Népszava, 1935. október (63. évfolyam, 223–249. sz.)
1935-10-01 / 223. szám
LXIII. évf. 223. szám 221 MAGYAROR S ZA G A PÁRT K Ö Z P ONTI K Ö Z LÖ N Y E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Budapest, 1935 október 1. kedd Arad O fillér SZOCIALDE M O K RAT A Megsemmisítő ítélet hangzott el ismét arról a választási rendszerről, amely a választók akaratát, tehát a közakaratot mindig az uralmon lévő kormányhatalomnak szolgáltatja ki. Súlyos és megfellebbezhetetlen ítélet semmisítette meg hétfőn délelőtt a déli kerület tíz mandátumát. Immár harmadszor hangzott el megalázó verdikt a világ szégyenének nevezett magyar választási rendszer fölött. Debrecen és Nyírbátor után Budapest déli kerületének választását is semmisnek nyilvánították. Az ítélet indokolása szégyenbélyegként ég annak a rendszernek homlokán, amely csak úgy tud megmaradni, ha elfojtja, megnyilatkozni nem engedi a népakaratot, amely csak egy olyan választójogi rendszerrel tudja uralmát fönntartani, amely eleve biztosítja a „többséget" a mindenkori hatalom számára. A közigazgatási bíróság hétfői ítélete nemcsak a választási bizottság munkáját, hanem az egész ajánlási rendszert is megbélyegezte, azt az ajánlási rendszert, amely még a titkos kerületekben is előzetes nyílt szavazásra kényszerii a választópolgárok óriási többségét. Évtizede folyik a legélesebb harc az ajánlási rendszer eltörléséért, de a kormányzati rendszer szinte mániákusan ragaszkodik ehhez a korrumpáló és szégyenteljes szisztémához, amely választások idején az egész országot a lélekvásárlás piacává süllyeszti. A közigazgatási bíróság ítéletének indokolásában megállapítja, hogy a választási bizottság munkája „nem volt alapos és nem volt komoly s nem volt szabályszerű sem" s megállapította azt is, hogy „nem találja megengedhetőnek az ajánlók aláírásának megvizsgálására detektívek alkalmazását, mert ezzel a választóközönséget megfélemlíthetik". De hiszen az egész választójogi rendszer a választók megfélemlítésének bőséges lehetőségein épül föl. A nyílt szavazás nem egyéb, mint a lelkekre gyakorolt kény,szer, még akkor is, ha különben a választó nem kerül szembe a nyílt erőszak fegyvereivel. Hivatali presszió, munkáltatói terror, hatalmi erőszak hármas nyomása alatt áll a választók tömege és ennek a nyomásnak, különösen, amikor a nyomorúságnak olyan sötét hullámai lepik el a dolgozó néprétegeket, mint napjainkban, csak nagyon kevesen tudnak ellenállni. Ahol titkos a szavazás, ott sem mentesülhetnek a választók a hatalmi nyomás szinte ellenállhatatlan ereje alól, éppen mert az ajánlási rendszer előzetes, nyílt szavazásra kényszerít. Választójogi rendszerünk az uralkodó pártoknak szolgáltatja kit a választási apparátust, amelyek azután ennek a birtokában, íme, a legképtelenebb törvénytelenségektől és szabálytalanságoktól sem riadnak vissza. Egészen bizonyos: ha a petíció nem kerülne annyi pénzbe és nem kellene annyi nehézséget legyűrni, amíg a panasz eljuthat illetékes fórumához, akkor a nyílt szavazással és hatalmi erőszakkal szerzett mandátumok túlnyomó részét meg kellene semmisíteni és meg is semmisítenék. A közigazgatási bíróság egymásután következő három ítélete bíróilag bélyegezte meg a mai választói rendszert. De néhány ítélettel mégsem lehet korhadt, kivonült választójogi rendszerünket restaurálni. Sem az elkövetett igazságtalanságokat jóvátenni. Az egész rendszert alapjaiban kell megváltoztatni. Ki kell törölni a törvénytárból a nyílt szavazást és az ajánlási rendszert. Olyan választójogi törvényt kell a helyébe tenni, amely a titkosság alapelvén épül föl és a legaggálytalanabbul biztosítja a tiszta választást s így a nép szabad akaratnyilvánítását. Politikai életünknek nincs fontosabb és sürgősebb feladata ennél. Az ellenzéki küzdelemnek ez a kérdés kell, hogy a homlokterébe álljon. Az a három választás pedig, amelyet most meg kell ismételni, szintén a titkos választójog jegyét kell, hogy magán hordozza. Ezen a három választáson nemcsak választani, hanem válaszolni is kell. Válaszolni a rendszernek, amely nem a néptől kapta, hanem, egy erkölcstelen választási rendszer segítségével és a rendelke- zésre álló hatalmi eszközök alkalmazásával — megszerezte a hatalmat. A meginduló választási harcokban tehát az igazi ellenzék programja nem lehet más,mint, a titkos választójognak és az ajánlási rendszer eltörésének követelése. Az ítélet elhangzott a bírói székből. El kell hangoznia az urnák előtt is. * 1 Abesszínia bejelentette a Népszövetségnél, hogy elrendelte a mozgósítást A Népszövetség nem emel kifogást a mozgósítás ellen. Franciaország kedvezően fogadta az angol kormány válaszjegyzékét (Párizs, szeptember 30.) Vasárnap este közzétették az angol kormánynak