Népszava, 1935. október (63. évfolyam, 223–249. sz.)

1935-10-01 / 223. szám

LXIII. évf. 223. szám 221 MAGYAROR S ZA G A PÁRT K Ö Z P ONT­I K Ö Z L­Ö N Y E Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. Conti ucca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 Budapest, 1935 október 1. kedd Ara­d O fillér SZOCIALDE M O K R­AT A Megsemmisítő ítélet hangzott el ismét arról a vá­lasztási rendszerről, amely a vá­lasztók akaratát, tehát a köz­akaratot mindig az uralmon lévő kormányhatalomnak szolgáltatja ki. Súlyos és megfellebbezhetetlen ítélet semmisítette meg hétfőn délelőtt a déli kerület tíz mandá­tumát. Immár harmadszor hang­zott el megalázó verdikt a világ szégyenének nevezett magyar vá­lasztási rendszer fölött. Debrecen és Nyírbátor után Budapest déli kerületének választását is semmis­nek nyilvánították. Az ítélet indokolása szégyen­bélyegként ég annak a rendszer­nek homlokán, amely csak úgy tud megmaradni, ha elfojtja, meg­nyilatkozni nem engedi a népaka­ratot, amely csak egy olyan választójogi rendszerrel tudja uralmát fönntartani, amely eleve biztosítja a „többséget" a min­denkori hatalom számára. A közigazgatási bíróság hétfői ítélete nemcsak a választási bi­zottság munkáját, hanem az egész ajánlási rendszert is megbélye­gezte, azt az ajánlási rendszert, amely még a titkos kerületekben is előzetes nyílt szavazásra kény­szerii a választópolgárok óriási többségét. Évtizede folyik a legélesebb harc az ajánlási rendszer el­törléséért, de a kormányzati rend­szer szinte mániákusan ragaszko­dik ehhez a korrumpáló és szé­gyenteljes szisztémához, amely választások idején az egész orszá­got a lélekvásárlás piacává süllyeszti. A közigazgatási bíróság ítéle­tének indokolásában megálla­pítja, hogy a választási bizottság munkája „nem volt alapos és nem volt komoly s nem volt szabály­szerű sem" s megállapította azt is, hogy „nem találja megenged­hetőnek az ajánlók aláírásának megvizsgálására detektívek alkal­mazását, mert ezzel a választó­közönséget megfélemlíth­et­ik". De hiszen az egész választójogi rendszer a választók megfélemlí­tésének bőséges lehetőségein épül föl. A nyílt szavazás nem­ egyéb, mint a lelkekre gyakorolt kény­,­szer, még akkor is, ha különben a választó nem kerül szembe a nyílt erőszak fegyvereivel. Hivatali presszió, munkáltatói terror, hatalmi erőszak hármas nyomása alatt áll a választók tömege és ennek a nyomásnak, különösen, amikor a nyomorúság­nak olyan sötét hullámai lepik el a dolgozó néprétegeket, mint nap­jainkban, csak nagyon kevesen tudnak ellenállni. Ahol titkos a szavazás, ott sem mentesülhet­nek a választók a hatalmi nyo­más szinte ellenállhatatlan ereje alól, éppen mert az ajánlási rend­szer előzetes, nyílt szavazásra kényszerít. Választójogi rendszerünk az­ uralkodó pártoknak szolgáltatja kit a választási apparátust, amelyek azután ennek a birtokában, íme, a legképtelenebb törvénytelenségek­től és szabálytalanságoktól sem riadnak vissza. Egészen bizonyos: ha a petíció nem kerülne annyi pénzbe és nem kellene annyi nehézséget legyűrni, amíg a panasz eljuthat illetékes fórumához, akkor a nyílt szava­zással és hatalmi erőszakkal szer­zett mandátumok túlnyomó részét meg kellene semmisíteni és meg is semmisítenék. A közigazgatási bíróság egy­másután következő három ítélete bíróilag bélyegezte meg a mai vá­lasztói rendszert. De néhány ítélet­tel mégsem lehet korhadt, kivonült választójogi rendszerünket restau­rálni. Sem az elkövetett igazság­talanságokat jóvátenni. Az egész rendszert alapjaiban kell megvál­toztatni. Ki kell törölni a tör­vénytárból a nyílt szavazást és az ajánlási rendszert.­­ Olyan vá­lasztójogi törvényt kell a helyébe tenni, amely a titkosság alapelvén épül föl és a legaggálytalanabbul biztosítja a tiszta választást s így a nép szabad akaratnyilvánítását. Politikai életünknek nincs fonto­sabb és sürgősebb feladata ennél. Az ellenzéki küzdelemnek ez a kérdés kell, hogy a homlokterébe álljon. Az a három választás pedig, amelyet most meg kell ismételni, szintén a titkos választójog je­gyét kell, hogy magán hordozza. Ezen a három választáson nem­csak választani, hanem válaszolni is kell. Válaszolni a rendszernek, amely nem a néptől kapta, hanem, egy erkölcstelen választási rend­szer segítségével és a rendelke-­ zésre álló hatalmi eszközök alkal­mazásával — megszerezte a hatal­mat. A meginduló választási har­cokban tehát­­ az igazi ellenzék programja nem lehet más,­­mint, a titkos választójognak és az aján­lási rendszer eltörésének követe­lése.­­ Az ítélet elhangzott a bírói székből. El kell hangoznia az ur­nák előtt is. * 1 Abesszínia bejelentette a Népszövetségnél, hogy elrendelte a mozgósítást A Népszövetség nem emel kifogást a mozgósítás ellen.