletet, avagy pedig befejezett tények elé állítja az olaszokat, akik ebben az esetben teljesen céltalanul hábo­rúskodnának. Az új világháború kitörése tehát azon múlik, hogy kié lesz az a nagy üzlet, amelyen most marakodnak. Szemléltető ok­tatás ez arról, hogy a háborúk el­indításának célja: a kapitalista üzletszerzés.­­ (London, augusztus 31.) Az abesz­szín kérdésben szenzációs fordulat állt be, amely keresztülhúzhatja Mussolini minden számítását, de lehet, hogy nemzetközi bonyodal­makat is idéz majd föl. A „Daily Telegraph" Abdesz Abebából azt jelenti, hogy pénteken reggel szer­ződést írtak alá, amely egyrészről az abesszin kormány, másrészről az Africain Exploitation and Develop­ment Corporation angol-amerikai társaság között jött létre és fél Abesszínia területére 75 évi időtartamra kizárólagos kihasz­nálási jogot ad a társaságnak olaj, ásványok és más nyers­anyagok kitermelésére. Az engedményes terület kiterjed az olasz-abesiszín határtól észak­keletre a 40. földrajzi szélességi fok­tól egyenes vonalban a Kenya an­gol gyarmat határvidékén fekvő Rudolf-tóig és keresztezi az Addisz Abebába vezető vasútvonalát. A te­rü­let magába foglalja azokat az olajmezőket is, amelyeket az olasz kormány megbízásából nemrégiben Russa és Dzsia-Dzsika vidékén föl­mértek. Ezek legalább is egyen­értékűek az iraki olajmezőkkel. Abesszínia a szerződés aláírásá­val végleg lemondott eddigi elszi­getelő politikájáról. A szerződés nyolc napig tartó tárgyalások után jött létre. A tárgyalásokon végig jelen volt maga a császár is, aki személyesen is részt vett a szerző­dés megszövegezésében. Csütörtö­kön este ültek össze utolsó tanács­kozásra. A megbeszélés egész pén­tek reggel 8 óráig tartott, amikor a szerződést aláírták Abesszínia ré­széről a most kinevezett bánya­ügyi miniszter, az angol-amerikai vállalat részéről Rickett, aki an­nak idején nagy szerepet játszott az iraki olajmezők föltárásánál is. A „Daily Telegraph" tudósítása szerint az engedményes társaság azonnal megkezdi a munkát Dzsia-Dzsika olajmezőjén, amelynek központja Gelota közelé­ben van. Gelotában nagy petró­leumfínomítót állítanak föl. Terv­be vették, hogy kétmillió font, költséggel olaj­csővezetéket építenek. társaság összesen 10 millió fon­tot akar befektetni az olajmezőkbe és ásványok, főleg arany feltárá­sára. Rickett a „Daily Telegraph" tu­dósítója előtt kijelentette,, hogy az előkészítő munkálatokat már a jövő héten megkezdik, még abban az esetben is, ha közben megkezdődnék az olasz-abesszín háború. Rickett hangoztatta, hogy számol Mussolini ígéretével, amely szerint Olaszország tiszteletben tartja Ang­lia jogait. Az újságírónak arra a kérdésére, várjon a társaság haj­landó-e lehetővé tenni, hogy Olasz­ország is résztvegyen az enged­mény kihasználásában. Rickett ezt felelte. — Igen sok lehetőség van egy ilyen vendégszerető országban, mint Abesszínia, anélkül, hogy fegyverekhez kelljen nyúlni. A „Daily Telegraph" tudósítója másik, nem kevésbé fontos szerző­désről is ad hírt. Ez a szerződés a Tana-tó duzzasztó gátjának kibőví­tésére, illetve új gát építésére vonat­kozik, továbbá egy nagy szivattyú­állomásra, amelyet a Tana-tó vidé­kére vezető országú­t építésével kap­csolnának össze. A második szerző­dés tárgyalásait is Rickett irányítja és valószínűleg angol és egyiptomi tőke vesz majd részt a vállalkozás­ban. Rickett maga is nagy összege­ket fektet be. A duzzasztó gát építési költsége egymagában 3 millió fontra rúg. Megerősítik a szerződés hírét (Addis Abeba, augusztus 31.) A kormány közzétette, hogy aláírták az angol-amerikai pénzcsoporttal az ethiopiai petróleumforrásokra vo­natkozó egyezményt. „Olaszországot ököllel hátbaütötték" — írja a római „Tribuna" Szenzációs fordulat állt be az abesszin kérdésben A császár angol-amerikai társaságnak bérbeadta a természeti kincsek kiaknázásának jogát.