Franciaország ama kérdéseire adott válaszát, mi lenne Nagy britannia magatartása európai támadás esetén? A jegyzék Hoare brit külügyminiszternek Corbin londoni francia nagykövethez intézett levele, amelyben a külügyminiszter fölhívja a nagykövet figyelmét Genfben szeptember 11-iki beszédében tett kijelentéseire, amelyek szerint a brit kormány senki mögött sem marad el abban az elszántságban, hogy lehetőségeihez mérten teljesítse az alapokmányból ráháramló kötelezettségeket. Hozzáfűzte, hogy a brit vérmérséklet ideálistaránya fokozódó erővel juttatta mindig kifejezésre azt a törekvést, hogy nemzetközi ügyekben a törvény uralma érvényesüljön. Ezek az eszmék és törekvések egyenesen a nemzeti lelkiismeret tényleges részeivé lettek. Hangsúlyozza ezután az angol külügyminiszter, hogy az angol kormányt mindenkor a Népszövetségihez és annak eszméihez való állandó hűség irányítja. A brit közvélemény legutóbbi megnyilatkozásai teljes mértékben szemléltetik, hogy a nemzet támogatja a kormányt a népszövetségi tagságból folyó kötelezettségeinek maradéktalan magára vállalásában abban a felfogásban, hogy a népszövetségi tagság több ízben megjelölt alapvető támasza külpolitikájának. Teljesen félreismeri a brit politikát, aki azt feltételezi, hogy ezirányú magatartása akármilyen okból csupán az olasz-abesszín viszállyal kapcsolatosan ilyen. — A mostani alkalmat őszinte örömmel megragadva — írja a külügyminiszter —, teljes felelősséggel megismétlem, hogy országunk népe a népszövetségi eszme iránt tanúsít hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkalmazása iránt. A Népszövetség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együttes fönntartását és különlegesen a mindennemű támadó cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást védi. Excellenciád bizonyára megfigyelte, hogy beszédem és mostani írásom mindenneműnem provokált támadási cselekményről szólt. E mondat minden egyes szavának megvan a maga, teljes értéke. Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cselekedetről szóló 16. cikkelyben említett eljárás nem alkalmazható negatív cselekedetre, arra, hogy valamely szerződés rendelkezéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vétkességnek és támadásnak több foka lehet és hogy ennélfogva akkor, ha a 16. cikkely alkalmazásának esete beáll, a megvalósítandó eljárás természete a konkrét eset körülményeihez képest változhatik. Ami a szerződésből folyó kötelezettségeket illeti, helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a rugalmasság a biztonság egy része és hogy a Népszövetség minden tagjának el kell ismernie, mint ahogy az alapokmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami. Ha valaki azt mondja, hogy a népszövetségi elvhez való hűségnyilatkozat Csak őfelsége mostani kormányának politikáját fejezi ki, nem pedig, szükségszerűen utódai politikáját is, akkor megjegyezhetem, hogy kijelentéseimet Genfben valóban a mostani kormány nevében tettem meg, de azokat országom népének tömegei helyeselték és jóváhagyták. A közvélemény magatartása a legutóbbi hetek folyamán világosan megmutatta, hogy nem módosuló és törékeny érzelmek vezetik, hanem szilárd szempontok, amelyekhez határozottan tartja magát mindaddig, amíg a Népszövetség hatékony szervezet marad. Őfelsége kormányának meggyőződése szerint az a szervezet, amely országunk jól megfontolt nézete szerint az egyetlen remény múltbeli esztelen katasztrófák megismétlésének elhárítására és a világ jövendő békéjének együttes biztonság útján való biztosítására, ez a szervezet könnyelműen önmagát ítélné tehetetlenségre, ha nem volna bizalma saját eszméiben és ha nem volna hajlandó azoknak szellemében hatásosan eljárni. De ennek a bizalomnak és ennek az eljárásnak, miként a biztonságnak együttesnek kell lennie. Ez apont annyira életbevágó, hogy következtetésként súlyt helyezek idevágó genfi szavaim megismétlésére: „Ha a békéért kockázatot kell viselni, akkor ezt mindenkinek vállalnia kell. Amíg a Népszövetség a maga létét saját példájával biztosítja, kormányom és országom azonosítja marját ezeknek az elveknek teljes tartalmával." Francia illetékes körök kielégítőnek mondják a jegyzéket. (Párizs, szeptember 30.) Illetékes körök igen kedvezően fogadják az angol jegyzéket. A vélemény az, hogy a válasz teljesen kielégítő. Az okmány fenntartás nélkül és ünnepélyesen az együttműködés politikája mellett foglal állást Anglia tehát ezúttal is a népszövetségi politika mellett köti le magát, vagyis határozottan és együttesen fordul szembe minden nem provokált támadással a 16. cikkely értelmében. Emlékeztetnek arra, hogy Hoare genfi beszéde után Laval kijelentette, hogy a Népszövetség új korszaka érkezett el. A brit válasz