­­ Francia­ország kedvezően fogadta az angol kormány válaszjegyzékét (Párizs, szeptember 30.) Vasárnap este közzétették az angol kormány­nak Franciaország ama kérdéseire adott válaszát, mi lenne Nagy britannia magatartása európai tá­madás esetén? A jegyzék Hoare brit külügy­miniszternek Corbin londoni fran­cia nagykövethez intézett levele, amelyben a külügyminiszter föl­hívja a nagykövet figyelmét Genf­ben szeptember 11-iki beszédében tett kijelentéseire, amelyek szerint a brit kormány senki mögött sem marad el abban az elszántságban, hogy lehetőségeihez mérten teljesítse az alapokmányból ráháramló kötelezettségeket. Hozzáfűzte, hogy a brit vérmérsék­let ideálist­a­­ránya fokozódó erővel juttatta mindig kifejezésre azt a törekvést, hogy nemzetközi ügyekben a törvény uralma érvényesüljön. Ezek az eszmék és törekvések egye­nesen a nemzeti lelkiismeret tény­leges részeivé lettek. Hangsúlyozza ezután az angol külügyminiszter, hogy az angol kormányt mindenkor a Népszövet­ségihez és annak eszméihez való állandó hűség irányítja. A brit közvélemény legutóbbi megnyilat­kozásai teljes mértékben szemlél­tetik, hogy a nemzet támogatja a kormányt a népszövetségi tagság­ból folyó kötelezettség­einek mara­déktalan magára vállalásában abban a felfogásban, hogy a népszövetségi tagság több ízben megjelölt alap­vető támasza külpolitikájának. Tel­jesen félreismeri a brit politikát, aki azt feltételezi, hogy ezirányú magatartása akármilyen okból csupán az olasz-abesszín viszállyal kapcso­latosan ilyen. — A mostani alkalmat őszinte örömmel megragadva — írja a kül­ügyminiszter —, teljes felelősséggel megismétlem, hogy országunk népe a népszövetségi eszme iránt ta­núsít hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkalma­zása iránt. A Népszövetség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együt­tes fönntartását és különlegesen a mindennemű támadó cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást v­édi. Excellenciád bizo­nyára megfigyelte, hogy beszédem és mostani írásom mindennemű­nem provokált támadási cselekményről szólt. E mondat minden egyes szavának meg­van a maga, teljes értéke. Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cselekedetről szóló 16. cikkelyben említett eljárás nem alkalmazható negatív csele­kedetre, arra, hogy valamely szerződés rendelkezéseit nem hajtják végre. Ezenfelül az erőszakhoz való folyamodás eseteiben is világos, hogy a vétkességnek és támadás­nak több foka lehet és hogy ennél­fogva akkor, ha a 16. cikkely al­kalmazásának esete beáll,­­ a megvalósítandó eljárás termé­szete a konkrét eset körülmé­nyeihez képest változhatik. Ami a szerződésből folyó kötele­zettségeket illeti, helyén­való emlé­keztetni arra, hogy a rugalmasság a biztonság egy része és hogy a Népszövetség minden tagjának el kell ismernie, mint ahogy az alap­okmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami. Ha valaki azt mondja, hogy a népszövetségi elvhez való hűség­nyilatkozat Csak őfelsége mostani kormányának politikáját fejezi ki, nem pedig, szükségszerűen utódai politikáját is, akkor megjegyezhe­tem, hogy kijelentéseimet Genfben valóban a mostani kormány ne­vében tettem meg, de azokat or­szágom népének tömegei helye­selték és jóváhagyták. A közvélemény magatartása a leg­utóbbi hetek folyamán világosan megmutatta, hogy nem módosuló és törékeny érzelmek vezetik, ha­nem szilárd szempontok, amelyek­hez határozottan tartja magát mindaddig, amíg a Népszövetség hatékony szervezet marad. Őfelsége kormányának meggyőződése szerint az a szervezet, amely országunk jól megfontolt nézete szerint az egyetlen remény múltbeli esz­telen katasztrófák megismétlé­sének elhárítására és a világ jövendő békéjének együttes biz­tonság útján való biztosítására, ez a szervezet könnyelműen önma­gát ítélné tehetetlenségre, ha nem volna bizalma saját eszméiben és ha nem volna hajlandó azoknak szellemében hatásosan eljárni. De ennek a bizalomnak és ennek az eljárásnak, miként a biztonságnak együttesnek kell lennie. Ez a­­pont annyira életbevágó, hogy következ­tetésként súlyt helyezek idevágó genfi szavaim megismétlésére: „Ha a békéért kockázatot kell­­ viselni, akkor ezt mindenkinek vállalnia kell. Amíg a Népszövetség a maga létét saját példájával biztosítja, kormányom és országom azono­sítja marját ezeknek az elveknek teljes tartalmával." Francia illetékes körök kielégítő­nek mondják a jegyzéket. (Párizs, szeptember 30.) Illetékes körök igen kedvezően fogadják az angol jegyzéket. A vélemény az, hogy a válasz teljesen kielégítő. Az okmány fenntartás nélkül és ünnepélye­sen az együttműködés politikája mellett foglal állást Anglia tehát ezúttal is a népszövet­ségi politika mellett köti le magát, vagyis határozottan és együttesen fordul szembe minden nem provo­kált támadással a 16. cikkely értel­mében. Emlékeztetnek arra, hogy Hoare genfi beszéde után Laval ki­jelentette, hogy a Népszövetség új korszaka érkezett el. A brit válasz

Next