­ Az angol kormány a szerződések ellen m^M mmm LXIII. évf. 198. szám Budapest, 1935 szeptember 1. vasárnapX^-^AE & Ára 16 MA­GYARORSZAGI S­ZOC I­A­LDE MQKRATA P­ÁRT K­ÖZPON T I KÖZLÖ N­Y E * W..W«»* aru­* Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 A szerződés valóságos csapás az olasz érdekekre (Róma, aimáztus 31.) A „Tri­buna" kifejti, hogy a szerződés új, eredeti és tanulságos megvilágí­tásba helyezi Edennek azt a híres javaslatát is, hogy Ze­ila kikötőjét Abesszíniának adja. Tekintettel több milliárd lírára rúgó pénzügyi beruházásokra, a szerződés megkötése valóságos csapás az olasz érdekekre és a pillanatnyi helyzetben teljes­séggel úgy tűnik föl, hogy Olaszországot ököllel hátbaütöt­ték, integpedig a négus is és Anglia is. A lap megkérdezi, hogy a londoni kormányt tájékoztatták-e a tárgya­lásokról, de mindjárt meg is álla­pítja, hogy erre a kérdésre csak egy választ lehet adni: egyetlen pénzcsoport sem követné el azt az ostobaságot, hogy gazdasági enged­ményekről tárgyaljon olyan ország­ban, amely rövidesen harcszíntérré válik, ha nem biztos egy hatalmas kormány támogatásáról. A petró­leumiparosok a múltban sűrűn használták föl Anglia diplomáciai és katonai erejét, anélkül, hogy az egész kormányt bevonták volna ezzel a játékba. A kőolaj az oka mindennek (Párizs, augusztus 31.) Francia politikai körökben nagy nyug­talansággal fogadták a szerződés hírét. A „Paris Soir" véleménye szerint az érdekelt angol és ame­rikai gazdasági tényezők azért ír­ták alá ilyen hirtelen az addisz­abebai megállapodást, mert elébe akartak vágni a kü­szöbönálló genfi vitának és az olaszok esetleges abesszíniai be­vonulásának. Most már birtokon belül vannak s adott esetben­­ megpróbálhatják ér­vényesíteni szerzett jogaikat Olasz­országgal szemben. Addisz Abebá­ban a koncessziós szerződés alá­írása a legnagyobb reményeket keltette és a négus azt hiszi, hogy Abesszínia az elkövetkező súlyos napokban most már nem áll majd egyedül. Az átengedett terület az abesszí­niai fensík legtermékenyebb vidéke, amely bővelkedik ásványokban és vízierőkben; a vidéken az iraki kő­olajforrásokkal egyenértékű kő­olajrétegek vannak. A kőolaj volt tulajdonképpen az egyik oka annak, hogy a ke­letafrikai ügy ennyire elmér­gesedett. Kétségtelen, hogy a négus Anglia gazdasági védnöksége alá akarja magát helyezni és kényszeríteni akarja Angliát, hogy ügyét támo­gassa. Az „Intransigeant" szerint a szerződés további jogcímet biztosít Anglia számára ahhoz, hogy beleavat­kozzék az olasz-abesszín vi­szályba. Egyelőre még nem lehet megjó­solni, milyen irányban használja majd ki Anglia ezt az új jogcímet. Az addiszabebai szerződés esetleg a béke eszköze lesz, de számolni kell azzal is, hogy a háborút segíti elő. Az angol kormány állásfoglalása a szerződés kérdésében (Róma, augusztus 31.) Az olasz kormány, hír szerint, utasította a londoni olasz nagykövetséget, hogy az abesszíniai gazdasági engedmény ügyében igyekezzék megállapítani a való tényállást. Itteni politikai körökben a négus és az angol­amerikai társaság közötti szerződés megkötését az Anglia részéről vál­lalt nemzetközi szerződéses kötele­zettségek, valamint az Amerika ál­tal nemrégiben tett ünnepélyes sem­legességi nyilatkozat súlyos meg­szegésének tekintik. Különösnek tartják, hogy a ké­szültségben álló olasz csapatok­nak úgyszólván szeme láttára más hatalmak az utolsó pilla­natban igyekeznek megfosztani Olaszországot „jogaitól és el­ismert igényeitől". Nagyon valószínűtlennek tartják, hogy Olaszország elismerje és túl.

Next